Ajaj! Jól magamra haragítottam a drága jó "V B"-t a fordítót. (ilyeneket írt: Jól megadtad nekem, mert most már valami pénzéhes Harpagonként jelenek meg a tisztelt olvasóközönség előtt.) Pedig legcsekélyebb mértékben se szándékoztam. Csak hálával tartozom neki az önzetlen és önkéntes munkájáért, ezt a fordítást leginkább a szakma iránti olthatatlan szenvedélytől vezérelve csinálja és az anyagiak csak tizenhatodlagosak. Most viszont jött egy pénzes melója, így félre kellett tennie a hobbit, ráadásul szegény a nyugdíja kiegészítésére még állásba is ment. Szóval a lényeg, nem maradt ideje a harmadik kötetre. Mondjuk azért ha elment volna a második kötet, ahogy reméltem, (többen még olyanok se jöttek el a könyvért akik meghatározott sorszámot kértek) akkor lehetne a bevételből költeni másik fordítóra, hogy besegítsen, (a fordítás kétharmada kész)de a lényeg, harmadik kötet legfeljebb tavasszal és akkor is csak az esetben, ha elmegy a második kiadásból a kinyomtatott 230 példánynak legalább a kétharmad része.
Ennyit az ekszkűzről. Ma kihurcolom "J"-t a hajóra és még ezéjjel ragasztunk egy szelet árbocot, előkészítettem mindent, csak kenni és szorítózni kell. Hálistennek kész a head fugázása, a fehér falak és padló fekete Sikaflexszel, nagyon jól néz ki és a fehérrel szemben az a reményeim szerinti előnye meglesz, hogy nem látszik rajta a piszok, mert a fehér egyszerűen tisztántarthatatlan, akármennyit csiszatoltam, beszürkült, befoltosodott. Közben előre haladtam a deckládával is. Jó maszív vörösfenyő alkalmatosság lesz, ahogy kész lettem a vázával (az is van vagy 30 -35 kiló) "J" bevásárló kerekes molnárkocsiját rágumipókoztam, így talicskaként ki tudtam tólni az árbocműhelyből a hajóhoz, majd a bal első horgonydaruval szépen úriasan felemeltem a deckre. Már megérte darut rakni előre is, nemcsak hátra a bocinak. Azon kívül, hogy ez lesz a gázpalackok tárolója, az egyik végére csináltam egy fix kazánlemez placcot, ahová felcsavarozom a nagy 150-es satumat. Mindíg jól jön egy hajón az ilyen robusztus szerszám. Amiért kiraktam a deckre, az az volt, hogy jó helyre hegesztettem e a lábak fészkeit (a válasz "nem" a fene egye meg), valamint, hogy hogy néz ki jobban, ha függőlegesen áll, vagy ha merőleges a deckre, ami ugye pláne ott az orrdecken a "sheer" nek megfelelően, csinosan felfelé emelkedik. Nos az előbbi a szép, ami miatt az első lábakból 2cm-t le kellett vágjak, ami amúgy semmi gond, de ettől a láda első lapja olyan közel került a fux tetejéhez, (ami viszont merőleges a deckre, de mint alacsony holmi a megjelenésben nem érzékelhető) hogy azt nem lehetett kinyitni! Tehát az egész ládát hátrább kellett tenni 10 mm-t , amit persze a korábban felhegesztett tappancsok nem engedtek. Végül is nem volt kedvem lesikítózni a nagy műgonddal felhegesztett, lefestett szerkezeteket és újra csinálni, hanem a láda lábain igazítottam egy kicsit. Most ebben az állapotban van.
A jobboldali képen látszik a satu alaplemeze. Még kap majd egy, a mellette lévő felnyíló ládafedővel egybevágó körisfa keretet és felülről az egészet keretestül letakaró bakelit lapot ragasztok rá, hogy ne rozsdásodjon.
Mindíg fáj a szivem, ha tanuja vagyok egy hajó pusztulásának. A Vízügy két régi motorosát kínálgatták eladásra, persze attól függetlenül, hogy ősrégiek, (bár elmondás szerint amikor vagy 10 éve krakták őket a partra működőképesek voltak) nem igazán jók semmire. Valamikor a Néphadseregnél voltak rendszerben, az aránylag kicsi hajótestet gyakorlatilag megtölti a két négyhengeres Csepel motor és a velük egybeépített irányváltó, a komoly géperő hídépítéskor az utászpontonok rendezéséhez volt szükséges. Nyilván a maga idején csúcstechnikának számított a teljesen magyar gyártmányú szegecselt alumínium hajótest a gépekkel, (most azért megjegyezném, a magyar ipar ma, 2009-ben képtelen lenne előállítani ilyet) ha valaki az 50-es években lefényképezte volna, azonnal haditörvényszék elé állítják, de mára elavultak. Polgári célra alkalmatlanok, a hajótestben két ülésen kívül semmi nem fér el. Ma elkezdték a vasgyűjtők bontani az egyiket, így néz ki pillanatnyilag.
A két gépet is kiemelték, ha valakinek kell, még megalkudhat velük, ha ócskavasárnál kicsit többet fizet érte, biztos odaadják.
Meg kell mondjam, ha annakidején lett volna ilyen lehetőségem, nem kűzdök a Merci autómotorral, igaz, hogy méretre, súlyra a duplája a Csepel, de üzembiztos szerkezet, és így együtt ezzel a bivaly váltóval azt hiszem mindent kibír.
Nekem annyi volt a hasznom a bontásból, hogy kiváló, valódi üvegprizmás (és nem a modern befakuló műanyag vacak) poziciós lámpák voltak a hajón, amiket, ócskavas értékük nem lévén, leszerelhettem egy üveg borért, kicsit kitatarozva remekül fognak szolgálni Amapolán.
