Hajnali háromnegyed kettő van. A Bisset harmadik kötetének három fejezetét néztem át első olvasatra. A VA mentegetőzött, hogy még nagyon pongyola a fordítás, de én nagyon megvagyok vele elégedve, alig találtam hibát elsőre. De persze most még nagyon izgat a sztori, sokmindenen elképzelhető, hogy átsiklok. Indul az első világháború az összes tengeri eseménnyel, Bisset apánk stílusában élvezetesen elmesélve, na ezt se rakták bele a '60-as évek beli "Héttengeren"-be, merthogy olyan nagyon brit világbirodalmi a szemlélet és ugye mi akkortájt épp utáltuk őket hivatalból. Mondjuk elég optimista vagyok, hogy 200 eladatlan második kötet mellett nekiállok a harmadiknak, de hát én egy optimista ember vagyok! Talán ez azt jelenti, hogy még (el ne kiabáljam)messze a halál, merthogy elméletem szerint az ember optimistának születik és pesszimistán hal meg, ezt hívják élettapasztalatnak. Na elég az okoskodásból, megyek aludni, holnap (akarom mondani ma) vár Amapola egy újabb izgalmas munkanapra.
Most már este van. Ráraktam még négy réteg lakkot a kalodára és nekiláttam leszabni az első deszkákat, amiket össze fogok toldani, hogy kiadják a gaff hosszát. Próbálgattam a vaskeretet a srégeléshez, naná, hogy át kell alakítsam, de hát ez minden úttörő konstrukció sorsa, a folyamatos fejlesztés. Aztán délután mindenféle dolgaim voltak, Peti fiamnak átadtam anyám volt lakását, szerintem fogalma sincs 22 évesen mi hullott az ölébe, nekem majd 60 éves koromra lett saját lakásom, aztán a Tilos rádióban csinált velem egy bő órás műsort a BF. ( http://tilos.hu/index.php?form=musor&id=646 )
