Tegnap délután vendég voltam "C GY" volt tengerészkollegám és 25-ös jolle mancsaftom születésnapi meglepetésbuliján. Vagy 25 éve nem találkoztunk, volt nagy meglepetés. Megismertem több kedves embert és persze megint nekem volt a legnagyobb pofám, be nem állt a szám a hajóépítésről, mert olyan vagyok mint a Móricka, nekem mindenről ez jut az eszembe és jól el is magyarázom, remélem nem voltam terhes az úri közönségnek. Eléggé monomániás lettem, mondjuk az ünnepelten kívül csak egy ismerős volt, közös témánk nem-igen akadt. No egymás mellett ültünk "N"-el, (a másik ismerős) akinek volt szerencséje végigasszisztálni a MAHART pusztulását. Mindent közvetlen közelről látott, ahogy széthordták a céget a privatizációnak nevezett nagy szerencsejáték alkalmával. Tragikomikus történetek sorát meséli el, pl amikor a legeslegújabb vezérigazgatónak mutogatta a csepeli szabadkikötő létesítményeit (akkor már az Apáczay Csere János utcai gyönyörűséges palotát, melyet amúgy a magyar hajósok nyugdíjalapja építtetett eladták és a maradékot a szabadkikötőbe evakuálták) az ember megkérdezte, hogy "azok a hajók ott miért olyan érdekesen farral állnak"? Mondja neki "N" "az nem a faruk, az az orruk". Az illető életében elöször látott tolóhajót. Na sikeresen eladták a szabadkikötőt is, mellékesen a felbecsülhetetlen múzeális értékű festmények, hajómodellek, melyek két évszázad magyar hajóit ábrázolják, a csodálatos elnöki tárgyaló faburkolatával és bútoraival egyetemben az új ingatlanbirtokos tulajdonába kerültek, mint az épülethez tartozó kacatok. Amikor már elkezdődött a privatizáció, lelkes emberek nagy terveket szőttek az egyes egységek, pl az újpesti hajójavító, az angyalföldi hajógyár tovább élésének biztosítására, Németországban tárgyaltak, (valaki lelkendezet, hogy "még az unokámnak is lesz itt munkája") de mire hazaértek ki voltak rúgva, mert már ott volt a vevő, aki megvette az egész területet lakóparknak, plázának. A frissen-gyorsan a hatalom berkeibe bevonuló történelemtanárok, újságírók, ügyvédek meg voltak győződve, hogy jó boltot csináltak, a tőkés majd felvirágoztatja a volt szocialista nagyüzemeket, ehhez képest az egész csak egy nagy ingatlanspekuláció lett, a volt hajógyár területére ma már csak az mehet be aki a helyén épült lakóparkban lakik, és mondanom se kell, közűlük elenyésző számban van volt ott dolgozó, ma munkanélküli, vagy jobb esetben kényszervállalkozó, ha csak nem lett ugyanott biztonsági őr. És vajh kihúzta a "népgazdaságot" a gödörből a rengeteg milliárd amit kaptunk érte? Az államadósság többszöröse az addiginak, a melósnak nincs munkahelye, nem gyártunk, javítunk már hajókat (meg semmit) és nem leng hajókon magyar lobogó a tengereken és a Dunán is alig. És akkor csodálkozunk, hogy előre tört a választásokon az amúgy demagóg és vállalhatatlan faji ideológiától bűzlő legújabb párt? Hát tényleg törvényszerű, hogy szétszakadjon az ország kevés milliárdosra és rengeteg nincstelenre? Az utóbbiak pedig valóban jogosan érzik azt, hogy itt semmi se az övék? Hogy ez nem az "ő országuk"? Hogy semmi közük a "hatalomhoz és a dicsőséghez", ami csak az imában Istené, "itt a földön" az internacionalista pénzoligarchiáké és itthoni kiszolgálóiké. Csak kérdéseim vannak, válaszom egy se. Ennyi.
Megcsináltam a fux tetőt, ilyen lett.
Mondjuk szépnek szép, de natúrban jobb szerettem volna. De hát hol van az megírva, hogy mindennek olyannak kell lenni, amilyennek szeretném? Aztán szétszedtem a headet (fürdő/WC)mert festem az idáig csak egyszeri alapozóval lekent acélszelvényeket, és ha minden réteg (két alapozó, három fedőzománc rajtuk lesz és meg is száradtak, kiganézom a fugákat és új Sikaflexszel kifugázom. Ez már a végleges külalak lesz. Így most továbbra se lehet zuhanyozni, "J" ki se jöhet addig a hajóra amíg kész nem vagyok, én is hazajöttem tisztálkodni, enni, amíg a festés szárad, de már megyek is vissza folytatom a melót.
