Újabb két réteg lakkot ráraktam a négy ajtóra. Elbíbelődtem a jobboldali szekrény ajtókeretével amibe a két ajtólap kerül majd. Fazonmaróval formát adtam a széleken. Kicsit szűkek lettek a keretek, 2mm-t körben maróval kiszedtem belülről. Sok piszmogás, kevés látszat. Lefényképezni se érdemes.
Beszélek a lakkozásról, hátha jól jön valakinek a tapasztalat. Korábban összegyűjtöttem a lakkozni valót és egyszerre kentem sokat, de ez macerás. Most amint kész valami, azonnal kenem. Ehhez azonban kell némi eljárás. Először is, a lakk ami a dobozban van MINDÍG túl sűrű. Nagyon meg kell higítani. Ha sűrű lakkot ken az ember hullámos lesz, csúnya. Annyira meg kell higítani, hogy szinte olyan legyen mint a víz. Ha csak egy kicsit is úgy érzem, hogy tapad az ecset kenés közben, azonnal higítom. Soha nem szabad a higítót a lakkos dobozba tölteni, ha csak nem akarja az ember egyszerre elhasználni az egészet, mert a már meghigított lakk már egy nap alatt is bőrösödik. Aztán a kilós teli dobozból nem lehet rendesen veszteség, elcsorgás nélkül tölteni. Másik probléma, hogy a gyakori lakkozás után mi legyen az ecsettel. Ha mindíg kimosom, az macerás és sok drága higítót pocsékol. Tehát amikor kikenem a lakkot az ecsetből, beleállítom egy leköszörült tetejű 0,5 literes sörösdoboz higítóba, azt alulról felfelé bedugom egy százas papírzsebkendő nylon zacskójába, amit a fenekén összesodrok, visszahajtom és bedugom egy levágott tetjű étolajos flakonba, így a higító nem tud elpárologni és nehezebben dől fel, mint ha csak a sörösdobozban lenne. Van egy régi szocreál aluminium kiskanalam, (a nyelével remekül ki lehet pattintani a dobozfedőt) azzal meregetek egy kisebb műanyag edénybe, ebből kenek, így nincs lecsorgás a doboz oldalán és pontosan tudom adagolni, hogy csak annyit vegyek ki amennyit el is használok. A kanalat a higítós ecsettel letörlöm a lakkos edény felett, majd egy ronggyal tisztára törlöm. A sörösdobozból higítót töltök a lakkhoz, elkeverem. Utána he elkentem a lakkot, kikenem a maradékot az ecsetből valahová (tulajdonképpen csak ennyi a lakk veszteség, bár mostanában a fiókos szekrény belsejébe kenem, ott jól jön a fára, és nincs esztétikai igény) és visszadugom a sörösdobozba az ecsetet. Ha a higító szintje lecsökken mindíg ide töltöm a frisset, sose a lakkba, így nem tud az ecset körül besürűsödni. A lakk minél hígabb, igaz, hogy annál több réteg kell, de annál szebb és annál gyorsabban szárad. Így nem kell betartani a dobozra írt 24 órás száradási időket. Nyáron szép időben 4-5 réteget is felrakok egy munkanapon.
