Azt mondja a rádió, hogy gyengül a forint. Tegnaptól viszont csökkentek az üzemanyagárak. Félő, hogy jövő héttől ismét emelkednek , most kell tankolni. Miután az üzemanyagtöltőhely itt van nem messze ezért a délelőtti program tankolás volt. A bicikliutánfutó/kézikocsiba három kanna fér bele. Szerencsére hoztam magammal a kannáimat. A szél nem enyhült, sőt a tegnap estihez képest még erősödött is, összefüggő tarajos hullámok borították el a Dunát, a hajót is úgy rángatta, hogy egyszer ki is ugrott a cső amivel a gázolajat töltöttem, jól összefröcskölve a decket a drága anyaggal. Ilyen időben mindig valami benti piszmogással foglalom el magam, nem kellett nagyon keresni, a tengerészzsákom alján a műbőr koptatóréteg a varrás mentén kiszakadt, azt öltögettem kint a cockpitban a dülöngélő hajón. Előjöttek a régi történetek. Merthogy ennek a műbőrnek is története van. Valaha olyan 20 éves koromban gyerekkori jóbarátommal a Csete Bandival Bulgáriában jártunk hátizsákkal egy kölcsön sátorral. Egy hatalmas esőt kaptunk, melynek során kiderült, hogy ezt a sátrat valaki téves kötelességérzetből visszaadás előtt kimoshatta, ezzel kimosva belőle az impregnáló anyagot, mert egyetlen vízhatlan darabja volt, a fenéklap. A tetőn akadálytalanul folyt befelé a víz, de ami bejött az bent maradt! Átázott hálózsákjainkban feküdtünk egész éjjel, mindenünk csuromvíz volt, egy száraz gatyánk nem maradt. Na elhatároztam, hogy lesz egy saját sátram, ne kelljen többet a Vegyterv túristaszakosztályának ezzel a vacakjával kínlódnom. Az Iparcikk Kölcsönző Vállalat (Ki emlékszik még a reklámra? "Segít az X!") abban az időben selejtezte le a fenéklap nélküli sátrait. Megbízhatónak és vízhatlannak néztek ki, ezért vettem egyet és elhatároztam, hogy varrok neki fenéklapot. De miből?? A recicling már akkor is minden ötletem alapja volt, bár a szó még nem volt kitalálva. A Csete Bandi autószervizben dolgozott akkoriban, ahol lakatoltak egy autót, amiből a teljes belső, fehér műbőr kárpitot kibontották. Na ebből lett a sátor fenéklapja. És a maradékából a zsákom alsó borítása. Jó pár évvel később ezzel a zsákkal hajóztam be az M/S Újpestre, első tengerjáró hajómra. Amikor megvarrtam, még fogalmam se volt, hogy ez egy tengerészzsák lesz, csak azért csináltam, hogy a következő, jugoszláviai utunkon legyen mibe rakni a cuccaimat, amit egy hordkeretre prímán felkötve lehetett cipelni. Abban az időben még nem léteztek a mai ergonomikus hátizsákok. A könnyű sziklamászó hordkeret évekig nálam volt, amíg a tulajdonosa Kovács Laci vissza nem kérte, a sátorral akárhogy is próbálok visszaemlékezni nem tudom mi történt azután, hogy megjártuk vele baj nélkül Rovinjt. De a szép kék zsák bejárta velem a fél világot, most, hogy megvarrtam ahol felfeslett ismét olyan mint újkorában, illetve amikor később rákerült (az azóta érvénytelenné vált) felirat "HUNGARIAN MERCHANT MARINE".
Utóirat. Miközben ezeket a sorokat pötyögöm a gépen, a TV-ben a "Veréb is madár" című film megy. Van egy jelenet benne, ahol a Kabos összetör egy autót. Na azt a műroncsot éppen a Csete Bandiék csinálták, lehet, hogy pont ebből származik a fehér műbőröm? Még valami eszembe jut a filmről. Most éppen Abody Béla van a sztriptízjelenetben. Ez a ugye masszívan a "kádárdiktatúra" idején készült. Abban a mocskosban (Abody épp most küldi ki ruszkikat, miután a lány melltartóját Kabos kigombolta)! Vajh a mai szuperdemokráciában kapna egy magyar rendező állami pénzt egy filmre amiben mondjuk ilyen szinten gúnyolnák a fennálló hatalmat? Csak úgy gondolatébresztőnek.... ebben a mostaniban nem az a legrosszabb, hogy sokmindenben emlékeztet a régire, hanem az, hogy annak egy lebutított, olyan lábszagú, görcsös, sótlan, minden humort nélkülöző, földhözragadt, izzadtságszagú parlagi változata ez a nemzeti kétezertízpontnullás.
