Helyet kellett csinálni az árbocgyalupadnak. A hajó mellett trapézlemez tető alatt teleltek a kőrisfa deszkáim, ezeket áttelepítettem két raklapból eszkábált talpazatra. Ezek azoknak az acélgerendáknak a túlnyúló részén feküdtek idáig, melyeken a hajó kielje nyugszik, most a két kölcsönkapott acálbakot hegesztettem fel kettőre, így biztos nem fognak elmozdulni. A trapézlemezeket padló gyanánt fektettem le, így lehet járkálni a gerendákon. Baromi nehéz volt mindez, a mázsás lemezek, bakok, a deszkák, jól ki is döglöttem és ráment a hétvége. Illetve majd elfelejtettem, csak a vasárnap, mert szombaton szobafestő voltam a kislányomnál. Ma leszabtam méretre a padlókat (Mondom. Jó ha kijön belőle az orrsudár. 3,50 hosszú, ebből 1,20 van belül, 2,30 "lóg ki" elől.) és délután a KJ műhelyében lenyomtuk az összes faanyagot vastagsági gyalun simára, hogy össze tudjam ragasztani. Ez lesz a következő izgalom. És főleg a próba, hogy vajon képes vagyok e egyáltalán SK elkészíteni a fa rudazatokat, vagy mégiscsak igénybe kell vegyek külső segítséget.
Minden viszonylagos. Miközben minden látogató, könyvvevő, akinek mutogatom Amapolát azon álmélkodik, milyen nagy a drágám, vasárnap meglátogatott a Kisember, akit tavaly a Critical Mass-on is lefényképeztem, amint a Rosevelt téren zongorázik, ő most jött haza az Arcadiáról, egy óriás luxus P&O tengerjáróról ahol bárzongorázott és elámult minden milyen nevetségesen aprócska a hajómon.