Sokan irigyelnek, hogy megléptem ezt a letelepülés, költözés dolgot, nos szerintem is irigylésreméltó vagyok, de azért kemény dolog ez. Például feltűnt, hogy minden nadrágom leesik rólam. Ma ráálltam a mérlegre és kerek 10 kilóval vagyok könnyebb mint 2 hónappal ezelőtt. Van ebben szándékosság is, randa kövér voltam és elkezdtem visszavenni a táplálékbevitelből, ugyanakkor a fizikai aktivitásom legalább megduplázódott, így testsúlyom 12 százalékától megváltam. (lehet, hogy ezért még jobban fognak egyesek irigyelni) Két napja amióta megjöttünk csomagolunk a Hernád utcai lakásban. Először is zsákokat vettem, papundekli dobozokért kuncsorogtam a boltokban, merthogy nem úgy van már mint régen, hogy a Közértes boldog volt, hogy ha valaki elvitte az üres dobozokat, hulladékgazdálkodás van, a multik elhajtottak, de aztán a Garayn, meg a Nemzeti trafikokban szerencsével jártam. Csomagolás közben derül ki micsoda rettenetes mennyiségű könyv gyűlik össze egy élet során. J ottmaradt éjszakára csomagolni, én visszajöttem a hajóra megetetni a macskát, reggel megyek vissza. Olvasni a villamosra kivettem egy Mikszáth novelláskötetet találomra a halomból, a már drágábbik "Olcsó Könyvek" sorozatból, ez már 6 Ft volt, '78-as kiadás, alig valami volt belőle ismerős. De az rövid olvasás után kiderült, hogy egy időutazás zajlik mostanában. De úgy is lehet mondani, hogy visszajött a múlt. A kormánypárti mamelukok mindent megszavaznak, pecsovicsoké a világ, de van durvább dolog is. Így ír a szerző egy ízig-vérig demokrata képviselő pitiáner okból bekövetkező pálfordulása kapcsán: "...egy igazság előkerült, hogy a demokrataság a magyar embernél csak hangulat...és sok egyéb is csak hangulat...". Nab@zmeg! Ha 100 éve is így volt, mit verjük mi itt a nyálunkat?? Igaz volt 40 év kitérő ( hüm...kitérő, nem is igaz, csak másfajta nemdemokrácia), de aztán visszazökkent az ország a régi kerékvágásba, magyar ember despotát akar maga fölé, aki megvédi a gondolkodás, a magáért való tennikényszer nyűgétől. Aztán vagy isteníti, vagy gyűlöli, de ezt szokta meg, nem is vágyik másra.
Mikszáth 40 éves írói jubileumát ezrek ünnepelték 1910 májusában. Ezt mondta az ünnepi beszédében: "Az nem igaz, hogy én negyven évig dolgoztam. Én csak mulattam negyven évig..." Majd ezzel zárja beszédét: " Méltóztassanak hazaoszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert." Két héttel az ünnepség után már nincs az élők sorában....
