Elvittem két könyvet a postára, egy köteles példányt a Szabó Ervin, hatot meg az Országos Széchenyi Könyvtárnak. Ha már a várban voltam, megnéztem a könyvtárban a Fiume emlékkiállítást, nekem csalódás volt, több hajózási emléket vártam, a régi képeslapok nem igazán érdekeltek. Ezzel eltelt a nap nagyrésze. A hajón felraktam a második réteg alapozó festéket arra a nagy marha vaskalodára ami a forstagot fogja tartani és az orrsudár rajta keresztül nyúlik ki előre. Már egyszer csináltam egyet, de kiderült, hogy nem működik együtt rendesen az orrsudárszárral, szét kellett vágjam és teljesen átalakítani. Van ilyen, hogy valami elsőre nem sikerül. Aztán nekiálltam a fogó vasak elkészítésének az árbocbölcsőkhöz. Nem lett kész amíg leszállt az est. Holnap folyt.köv. Valaki azt mondta, hogy majd jól megadóztatnak, ha kész lesz a hajó. Hát azért, mert a csibészek a rengeteg adócsalt lopott pénzükből hatalmas jachtokat vesznek és az idióta állam nem tudja őket megfogni, csak így, (dehogy fogja, majd az ügyvédeik kimossák belőle őket) én nem fogok a sok éves kemény munkám után ilyen büntetést fizetni! Ha nem megy másként, idegen lobogó alatt fogok hajózni.
Szerda.
2009.06.03. 23:43 :: A Tengerész
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
AdSa 2009.06.05. 20:53:21
Én talán az Üteg utcai technikumot magyarázatként azért hozzátenném. Onnan fenntröl pedig Reich Pista, Tönköly Samu, Kovácsházi Ernő és a többi tanáraink büszkén figyelhetik a tevékenykedésed. Nem hiszem, hogy gondolták valaha, hogy egy diákjuk 64 évesen esztergál, hegeszt, fest és mázol, villanyt szerel (no ennek von Haus aus mennie kell !). A famunka pedig nem is szerepelt a tanmenetünkben.
Előző blogbejegyzésem után előjött még két epizód az életemből.
Talán 1962-ben a sátorparancsnokom voltál az iskolai táborban Parádóhután. Élénken él bennem a reggeli patak-mosakodások emléke, Dévényi "Jozsó" tanár úr reggeli tornája, Kovácsházi Ernő IZS motorja (megy izs, meg nem izs), és a Csucsi-bácsi által vezetett túra fel a Kékesre. Csodás tábor volt - nem KISZ, hanem iskolai, de ez akkor fel sem tűnt. Bár az is lehetett volna.
A másik 1971 Veszprém-Vilmapuszta. Egyetem után, Te mint némileg továbbszolgáló legöregebb katona ( a Játék Őrmesterrel történt afférod következtében), én meg mint az első előfelvételis évfolyam őrmesterként már másodszor bevonultatott katonája találkoztunk. Ültünk az adókocsiban és jókat nosztalgiáztunk - akkor. Mennyi témánk lehetne manapság ?
Aztán volt 6-8 év az életemben 1986 után, amikor a Tromosban vitorláztam. Tudtam a Tengerészről, tudtam, hogy Te építetted, de a találkozásunk valahogy elmaradt. Nagy Guszti bácsi kollégám és jóbarátom - a Papa -( az első üteges évfolyamból) emlegetett gyakran, nagy tisztelettel a hajód okán.
P.S.: A Játékhoz intézett mondatod - "Őrmester, én már írtam-olvastam, amikor maga még két kézzel kente a sz@rt a falra" - adaptálva, de a forrást mindig megjelölve, többször plagizáltam a pályám során.