No így néz ki az árboc középvonalában fekvő "keret" amikor bent vannak a távtartók és a tövénél 80 cm, a csúcsánál 1,60m hosszú tömör részek. A geometriai pontosságot az acél zártszelvény alap biztosítja, továbbá kukáztam a lakatosok hulladékos konténeréből príma arasznyi zártszelvénydarabokat, ezekkel szorítom az alapra a széltében toldott fákat a két végén, hogy a vízszintes irányú szorítók szorításának engedve ne tudjanak feldomborodni. Az acél culagok azért jók, mert nem ragad hozzájuk (na jó nem nagyon ragad)a kifolyó faragasztóval az anyag. Itt csak koszos ragasztófoltokat hagynak a vasak maguk után, ami könnyen lecsiszolható. Hihetetlen nagy előny, hogy olyan helyen dolgozom, ahol minden műszaki probléma megoldására találok valami anyagot a mások szemetjében, vagy éppen a nyersanyagai közt, mint például ezek az acélszelvények, amiket kölcsön kértem a hosszú árbocpadhoz. Felmértem a lakatosok rozsdamentes cső és lemezkészletét is az árbocveretek tervezéséhez, pillanatnyilag nagyjából jobban tudom mijük van mint ők. De ez is fantasztikus, hogy egy csarnokban vagyok az asztalosokkal, így a teljes infrastruktúrájukra támaszkodhatok. A tőlem 10 percnyi autózára eső "K J"  kapujához műhelyéhez meg  bármikori szabad bejárásom  (és kulcsom) van a vastagsági gyaluhoz.    

 Amikor leszedtem a szorítókat így nézett ki a munkadarab. Ez  a középső réteg, az első ami  kész, ha úgy tetszik a főárboc deréktörzs egy kilenced része.   A kép ami a csúcs felől készült csalóka, nem látszik rajta, de az üreges résznél 18cm átmérőjű árboc a topon a tömör betét végén, tehát hozzánk legközelebb, lecsökken 15cm-re. 

Ma délelőtt összeragasztottam a második réteget a távtaróival és az árboccsúcs betéttel, a talprész betétjét is kigyalultam, de nem tudtam összeragasztani, szorítózni, mert  elitélhető módon az asztalosok is dolgoznak és nam akartam az összes rövid szorítójukat elhasználni. Így most hazajöttem egy körömpörköltre, alszom egyet és húzok vissza további ragasztásokat csinálni.

Akit érdekel megörökítettem azokat az alapszerszámokat akiket jelen munkafázishoz használok, legalábbis a nagyobbakat, meg a gépeket, mert a tolómérő, mérőszalag, ácsceruza, derékszögek, vonalzó, nyeles kefe, partvis, szemétlapát, (minden fűrészelés, gyalulás után sepregetek, ki nem állhatom a forgácsban fűrészporban gázolást) kalapács, meg még fene tudja milyen apróságok nincsenek a képen.                                                                                1. B&D körtárcsás csiszoló, magyarul sikító, a115-ös lapon 125-ös fíbertárcsát használok, így a finomcsiszoláshoz rugalmasabb. 2. B&D kis szalagcsiszoló, 3. SKIL körfűrész 3" mélységig vág, 4. CROSS TOOLS nagy szalagcsiszoló, 5. kis gyalu, 6. Ropánt (eresztőgyalu), HITACHI abrichter (ez már legalább ezredesi rendfokozatot elért nálam, lassan 30 éve nyúzom, felépítettem már vele régebben egy hajót és egy házat, de még kölcsönadva is volt.

Ez egy tuti Freudi elszólás volt. Miután a kész, már a netre feltett mai bejegyzést mégegyszer átolvastam, vettem észre, hogy azt mondtam a szerszámaimra, hogy "akiket" és nem "'amiket". Nos valahol a munkatársaimnak tekintem "őket", (amúgy is szerszámmániás vagyok) és érzelmi szálak fűznek minden eszközömhöz.