Hajónapló

2006, augusztus 28. hétfõ.

A hátsó válaszfalba a 48,5mm átmérõjû kipuffogócsõ számára egy napig tartott a lyuk kivágása. 5-ös lemezben a szokásos móka, sok furat körben, kiütni és sokat reszelni. Nehezítõ körülmény, hogy mindezt a fenékben rettenetes szoros helyen, mélyre lenyúlva, tele a fejem púppal sebbel annyiszor bevertem a bordákba, szóval felejthetetlen a maga nemében. Aztán már csak a csövet kellett könyökökkel, ívekkel összehegeszteni, bedugni a lyukba és körbehegeszteni. Most a hátsó kabinban lóg ki a vége, innen a kipuffogódobbal folytatódik, majd az egyik ágy alatt megy tovább a tükörig, ahol felmegy a deckig, majd egy hattyúnyakon át le a vízvonal felett kb. 70cm-ig, ahol kivezetem a tükrön át a szabadba. A hattyúnyak feladata, hogy a (70 cm-nél magasabb) hullámok behatolását megakadályozza a csõrendszerbe. A kivezetett végen, kívül lesz még egy csappantyú, melyet a kipuffogógáz emelget és ez is visszatartja a hullámokat. Azonkívül ha kimegyek a tengerre, viharos idõben az egészre ráhúzok egy sapkát a nyílt vizen ahol úgyis vitorlát használok.A sapkán madzag lesz elvesztés ellen, mert ha elfelejtem levenni a motor indítása elõtt, a kipuffogógáz kilövi a csõ végérõl. Ma nem kevés kûzdelem után, immáron kemény-hab táblákkal körbeszigetelve bakelit lapokkal és vasakkal körbekalodázva, visszatettem a helyére a boylert. Bekötöttem a vizeket. Sokat javult a vízhelyzet. Nem mondom, hogy tizedmásodpercre pontosan lehet nyitni zárni a vízfolyamot a csapnál, valószinûleg a bolyler tetejében beszorult pár liter levegõ, amitõl rugalmas kissé a rendszer, de kielégítõen mûködik. Megvagyok elégedve. A nap hátralevõ részében a hátsó kabinban, melyet pillanatnyilag raktárnak használok, megpróbáltam több-kevesebb sikerrel szabaddá tenni a csõ nyomvonalát, majd kiszabtam a csövek egy részét. Ehhez a Budapest Kongresszusi Központ galériájáról kidobott 60mm átmérõjû csõkorlátokból hasznosítottam kettõt, részint mert ez volt, részint meg a sok kanyar miatt célszerû a nagyobb átmérõ, mert így nem nõ meg az áramlási ellenállás ami csökkenti a motor teljesítményét. Annyit hegesztettem az elmúlt napokban, hogy kifogytam az elektródákból, holnap venni kell, el ne felejtsem reggel!

2006, augusztus 23. szerda.

Szerencsére Balatonon elkerült bennünket az a rettenetes vihar, ami Pesten tönkretette a tûzijátékot és 5 ember halálát okozta. Hétfõ hajnalban jöttünk haza, úgy hogy délelõtt aludtam, aztán meg itthon matattam. Kedden nekiálltam és némi tépelõdés után rájöttem, hogy nem tudom a dagadt boylert a helyén beépítve rábírni eredeti alakjának visszanyerésére, úgy felpuffadt. Szégyenszemre le kellett kötni a csöveket és kiszedni fáradságos munkával az egész hóbelevancot a helyérõl. Az összes csonkot (hidegvíz be, melegvíz-keringés be, melegvíz ki) kiszereltem és ha már így történt, átalakítottam a hidegvíz csatlakozó részt, hogy a hálózati hidegvíz nem innen, hanem a szekrény alatti szivattyútól induljon (ugye az eredeti terv szerint a szivattyú a gépházban a boyler alatt lett volna) így pár méter csövet a gépházból ki lehetett iktatni. Véleményem, hogy minden rendszer megbízhatósága az egyszerûsítésekkel és az alkalmazott alkatrészek mennyiségének csökkenésével növekszik. Kevésbbé emelkedetten szólva, csak az romlik el ami van. Még a cockpit munkaasztalon is nehéz volt visszapüfölni eredeti formájára a tartályt. Ha már így alakult, további töprengés után (ez a hajóépítés felválltva áll az elképzelésekhöz való csökönyös ragaszkodásból és az eredeti elgondolások sutbadobásából) elhatároztam, hogy pontosan merre menjen a kipuffogócsõ, ezt azért, mert nem túl egyszerû megcsinálni (pl. olyannak kéne lenni, hogy a kipuffogógáz kifelé igen, de a hullám befelé nem tud jönni, na erre még ki kell találjak valami spécit) idáig eléggé elitélhetetlen módon halogattam, na most rájöttem, hogy az optimális helyre való beszereléshez, a hátsó vízmentes válaszfal átfúrásához és a csõ behegesztéséhez több helyem lesz, ha a boyler nincs a helyén, hanem kint parkol a cockpitban. Úgy, hogy visszaalakítottam rendszert a korábbi hidegvizes állapotjára. Hát ez nem volt túl dicsõséges, de végül is max. egy nap kidobott munka, ha csak ennyi lesz ( no meg a konyhaasztal) nem panaszkodom. A boyler felett fog állni a cockpitban a besan. (hátsó árboc) Ennek terveztem egy nem túl komplikált árboctalpat, mely lehetõvé tesz a relatíve egyszerû árbocdöntést (alacsony hidak alatti áthaladás esetén) merthogy két árboc lesz ugye és ezt középvonalban nem lehet egyszerre kidönteni. Az elsõ a fõárboc a középvonalban billen hátra és lefekszik a bakokra, a hátsó meg ékek kiütése után oldalt kitéríthetõ és elõre dõl. Ez a kisebb, tehát könnyebb, ezt két ember kézzel kiemeli és a bakokra fekteti a fõárboc mellé. Ha nics elég erõ, a még álló fõárboccal a bummal és groszshottal is kiemelhetõ és utána dûl ki a fõárboc. Ez az árboctalp kétoldalt egy egy 100mm átmérõjû acél csõoszlop közé lesz hegesztve, melyek átdöfik a cockpit padlóját és az egyiken egy ventillátor beszívja a gépházba a levegõt, mely egyrészt ugye élennyel (akinek nem ismerõs e nyelvújításkori szép szó éleny=oxigén, valahogy nem vert gyökeret a köznyelvben, nem úgy mint testvérei, a higany, vagy a horgany) táplálja a diesel motort, másrészt hûti a kipuffogócsonkokat, melyet jótanácsok ellenére meghagytam eredeti autómotor állapotan és nem alakítottam át vízhûtésesre, mint a hajómotorokon. Úgy okoskodtam, hogy ha a gépkocsiknál a motorházban lengedezõ menetszél + a hûtõ ventillátora amit kavar,( bár ez a hûtõ után már meleg) hûti a kipuffogó öntvényt a hengerfej közelében kialakuló túlmelegedés ellen és ez a megoldás többezer (Tán százezer?, merthogy ez a Merci 2,4-es szívó diesel motor a legelterjedtebbek közûl való volt, a maga idejében minden taxi ilyen volt Ny.németországban) autónál mûködött gond nélkül, miközben az autók hegynek fel, tûzõ napon araszoltak esetleg, a hajónál egy nagyteljesítményû ventillátorral (ha jár a motor, a generátor bõven termel áramot) ennél kedvezõbb, de legalábbis nem rosszabb hûtést érhetek el. Viszont ha adok egy vízköpenyt a kipuffogóöntvénynek, azt akár túl is hûthetem, amitõl mondjuk elreped. Erre valamelyik szakértõ azt mondta, hogy a motor által már felmelegített hûtõvizet engedjem át a kipuffogó hûtõjén, de az üzemi állapotban 90 fok körül van, ennél a léghûtés se lehet melegebb, sõt. Persze a hõcsere más víz-vas és levegõ-vas esetén, de minden mûszaki érzékem azt diktálja, hogy jó lesz ez így. A próbautak során kiderül. Lesz egy - a cockpit mûszerpultba szerelt- hõmérõ, mely folyamatosan jelzi a gépház hõmérsékletet a motor kipuffogó közelében. Ez és a hûtõvízhõmérséklet mutató mûszer elegendõ információt ad a kontrollhoz. (Ezt már jóval késõbb elmélkedésem során szúrom be szept.6.-án, az archivumban találtam egy olajhõmérséklet mutató mûszert, na ezt is beszerelem.) Amúgy pedig emlékszem amikor a motort felújításhoz dirib-darabokra szedtem, hogy belül valamennyi csonkban átáramlik a hûtõvíz. A másik 100-as csövön kiáramlik a levegõ a gépházból. Ennek a csõnek a kimeneti nyílása a kormányálláshoz közel van, így ha netán füst, vagy más szag lenne azonnal megérzem. A csõ-árboctalp együttes felül egy kicsiny pulttal fejezõdik be, (ennek a közepébõl áll ki az árboc, az elejéhez pedig felnyitható asztal csatlakozik majd a cockpitban való evés-iváshoz) ezen lesznek a legfontosabb motor- üzemi mûszerek és kezelõszervek, mint az említett két (három) hõmérõ, meg a motor fordulatszám-, olajnyomás mutató, starter gomb, izzítás gomb, elektromosság fõkapcsoló, ezek kontrollámpái, akkutöltés kontrollámpa, továbbá rádió kézibeszélõ dugalja, 12V-os dugalj, 230V-os dugalj, (ha van parti áram) a Raymarine sebesség/mélységmérõ kombinált kijelzõje, illetve hely az esetleges késõbbi luxuscájgok, pl. autopilot, széljelzõ, stb.részére. Nos ez a kombinált árboctalp egység mintegy 35-40 kilogramnyi 5mm vastag acéllemezbõl áll (plusz a 100-as csövek) kicsiny kéziszerszámaimmal bajos lett volna a kiszabás és összehegesztés, ezért a telepen, a tõlem 50 méterre lévõ lévõ csarnokban mûködõ cégtõl kértem segítséget. Itt nagyon komoly lakatos-szerkezetek készülnek, mindenféle felszerelés rendelkezésre áll. A hatalmas daraboló gépen leszabtuk, majd a legprofibb védõgázas apparáttal összehegesztettük az árboctalpat. Ilyennel még soha nem hegesztettem, az elsõ varrat kissé girbegurba lett, de aztán megéreztem, hogy sokkal könnyebb hegeszteni vele mint a bevonatos elektródával amit én a kicsiny barkács trafómhoz használok. Baráti áron 4000-be került és ott helyben szerencsésen megcsináltuk, nem tartott továbbaz egész mint két óra.

2006, augusztus 17. csütörtök.

Behegesztettem a hátsó árboctalp alá a gépházba két 40x40-es vastagfalú zártszelvény oszlopot a cockpit padlót tartó borda és a fenékborada közé. Valószinûleg túlbiztosítás, mert nem valószinû, hogy a 80x30x5-ös borda behajlana az árboc súly alatt, de fõ a biztonság. Ez a két oszlop fogja közre a melegvízbolylert, amit, miután az összes vasholmit még tegnap lefestettem, ma beraktam és valamennyi vízcsatlakozást bekötöttem. Ezzel kész a háztartási vízellátás....gondoltam én. Nos a következõ nem várt esemény lepett meg. A mosdó vízcsap, ami idáig a nyomógomb mûködtetésével mint a parancsolat mûködött, most a szivattyú beindításakor csak lassacskán kezdett folydogálni, viszont a szivattyú kikapcsolása után is még jó öt percig inkontinenciásan csordogált. Az történt ugyanis, hogy a 0,8-as lemezbõl készült szögletes bolyler a víz nyomására dagadni kezdett, ami elvitte a csaptól a víz egy részét, viszont a nyomás megszüntével ( amikor leállt a szivattyú) rugalmasan kezdett visszaalakulni, azaz nyomta a vizet kifelé. Ez ugyan a csap elzárásával megállítható, de az egész mûködést határozatlanná teszi. Az igazi megoldás egy hengeres, vastagfalú bolyler lenne, de nem akarok nekiállni, mert nagy munka, inkább megpróbálom vas kalodákkal menetes szálakkal úgy körbepántolni a tartályt, hogy ne tudjon dagadni. Remélem jó lesz. Holnap lemegyek Balatonra, de a jövõ héten megcsinálom.

2006, augusztus 15. kedd.

Tegnap kiszedtem azt a vasból esztergált paszdarabot, amit még majd két éve építettem be a Hardy tárcsa helyére a motor és az irányváltó közé, hogy biztos legyen az egytengelyûség amikor beépítik a hajóba a hajtást. Ez úgy indul, hogy Mercedes motor, IFA kuplungtárcsa, IFA bordás tengely, Poszlovszki Rezsõ gyártású, magam tervezte tengelykapcsoló LADA Hardy tárcsával, Technodrive irányváltó, újabb, ezúttal SOLÉ Hardy tárcsás tengelykapcsoló, zsírtöltésû tönkcsõben forgatja a zsinóros tömszelencével tömített, bronz perselyekbe szerelt (sját terv, Poszlovszki esztergálás) csavartengelyt, melyen immáron kívül egy 17 collos SOLÉ propeller hajtja a hajót. Ma szétszedtem a tengelykapcsolatot az irányváltó és a csavartengely közt és felhúztam a tengelyre a nyomócsapágyat. Ez hivatott a tengelyirányú erõk felvételére, kímélendõ az irányváltó hajtómûben lévõ, ennél jóval gyengébb tolócsapágyat. Ez nagyon fontos, már olyat is hallottam, hogy hirtelen forgásirány váltáskor ("hátraveretéskor") kiszaladt az egész propellertengely a vízbe. Ilyenkor radásul mindjárt el is sûlyed a hajó, mert a tengely helyén szabadon jöhet befelé a víz. Szóval nem árt észnél lenni, ha ilyesmit csinál az ember. A 40-es tengelyhez egy rendkívül robusztus kétsoros önbeállós kúpgörgõs csapágyat választottam, melyet kúpos menetes hüvellyel huzattam rá a tengelyre. A hüvelyt és a rögzítõ anyát némi tépelõdés után egy-egy kisebb "hefttel" biztosítottam a tengelyen. A hegesztés ugyan nem tartozik a mûszaki életben az oldható kötések közé, de így biztos nem fog lelazulni. Erõs a meggyõzõdésem, hogy az egész szerkezet annyira túlméretezett (ez a tengelyátmérõ és a csapágyak egy háromszor ekkora hajónak is alkalmasak lennének), hogy az én életemben nem lesz szükség a szétszerelésre. Amúgy meg ha netalán mégis, egy kis sikítóval leköszörülhetõk a rövidke varratok. A csapágyházhoz 40x40-es vastagfalú zártszelvény konzolt készítettem, melyet a gépház hátsó válaszfalára hegesztettem. Délutánra össze is állt az egész, holnap kiköszörülüm a varratokat, mégegyszer ráhegesztek, lefestem és kész.

Merci motor- Lada Hardy tárcsa- Technodrive váltó-Solé Hardy tárcsa-SKF tolócsapágy-Poszlovszki tömszelence és csavartengely.

2006, augusztus 13. vasárnap.

Ráment az egész péntek a mosdó nyomógomb készítésre. A szára egy 21mm átmérõjû rozsdamentes csõ, kb 15 centit áll ki combközépnél és esztergáltam hozzá egy finom danamid csapágyat amiben csúszik. Az egésznek szabtam, hegesztettem egy masszív lemez vázat és kerestem az archivumban egy erõs passzentos rugót. Ez a mechanika olyan robusztus, hogy akár rá lehet állni, az se árt neki, de egy filigrán nyomógombot mûködtet, amit azonban semmilyen brutális erõvel nem lehet elrontani, mert az erõt a rudazat, csapágy, a hegesztett ütközõk és a rugó veszi fel. A szombat elment piacra menéssel, meg itthoni matatással, de ma beszereltem a helyére az egészet és maximálisan beváltotta a reményeimet. A csapot nem is kell használni, a víz remekül adagolható könnyed combozással, egyáltalán nem zavaró, vagy kényelmetlen. Idáig a mosdó alá tett vödörbe folyt a víz, de ma becsöveztem a lefolyórendszert is. Ez úgy mûködik, hogy a szennyvizet ( a mosdóét és a mosogatóét) tetszés szerint lehet a fenékben kialakított "graywater" tankba, vagy egy csap elfordításával a tengerbe engedni. A zuhanyozáskor a víz egyenesen a fenéktankba folyik, itt lesz egy búvárszivattyú, az un "bilgewater pump", amivel (egy másik csappal kiválasztható) a tengerbe, vagy ahol (kikötõben esetleg) ez tilos, a fedélzeten lévõ tömlõvéges csatlakozón át a csatornába, küldhetõ a szennyvíz. Ezeket a csapokat a csatlakozókkal és a réz csõidomokkal, menetes csatlakozókkal korábban valamikor télen már összeforrasztottam, most véglegesen beépítettem õket. Utóljára a kormányszerkezet összeállításánál volt ilyen sikerélményem, olyan igazi nagyon- nagyon jó érzés fogott el, amikor mindez a helyére került, és pont úgy ahogy elképzeltem, és kifogástalanul mûködik minden, nem csöpög, nem ereszt, befolyik, kifolyik, szóval amikor olyan nagyon jónak érzem magam. Bár még csak délután három óra volt, de annyira feldobott a dolog, hogy abba is hagytam a munkát, (végül is vasárnap van vagy mifene) nehogy valamit hibázzak még ma és akkor nem lesz felhõtlen az ujjongás. Szoktam volt mondani, nekem az Isten nem adott olyan tehetséget, hogy olyan verset írjak amit a következõ rendszerváltásnál törölnek az általános iskolás tankönyvekbõl, vagy olyan szobrot faragjak, amit a köv. rdsz.vált.nál kivágnak a szoborparkba, de megveszek ha nem alkothatok, hát ilyenektõl vagyok elégedett. Lehet másnak sekély e kély, de én beérem vele.

2006, augusztus 10. csütörtök.

Ma amikor távoztam délután Amapoláról, a mosdóban mostam kezet! Mûködik! Persze nem nagy ügy amúgy, hisz mirõl van szó? A kiválasztott fenéktartályból a szivattyú, amikor egy nyomógombot megnyomok a mosdónál és kinyitom a csapot nyomja a vizet a mosdóba, amíg el nem engedem a gombot és el nem zárom a csapot. De mégis sok munka van mögötte és most nagy sikerélmény. A nyomógombos szisztéma elég szokatlan. Mindenütt máshol a csap kinyitása esetén ahogy folyni kezd a víz és leesik a rendszerben a nyomás, megindul a szivattyú és mindaddig mûködik a míg az ember el nem zárja a csapot. Ez nagyon egyszerû és praktikus, de két hátránya van. Elõször is ha bárhol szétcsúszik egy csatlakozás, a szivattyú addig nyomja a vizet a hajófenékbe, amíg ki nem ürül a tartály. Ez egy tank esetén 400 liter, de ha mind rá van nyitva, akár 1500 liter is lehet. Ez az összes fenékben lévõ elektromos berendezést (pl hûtõkompresszor elektronika) tönkre teheti. Másodszor ha az ember nem zárja állandóan a csapot amíg sikálja a fogát, vagy amíg a kezét szappanozza, (már pedig nem zárja, fõleg a szarházi vendég) vízpocsékoláshoz vezet. A vízkészlet pedig mindíg szûkös. A nyomógomb viszont olyan (lesz, mert most még csak ideiglenes), hogy a mosdó alatt úgy felsõ combhajlatnál kiáll egy nagyobbacska pöcök, amit a tisztálkodni vágyó versenyzõ alsó testrészével nyomogat, ha vizet kíván. Ez azon túl, hogy lányoknak kifejezetten izgalmas lehet, könnyedén teszi lehetõvé egész rövid idejû spriccek alkalmazását. Hát ez a terv. Ha netalán nem válna be, mivel a rendszerben, tekintettel a melegvíz elõállítása során fellépõ hõtágulásra lesz egy néhány literes tágulási edény, egy nyomáskapcsoló beszerelésével, melyet csak párhuzamosan kell kötni a nyomógomb(okk(( mert a konyhában is lesz)))al, elõáll a hagyományos quasi hidroforos rendszer. Van még egy találmányom. Az ötletet a Rákóczy Pisti adta. Ugye ilyen kis hálózatoknál sehol nem alkalmaznak cirkulációs rendszert. Ennek következtében ha meleg vízben kíván pancsolni a dolgozó, addig folyatja a meleg csapot amíg nem jön a meleg víz. Ez minden eseben 5-10 liter vízveszteség, ami szárazföldi szemmel nem tünik soknak, de ha már csak mondjuk 100 liter a készlet és a következõ kikötõ még három nap.... Szóval kiépítettem egy cirkulációs vezetéket, amit közvetlen a csaptelep alatt kötöttem össze a melegvíz csõvel. A vezetékben a mosdó bal oldalán van egy bronz golyóscsap amit kinyitva, a szivattyút megindítva megindul a víz a melegvíz csövön és a cirkulációs vezetéken keresztül visszafolyik a boylerba. A golyóscsapot tapogatva, ha az már kellemesen meleg, elzárva és a meleg csapot kinyitva máris lehet tisztálkodni. Persze csak rövid gombnyomásokkal! Nos aki ennél több édesvíztakarékossági trükköt ki tud találni, annak fizetek egy sört. A melegvíz csöve is a helyén van, a kombinált boylert (villany, ha van parti áram és a motor hûtõvize melegíti, ha motorozok) is megcsináltam még a télen, csak hogy ha most beszerelem a gépházba, útba lesz a további ottani munkáknak. Ezért egyelõre megelégszem hideg vízzel, amíg bent nincs a tolócsapágy és a hátsó árboc kiváltása. Tolócsapágy ugyan van az irányváltóban is (ez már a helyén van a csavartengellyel együtt) de egyszer megállt mellettem egy 7m-es hajóval egy ember (beszélgetés során kiderült, hogy volt tengerészkollega aki ezzel a piciny hajóval lement a Dunán, át a Fekete tengeren az Égeire, megjárta Török és Görögországot) aki azt tanácsolta, hogy egy plusz tolócsapágy ekkora súlyú hajónál, kímélendõ a hajtómûben lévõt, nem árthat. Igazat adtam neki és meg is csinálom.

2006, augusztus 8. kedd.

Kint van a helyén a két hátsó forgatható darukar, végében az esztergált menetes pogácsákkal, amikbe behajtottam és egy -egy "hefttel" biztosítottam egy-egy M 10-es szárú horganyzott daruzószemet. Ezek mûbizonylatos gyári darabok, biztos nem fognak letörni. Lefestve, mûködöképesek, még az elfordulás elleni rögzítésre kell kitaláljak majd valami megoldást. Hosszas tépelõdés után a két horgonydarukart nem szereltrem fel, hanem elraktároztam a fuxban, mert ha meglesznek a nagy Admiralitás horgonyok, csak akkor fogom csak pozicionálni õket, különös tekintettel az orrvitorlákra, amiknek nem kellene, hogy útba legyenek Helyén van véglegesen a mosdó és beszabva a mögötte lévõ kiegészítõ pultdarab, az egész head fala és mennyezete megtisztítva a ragasztómaradványoktól, Ciffel hófehérre takarítva, valamennyi falburkolat az illesztéseknél fehér Sikaflexszel tömítve. A kukázott mosdóba beszereltem az uraságtól levetett, de mûködõképes (bár kissé kopott, de amúgy Gohe luxus) csaptelepet és elkezdtem a csõszerelést. Mindenhova az üvegszálbetétes nyomásálló átlátszó vegyszerálló tömlõt használom, nem a nyomás miatt, hanem mert ez nem lapul össze a kanyarokban és nem oldódik ki belõle mérgezõ anyag. Sokat töprengtem a megfelelõ helyen az édesvízrendszer osztója, szivattyúja számára. Ugye a gépházba szántam, de ott útban lenne a késõbbi munkáknál. Végül is a ruhásszekrény padlója alá szereltem õket. A csapok kezeléséhez egy kisebb részét a padlóburkolatnak mindíg fel kell majd emelni, ami nem lesz tán nagy gond, csak nem szabad sok cuccot a szekrény aljába hajigálni. ( ez eddig egyetlen otthonomban sem sikerült) A csapokat édesvíz vételezéskor, illetve a víztartályok váltásakor kell kezelni, amikor a 4db valamelyikébõl kifogy a víz és át kell állni a következõre. Tehát nem nagyon sûrûn, de elég gyakran ahhoz, hogy mindíg mûködjenek. Ugyanis tapasztalatom szerint azok a szerelvények amiket soha nem tekergetnek, amikor egyszer mégis kellene, sose zárnak, vagy nyitnak, mert beállnak a vízkõtõl rozsdától, szennyezõdéstõl. Beraktam a tankokba a búvárcsöveket, tömítettem a tisztítónyílásokat a héten szeretném összehozni a rendszert annyira, hogy legalább a hideg víz follyon a mosdó/zuhanyba. Nagyon pozitív a hûtõláda! Mindenben megfelel a várakozásnak. Ahogy lement a külsõ hõmérséklet, a kondenzátor +30 fok körül van az elpárologtató -8 és -13 közt mûküdik. A láda fenekén -1 fok van, felül az elpárologtatótól legtávolabb pedig +5. Csak kikapcsolni nem hajlandó az istennek se, lehet, hogy mélyhûtõhöz való a termosztát amit bele tettem. (ugyancsak kukázott anyag) Még megpróbálom közvetlen az elpárologtatóra rögzíteni, ha ez se használ, másik termosztátot kell beletegyek.

2006, július 26. szerda.

Hát persze nem úgy van az, hogy csak nekiesünk a vízszerelésnek. Mert ugye van egy vizes terv, amit korábban jól kitaláltam és szerepel benne motor hûtõvízzel (meg parti áram esetén villannyal)melegített boyler, meg a kályhával melegített másik boyler, meg a napkollektorral melegített harmadik boyler, szivattyú, tágulási edény, elosztó, hogy a négy tank melyikérõl menjen a fogyasztás és sok csõvezeték. Namármost, ha midezt egyszerre akarom megcsinálni, épp lemegy a hõség, tehát nem tudok hûsülni a vízben. Tehát csak egy részével kell indítani. Aztán ahhoz, hogy a fürdõszobában zuhanyozni lehessen, ki kell a falburkolat réseit sikaflexszel fugázni, de ehhez CIFfel le kell sikálni a falakat, a régi ragasztónyomokat levakarni.Továbbá. Ha csak úgy hebehurgyán beszerelem a vízellátás szivattyúját és a víz eleosztót a gépházba, késõbb rettenetesen útban lesz, amikor pl. a nyomócsapágyat kell a kihajtás tengelyére szerelni, berakni a boylert, behegeszteni a hátsó árboctalp oszlopát, beépíteni a motor légszûrõ, kipuffogó, üzemanyagellátó és hûtõrendszerét, miután ezek mind a használati vízrendszer mögött foglalnak helyet. Hétfõn mindenesetre bementem a mûhelybe, ahol ezeket a nagyrészt a tél folyamán elõregyártott egységeket raktározom, hogy bepakoljam. De közbeszólt a felhõszakadás. Kénytelen voltam az egész hóbelevancot visszatrógerolni, mert a rampánál hömpölygõ térdig érõ víz minden pakolást meghiúsított. Még szerencse, hogy mielõtt az egész épületet áramtalanítani kellett a beömlõ víz miatt, végeztem a nyomócsapágy házához szolgáló zárótárcsák (ezek tartják bent a zsírtöltést) esztergálásával. Kedden viszont más volt a munka. Miközben a head falát ragasztómaradványtalanítottam, megérkezett a Varga Gyula akit már korábban említettem mint nagy hûtõspílert. Gyula precízen betartotta a technológiai szabályokat, alaposan vákuumolta, majd nitrogénnel öblítette a rendszert, majd újabb vákuumolás után betöltöttünk 50 deka gázt. ÜZEMEL A HÛTÕ!!! Rajta hagyta a mûszereket, meg a gázpalackot, hogy tudjam ellenõrizni a mûködést. Nos valószinûleg szükség lesz arra, hogy vizen legyen a hajó, mert a 45 fokos külsõ levegõ hõmérséklet nem igazán ideális a fenéklemezre ragasztott kondenzátor hûtésére. Tegnap többször is leállt a gép a magas kondenzátornyomás miatt, ma hidegebben indultam reggel, kibírta egész nap, de az R 154a gáz (ez ami a tudomány mai állása szerint nem lyukasztja az ózonpaizsot, errõl majd 20 év múlva fogják megállapítani, hogy minek árt) nyomása a nyomó oldalon (kondenzátor) 10bar 45 fokon, ugyanakkor az elpárologtatóban a szívó oldalon ehhez 2bar körüli nyomás és minusz két fok elpárologtató hõmérséklet tartozik, ez elég kevés ahhoz, hogy a hûtõt az 5 fok körüli ideális hidegen tartsa. Nem is hült le délutánig se csak 8 fokra, ami azért jó volt az ásványvíznek, de kevés lesz a kajának. Ez persze azonnal javulni fog, ha vízbe kerül a hajó, mert ha lemegy 10 fokkal a kondenzátor hõmérséklet, ami még mindíg csak 35 fokos tengervízet jelent, az elpárologtatóban a gáz mindjárt egy bar alatt és minusz 10 fok körül fog párologni.

Ma megint egész mást csináltam mint amire készültem. Mielõtt elutaztam volna, Szántai Feri meghozta a darukarokat. Tökéletesek lettek. Négy daru lesz, kettõ hátúl a faron a bocinak (dinghi, kis csónak) elõl az orrban két oldalt a horgony(ok) beszedéséhez a másik kettõ. Bár nem sürgõs, de baromira útban vannak a cockpitban, ráadásul a csapó esõ miatt elkezdtek rozsdásodni, ezért nekiálltam lefesteni õket és addig nem kezdek másba, amíg nem esztergálom meg és nem hegesztem be a végükre a csigák szemeit és nem szerelem végleges helyükre õket, ott egyrészt nem lesznek útban, másrészt ha nehezet kell emelni a deckre, már mûködhetnek is. Azért jó ez a hajóépítés, mert talán kitólja az öregkori elhülyülést, annyit kell agyaljak, mikor mit hol folytassak.

2006, július 22. szombat.

Kicsit módosítok a csapásirányon. A szalon bútorozása volt a tervem, mint következõ lépcsõ, de annyira meleg van, hogy inkább rámegyek a háztartási vízrendszer szerelésére. Szeretném minél elõbb beindítani a zuhanyt, mosdót, mert jó lenne néha a hõségben pancsolni kicsit nem csak a saját levemben. A hõszigetelés csodálatos, de így is 34 fok volt a szalonban, 36 fokos külsõ hõmérsékletnél. Szóval ma összekötöttem az összes slaugomat, plusz a portás néni locsolótömlõjét, így elértem egy kerticsapot, amirõl feltöltöttem két fenéktankot a négybõl, ez kb.800 liter, plusz a zuhany alatti szennyvíztankot is megtöltöttem, úgyse vízpróbáztam még, legalább ez is megvolt, (jelentem nem folyik) ide befért vagy 120 liter, ennek az a funkciója jelenleg, hogy az öblítõ vizet innen szívja a WC, merthogy ugye szárazon áll a hajó. Mivel ez nem olyan korszerû villanymotoros macerátoros (egy olyan járókerék is van a szivattyún, ami aprítja az anyagot turmixgépszerû késekkel) mint a Pistié, hanem hagyományos kézi pumpás, reménykedem, hogy nem lesz vele annyi bajom. Majd kiderül a próbautak során. Ebben a hõségben minden nehezebben megy, kifejezetten lelassultam, az ötletek is nehezebben jönnek, holnapra beteszek egy pihenõnapot. Hétfõn pedig elkezdem a csõszerelést.

2006, július 21. péntek.

Tegnapelõtt értkeztem haza. Tegnap kimentem a hajóra, de szinte kínszenvedés bármit is csinálni, mert 38 fok van a hajón és környékén. Ma azért kimegyek,(most reggel van) de viszek jeges vizet termoszban, mert ez a forró víz inni.... Az elmúlt héten Rákóczy Pistinek segítettem Lefkasban (itt volt a legújabb kutatások szerint Odysseus király) a hajóján bütykölni. A hajó (FENIX II.) egy 42 lábas Halberg Rassy, iszonyatos elektronikai felszereltséggel, a 4-5 db chartplotter, radar, kompjuterek, mindent jelzõ mûszerek, motoros hajtás, hidraulika és egyéb robot gyerekjátékká teszi a navigációt, csak szarni (bocs ) nem lehet benne mert a WC többet folyik befelé, mint kifelé. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy MINDEN hajó WC ilyen hitvány, ha egyszer nagy leszek abból leszek milliárdos, hogy használható WC-t tervezek és árulok. Egy piciny gyengécske membránszelepecske a gyenge pontja a rendszernek, ami szerelhetetlen helyén van az egyébként szerelhetetlen klotyónak. Nem tudom a németek az U bótokon hogy oldották meg annakidején, mert hogy olvastam a "Das Boot" címû könyvben, hogy ott pumpás WC volt (a "modern" villanymotoros wc-k elõdje) ami ha ugyanígy mûködött volna, emiatt több tengeralattjáró sûlyedt volna el, mint a szövetségesek vizibombáitól. Egy kicsit azért vitorláztunk is, a rengeteg szikla, szirt, zátony és szigetecske közt nem akármilyen teljesítmény lehetett annakidején Odysseus királynak kihajózni innen és eljutni Trójába, nem csoda, hogy a kilenc évi ostrom alatt elfelejtették az utat hazafelé (az is lehet, hogy közben lenyilazták a navigátort) és annyit bolyongtak, én (pedig csak pár óra telt el a kihajózás óta) GPS nélkül nem találtam volna vissza tán soha, arról nem is beszélve, hogy csak egy kicsit nem néztem a mélységmérõre, miközben az amúgy kitûzött hajózó utban lehúzódtam egy szembejövõ katamaránnak és a két méter merülésû hajóval máris 2,10-es vízben voltam. Sajnos sem Kirkével, sem küklopszokkal (ez utóbbit nem bánom, bár a gonosz Polyphemoszt Posseidon fiát, aki több emberét is felfelta, Odysseus megvakította) nem futottam össze, de ha kész lesz Amapola el kell jöjjek ide, mert ez a vidék csodálatos. 

 A görögök barátságos, kedves emberek és óriási a fejlõdés a 25 évvel ezelõtti tengerész koromban tapasztaltakhoz képest. Jót tett nekik az EU tagság, megtartották arcukat, lazák maradtak, de nem olyan megbízhatatlan módon mint az olaszok. Lassan mindenki leköröz minket erõszakos, goromba, széthúzó barátságtalan magyarokat. Ahogy hazafelé robogóztam a ferihegyi gyorsforgalmin, egy DHL futárkocsi nem tudván megbocsájtani, hogy nem tudott elõzni a szembe forgalom miatt, az Üllõi úton azonnal leszorított, halálfélelmemmel kívánva büntetni zavaró puszta létezésemet, tegnap meg egy amúgy emberformájú állampolgártársam, miután õt nem feltartva, de kihasználva fürgeségem elõtte kanyarodtam be a lámpa szabad jelzésénél, közölte velem többször, hogy "hova sietsz, meg fogsz dögleni a kurva anyádat". El kell innen menni. Igaza van a Rákóczy Pistinek.

Ezt már este írom. Egész jól bírtam, bár a sok jeges víztõl már béka nõ a hasamban. Ebédre nem vittem csak sárgabarackot, meg két mackósajtot. Nincs igazán étvágyam a hõségben. Behegesztettem egy csomólemezt a padlódeszka tartó bordákra amin a "khorinthoszi" oszlop áll majd, lefestettem és az oszlopot is méretre szabtam. Ideiglenesen felállítva ellenõriztem minden méretet, sajnos a párkány deszka rövidebb lett pár centivel, amikor mértük a Józsival, még nem itt akartam hogy álljon, de közben mást gondoltam, úgy, hogy az egész hóbelevancot felkötöttem a robogóra (érdekes volt, a deszka 1,70 hosszú, 15centi széles és 6cm vastag, plusz vittem az oszlop méteres alját is, mert hornyot kell bele marni a válaszfalnak) és kivittem a Józsi mûhelyébe ahol majd megtoldja. Nem lesz nagy gond, nem fog látszani, mert a toldás nagyobbik része a navigációs mûszerek szekrényébe fog esni, a kisebbik pedig a könyvespolcba. Csak a rögzítés miatt statikailag kell, hogy elérjen a falig. Innen indul majd egy szép profilmart szegélyléc a szofa támlája felett futó keskeny polcot szegélyezve. Ezek a finomságok adják majd meg (reményeim szerint) a bútorzat szépségét, csak rengeteg velük a pöszmögés.

2006, július 13. csütörtök.

Az elmúlt héten folytattam a villanyszerelést. Kihurcoltam az ehhez szükséges holmit a volt munkaheleyemrõl, amiket a múlt évben és ez év elején elõregyártottam, meg raktároztam. Az uraságtól levetett (RákóczY Pisti szerelte le a hajójáról, mert más típusra tért át) lámpákat , meg egyebeket is, pl a "korinthosi" oszlopot, amelyet még nem állítok egyelõre a helyére, amíg a villanyszerelés vastagabb kábelhúzogatása kész nincs, mert útba lenne. Leadtam a régi Wartburgomat a roncstelepen, de kiimádkoztam belõle a generátort és az akkumulátort, ezek egyelõre a hajón fognak mûködni. A generátort elsõre nem akarta ideadni a bontós, mert neki az is pénz, hátha akad rá vevõje.(Már csak úgy lehet rendszámot leadni, ha a bontóbol hozom a papírt, pénzt nem adnak a kocsiért, pedig érvényes forgalmija volt 2007 augusztusig, meghirdettem a neten négy helyen is, mégse kellett a kutyának se az öreg autó. Hát így múlik el a ((szocialista)) világ dicsõsége) Felszereltem egy kompakt fénycsöves lámpatestet (ugyancsak kukázott anyag) a térképasztal fölé, ez parti árammal 230V-ról -, a szofa fölé pedig egy 2x9W-os fénycsõarmatúrát a Pisti anyagából ami 12V egyenáramról mûködik. Fényárban úszik a szalon. Felcsavaroztam a 4 db szolár panelelnek két szabályzó egységet, a tetõre ideiglenesen próbaképpen felraktam két solart, bekötöttem, gyönyörûen tölt, 2,5 A folyik befelé az akkuba ha tûz a nap. Ahogy eléri a teljes töltött állapotot, lecsökken 0,7A-re, de ha bekapcsolom a lámpát azonnal elkezd nõni a töltõáram egész 2,5A-ig és ha kikapcsolom a lámpát szépen visszamegy 0,7-re. Gyönyörûség volt nézni, mint a gyerek kapcsolgattam ki-be. Ma elutazom egy hétre, utána folyt. köv.

2006, július 6. csütörtök.

Ma fúrónap volt, esztergán kifúrtam a könyöklõ párkányt, (ami a térképasztalt a szofától elválasztó 1m magas válaszfal tetején lesz) ahol az oszlop( pontosabban a csõbõl készült csap) átdöfi. Így elmondva kissé komplikált, de a "Képek 2"-n látható. A 35 mm átmérõjû furatot csak esztergán tudtam megcsinálni, ehhez az 1,70m hosszú deszkát felállítottam a szupportra, lécekkel és pillanatszorítókkal "A" betû formában kitámasztottam és a szánt óvatosan tekerve ráhajtottam a tokmányba fogott fúróra. Eléggé rezonált, rángatózott az egész tákolmány, féltem, hogy szétesik és agyonvág a nehéz, szorítókkal súlyosbított mahagóni lap, de megúsztam és pontos, fõleg merõleges lett a furat. Aztán kimentem a hajóra és villanyt szereltem.

2006, július 5. szerda.

Villanyszereléssel telt a nap. Bent van egy 75 Ah-s öreg, de még mûködöképes autó akku ideiglenesen, mûszerek mutatnak, világítanak, a hûtõ fõáramköre bekötve. Ez lesz az elsõ mûködõ fogyasztó a hajón. A Szántai Feri meghozta a négy íves darukart, nagyon jól sikerültek és fõleg baromi erõsek. Amikor megterveztem még télen, említettem, hogy nem lesz egyszerû megcsinálni, de szükségem van hátúl kettõre csónakdarunak, elõl meg két oldalt egy egy horgonydarura, hogy a 40 kilós horgonyokat beszedjem a deckre. A modern hajókon nincs ilyen, a horgony becsúszik az orrba, de nekem ott lesz a bowsprit ( orrárboc) alatta meg egy gallionfigur, ami egy nagycsöcsû sellõ lesz. Még nem tudom mibõl és hogyan fogom kifaragni, de megoldom majd ezt is mint mindent.

2006, július 4. kedd.

Pénteken délután lementünk Balatonra, naná, hogy elromlott az idõ, egész héten baromi hõségben dolgoztam a hajón, pénteken, szombaton esett, akkor javult meg amikor vasárnap este hazafelé autóztam. Sebaj, pihentem, nagyjából végigaludtam a hétvégét. Mondjuk közben voltam falugyûlésen az új kikötõegyesület megalakulása ügyében, (Köszöntem szépen nem léptem be, a régi egyesület meg aminek elnöke voltam, lemondásommal megszünt. Amapola nem Balatonra készül, tehát feladom ottani aktivitásom.) megjavítottam a szomszéd fûnyírógépét, tárgyaltam, költségvetést csináltam a helybéli vállalkozóval a maradék egyesületi pénz kikötõépítésre való elköltése ügyében, meg levágtam a kertben a füvet. Szóval így pihenek én. Pénteken délelõtt folytattam a hajón a villanyszerelést, ez mindenféle vezetékezést, saruk forrasztását, védõcsövezést, kábelek ide oda dugdosását, fúrást jelent, cél a háztartás részére ideiglenes akkumulátor (a másik a starter akku ami a motort indítja) üzembe helyezése, hálózati tápegységgel. A következõ a solar lesz. Hétfõn ügyintézõ napom volt, a hajó közelébe se kerültem, ma nekiálltam megcsinálni azt a "khorinthoszi" oszlopot ami a szalon ülõgarnitúrát a térképasztaltól elválasztó fal sarkán fog állni. Két darabból áll, az alsó szögletes, díszítõ marásokkal, ezt a Józsi csinálta, a felsõt én dreháltam. A két rész egy 35mm átmérõjû acél csõbõl készült óriás "köldökcsappal" csatlakozik egymáshoz. Ezeket a lyukakat csak úgy tudtam pontosan tengelybe trükközni, hogy az esztergapad szánszerkezetére egy kalodát rögtönöztem mindenféle staflikból és pillanatszorítókból, a tokmányba fogtam a vastag fúrót és a szegnyereggel rátóltam az oszlopot a forgó fúróra. Tökéletes lett. Ugye azt hittem végeztem a faesztergálással, hát nem, de megérte, szerintem szép lett 

 bár mahagóni port fújok, köpök azóta. Ma vettem zsugorcsövet (meg a Pistinek dugaljat) a HOLUX-nál hogy holnap folytathassam a villanyszerelést.

2006, június 29. csütörtök.

Hazaiszkoltam idõ elõtt, úgy du.kettõ tájt, mert vihar jelei látszottak és semmi kedvem sem volt robogóval jégesõben tizes idõben hazaevickélni. Amapoláról remek kilátás nyílik a tágas égboltra, látszott, hogy "nagy idõ jön", ráadásul a balatoni tapasztalat is azt súgja, hogy a háromhetes folyamatos magas nyomás, hõséggel, egy rettenetes viharos frontbetöréssel oldódik. Plusz a rádióban a meteorológia is ezzel, plusz hosszas esõvel ijesztgetett. Nos most este fél hét van, hét ágról süt a nap és nagyjából csak akkor esett kevés esõ, amikor a setét fellegek alatt hazafelé robogtam, egy szál rövid gatyában és pólóban, vágtak az esõcseppek mint a sörét. Ennyit a meteorológiáról és a saját megérzéseimrõl. Azért, hogy nem volt ez hülyeség, nézem a TV-ben, Balatonon délután 120km-es szél volt, hatalmas fákat döntött ki, egy vonat kisiklott, a vonatok leálltak, mert leszakadtak a felsõvezetékek, Somogy megyében levitte sok ház tetejérõl a cserepeket a szél, Siófokon látom délben éjszakai sötétség volt, a parti bódék széthullottak, a hullámok átjártak a mólón. Szerencse, hogy mint a Frucu írja csak a hét végén kezdõdik a jolle bajnokság, rosszul emlékeztem, azt hittem a héten van, nem tett volna jót, ha futam közben kapja el a flottát az idõ. Remélem mindenki megúszta, 120-as szélben egy hajó sincs biztonságban, pláne egy ilyen kis tavon nem lehet egy zsebkendõnyi viharvitorlával, vagy puszta árboccal elpucolni szálirányban, mert elõbb-utóbb jön a part. Szóval bejött az idõ, de elkerülte Pestet. Amúgy azt tarom, jobb félni mint megijedni, hajós embernek meg különösen nem árt tisztelni a természet erõit, a bátorság nem azonos a hülyeséggel. Egyszer viharos idõben vágtam a kertben a füvet Balatonon, mondja a szomszéd "Te itt? Az igazi vitorlázók most mennek ki a vízre". Felvilágosítottam, hogy most a hülyék mennek ki. Az igazi vitorlázóknak leponyvázva biztos kikötõben a hajójuk és nagyjából most kérik ki a kocsmában a második kör félszáraz vöröset. Az óvatosság egyébként sem árt általában. Néha elgondolkodom, ahogy a robogóval cikázok csúcsforgalomban, mennyire vagyok vajjon veszélyben. Valószinûleg eléggé. Amikor az embert valami komoly baleset éri, mindíg arra gondol utána (már ha életben marad), hogy mi lett volna ha..., hogy miért nem tette elõtte ezt, vagy azt, milyen könnyû lett volna ELÕTTE elkerülni. Nos mindnyájunknak arra kell gondolni MOST, hogy ELÕTTE vagyunk. Bár nem hiszem, hogy sok hasznára lehetek ezzel a bölcsességemmel a világnak, mert továbbra se gondolom, hogy nagyon olvassák ezt a naplót,( a minap bent jártam volt munkahelyemen, ahol kedves kollegám, aki napjának 80 százalékát a PC elõtt tölti, és mindíg szívélyesen érdeklõdik, hogy mi van a hajóval mondta, még nem olvasta) ami tiszta szerencse, mert az elmúlt néhény napban túlteljesítettem az éves elb...i tervemet, amivel mégse büszkélkednék amúgy. Ugye kezdõdött a feleslegesen bebírkózott vastag kábellel, amit ma ugyancsak veritékes munkával húztam ki. Aztán tegnapelõtt elkezdtem a villanyszerelést. Rendkívül élvezetes, hogy a kéziszerszámok már a végleges elektromos hálózatról mûködnek, valamint beraktam, rögzítettem, bekötöttem trafót, egyenirányítót, úgy, hogy egyes mûszerek már mutatnak, világítanak, de ...miután nagyon alaposan végiggondoltam a parti csatlakozó dugalj és dugó bekötését, elkövettem mégis a legáltalánosabb hibát, (aki csinált már ilyet tudja) miután alaposan bekötöttem a kábelereket, mégiscsak elfelejtettem egy kupakot elõtte felhúzni a kábelre. Ebben a mûfajban a csúcs, tengerész elektrikus koromban egy olyan kábeltuchel volt, ahol vagy 50 eret forrasztottam be kétszer ez okból. Két kábelt is rövidre választottam, ami persze csak azután derült ki amikor már jó sokat melóztam az egyik vég elkötésével és a behúzással. Mondjuk ez annak is köszönhetõ, hogy spórolás okán saját és uraságtól levetett, kukázott maradék darabokat használok Lehet, hogy öregszem? De lehet hogy csak a hõség.

Most néztem az esti híradót. Mutattak egy, a déli parton sekély vízben oldalára dõlt, megtépázott vitorlást, tán Rebell lehetett, ezek szerint mégsem úszta meg mindenki. És mi lehetett még? Remélem nem hagyta senki ott a fogát.

2006, június 26. hétfõ.

A szombatot ellógtam, de tegnap Judittal baromi hõségben behúztuk a fõkapcsolótáblát az akkutelepekkel összekötõ vezetékeket. Tekintettel a 12V-ra, elkerülendõ a feszültségesést kb. 120 mm2 -es vezetéket használtam, ezért nem volt könnyû a munka. Ráadásul ma kitaláltam, hogy a starter akkut mégse a fuxba(orrkabin) rakom, hanem a motor mellé a gépházba, (rövid a vezeték amit a Szilágyi Andristól kaptam) úgy, hogy a három drótból egyet vissza kell húzni. Ma ügyintéztem, valamint további konzolokat gyártottam a konyhaasztal alá, meg egy szögvas keretet, amire a trafókat, egyenirányítót, meg egyéb tápfeszültség firlefrancokat fogok szerelni a térképasztal alá. Egész jól bírom a meleget, bár tegnap amikor a kábelt húztam guggolva teljes erõvel, felállva többször elszédültem. De hát tegnap és ma is 36,5 fok volt a hajóban és 37,5 kint. (jó ez a napló, most visszanézve látom, hogy 15nappal ezelõtt még dideregtünk Balatonon, nem gyõztem fûteni, ha ez normális idõjárás....) Mondjuk izzadok minden pórusomból, a szemembe is folyik, de ma még elmentem egy órácskát utóljára epret is szedni a végigdolgozott nap után délután ötkor. Köszönhetõen a jó utaknak (pedig nagyon óvatosan hajtottam) a cipõsdobozban a robogó csomagtartóján az eprek hazaérve meglehetõsen összetöredeztek, úgy, hogy most eperturmixot vacsorázunk. Fonyódon a fiúk most futják a jolle bajnokságot,van némi nosztalgiám, bár nem izgat már a versenyzés. Nagyon megváltoztam ahhoz képest, hogy 15-20 évvel ezelõtt milyen bigott versenyzõ voltam.

2006, június 23. péntek.

Megvan az elsõ komolyabb hiba. Nem tragikus, mert helyre fogom hozni, de bosszantó. Az a helyzet, hogy a konyha munkapult sok vörösfenyõ lécbõl van összeragasztva hosszában. Ugye még büszkélkedtem is vele, hogy milyen ügyesen beborítottuk fehér dekorit lemezzel. Ezután, hogy megvédjem, betakartam karton lapokkal. Namármost, a fa a papundekli fedezékben alattomosan és észrevétlenül elkezdett keresztirányban enyhén domborodni. Õ tudja miért. Nem sokat, tán 3-4mm-t az egy méter szélességen, de ezt nem tûrhettem. Miküzben görbült, megfeszült a húzott szálon a dekorit, megnyúlt, vagy utánahúzódott pár tizedet a szélérõl, mindenesetre amikor alulról keresztirányú staflikhoz kiegyenesítettem, (merthogy görbe nem maradhat) a most rövidülõ külsõ kerületen a dekorit felbuggyosodott. Most egyelõre így marad és ha teljesen kész a bútor, kemény munkával le kell feszegetni a dekoritot a fáról és újat ragasztani rá. Nem aggódom miatta, mert megoldom majd, de rossz kedvem lett tõle.

2006, június 22. csütörtök.

Megcsináltam a keretet és a rugalmas szigetelést a ládával. Nekem nagyon tetszik. Nagyon erõs és pontos minden, már csak az ajtó hiányzik. Ezzel egyelõre várok, ráér, ne sérüljön a további munkák során. Holnap kezdeném a villanyszerelést. Ha már bekötöttem, a Gyula beforrasztja az elpárologtatót, aminek a fehér csöve látszik a képen elõl ahogy lemegy a padlódeszka alá, átmossa a hûtõrendszert nitrogénnel, levákumolja, betölti a gázt, elõl befejezem a hõszigetelést és már mûködhet is. Mondjuk kérdés a kondenzátor a külsõ vízhûtés nélkül mennyire lesz aktív, de a hajó alját nem süti a nap, 35 foknál nem lesz melegebb, ennek elégnek kell lenni a gáz lekondenzálódásához. Akkora a lemezfelület, hogy nem tudom elképzelni, hogy ne vigye el az 50 wattos kompresszor által termelt hõt. Ebben a hõségben nagyon hiányzik a hideg innivaló. Ajtónak ideiglenesen beteszek majd 6 centi hablemezt.

2006, június 21. szerda.

Most, hogy nézem a dátumot, engem is meglep, hogy még mindíg nincs kész a hûtõ. Pedig keményen dolgozom rajta, de csak tegnapelõtt került a helyére, mondjuk tegnap nem dolgoztam, mert a pici lányomat fogadtam a reptéren, ha várt volna egy napot, megkérhette volna a Busht, hogy hozza haza, (Hogy az mit keres itt, állítólag 56 évfordulójára jött, de hát hol van még okt 23. ? Szerintem azt se tudja milyen országban van. Kata mesélte, hogy kint nem hogy Magyarországot, de Európát se tudja sok amerikai, hogy hol van.) bár az elõbb beugrott még Bécsbe,( a rádió mondta, hogy a First Lady meglátogatta a Mozart múzeumot, amit ebbõl az alkalomból lezártak, érdekes lenne tudni, megmondták e neki, ki volt az a Mozart, vagy azt hiszi, amit a népe, hogy tán autóversenyzõ, mert keverik a Laudával ) nomeg Washingtonból indult valószinûleg, a Kata meg Chichagoból.Szóval elég pöszmögõsen haladok, de ez már nem újság, eddig is így volt, nem is tudom mit várok magamtól. Szóval helyén a láda, megvan a külsõ keret a munkalapban, némi töprengés után három oldalon 15mm-re kiugrattam az asztal síkjából, sõt a mosogató oldalán 40mm-re, hogy bármi kiömlik, ne folyhasson a hûtõbe, a belsõ kerethez holnap fogok hozzá. Le is fényképeztem a ládát még a beépítés előtt és után.

Mondjuk néha túlzásba viszem a precízkedést. Olyan vagyok, mint egy volt kollégám, a Tisza Attila, aki képes volt a szekrénysor háta mögött, a szekrény által teljesen eltakart konnektor sort, ami kicsit ferde volt kivésni a falból és újra szerelni, mert azt mondta, hogy nem tudná nyugodtan nézni a TV-t azzal a tudattal, hogy nem vízszintesek a konnektorok. Szóval azon elmélkedtem vajjon minden a falhoz csavarozott bútor (jelen esetben a konyha munkalap) biztosan a helyén marad e, ha a hajó 90 fokot oldalt dõl. Nem kell még havariának se feltétlen bekövetkezni ehhez, elég, ha mondjuk apálykor lefekszik a hajó. Bár eléggé rögzítettem mindent mindenhez, de elhatároztam, hogy plusz konzolokat rakok be az asztallap alá, minden bordához, amit alulról facsavarokkal a laphoz-, oldalról az acél bordákba fúrt 8-as menetekhez metrikus csavarokkal hozzáerõsítek. Így az egész bútor nyugodtan lóghat rajta. Ez az elsõ konzol 

 beleesik a hûtõ hõszigetelésébe, tehát, soha látszani nem fog, mégis gondosan lefestettem, miután kivágtam, kifurkáltam és összehegesztettem. Így száz év alatt se fog megrozsdásodni.

Az ember nagynéha hasznát veszi az ajándékoknak, valamikor kaptam (vagy Juditka kapta?) egy digitális hõmérõt, ami egyaránt mutatja a külsõ és belsõ hõmérsékletet. A külsõ hõmérséklet érzékelõjét betóltam abba a csõlábba ami kiáll a kabin tetejébõl és a ledöntött árbocot fogja tartani. Nos annyira jó a hõszigetelés, hogy a belsõ hõmérséklet egész nap megegyezik a külsõvel, (az se kevés, ma 32 fok volt) a tûzõ nap ellenére, pedig a (fekete) lemez kívülrõl annyira felforrósodik, hogy nem lehet megfogni. Tavaj ilyenkor még 40 fok felett volt a belsõ hõmérséklet, amikor még nem volt kész a szigetelés. Ma van a zene napja, a nyár elsõ napja. Ma három éve, hogy elhatároztam ezt a hajóépítést Párizsban, (ott tényleg megünneplik, no nem a tervemet, hanem a zenét) miközben az utcán énekelt, táncolt, muzsikált a nép.

2006, június 16. péntek.

Három nap ráment a hûtõláda belsõ részének kialakítására. Peti fiam sehogy se akarta elhinni, hogy a 8mm vastag bakelit lapokat össze lehet csavarozni, úgy, hogy 4-es menetet fúrok az élébe.Biztos mellé megy majd a fúró. Nem volt könnyû, különösen, hogy a doboz minden lapja trapézalakú, ahogy a hajótest kívánja, de remekül sikerült. 3,2-es fúróval elõfúrva, a felsõ lapot 4-essel átfúrva (ütküzõvel persze a csigafúrón, különben beszalad tövig) az alsó élére állított lapba mindezen keresztûl akkus géppel, gépi menetfúróval egy lépcsõben befúrtam a menetet és egy negyedik fúrógéppel besûlyesztettem a csavar fejének. Ez így ment vagy 50-60szor (12 éle van egy hasábnak). Egyetlen lyuk ment félre, (szerencsére kifelé, tehát a "láthatatlan" oldalra) az is csak azért, mert a harmincadik körül lezserkedtem és (egyszer) nem használtam a tolómérõt. A csavarozás mellett epoxival össze is ragasztottam az éleket, hogy abszolút vízhatlan és erõs legyen a láda. 1/3 -2/3 arányban ketté osztottam egy fáradságos munkával sok helyen kifurkált válaszfallal, hogy ne dõljenek benne össze-vissza a kaják, meg reményeim szerint a kisebbik részben lévõ elpárologtató ott hidegebbet fog csinálni, így a hûtésigény szerint is szeparálni lehet a dolgokat. Megint egy elmélet, lehet izgulni, megvalósul é. Ma nagy volt a jövés- menés, három látogatóm is volt, mondjuk mindegyik megbeszélt, de tegnapelõtt pl. beesett egy kedves fiatalember, aki a Tilos rádióban hallotta ennek a faliújságnak a címét, kiolvasta a naplót, kinyomozta hol a hajó és eljött megnézni.A látogatók feltartanak ugyan a munkában, de mégis jólesik az érdeklõdés és -nem tagadom- az elismerés, valamint megtörik az egyedül végzett munka egyhangúsága.

2006, június 13. kedd.

Nem szeretem ezt a szót, hogy "proaktivitás", de mégis használom, mert nincs magyar megfelelõje, nem úgy, mint a blognak, vagy a hómpédzsnek, amiket óvakodok kimondani. Mert ugye az óvatosság, defenzivitás (na tessék ez is idegen szó, mégis használom, de hát csak az ökör következetes, ahogy mondta valaki, hallottam/olvastam Vekerlét, Barosst, Ferenc Jóskát, hogy mondta volna, legvalószinûbb, hogy egy negyedik) csak a fele ennek, mert ebben az is benne van, hogy bölcs cselekvés is lõn, nemcsak odafigyelés, pláne beszarás. Szóval most mindenféle proaktív hûtõládaépítést forszírozok Amapolán. Mert ugye kezdetben elképzelék egy erõsen hõszigetelt ládát, felül két ajtóval. Azám, csakhogy ha a korpuszt bármiféle merev tartók rögzítik a hajótesthez, az megannyi hõhíd, ami a tökéletességre való törekvés jegyében elfogadhatatlan. Elvégre nem vagyunk profik! Utánanéztem, a fa, ami ebbõl a szempontból szóba jöhetne, egy nagyságrenddel (politikusok számára, akik elõszeretettel használják ezt a szót, de fogalmuk sincs mit jelent, ez nem azt jelenti, hogy valamivel több, vagy kevesebb, hanem , hogy tízszerese, vagy tizede) rosszabb hõszigetelõ, mint a zártcellás hablemez, amit használok. Ha meg nem használok merevítést, lettlégyen mégoly kemény a 12cm vastag szigetelés, ha rendesen megpakolom a ládát, néhány tizedmillimétert biztos mozdul, tehát nem lesz felhõtlen a kapcsolata a konyhapultba beépített ajtókkal. Ha meg elválik, akkor hõhíd, páralecsapódás, gombásodás, tovább lásd fent. Most azt eszeltem ki, hogy a láda nem lesz összeerõsítve a pulttal. Áll a teljesen vízmentesen tömítve/ragasztva összecsavarozott bakelit lapokból álló kaszni a bakelit platón, (istenáldása ez az anyag, pedig még kicsit húztam is a számat, amikor a Komár Józsi rábeszélt, hogy mentsük meg a kidobástól) körberagasztva a pontos illesztésekkel összeállított szigeteléssel, a konyhai munkapult alatt, körben kitámaszva a szerkezethez. De nincs fix kapcsolata a felette lévõ pulttal. A munkalapba beleépítem az ajtók keretét, mely benyúlik a ládába, a légrést nem- nedvszívó rugalmas szigetelõanyaggal bélelem (Armaflex, Polifoam). Ezek után akár több millimétert is mozoghat a szerkezet. Nem szabad megfeledkeznem a vízleeresztõ csonkról, meg az elpárologtató és termosztát oly módon való beépítésérõl, hogy késõbbi esetleges meghibásodásuk esetén cseréjük könnyen, a szerkezet rombolása nélkül megvalósítható legyen. Nos jónak tünik elméletileg, de mint tudjuk az elmélet virágos mezõ, a gyakorlat száraz sivatag, majd kiderül mennyire voltam proaktív. Ma félálomban (megint éjjel kettõ volt amire befejeztük az eperlekvárt, ez már a második éjszaka jelentõs alvásminusszal) helyére hegesztettem az alapkeretet, lefestettem a varratokat, meg ahol hegesztéskor leégett a festék, rácsavaroztam az alaplapot, ráragasztottam 10cm hungarocellt (ez is kukázott anyag, ebbe voltak csomagolva a Novotel szobafelújításkor az új fürdõkádak) és 3cm Roofmatet, ezen áll (vagy bukik) majd a láda. A bal oldali (WC melletti) válaszfalra pedig három réteg 3cm vastag Roofmatet ragasztottam,vízbázisú szõnyegpadló ragasztóval, a negyediket a ládára fogom Pálmatexszel (hogy még véletlenül se legyen kondenzvíz lehetõség) felragasztani és a helyére tólva a három réteghez hozzáragasztani. Ez a sok kulimászozás (ja PUR habbal kifújtam a WC alatti teret, hogy ott se legyen kondenz) azzal jár, legalábbis nálam, hogy egy (rövid)idõ után feladom a kezeim tisztán megõrzésének szándékát, így napokig míg le nem kopik a ragacs ijesztõen feketék, foltosak. De hát nem megy másként, hacsak nem akarok "keztyûben motoszkálni".

2006, június 12. hétfõ.

Úgy kezdhetném, mint régen a lányregénykben, hogy aszongya, "kedves naplóm, régen írtam beléd...". Hát kitaláltuk, hogy lemegyünk Balatonra pihenn egy hétre. Egy napra, a csütörtökre vissza kellett jönni hivatalos ügyben, kizárólag ezen a napon volt jó idõ, a többin minden nap be kellett fûteni, mert 14 fok volt a házban. Esténként úgy ültünk a kandalló elõtt mint két helyérdekû makk ász. A múlt hétvégén elfogyott az utolsó tuskó is, már egész használható deszkákkal kezdtem el tüzelni, úgy, hogy kénytelen voltam 18 mázsa tüzifát hozatni. Azért ennyit, mert ennyi fér el az eresz alatt a ház mögött, máskor kitart három-négy évet is, amennyit hidegben lejárunk, de ha most jön a jégkorszak nem tudom meddig lesz elég. Szinte minden nap esett az esõ. Kint maradt a talicska amivel eltrógeroltam a fát, 24 óra alatt 10 centi víz volt benne. Tegnap délelõtt lesétáltunk a partra, elvileg kinyitott a strand, úgy hogy már fizetõs, de még a pénztáros is elmenekült, egy horgász volt kívülünk a parton. A vakondtúrásokat elmosta az esõ, a fû vizesen tocsogott a lábunk alatt, a vakondok vagy megfulladtak, vagy úszóhártyát növesztettek az ásólábuk helyén. Reggel 8(!!) fok volt, leültünk egy padra a parton, úgy voltunk öltözve mint télen és nem volt melegünk. Jó 4-es, ötös (akinek nem ismerõs a Beaufort skála, olyan 25-35 km/óra) keleti szél fújt, befúvásokkal, enyhén tarajos hullámokkal, annyira magas a vízszint, hogy a strandon ahol máskor egy méterre van a betonszegély alatt, most kijárt a víz. Földvár elõtt verseny, vagy edzés lehetett, mert spinakkerrel száguldottak hajók, tán rep.hollandik, vagy 470-esek. Nos egy órát ültünk ott, a nap erõsen sütött, úgy, hogy visszafelé minden vastag göncünket a karunkon vittük, vagy 15 fokot emelkedett a hõmérséklet ezalatt. Délután Judit bikiniben napozott a füvön, perzselõ napsütésben. Nem tudom az üvegházhatás, vagy az ózonlyuk, vagy mifene, de hogy ez nem normális az tuti.. Megint áradnak a folyók, a pesti rakpart megint lezárva, a Hernád mellett házakat önt el a víz, emberemlékezet óta nem volt egy évben két árvíz, pláne júniusban. A Siót megint engedik, mert 10 centivel magasabb a víz, mint a megengedett maximum. Annyira megörültünk a jó idõnek, hogy semmi kedvünk nem volt hazaindulni, végül is hajnali két órára értünk Pestre. Legalább nem volt dugó. Ilyenkor különösen óvatosan vezetek a 8-as és 811-esen (nem járok sztrádán) kétszer is ugrabugráltak õzek az úton, nyuszi futkározott elõttünk, egy süvölvény rókakölyöknek (pontosan úgy nézett ki a kanál füleivel, mint Vuk a rajzfilmben, csak nem vörös volt, hanem világosbarna) meg egészen meg kellett álljak, mert elvakulva a reflektortól másodpercekre megbénult az út közepén, majd észbekapott és kövér farkát felkapva tovaszökellt. Ezzel együtt reggel hétkor keltünk Jutka iskolába, én Amapolára indultam. A hûtõláda alapkeretét szabtam méretre és hegesztettem össze, kétszer lefestettem, ezen áll majd a kb. 180 literes "normálhûtõ" láda. Délután "szedd magad" epret szedtünk nem messze Amapolától szembe a Csepeli Szabadkikötõvel, most lekvárt fõzünk.

2006, június 2. péntek.

Pár nap szünet következik. Le kell menni Balatonra, mert van lent némi dolog, meg pihenni fogunk egy pár napot. Ma mindenféle boltbamennivaló van, ami azért szomorú, mert esni fog, ami robogóval nem egy öröm, de nem autózom napközben, mert nincs türelmem ülni a dugóban. Ha kijutok a hajóra, a hûtõláda építését kezdem, mert ezt addig kell berakjam, amíg a szalon többi bútora nem alakul, mert sok hely kell hozzá. Balatonról nem szabad elfelejtenem a régi hegesztõtrafóból kiszedni a nagy graetz diódacsoportot, meg felhozni egy 12V-os trafót, hogy legyen a hajón addig is 12V egyenáram kipróbálni a dolgokat, pl hûtõkompresszort, amíg nincs akkutelep.