Hajónapló

2007, március 1. csütörtök.

Ma nem volt túl eredményes napom. Elõször is rájöttem, hogy tegnap lejárt a VW zöldkártyája, úgy hogy szerelõnél kezdtem, majd 6000Ft. Aztán kimentem a hajóra. Tegnap összehegesztettem és lefestettem egy szögvas keretet, mert némi töprengés után úgy döntöttem, hogy a fiókos résznek ez lesz az alapja, amit ma hozzáhegesztettem a bordákhoz, így jó masszív lesz a bútor. Aztán összecsapoltam és csavaroztam a fa oldalkeretet felül az asztallappal, alúl a vaskerettel. Nekiálltam felcsavarozni az oldalfalra az asztallap alatt az elsõ polctartó lécet, amit szépen meggyalultam a megfelelõ szögben és lecsiszoltam, de sem megfelelõ fúróm, se csavarom nem volt hozzá, úgy, hogy korábban feirontoltam és elmentem a boltba bevásárolni. Utálok a városban autózni csúcsforgalomban tötyögni, ráadásul hazfelé sávot váltottam volna, jóidõben indexelve, hogy balra átmenjek a kanyarodóba, ahhoz szoktam, hogy aki indexel beengedem, gondoltam velem is így bánnak, na ez hiba volt egy erõszakos modern kor szülte kisfiú fekete Alfával viszont inkább gázt adott, nehogy má' bemenjek elé, majdnem összeütköztünk. Sebtében mutattam neki homlokomra mit gondolok róla, ne ettõl annyira felháborodott, hogy elfelejtve mennyire siet, hazáig követett és kioktatott, hogy ebben a korban már abba kell hagyni a vezetést, majd közölte, hogy éjjel szétszedeti a pribékjeivel a kocsimat. Aranyos nem? Tiszta Chichago.

2007, február 28. szerda.

Kivágtam a gáztûzhely helyét a munkalapban. Iszonyatos por lett amikor csiszoltam a széleket a fûrészelés után. Kiszabtam a bakelit oldallapokat, de csak azután fogom felcsavarozni, ha bent lesznek a fiókcsúszkák az oldallapokkal, meg a fiókok mögötti polcos tárolók. Nem akarom elkövetni mégegyszer azt a hibát amit a gépházban hebehurgyán beépített boylerrel csináltam, hogy utána alig tudtam a tönkcsõ tömszelencéjéhez hozzáférni. Így bár készek az oldalalpok és a fiókoszlopokat elválasztó keretek, de még nem rakom be õket, a hátsó polcokkal kezdek, amíg sok hely van. Az egy méter mély helyre ostobaság lenne ilyen hosszú fiókokat szerelni, ilyen hosszú fiók kezelhetetlen, ezért fél méteresek lesznek a fiókok és mögöttük lesz ugyanennyi mély polc, aminek lenyitható ajtaja lesz. A fiókok kihúzása és félrerakása után lehet kezelni. Nem túl egyszerû, de olyan dolgok tárolására megfelelõ lesz, amit aránylag ritkán kell bolygatni. Pl. biztos el kell rakni egy csomó "szárazárút" ez lesz a kambúza (tengerésznyelven az élelmiszerraktár) lisztnek, rizsnek, tésztának, sónak, cukornak stb. csak akkor kell kinyitni, ha elfogy a kéznél lévõ kilós adag. Dolgoztam hét végén is, de hétfõn pihentem, mert szakadt az esõ, majd a hó, nem indultam neki a zegernyének. Szerencsére egy napig tartott a tél, tegnap már sütött a nap, ma ugyan szemerkélt, de azért kimentem végigdolgoztam kilenc órát el is fáradtam rendesen. Megerõsítést kaptam a rádióból, miközben a faalkatrészeket illesztettem egy szélestudású gyógyász épp azt ecsetelte, hogy a férfiak azért halnak meg korábban, mert nyugdíjba menetelük után elvesztik aktivitásukat, elhíznak, eltunyulnak, míg a nõk továbbra is gályáznak a háztartással. Hát engem ez nem fenyeget.

2007, február 23. péntek.

Nekiláttam a konyhasornak. A szofába átpakoltam minden anyagot, ami a munkalap alatt volt felhalmozva, a tetejére meg az összes szerszámot ami a munkalapon állt ugyancsak hegyekben.

 Elõtte papundeklivel takartam a friss furnérlapokat, hogy ne sérüljenek, koszolódjanak. Lenolajos beeresztésük és lakkozásuk késõbb jön, amikor sok mindent egyszerre fogok felületkezelni. Amit tervezgettem, hogy néha ledõlök kicsit szunyókálni ebéd után a szofára, az még egy darabig terv marad, mert a teljes felületet beborítják a szerszámok. A munkaasztal kíválóan elfért az "U" közepén, így remek sok hely van a konyha munkáihoz. A hûtõ (kivéve a fedelet) kész, kell beépíteni mosogatót csapteleppel, kivágást, alap és oldallapokat, tehát komplett fészket a gáztûzhelynek és meg kell csinálni a hatfiókos edénytarót. Ez utóbbitól félek a legjobban, a balatoni konyhabútort amikor csináltam akkor is a fiókokkal kínlódtam a legtöbbet. De az is jó lett ez se lesz másképp, csak hajón minden egy kicsit bonyolultabb. Ha március végére kész lesz a konyha meg leszek elégedve magmmal. Sokat méricskéltem és rajzolgattam egész délután, hogy szépen álljanak majd össze a dolgok, ne kelljen a végén számtalan takaróléccel palástolni a pontatlanságokat, a nem kellõképpen átgondolt illesztéseket.

2007, február 22.csütörtök.

Múlt hét csütörtökön lementünk Balatonra, onnan meg szombaton Zalakarosra 25-ös jolle flottatalálkozóra. A flottából kiköszöntem a múlt évben, mert nem vitorlázom már a "Tengerész"-szel, (aki nem tudja ez az elsõ saját építésû hajóm neve, 25-ös jolle, húsz évig vitorláztam vele a Balatonon) két vitorlással ugyanaz a helyzet, mint egy seggel és a több lóval, szóval búcsút vettem a flottatársaktól, de kaptam egy meghívó emailt és annyira elöntött a nosztalgikus vágy, hogy ismét együtt legyek a régi versenyzõtársakkal, barátaimmal, hogy elmentünk. Hát megvallom kár volt a pénzért. Persze jó volt látni azokat akik ott voltak, de nagy szomorúsággal töltött el, hogy a társaság (nagyobbik) fele távollétével tüntetett. Torzsalkodások, sértõdések, ostoba presztizsviták, kicsinyes, öt korsó sör ára éves tagdíjemelésen való szarrágás vert éket azon emberek közé, akik Port Lacajban tíz lépésre putriznak egymástól házikójukban és a hajóik egymás mellett vannak kikötve. Erõlködnöm kell, hogy ez a rossz érzés ne mossa el azoknak a kellemes balatoni túráknak az emlékét, amikor 15-20 hajó ment együtt kikötõrõl kikötõre, amikor 60 emberre fõztem amikor nálam kötött ki a vidám csapat. Személyes véleményem, hogy a flotta szét fog hullani. Kiöregedés, kihalás okán végsõsoron, de sietteti a belsõ bomlás. Nagy kár. Pedig a 25-ös (aki nem tudná 25m2 az alapvitorlázat, 8m hosszú hajó) a Balatonra legjobban illõ hajó, amelyik 25 centit merül felhúzott schwerttel, tehát bárhol kiköthet, nem csak méregdrága kikötõkben, ugyanakkor túrázáshoz már elég kényelmes, gyors, persze nem a" rohanógépekhez" képest, (így hívom azokat a szerintem inkább sportszer, mint hajó kategóriába sorolható soktrapézos nullakényelmû izéket, amiket a sebességhajszolás teremtett) de bármelyik, akár nagyobb kajütös hajóval bármikor felveszi a versenyt. Valamikor '86 körül abszolútban nyertem Földvár-Keszthely versenyt és bent voltam a Kék szalagon az elsõ harmincban 150 körüli indulónál, többször vertem meg olyan hajókat mint pl. a "Tramontána", egyszer szegény, azóta meghalt Izsák Szabolcs magyar vitorlázólegenda csodálkozva kérdezte egy Mihálkovits befutó után, amikor pár méterrel vertem az általa kormányzott "Hárpiát" a híres 30-as scherenkreuzert, hogy " mitõl vagytok ilyen gyorsak" Na ennek vége. Lesz a 25-ösökbõl horgászladik, meg pár mohikán versenyez majd yardstick számmal öszevontban. Szóval bármelyik volt flottatársamat bármikor szívesen látom az Amapolán, de többet nem megyek közéjük, mert csak összefacsarodik a szívem az egykor lelkes és délceg csapat egyre fogyatkozó maradékának látványától. Hétfõn Judittal fatelepre mentünk és vettem két tábla fözésálló 9mm vastag nyír rétegelt lemezt, amibõl kiszabtam a szofa, matracokat tartó lapjait. Nagyon passzentosak lettek, pedig J. végig tanácsokkal látott el mit hogy csináljak. Túl a tréfán valóban jó szeme van gyakorlati dolgokhoz remekül lehet vele dolgozni, aki mûködött már együtt kétbalkezes okoskodó "segítõkkel" tudja mekkora erény ez. Ha valamikor az ember elkezdett dolgozni a hajóján a klubház udvarán, annyi okoskodó járt arra, aki mind belepofázott, vagy "segíteni" akart, hogy a végén már valami husáng után kezdtem el nézegetni, amivel elhessegetném õket, de a sárkányrepülõ korszakomban se volt ez másképp, és mások is ezt érezhették, mert egy tréfás mikulásajándékozáskor az egyik pilótatársam "jótanács elhárító kézi készülék" néven füldugókkal ajándékozta meg a sorshúzáson neki jutott társunkat. Kedden és szerdán befejeztem az oldallapokat, meg a baloldali falhoz való rögzítést is megoldottam úgy, hogy a burkolaton és hõszigetelésen keresztül 6-os meneteket fúrtam az acél bordákba és odacsavaroztam egy kõris lécet, amihez rögzítettem az ágykeretet. Nem fog alattunk leszakadni, bármit is csinálunk rajta. Lecsiszoltam a rétegelt lemezek éleit, kifúrtam a lyukakat, amin átdugva az ujjam fel tudom emelni õket, ha az alattalévõ helyre cuccolni akarok. Töprengtem rajta, hogy csináljak e a függõleges lábazaton ajtókat. Ezek hasznosak lehetnének a ki-be pakolásra és így nem kellene a matracokat felszedni. De arra is csábítanak, hogy az ember csak úgy betömködje, meg kirángassa a dolgokat, miközben a hátsó részben azt se tudom már mi van. Úgy, hogy nem lesznek ajtók, csak a matracok alatti fedlapok nyitásával közelíthetõ meg a "rakomány". Összeállítottam le is fényképeztem.

Ma reggel szakad az esõ, amíg várok, hogy javuljon, írom ezt a naplót. Azon spekulálok, hogy eredetileg a következõ feladatnak az "U" alakú szofa közepén álló asztal elkészítését terveztem. Ez egy gyönyörû, a Rákóczy Pisti által kitalált csuklós szerkezettel emelhetõ, sûlyeszthetõ (amikor nem asztal, hanem ágy) mahagóni borítású bútordarab lesz, de ha most megcsinálom, ki kell dobjam azt a munkaasztalt ami jelenleg a szalon közepén áll, mert kettõnek nincs hely. De ha kidobom, a szép asztalt kell majd a további, a szalonban végzendõ munkák során pakolásra, esetenként erõteljesebb igénybevételre használjam, amitõl -bármennyire is letakarom, védeni próbálom- az maradandóan sérülhet. Ha belegondolok az a kiselejtezett 80x80-as éttermi asztal, amit jelenleg munkaasztalnak használok, a munka kezdetekor ahogy két éve kinézett, meg most a sok festékfolttal, lyukakkal, fûrészbevágásokkal, satuszorítással.....hát elég reménytelen a szép asztal megóvása. Azt hiszem az asztalt késõbb csinálom, rámegyek a konyhasorra. Ezzel csak az a bajom, hogy kellene tudjam a gáztûzhely pontos méretét, ami típusfüggõ. De majd a legnagyobbnak hagyok helyet, ha kisebb kerül bele, majd hézagolok.

2007, február 14. szerda.

Múlt hét pénteken meg szombaton pihentem a nagy ijedtségre, de -bár a görcsös köhögés nem akart abbamaradni-, vasárnap csak kimentem a hajóra. Ragyogó idõ volt Judittal lemahagónifurnéroztuk a navigációs táblát és az oszlopfõre kiszabtuk és felcsavaroztuk (+ ragasztottuk) a rögzítõ gallért . Hétfõn J.kitartó unszolására meglátogattam a gégészetet, azon feltétellel, hogy ha tíznél többen várakoznak, nem maradok ott, hanem menten megyek a hajóra. Na mindössze ketten voltak, kivártam. Kaptam köptetõ szirupot, meg vettek torokkenetet, ennyi. Eredmény egy hét múlva. A nap hátralevõ részében meg tegnap kiszabtam mind a 12 lécet ami az "U" alakú szofát tartja a szalonban az asztal körül és hogy a Komár Józsi is örüljön, kiautóztam hozzá és másfél óra alatt a gépein megcsináltuk a csapokat és lyukakat, kivágásokat a végekre illetve a közbensõ helyekre. Ugye a 12 lécnek van legalább 24 vége, meg a négy hosszúnak közben is kellett 2-2 csapfészket marni, ha kézzel csináltam volna ráment volna legalább egy nap, de lehet hogy kettõ és persze nem lett volna annyira passzentos, mint így géppel. Ma össze is állítottam, ragasztottam, csavaroztam az egész keretszerkezetet az elõlapokhoz, amiket szintén ma készítettem el, legalábbis azt a hármat ami az asztal körül van. Még kettõt kell kivágni az elejére (az "U" két végére), de ezt majd hétfõn, mert holnap lemegyünk kicsit Balatonra, hét végén meg Zalakarosra. Nagyon szép haladás, ha jövõ héten kivágom és felrakom a keretekre a rétegelt lemez lapokat, amik a matracpárnákat tartják majd, akár le is lehet heveredni egy kis ebéd utáni szunyókálásra. Meg is fogom tenni. A legfõbb jó, hogy bár idõnként még mindíg elõvesz a fuldoklásig tartó köhögés, de erõm visszatért, tegnap és ma is végig bírtam a 8 órás mûszakot (ráadásul sok mozgással, guggolással, kényelmetlen testhelyzetekben tekeregve) egy rövid ebédszünettel (korábban csináltam hosszabbakat is, de több napot így dolgozva nagyobb pihenõt kell tartsak, ami végsõ soron elviszi az idõnyereséget) ismét képes vagyok a szokásos 120 lépés/perc tempóval közlekedni, amivel pont a megfelelõ ütemben veszem a zöld lámpákat a Baross téren és a Thölöly úton, és a harmadikr is felszaladtam hazaérve kettesével véve a lépcsõfokokat, bár a végén azért kissé ritka volt a levegõ.

2007, február 8. csütörtök.

Tegnap úgy döntöttem, hogy meggyógyultam, nekiláttam a navigációs tábla oldalának. Elég bonyolult volt kiszabni, mert minden oldala ferde, sáskalábbal vettem le a szögeket és biztos ami biztos kivágtam papírból is. Mindennek dacára nem voltam benne biztos, hogy passzolni fog, volt már rá eset, hogy az ilyen szabálytalan alakot újra kellett csináljam, mert elsõre nem lett jó. Fúrtam rá felülre egy rakás 16-os furatot, (ez a legnagyobb fúróm) hogy tudjon szellõzni. Aztán mielõtt a helyére raktam volna kivágtam pontosan a furnérokat amivel beborítom majd ha a helyén lesz. Az elõlap jobb oldalának furnérozása nem volt felhõtlen, mert itt nehéz sarkok, rések vannak, ahol csatlakozik a válaszfal felsõ deszkájához, ahová be kell csúsztatni a kivágott vékony (1mm) vastag furnért, ami kontakt ragasztóval lehetelen, mert az elsõ érintésnél összeragad és már nem is mozdul, ezért epoxit kevertem, hõsugárzóval megmelegítettem, hogy jól follyon és ezzel ragasztottam fel a helyére. Majd ha leveszem róla a szorítókat meglátom milyen lett, de jó reményeim vannak. Aztán helyre tettem azt a macerás oldallapot. Nos egy milliméteren belül volt az illesztés! Meg is dícsértem magam, sokat adok a véleményemre, ez való nekem, nem a sorkérdés! Büszkén ballagtam haza. Egész jól vettem a három emeletet, csak a végén kezdtem el köhögni, de már megszoktam. Gondoltam én. Hajnali három felé felébredtem. Köhögtem... volna. Szóval az a helyzet állt elõ, hogy a torkomban lett valami amit ki kellett volna köhögjek, de ahhoz ugye egy nagy levegõt vettem volna a számon át, de egy visszacsapó szelep lett a gégémben, ami csak kifelé engedte a levegõt, befelé elzárta a levegõ útját. Az orrom meg hogyan-hogynem tökéletesen eldugult. Minden levegõ kijött a tüdõmbõl és semmi mód nem volt azt pótolni. Fuldokolva vergõdtem a fürdõszobába, haláltusámban a víztõl (arcba, szájba) remélve menekvést. Laposra zsugorodott tüdõm izmai kétségbeesetten próbálták szétfeszíteni a tüdõpumpát, a szájon át való légzés abszolút nem mûködött, az orrom járatai a teljes erõfeszítéssel való légzési próbálkozástól még jobban összelapulva csak néhány köbcenti levegõt engedtek tán át, intubálni (a "Vészhelyzet"-bõl tudom, hogy azt kell ilyenkor)nem tudom hogy kell és mivel, gégemetszést úgyszintén, még átfutott az agyamon, ha felvágom oldalt az orromat, talán lesz levegõm, de erõm már nem nagyon volt hozzá. J. kétségbeesetten nézte és kérdezgette, mit segítsen. Jutott eszembe a Galambos Éva doktor tanácsa, aki figyelmeztetett, hogy fontos az orr mûködõképesen való tartása és ehhez eukaliptuszolajat, vagy vietnámi balzsamot javasolt. Az eukaliptuszolajat megvettem amint járóképes voltam, de a vietnámi balzsam sokkal hatásosabb volt, egy kevés az orrcimpára azonnal megnyitja a porszívót. Nos azt próbáltam kétségbeesetten, minden maradék életerõmmel Juditnak mondani, hogy "vetnámi balzsam", de hát hiányzott az a levegõ ami a hangszálaimat megrezegtette volna, csak hörögtem, amit szegény nem tudott lefordítani. Aztán mielõtt meghaltam volna valahogy megértett és hozta. Innen sikertörténet. Az elsõ kenésre megnyíltak az orrjárataim és megmaradtam. Még vagy negyed öráig köpkötem, köhögtem, de tudtam túl vagyok a nehezén. Azért annyira beszartam, hogy felhívtam az ügyeletet, ahol az ilyenkor a telefont felvevõ aszisztens (ugye a doktor urat csak akkor keltik, ha már nagy a baj) megpróbált meggyõzni arról, hogy biztos csak a torkom száradt ki, aztán mégis összehozott a dokival, aki azt mondta menjek be. Ekkor már egész jól voltam, bár a beszéddel voltak nehézségeim, mert a gégém az elmúlt svédtornától idõnként begörcsölt, de felöltözve robogóra pattantam és bementem az ügyeletre. Amire odaértem, már a friss levegõ, meg a kiköpködött pár deci hurut hatására nagyjából rendbe is jöttem. A doktor gyerek meghallgatott és kijelentette, kutya bajom. A vietnámi balzsamra azt mondta, hogy hülyeség, nekem meg az volt az amit mondott. Felírt néhány gyógyszert, aztán kikísért az ajtó elé ahol rágyújtott, az asszisztensével egyetemben. Mégse mentem hiába, mert elmagyaráztam neki milyen veszélyes a dohányzás, aztán elrobogtam patikát keresni. Amit találtam az zárva volt, ami meg ki volt írva, hogy ügyeletes (VII. Teréz krt. 41. ) ott nem volt patika. Hát hazamentem és a vietnámi balzsamot a kezem ügyébe helyezve visszafeküdtem aludni. Ma J. kiváltotta, Kalcium, meg Claritin,azaz két antiallergén, meg C vitamin. Ja meg orrcsepp. Ez került 3000Ft-ba. Csk tudnám hol a gyógyszerár támogatás amiért megy most a nagy sírás. Most jól vagyok, de nem mentem ki a hajóra, hátha még pihennem kell. Hát megértem pár hónap híjján 62 évet, de így még nem jártam.

2007, február 6. kedd.

Hát a betegség után jött a balsiker. Miután e naplóban nagyjából mindenrõl beszámolok ami velem történik, ezt se hallgatom el. Hétfõ 8 :15-re idéztek a "Legyen ön is milliomos"-ba. Nos olyan félbetegen, lábadozva betámolyogtam, délután 3 felé kerültem sorra. Tegnap lement két felvétel, ma három, teljes kudarc ami engem illet. Nem tudom fiatalon mennyire voltam gyors, de most amíg elolvasom a sorkérdést, értelmezem, megoldom és bepötyögöm a gépbe, bifokális szemüvegemmel fel-le tekintgetve, az legkevesebb 10-12 másodperc. Csak annak van esélye aki úgy tudja nyomni, a gombokat, hogy közben nem veszi le a szemét a monitorról. A fiataloknak ez 5-6másodperccel kevesebb, de volt ma másfél(!!!) másodperces megoldó is. Ha jó választ adtam, az azért nem volt jó, mert sokáig tartott, amikor meg siettem, elrontottam a választ. Ha meg netán úgy éreztem, hogy jó voltam, akkor elromlott a gép és megismételték a sorkérdést. Egyébként is elképzelni nem tudtam volna elõtte, annyi technikai hiba volt. Ez se volt kellemes. Ennyi. Az életbe többet nem játszom ilyet. Amúgy amit a játékosoktól kérdeztek abban nem voltam rossz, de hát kit érdekel egy szószerint outsider? De közben egész rendbe jött az egészségem, bár ma éjjel még felébredtem, hogy menten megfulladok, de az erõm visszatérni látszik, úgy, hogy folytatom a hajóépítést az a nekem való.

2007, február 1. csütörtök.

Nem hittem volna, hogy ennyi ideig elhúzódik a betegség. Pedig nagyon fegyelmezett voltam, feküdtem, mint darab fa, mondjuk orvos nem látott, de csak teletömött volna antibiotikumokkal. J.-hoz kihívtam, végigszedte a kúrát, ugyanolyan beteg mint én. Múlt hét Pénteken volt Kata lányom szalagavatója, már láztalan voltam, bár fuldokoltam a köhögéstõl, de összeszedtem magam, bírtam nehezen ameddig lement a két táncuk, de annyira megviselt a frakkban lábukra meresztett szemmel csoszogó fiúk mackószerûre vett "keringõje" hogy hazamenekültem, be is lázasodtam újra. Érdekes volt ahogy az azonos korú lányok és fiúk kinéztek, a lányok szinte mind érett nõk, pláne sminkkel démonosítva, néhányuk a szerencsétlenebb génekkel megáldottak már kezdõdõ hurkákkal koravénre érettek, a fiúk meg egészen taknyos kölkök még, nyálasszájú tacskók akik most léptek meg a pelenkából. Minden apai elfogultság nélkül, Kiskata szerencsés a hamvas karcsúságával, természetes mézszõke hajával, a smink ellenére nem mutatott többet 19 éves tényleges koránál.

Szóval hétfõn már nem bírtam tovább a tespedést, kimentem a hajóra, de hiába erõltetem, nem megy a munka. Fáradt vagyok, kikészít a köhögés, erõm semmi.Azért megesztergáltam a gombokat a csavarok végeire a könyvespolcra,

kiszabtam a térképasztal dekorit borítását, de be kell lássam, nem vagyok még távolról se erõm teljében, úgy hogy tartok még pihenõt a hét végéig, legalább átnézem kicsit tudásom hézagjait, (ha tudok kicsit feltöltök belõle)ugyanis hétfõn lesz a "milliomosjáték" felvétele RTL-éknél és hátha... Persze legvalószinûbb, hogy a sorkérdésen se kerülök túl, mert sajnos ha tudom is a dolgot, lassú vagyok, legalábbis lassabb mint a fiatlok, több idõre van szükségem a könnyû kérdések felfogásához, értelmezéséhez, megválaszolásához mint nekik. A nehezekre meg nem tudok válaszolni. De ha már belevágtam, komolyan veszem a hülyeséget.

2007, január 24. szerda.

Marha mázlink volt, hogy épp minden bevásárlás és a több napra elõre fõzés lezajlott. Még a kaja megmelegítése is rendkívül fárasztó. Én ma vagyok elöször láztalan, csak még ezeket az éles szélû nehéz téglákat kellene a tüdõmbõl kiszedni. Ma már az a 17 lépés ami az ágytól a WC-ig van sem tünik anyira nehezen teljesíthetõnek mint még tegnap is, hogy kapaszkodni kellett a bútorokba. A héten nem lesz hajóépítés az biztos. Most megpróbálkozok némi kamillás inhalálással.

2007, január 21. vasárnap.

Ember tervez..... J-nak 38.9 volt a láza ma reggel én meg olyan fáradt vagyok reggel, mint máskor egy átdolgozott nap után este. Megbeszéltem a munkaadómmal, hogy ápolási szabadságot veszek ki. A hajóépítés bizonytalan idõre szünetel. Viszont a köhögésünk mintha csökkenne.

2007, január 20. szombat.

Ma nem mentem ki a hajóra, pedig tegnap még buzgott bennem a tettvágy. J. egy hete köhög, éjszaka alig alszik, azt hittük javult valamit, aztán tegnap visszaesett és én is rákezdtem, bár (egyelõre legalábbis)nem annyira súlyos a bajom, neki hõemelkedése is van én csak elerõtlenedtem, úgy, hogy pihenek egy napot. Most felváltva ugatunk, száraz, fullasztó, kínos, kongó köhögéssel. De ez valami járványszerû lehet, most voltam a közértben, a pénztárosnõ ugyanígy adta elõ. Tegnap kevés híjján készre csináltam a térképasztalt, alatta az asztallal azonos alapterületû térképtároló fakkal, elõtte való napokon pedig a mûszertáblát a térképasztal felett. Már csak furnérozni kell mindkettõt és a kevés kész dolgok közé sorolhatók. Ja és végleges szigetelõ burkolatot kapott az asztal alatt a hajóorrba menõ 12V-os akkukábelek csatlakozása és az 1/1-es áttételû 1000VA-es leválasztó-transzformátor, melyek mindezidáig tekintet nélkül a zárlat- és érintésvédelmi szempontokra szabadon (és fõleg szigeteletlenül) álltak a padlólapon. Tegnap elhoztam az autót a szerelõtõl, mert (utólag nagyon helyesen) úgy döntöttem, hogy nem állok neki utcán szerelni, 2500Ft-ba került, ezért kár lett volna hozzákezdeni. Mindjárt ki is szállítottam a Józsitól a maradék száraz kõris és mahagóni anyagaimat, neki csak útban volt. Elõbbit mindjárt még nála a nagy "Felder" (pillanatnyilag tán a világ legprofibb asztalosipari gépenek gyártója)gépen felcsíkoztuk 40X25-ös lécekre, ebbõl lesz az "U" alakú ülõ(az asztal lesûlyesztésével fekvõhellyé is alakítható)bútor váza, fejben már megvan, tervem, hogy februárban akár már kint is tudjak aludni a hajón. Most (majd)minden anyag ami a bútorhoz kell kéznél lesz, ha a nagy gépen kell valamit profilmarni, levágom méretre és csak azt a darabot viszem ki a Józsihoz, az apraját a kézi gépeimmel megmunkálom a helyszinen.

2007, január 15. hétfõ.

Annyit panaszkodtam már, hogy minden munka több idõbe telik, mint amire eredetileg számítottam, hogy engem is meglepett, amikor nekiláttam a "korinthosi" oszlop és a térképasztalt az "U" alakú szofa/ücsörgõtõl elválasztó párkány és válaszfal összerakásához és nem egész két nap alatt ez a rendkívül látványos belsõtéri elem kész is volt.

Az oszlop alsó és felsõ részét a mahagóni párkánnyal, a hosszanti furatokba epoxiba beöntött 25mm külsõ átmérõjû acélcsõ "köldökcsap" fogja össze, erõs mint egy lámpaoszlop. Még a térképasztalt is kiszabtam tegnap. Az elõlapja 90cm széles (az asztal szélessége) és 40 cm magas lesz. Úgy vélem kényelmesen elfér majd rajta mindaz amire valaha is szükségem lesz. Kezdetnek csak az URH rádiót építem be, de késõbb lehet lesz nagyobb GPS-em, tán radarom is, ki tudja milyen uraságtól levetett, vagy alkalmi vétellel lep meg a sors. A szekrény kb 40cm mély, át kell majd valahogy szellõztetnem, hogy ne fõjenek meg a veszteséghõtõl a dolgok benne, az aljára már kivágtam 4db 230V-os dugalj, meg 2db 12V-os szivargyújtó aljzat helyét, legyen hova bedugni a különféle töltõket. (laptop, telefon, kamera, akkus kéziszerszámok, meg még ki tudja miféle firlefranc ami nélkül nincs már élet) Mennyivel egyszerûbb volt a Slocumnak, egy viharlámpával egy bádog órával (õ hívta így) iránytûvel és szextánssal, pár térképpel körbehajózta a földet. Igaz amikor másodszorra nekiindult el is tûnt örökre. Ma amúgy pihenõnapot tartok, mert úgy döntöttem kiröhögtetem magam. Szóval rendszeresen kitöltöttem a "Legyen ön is milliomos" játék kérdéseit a neten és mit tesz isten kisorsoltak. Na ma volt némi telefonos szûrés után a válogatás. Az elsõ barcohbánál lebuktam, a Leonardót kellett volna kitalálnom, de egyszerûen nem ment. Elbuktam egy sorkérdést is, pár másik dolog azért ment, úgy hogy nem porig égtem, csak lángoltam. Nem árt az ilyesmi, kellõképpen visszavesz a túlzott önbizalmamból. Mondjuk szívesebben szerepeltem volna le egy randa pasas, mint egy csinos lányka elõtt. Mégis mozog a Freud?

2007, január 12. péntek.

Nekiálltam a fehér bakelit falburkolatot a szalon bejárati falán mahagóni furnérral beborítani. Igazából késõbb akartam csinálni, elõször a szalon bal oldalán, térképasztal szofa irányban nyomultam volna bútorilag, de a rendkívül sérülékeny furnér csíkok, amiket ki kellett vigyek a hajóra, mert a könyvespolc farészeinek felrakása elõtt le kellett furnérozzam a falat, mindig láb alatt voltak, adódott, hogy a legjobb, ha feltermelem õket a helyükre, ott nem fogok rájuk lépni. Hál Istennek azért maradt még belõlük, ezeket bedugtam egy 100mm széles 2m hosszú vezetékcstornába, amin a hátsó kabinban mennek majdan a drótok, ami szélesebb volt és nem fért bele, azt a csatorna tetején betekertem selejt lepedõbe és felkötöttem a mennyezetre ahol nem sérülhet és útban sincs. Azért is jó volt ezt a munkát most csinálni, mert az oldószeres (toluol) kontakt ragasztó (kaiflexet használok) fojtogató kipárolgása miatt (nem vagyok egy szipuzós alkat) nyitva kellett tartsam a bejárati ajtót, ami a rendkívüli meleg idõjárásban (legalább 10-15 fok van napok óta) nem okozott gondot. Magam is meglepõdtem pedig számítottam rá, hisz így terveztem, hogy milyen gyönyörû lett a faburkolattal a fal. A technológia amúgy a következõ. A bakelit falat egyszer-, a furnér csíkokat kétszer kel bekenni a ragasztóval, majd száradás után a furnért a falra, a helyére nyomni, a két felületet egymásra maszírozni. Ha egybõl nincs pont a helyén, akkor nagy baj van, mert ha a két ragasztós felület egyszer egymáshoz ért, többet nem lehet elmozdítani. Nekem sikerült az egész homlokfalat "betapétázni" anélkül, hogy hibáztam volna, a 10-10,5cm széles csíkok hézag nélkül illeszkednek egymáshoz, szép homogén felületet adva. Tegnap a térképasztal lapjának tartóit csavaroztam a helyülre. Hosszas tépelõdés elõzte meg ezt az aránylag csekélyke munkát, mert véglegesítenem kellett az asztal méretét. Amikor a DETERT hajókon vasaltuk a tengereket, hatalmas asztalokra teregettük a földabroszokat, mert lepedõnyi térképeket használtunk, a másik véglet az a 42 lábas Beneteau, volt amivel Horvátországban a tengeri vizsgát tettem,(amúgy egy kalap szar, ha igazán tengerre megyek elõtte még sokat kell tanuljak a szakkönyvekbõl) csak A3-as térképek voltak rajta és egy aprócska térképasztal. Szóval az én asztalom durván 90X90 centis lesz. Mélyebbe nem érek be, tehát felesleges, a szélességet pedig ha növelném, a szofával kellene 2m alá menni, ami ha leheveredek rá kényelmetlen. Ha ennél nagyobb térképet használnék, majd összehajtom.

2007, január 4. csütörtök.

No kilazultunk megint. Most jöttünk haza. Isteni volt a Balaton. Volt napos, meg esõs idõ is, de végig meleg volt. Mínusz még éjszakára se nagyon, tegnap meg olyan napsütéses idõ és a levegõ szaga is mint tavasszal. Az orgonabokrokon duzzadnak a rügyek látszanak a tobozszerû levélkezdemények, akárcsak az aranyesõ ágvégein. Mi lesz itt ha megjönnek a fagyok? Mondjuk én vagyok az utolsó akinek hiányzik a tél, de lehet, hogy nem lesz ennek jó vége. Például a növényi kártevõk, mint két éve a gyapjaslepke, aminek a hernyói cafatokká zabálták a mogyoró és tûztövis bokraimat, akkor is állítólag az enyhe tél miatt szaporodtak el. Mi lesz az idén? Nappal sétáltunk, esténként melengettük a lábunkat a kandallópárkányon. Itt. A tûz lobogását gyakran jobban szeretem bámulni mint a TV mûsort. Olvasgattam. Mostanában antikváriumokban vásárolok, mégis olcsóbb mint a lassan megfizethetetlen új könyvek. Mondjuk így se olcsó, az én "olvasgatás" tempóm egy könyv egy-max. két nap.Tegnap kiolvastam Artur van Schendel (holland) "A Johanna Maria fregatt" c. könyvét. Szomorú történet egy emberrõl (Jacob Brower vitorlamester, késõbb hajóács és fedélzetmester) aki egy új hajóra kerül ifjú korában, melybe beleszerelmesedik, attól kezdve csak annak szeretete élteti, kínlódik rossz kapitányokkal, hitvány tisztekkel (aki nem hajózott el sem tudja képzelni, milyen érzés szar emberek alatt szolgálni hajón hónapokig esetleg évekig, tudnék mesélni gépüzemvezetõimrõl, pedig én egy évszázaddal késõbb hajóztam, amely puhább korszak volt és a DETERT sokkal különbb emberállományból válogathatott, mint a tengeri országok, ahol közönségesebb foglalkozás volt a tengerészkedés mint nálunk) megvénülve egész élete keresményébõl megvásárolja, amikor már mindketten "roncsok" és azon leli halálát. Én megértem. No szóval hazajöttünk, ez már a boldog újév. És most se zuhanhatok neki Amapolának, mert megint van egy rakás hivatali intéznivaló. Ingatlanbevallás, gázártámogatás, parkolási engedély ügyitézés, bírósági beadvány készítés, meg még amit kifelejtek. Ja és még jó, hogy beindult a Balatonon az autó és haza jöttünk vele, mert azóta nem indul, úgy hogy szerelni kell. Undorító.

2006, december 30. vasárnap reggel.

Hát végeztem azzal amit mostanában célul tûztem ki. Tegnap Judittal összeállítottuk a könyvespolcot. Az alsó és felsõ lécet a babákon keresztülmenõ, menetes végû 6-os acél szálak tartják össze. Alúl a csavar vége nem látszik, mert a bakelit (dupla, 2x8mm) polcba menetes furatokat készíttem, ezekbõl áll ki, felûl meg kis, fából esztergált sapkákat fogok rátenni.

A célkitûzésekre amúgy nem lehetek túl büszke. Amikor még csak terveztem a hajót, úgy gondoltam, hogy két év alatt kész leszek vele. Egy percig se becsültem alá a feladatot, végül is két év nem kevés idõ. Még amikor 2005 májusában belemásztam a teljesen üres hajótestbe, akkor is úgy gondoltam, hogy 2006- ban kész leszek vele. Amikor valamely részfeladatra vetem rá magam, buzog bennem a tettvágy és az optimizmus. Ezeket a részfeladatokat mindíg (legalábbis idáig) sikeresen oldottam meg. Igazából csak éjszaka, amikor felébredek valamiért, (szerencsére ritkán, mert nagyon jól alszom, pl. Judit dühöngött, hogy öt óra felé petárdáztak, én fel se ébredtem rá) talán mert az óriási önbizalmam ilyenkor még alszik, kezdek pánikolni, kavarog a további rengeteg teendõ a képzeletemben és az az érzésem, soha nem leszek képes befejezni életem utolsó alkotását. Most éber állapotomban azt mondom 2008 tavasza elõtt nem lehetek készen. Ha fiatalabb lennék, nem is izgatna a dolog, hisz egy- két év mit számít? De így, bent járva a 62. évemben, nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mennyi lehet még hátra, lesz e idõm ez után az óriási munka után még valamicskét élvezni is az eredményét? Megannyi kétely. Ugyanakkor ki az aki tudja meddig él? Ahogy egykori osztálytársaim sorra halnak, de a nálam 5-10 évvel fiatalabbak közt is arat a halál, az élõk meg marék szám szedik a tablettákat, míg én napi fél coverexszel bent tartom a vérnyomásom a 120-130-as sávban, mit izgassam magam egy két év csúszás miatt? Még ha ez a hajóépítés egy nemszeretem dolog lenne, lenne jelentõsége. De ha õszinte akarok lenni magamhoz, az építést, az alkotást legalább annyira élvezem, mint a hajózást. Ez az én életem....ilyen.... ilyen melós, ilyen nempihenõs, ilyennek szeretem, tart ameddig tart, nem számolom, nem tervezem túl, mert minden számolgatás értelmetlen, homokra épített vár, mert tarthat az életem még évtizedekig, de meghalhatok akár ma is. Szóval BOLDOG ÚJÉVET MINDENKINEK! Most megyünk Balatonra, sajnos korcsolyázni nem tudunk, mert jég sehol, de sebaj, majd sétálgatunk, meg megpucolom a maradék diót.

2006, december 25. hétfõ és karácsony.

Nem szabad nekem pihenni. A múltkor is így volt, amikor lementünk Balatonra. Nekem csak a hajóépítés tesz jót. Annyira megfájdult a derekam a nagy semmittevésben, alig tudok mozogni. Lehet, hogy megártott a diódarálás? Judit vett egy remek kis diódarálót, merthogy a robotgépet a hajón villanyszûkében nem tudjuk majd használni. Hát igazán már alig hiányzik tényleg a darálón kívül más, legfeljebb egy-két évi munka a hajóból. Úgy, hogy ki is próbáltam a darálót. És a beigli remek lett! Most henyélünk és zabálunk, ahogy karácsonykor illik. Csodás zoknikat kaptam a Jézuskától, úgy, hogy lesz mit széthegeszteni jövõre is. Ha netán valaki olvassa e sorokat, boldog karácsonyt és újévet kívánok neki és ha küld egy mélt, hogy olvasta, talán több kedvem lesz írni is az újévben.

2006, december 23. szombat

Az volt a tervem, hogy szerdán azért kisuhanok a hajóra és rakok egy réteg lakkot a polc elemekre, de délután három lett amire a hivatalban végeztünk, úgy, hogy itthon maradtam. Csütörtökön, magam se gondoltam volna (és hányszor volt már ilyen és még hányszor lesz) majd fél nap elment az alkatrészek átcsiszolásával. A lakkozás viszont gyorsan ment. Pénteken ugyanez mégegyszer, végül ma összeraktam a konyhasor felõlit. A jól végzett munka 

 feletti örömömben meghívtam a Vizáról a Béla bócmant egy karácsonyi sörre. Amúgy nem vagyok egy haverkodós típus, de nagyon feldobott a siker, a Béla meg jó kollega volt annakidején és kifogyhatatlan a tengerésztörténetekbõl, ami mindíg nosztalgiával tölt el. Végül is karácsony van. Úgyhogy aztán nem is erõltettem a munkát, hanem hazatértem. Karácsonykor szünetelek, de a két ünnep közt befejezem a könyvespolcot is, ez lesz a karácsonyi ajándékom magamnak.

2006, december 20. szerda. (reggel)

Ellógtam a szombatot. Szégyen, de az egész napot elmolyoltam itthon. Na vasárnap aztán rárontottam Amapolára és átcsiszoltam a polcalkatrészeket és lekentem a Milesinél vásárolt méregdrága (szívtam is a fogam, de tényleg szép) mahagóni páccal. A hétfõ faszállítással telt. Minden drága, a tervezett mahagóni anyag megfizethetetlen, kõrisre álltam át. Az a felébe kerül, de az is sok, így kimentem Hárosra, ahol késeseléket lehet vásárolni, ami a furnérgyártás hulladéka. Sokat kellett válogatni, mert a fa közepe marad meg, ahol a geszt magja a lombos (kemény) fák nagyrészénél használhatatlan, mert üreges, repedt, kuszaszálú, úgy hogy azt a részt ki kell dobni. Ráadásul a furnérgyártási technológia az alapanyag vízben fõzésével jár, így az anyag csöpög, annyira vizes, majd beszartam, amire a pár köbméter 4m hosszú deszkát átválogattam, olyan nehezek voltak. De megalkudtam a nénivel egy aránylag kedvezõ árban és vettem két tetõcsomagtartónyit. A gond, hogy ezt a vizes anyagot alaposan ki kell szárítani. A mûszárítást nencs kedvem megfizetni, így lécekkel kihézagolva beraktároztam a hajó alá, ahol szárítja a szél, jövõ nyárra csak kiszárad. Ha elgörbül, akkor megvettem életem legdrágább tüzifáját, de ha nem, hanem ahogy remélem, szépen kiszárad olyan 15% relatív nedvességre (most 100) és megmarad a formája, akkor jó vételt csináltam. A bedolgozhatóság optimuma 8% körül van, ezt csak mûszárítással lehet elérni, de szerintem pár száz éve is csináltak aránylag jó bútorokat igazi fából, (ebbõl a fából a bútorzat lesz) nem azokból a szarokból amikbõl mostanában, pedig nem volt komputervezérelt faszárítókamrájuk. Tegnap ráraktam a polcalkatrészekre a második lakkot (az elsõt még a farakodástól remegõ inakkal, hétfõn) meg vagyok elégedve a küllemmel. Zseniális ötletem támdt egy (ritka) megvilágosult pillanatomban, arra nézvést, hogy lehet kiküszöbölni a falburkolat korábban elképzelt szükségszülte látványzavaró díszléceit (a lényeg, a "D" fejû önmetszõ csavarokat kicserélem sûlyesztett fejû metrikusokra és eldugózom a fejeket) ezért csavarboltba mentem és kaptam még 400-as csiszolóvásznat, igaz arany árban, de szerencse volt így is, mert a hidegben nincs sok kedvem a lakkozások közt a szabadban vízbecsiszolni. Ma karácsonyi bevásárlás és önkormányzati ügyintézés lesz.

2006, december 16. szombat.

Csütörtök reggel csúnya köddel és hideggel köszöntött. Már hajnali fél hatkor kinyílt a szemem. Ilyenkor hiába akarok tovább aludni, beindul az agyam, kavarognak a gondolataim, persze fõleg a hajó dolgain, mit, hogyan fogok csinálni. Kifejezetten szeretnék ilyenkor még egy kicsit lustálkodni (nyugdíjasként igazán megengedhetném magamnak) de ehelyett valahogy megbabonázottként azt veszem észre, hogy bal kezem felhajtja a takarót, testem felülõdik és jobb lábam (mindíg jobb lábbal kelek, nem a babona miatt, hanem mert úgy áll az ágyam a fal mellett) már a papucsban van. Egyébként is úgy mûködök, hogy ébredés után másodpercekkel teljesen éber is vagyok, a félálomban csoszogók, szemüket dörzsölgetõk, "amíg nem iszom meg a reggeli kávémat nem tudok felébredni" típusú emberek valami más anyagból vannak. Szóval annyira beindultam, hogy bevágtam a reggelimet és hét elõtt már a hajón voltam. Még ebben az alapjában véve használhatatlan idõben is szép volt a reggel a hajó környékén. A szélcsendben tükörsima Duna vizén koránkelõ tõkésrécék halásztak, miközben a 150 méternyire lévõ Kvassay hídon a ritkás ködben elmosódva hömpölygött Csepel Pestre igyekvõ autós népe. A forgalom zaja ide már csak mint tompa zümmögés hallatszik, majdnem csönd, nyugalom és béke, mélyen beszívtam a tiszta, immáron télies illatokkal telt dunalevegõt, megvolt benne még az a perverz gyönyör is, hogy azok ott hajtanak mint állat a megélhetésre, vagyonra, egzisztenciára, pénzre, vagy egyszerûen csak viszi õket elõre a lélekben lakozó remanencia, míg én itten gyönyörködöm éppen a kacsákban, élem a személyreszabott hajósbékém. Összeszedtem ami szerszám a mûhelymunkához kellett, többek közt kellett köszörüljek bent egy 16-os csigafúróból egy olyan Forsztner fúró szerûséget, ami nem szakítja ki a fa szálait kezdéskor és fenékfúróként mûködik. Ezzel kell a korlátfákba az esztergált "babák" csapjait besûlyesztenem. Ezt részben állványos köszörûvel, részben oszlopos fúrógépben pörgetve sarokcsiszolóval sikerült tökéletesen megcsinálnom. Délután társasházi közgyûlés volt, megszabadultam számvizsgáló bizottsági funkciómtól, jöjjenek a fiatalok! Tegnap(pénteken) bent kezdtem mûhelyben, mert a pontosság miatt állványos fúrógépre volt szükségem, meghozta a Józsi a profilléceket, csak egy kicsit rontotta el a méretet, így korrigálható volt a babák arrébfúrásával. Az az igazság, hogy én is elrontottam az elsõ célzó furatsort, mert fordítva jelöltem be a konyhai polc talplécére, amikor újra jelöltem és fúrtam, a Józsi hibáját is kiküszöböltem, így neki nem kellett újra gyalulni a felsõ lécet, amibõl az eredeti méret szerint elõl kilógtak volna a babák, mert mély lett a ciráda a léc szélén. Délután az egész hóbelevancot kivittem a hajóra és elkezdtem a hosszakat méretre igazítani. Úgy jöttem el, hogy a konyha oldalt ideiglenesen összeállítottam és megelégedetten nyugtáztam, hogy pont olyan lett, mint amit elképzeltem.

2006, december 13. szerda.

Az a helyzet, hogy második napja esztergálom (pedig hogy örültem amikor azt hittem, egy életre végeztem a faesztergálással és az ezzel kapcsolatos faporszívással és általános mûhelytakarítással) a kisebb- nagyobb totyakos oszlopocskákat amik a polcok elején lesznek hivatottak a tetejükön lévõ korlátfákkal megakadályozni a hajó dûlöngélése esetén a dolgok leborulását. Megértettem a munkásmozgalmat. Bár összesen csak 34 ilyen munkadarabot kellett készítsek, de a közepe táján már annyira undorodtam a csupa egyforma darab (illetve 8 a nagyobból, 26 a kisebbikbõl) monoton esztergálásától, hogy rájöttem mit érezhettek emberek hajdanán, amikor még nem automaták csinálták ezeket a tucattermékeket, drehálták ugyanazt nap mint nap száz-, vagy ezerszám. Hát persze, hogy utálták, a mocsok kizsákmányolót aki kitalálta. A Radu Lukács (aki olvassa a naplót tudja ki az) is azért lett pankrátor, mert idõnként muszáj volt kikapcsolódásképpen torkon ragadjon valakit. Annyira agyamra ment a dolog, hogy az utolsó hat darabot jusztis másmilyenre csináltam, mint a többit. Persze ezzel több, lassabb lett a munka, de legalább változott a forma (milyen igaz, "a változatosság gyönyörködtet" latinul nem tudom) és remélem jól fog mutatni. 20 db a fûszertartó polcnál olyan dundi cirádás, 6db meg amfora formájú. Vagy minden ötödik lesz az amfora, vagy a középsõ hat. Majd meglátom hogy mutat jobban. Akinek meg nem tetszik azt lerugom a hajóról. De legalábbis nem kap se sört, se mézespálinkát. Ezek lesznek a rendszeresített italok Amapolán.

2006, december 9. szombat.

Szeretem a változatlanságot. Minden reggel legyen csak ugyanolyan. Nem kellenek a meglepetések. Amikor megelégelem a reggeli piszmogást, kivillamosozok, vagy kirobogózok, ritkábban (csak ha nagyot kell cuccolni) kiautózok a hajóra. Béla bócman már ott festeget valamit a Vizán, (az a második világháborús német partraszálló harckocsiszállító amirõl már írtam, a fedélzetmesterek pedig a világ minden festékét képesek felkenni a hajókra ) tudom elõre, hogy amikor üdvözlöm, az órájára fog nézni és valami ilyesmit mond "Elkéstél, mi már annyit dolgoztunk, hogy bronzérmes se lehetsz", vagy "Mi van délutános mûszak?" Ma se volt másként, mint ahogy minden nap a héten. Én meg mindíg megjegyzem, hogy persze este hétkor meg õ nincs sehol, merthogy õk a Mikivel hatkor kezdenek és délután kettõig dolgoznak. De hát õk hivatalban vannak én meg szórakozok. Bár szerintem a Béla is csak passzióból csinálja, mert másképp nem jönne ki szombaton, meg vasárnap is, ahelyett, hogy otthon szekíroztatná magát a feleségével. Csoda ez az idõjárás, ma is 13-15 fok körül volt, ki is használtam, kihordtam a hét ablakkeretet a hajó mellé és lecsiszoltam 320-as papírral a negyedik lakkréteget és felhordtam az utulsó ötödiket. Belsõ téren 5-6 réteg, külsõ téren 12-14 réteg lakk amit elfogadhatónak tartok, persze ezt csak én csinálom, a profik kettõt, hármat kennek legfeljebb. Az elsõ réteg arra való, hogy lefogja a szálakat, másnap csiszolás, olyan 120-as körüli papírral, majd 2-3 réteg "nedves a nedvesre", majd kikeményedés után csiszolás 320-assal és beltéren egy utolsó réteg, kültéren az egész folyamat legalább mégegyszer. Nagyobb felületen vízbe csiszolni minden réteg közt kikeményedés után 4-500-as vízpapírral. Mindíg nagyon híg lakkot kell keverni és a lehetõ legvékonyabb rétegben felhordani. A végén nem szabad a fa erezetének tapinthatónak lenni, a légy seggre kell csússzon rajta, akkor jó. Persze így el is tartott a hét keret nyolc napig, (bár sokat piszmogtam a mennyezet-fal találkozás záróléceinek méretre szabásával, beillesztésével) de hát ez nem profimunka, csak amatõr, szóval jobb. Tökéletes volt az idõ a lakkozáshoz, a téli nedvességben semmi por, a falevelek is lehullottak, nincsenek röpködõ apró rovarok, sem nyárfavirág vattapamacs ( ami minden klímaberendezés kondenzátorát eldugítja májustól júliusig) pitypangszöszmösz, ami mindíg beleragad a friss lakkba, festékbe a szezonban, a símogató napsütésben az enyhe szellõ optimálisan szárította az utolsó lakkréteget. Mielõtt rámsötétedett volna, levágtam öt kõris lécet, amikbõl a mennyezet borításának csavarfejeit fogom takarni, meg kivágtam három bakelit táblát amikbõl a gépházajtót csinálom. Azért siettem, mert ezeket a sok fûrészport termelõ sokméteres vágásokat, ha rossz az idõ nem tudom a szabadban csinálni, a szalonban pedig macerás összesöpörni és állandóan portalanítani. Megterveztem és lerajzoltam a szalon teljes hosszában bal oldalon végigfutó könyvespolc esztergált "babák" tartotta "korlátját", illetve a konyhasor feletti polc hasonló, de alacsonyabb fûszer és konyhai apróholmik "korlátját". Lesz vele egy csomó esztergályos munka, amit a por miatt utálok, az alsó cikornyás profilléceket és a felsõ "korlátokat" a Józsinak kell majd a gépével méretre marni. Este kissé bonyolultan tudtam hazajutni, pedig robogóval rendkívül rugalmas a közlekedésem, (értsd behajtani tilos, útelzárás, piros lámpa nem gond) mert a stadion egész környékét, beleértve a Thököly utat is rendõrök zárták a Puskás temetése miatt. Nekem, tán eleve puritán voltom miatt, személy szerint alaposan eltúlzott volt a monumentalitás, mindenki "öcsije" megérdemelte a nemzet gyászát, de ekkora felhajtásra ha még észnél létekor céloztak volna neki (úgy halt meg mint az apám, csak tovább vergõdött, mert jobb orvosi ellátásban részesült, lassan törlõdtek a fileok a merevlemezérõl és a végén csak a tudattalan test maradt, minden kontroll nélkül) kiröhögte volna õket. De hát ha mi elkezdünk túlzásba esni... Pl. mindenki tudja, õ is nyilatkozta, (épp a tegnap esti archív interjúban láttam) hogy csak honvéd focista mivolta és a több pénz érdekében hagyta, hogy kinevezzék katonatisztnek, ugyanazok akik utána katonaszökevénynek minõsítették és ha a kezük közé kaparinthatják, tán ki is végzik, nos most elõlökték dandártábornokká, (huszárok fekete lovon, ágyútalpon vinni egy focista koporsóját...)ha nem is ugyanazok, de ugyanaz a fajta, a hatalom körül nyüzsgõ seggnyaló falka. Gondolom ment a licit, a temetés ürügyén hogy állítsunk szobrot saját ötleteinknek, vagy hogy senki nem mert ellenezni túlzásokat, mert a többiek tán azt hiszik, hogy irigyli a jó ötletet, vagy az ötletgazdánál kevésbbé tartja nagyra öcsit, (Eszembe jut, amikor egyszer valaki hangtalanul iszonyú büdöset, fingott a buszon, mire valaki megszólalt, hogy "Nahát aki ezt a disznóságot csinálta, szégyellje magát és a következõ megállónál azonnal szálljon le!" Egyenes következmény, bár többen készülõdtek leszálláshoz, de senki nem mert leszállni.) Ez a temetés nem arról szólt, akit temettek, hanem akik éppen temetik. Méltóságos uraim ott a felvégen, szerényebb méltóbb lett volna.

2006, december 4. hétfõ.

Szombat, vasárnap, meg ma is a belsõ ablakkereteket állítottam össze. A baloldali három készen van. 

 200x400mm-esek, mélység a hõszigetelés és a belsõ borovi fenyõ burkolat vastagsága, azaz 80mm. Baráti tanács ellenére nem csináltam nyitható ablakokat sehová, mert félek a beázástól, a rendkívül vastag hõszigetelés megóvja a belsõ tereket a túlmelegedéstõl, szellõztetésre meg elég az 1m2-es felûlvilágító, illetve az ugyanekkora kétszárnyú bejárati ajtó. Ez most már biztos, nyári hõségben (olyan forró volt a fekete külhély, hogy nem lehetet megfogni) egyszer se emelkedett a belsõ hõmérséklet magasabbra mint a külsõ, pedig a felülvilágító még nem is volt kinyitva. (még kész sincs, csak a nyílás, az meg ideiglenesen fedett) Ennél csak kedvezõbb lehet a helyzet, ha a vizen lesz a hajó, ami hûti a feneket. Mielõtt a kereteket a helyükre illeszteném, készre lakkozom õket (5- 6 réteg) és meg kell csináljam a hézagokba a borovi lécek beszabását az ablakos függõleges szalon fal és az ívelt tetõ találkozásánál, mert azt amikor a hajópadlókat felcsavaroztam," lezséren" elhanyagoltam.

2006, december 1. péntek.

Üsszejött pár intéznivaló, (ha esze lenne az Alliance biztosítónak, megbecsülne, mint ügyfelet a 10-es bónuszommal, vagy 15 éves hûségemmel, ehelyett emelték a díjat, ha az utcáról bemegyek olcsóbb mint ha maradok, no kiléptem és 20%-al olcsóbban kötöttem mással) de azért minden nap kimentem a hajóra, ha csak néhány órára is. Továbbra is a szalonbam dolgozom. Apropos szalon. Sokszor emlegettem már, talán nagyképûen hangzik, de idõtlen idõk óta így hívják kis és nagyhajókon azt a helyet, függetlenül a méretétõl, a hajó eleganciájától, ahol le lehet ülni étkezni. Tehát nem az a trendi cifrázás amikor a manikûrös bótot (meg tán még a pedikûröst is) (mû)körömszalonnak, az ótvar olasz meg kínai göncök árudáját ruhaszalonnak hívják, de ide sorolnám még a stúdiómániát is, mint a lámpastúdió,(=gagyi olasz világítótestek) konyhabútorstúdió (= két év alatt szétrohadó, vagy elsõ költözködés széthulló pozdorjabútor), kozmetikus stúdió, stb. Szóval a szalonban kivágtam az ablakkeretek pontos helyét a borovi fenyõ burkolatban, ezek idáig csak nagyjából voltak kihagyva és beillesztettem a mahagóni kereteket. A ragasztás, csavarozás lesz a következõ napok feladata. Ha nem is blondel keretek, az talán túlzás lenne, de nagyon szép fazonos léceket csinált a Józsi, nem az a tucatmunka. Persze elég piszmogós, az összeállítás, méretre vágás. de ez adja meg a belsõ térnek azt a régidivatú szépséget, (nem túldíszítésre gondolok!) ami a modern gyári hajókból nekem annyira hiányzik. Az ára a sok kézi muka.

2006, november 28. kedd.

Alig vártam már, hogy kiérjek a hajóra. Minden szép rendben (illetve rendetlenségben, szóval ahogy hagytam), Amapola nem vette zokon, hogy 12 napig hanyagoltam. Bár nõnemû a drágám, (angolul pl. mondják ha szép hajóról van szó, hogy "She is a proud Lady") de minden más nõnél türelmesebb. Folytattam a villanyszerelést. Nem tudok betelni vele, hogy megszünt a stecklámpázás, ahova fény kell, csak kapcsolok egyet és lõn világosság. Ma már nem is áramtalanítottam eljövetelkor, mint eddig mindíg az egész hajót, csak a szalon lámpát kapcsoltam le, meg a rádiót. Az intelligens töltõ (szinte hallom, ahogy dörmög magában és számolgatja hány amperral kell tölteni éppen az akkukat) mutatja hol tart a töltéssel. A 230V-os dugaljak egy 1000VA-es leválasztó trafóról kapják a feszültséget,(ezt ma építettem be) így maximális a biztonság, gyakorlatilag nem fordulhat elõ áramütés, még vizes közegben sem. Ez a teljesítmény elég alapban azon fogyasztók részére, melyek hosszabb távon parti áramról üzemelnek, amennyiben nagyobbra van szükség, egy dugalj van a fõkapcsolótáblán direktben a parti áramra kötve, ekkor csak a parti táp védelme korlátozza a terhelhetõséget. Mind a 12 V-os rendszer negatív pólusa, mind a parti táp védõvezetõje össze van kötve a hajó acél testével, de a test sehol nincs felhasználva áram vezetésre, az amúgy elvileg azonos potenciálon lévõ nullavezeték és a védõvezeték, illetve a fézis és nullavezeték esetleges felcserélése (parti csatlakozásnál elõfordulhat) esetén hibajelzõ glimm lámpa jelez. Fémtestû hajóknál nagyon fontosak ezek a dolgok, elõfordulhat galvanikus korrózió, de súlyosabb esetben áramütéses baleset érheti a hajó mellett fürdõzõt, (!!) ha nem vigyáz a konstruktõr ezekre a dolgokra. Behúztam az árboctõig a jövendõbeli árboclámpák tápkábelét, itt kell csináljak egy kötõdobozt (a beázás ellen nem a decken, hanem még belül ) ahol szétválasztható a kábel az árboc kidöntésekor. Ugyancsak helyére került ma a szalon jövendõbeli ülõgarmitúrája alatti fõ kábelpályára az elsõ vízmentes válaszfalon átmenõ kábel az oldalsó pozíciólámpák és a fuxlyuk ( a német fuchslochból, a régi gallion idõkben angolul fore -castle, mostani modernül nem tudom, a magyar tengerjáró hajókon picónak hívtuk, ez az a helyiség, ahol régen a martrózok szálláshelye volt, majd késõbb amikor a balesetveszélyes helyrõl a modern hajókon a legénység a felépítménybe költözött, ahol korábban csak a tisztek lakhattak raktárhelyiség lett, nálam is az) világitása részére. Igyekszem minden kábelt még a bútorozás elõtt helyretenni, így könnyebb. Persze ez nem azt jelenti, hogy késõbb, ha olyasmikat kell bekötni, amire jelenleg még nem is gondolok, (ki számított tizenöt éve a lakásában internetre, amikor még a vezetékes telefonhoz is telefonkötvényt kelett venni) nem lehet majd aránylag egyszerûen kábeleket ide-oda behúzni, erre elég (a Rákóczy Pisti szerint akármennyi, akkor se elég) lehetõség van megfelelõen elhelyezett nyílásokkal, kábelcsatornával, tartalék védõcsövekkel.

2006, november 27. hétfõ.

Ellógtam 12 napot. 16.-án csütörtökön lementünk egy hosszú hétvégére Balatonra és nem akaródzott hazajönni. A hétvége 20 fokos meleggel, csodás napsütéssel köszöntött be. Persze lent is volt sok dolog, fél napot tartott csak a falevelek összegereblyézése és még maradt a fákon annyi, hogy kétszer neki kell még fogjak. Az összes növényi eredetû hulladékot komposztálom. Na nekiálltam kilapátolni a tavalyit, erre kidõlt a komposztáló falából egy nagy darab, a kedves elsõ osztályú téglák kissé szétfagytak a hat év alatt (2000-ben csináltam) érdekes 20 éves koromban segítettem barátaimnak ún. "társadalmi bontásban" (ha lebontod tied az anyag) lebontani Óbudán egy egyemeletes házat, a 100 éves téglák amikor leestek egymásra a padlás legtetejérõl a pinceszintre, szikrát hánytak és egy se tört el, hát speciel a tégla minõségének nem tett jót a modern technológia. Mondjuk az én falazóhabarcsom se volt éppen fagyálló, alighanem spóroltam annakidején a cementtel. No kilapátoltam jó nyolc púpozott talicska szép fekete zsíros gilisztadús komposztot, ez annakidején falavél, fû, konyhai hulladék és a kandalló fahamuja volt. Aztán újra falaztam a komposztáló mûtárgyat és másnap amikorra meghúzott a habarcs, beletermeltem a hulló falaveleket. A Balaton minden nap más arcát mutatta. Volt, hogy a símogató napfényben lágyan csobbantak hullámai a parti köveken a gyenge déli szélben, el is aludtam a parti padon J. ölébe hajtott fejjel, másnap délután meg a naplemente csodálatos színorgiájában gyönyörködhettünk. Keddre elromlott kissé az idõ, naná, hogy kitaláltam, nézzük meg hátha hagytak a falubéli bennszülöttek némi diót a temetõ és a szõlõk közti fákon. Persze orbitális baromság az egész, ahelyett hogy kimennénk a piacra és megvennénk, a szemerkélõ esõben mint a gyûjtögetõ õsember és õsasszony túrtuk az avart és össze is szedtünk annyi diót, hogy meglesz belõle a karácsonyi dióskifli tölteléke. Kiteregettem száradnia a galériára a kandalló felett egy használt lepedõre meg újságpapírra, na erre tele lettünk hangyákkal. Viszont esténként nem kellett TV-t néznem, mert elég dolgom volt törni, pucolni a zsákmányt. Még maradt belõle legközelebbi alkalomra is. Mondtam J.-nak, miközben az avarban kurkásztunk bokáig-csuklóig sárosan, hogy jobban jártam volna, ha helyette egy olyan igazi hosszú mûkörmös kurvát hoztam volna magammal, mennyivel termelékenyebb lenne a tíz mûkörmével, mint J. a kis virággyomtalanító kaparócskájával, de õ kételkedett benne, hogy egy olyan eljönne velem ide és igazat kellett adjak neki. Aztán csütörtök-péntekre megint megszépült az idõ, hatalmasakat sétáltunk a szõlõhegyen, meg az erdõben. Barátkoztunk a kocsmáros kecskéjével, bizalmatlan állat, a kaját elfogadja, sõt mekegve követeli, de ha meg akarom símogatni egy ökölvívót megszégyenítõ reflexxel ugrik félre. Érdekesen alakul a felettünk lévõ dombság. Valamikor nagyobbacska szõlõk, kevés borospincével uralták a tájat. Aztán jött a késõi Kádárkorszak, megsokasodtak a szerény, pincéknek álcázott nyaralók, lakókocsik, kerti bódék, a szõlõültetvény fogyott. Mára kipusztultak a házikók, legtöbbjük rom, mindenfelé táblák, hogy "ez a telek eladó" és van néhány pincének, présháznak már alig nevezhetõ szép tekintélyes ház, legtöbbje német, osztrák tulajdonossal. Szõlõ alig. A régi tulajdonosok megöregedtek, meghaltak, az örökösök meg dolgoznak inuk szakadtáig a piacgazdaságban, nincs idejük szõlõre présházra, és az ezzel együttjáró komótos életstílusra. Hol van már a kertben pepecselés?! Pedig gyönyörû ez a vidék, a magasabban fekvõ részrõl belátni a Balatont Tihanytól Szemesig. Esténként megleptek bennünket a cicák, pár házzal feljebb van belõlük vagy 6-8 darab, mindenki eteti õket, két- három hónapos apróságok és végigkoldulják a környéket, mindíg van nálunk macskakaja, hálából dorombolnak az ölünkben. Estére jól esett a kandalló melege, a nagy rönkök vörösen izzottak az üvegajtó mögött, ami nagyon látványos, egyetlen hátránya a tüzifámnak, hogy valami olyat sikeredett vennem, amit gyakorlatilag lehetetlen felhasogatni. Profi baltáim vannak, mégse bírok velük, kínomban a 10 kilós "népszava" kalapáccsal püföltem keresztûl a baltát a rönkön, de szomorúan kellett tapasztalnom, hogy míg a balatoni ház építése kezdetén, úgy 16 éve amikor ugyanezzel a kalapáccsal még nyolcat- tizet voltam képes sújtani a többszáz kilós sziklákra, (amiket a pince gödörbõl szedett ki a markoló és nagy számban törtem össze, hogy beépítsem a falba) mielõtt elfogyott volna az erõm és sok kis fényes pont táncolt volna a szemem elõtt, most ez a harmadik sújtásnál jelentkezett. Fogy az erõm az évekkel sajna. Úgy, hogy egész rönkökkel tüzelek, amiket puhafával rakok körbe, ezekrõl indul be a tûz a rönkre. E célból az erdõbõl kihordtam egy csomó kidõlt fenyõt, olyan karvastagságúakat és láncfûrésszel felaprítottam õket. Ez se volt túl könnyû, idõnként oxigénhiányom volt, nehéz munka, de a szervezet számára ér annyit mint a tenisz, vagy a golf, bár kétségtelen kevésbbé elegáns.

2006, november 15. szerda.

Bajban vagyok mindíg, ha a dátumot kell kitalálnom, most is kimentem a konyhába megnézni a falinaptárt (Tudom a gépen is megnézhetném, de most mindenben a testmozgásos megoldást választom, pl. gyalog és villamossal megyek a hajóra, napi kétszer 10-15 perc sietve gyaloglás jót tehet a kondíciómnak, elsõ napokban kifejezett izomlázam volt tõle a sípcsontom elején lévõ részen, tehát igenis használ, a villamoson pedig végállomástól végállomásig Jókait olvasok, ez is használ.) mert az hogy milyen nap van, elvesztette minden jelentõségét, nekem minden nap egyforma (hálistennek) úgy, hogy azt, hogy szerda van is csak onnan következtettem ki, hogy "Vészhelyzet" volt tegnap este a TV-ben. A hajón villanyt szerelek bõszen, mindenféle vezeték, kábel megy a padlódeszkák alatti védõcsövekbe, vezetékcsatornába, a burkolatok alatti, annakidején behúzószállal jóelõre elhelyezett gégecsövekbe, mindenfelé lámpákat, dugaszolóaljzatokat létesítek. Alapos akarok lenni amikor kitalálom a helyeiket, persze tapasztalatom szerint ez a dugaszolóaljzatoknál lehetetlen, mert azokból a használat során mindíg kiderül, hogy egyrészt kevés van belõlük, másrészt ami van az rossz helyen található. Az idõjárásal kifejezetten szerencsém van, alig volt nap, amikor be kellett csukjam a szalon ajtót és füteni (villannyal), így tudom a koszosabb munkákat (bakelitek fúrását, fûrészelését a konnektorok takarásához ahol a polcokba vannak besûlyesztve) a cockpitban végezni, ahol könnyebb a takarítás. Sok idõ megy el az ide-oda pakolással, mert bármennyire kipakoltam is a belsõ terekbõl, ahol kábelezek mindent amire mostanság nincs szükségem (pl. a nagy állványos ventillátort, amit mindíg felborítottam valamivel, de nyáron kellett a hõségben,((no ez mostanában nem fenyeget)) meg amikor a gépházban hegesztettem hogy meg ne fulladjak) de sok a nélkülözhetetlen holmi, amit bárhova rakok is biztos, hogy a következõ kábel behúzásához pont ott kell felszedni a padlódeszkát ahova felhalmoztam, bepaszíroztam valamiket. Szóval mindenfelé lámpák ragyognak fel és hamarosan szinte alig kell majd (kábel)hosszabbítókban botladozni, mert minden szerszámot be lehet majd dugni a konnektorba akárhol. Ez persze hülyeség, amikor úgy igazán rázendítek, a hatos sávdugó a hosszabbító kábelem végén kevés, mert egyszerre használok több fúrógépet,(elõfúrás, átfúrás, sûlyesztés, csavarbehajtás) dekopír fûrészt, két-három sarokcsiszolót, (vágás, durva és finomcsiszolás) szalagcsiszolót, körfûrészt, hegesztõtrafót, ja és a magánycsökkentõ rádiót is mindíg hurcolom oda ahol épp dolgozom. Idõnként (gyakran) annyira összegabalyodnak a kábelek, hogy ki kell húzni mindent és kitisztázva újra dugdosni.

2006, november 9. csütörtök.

Kedden mindenféle más dolog volt, pl. Kiskatának szobabicikli összeszerelés, (Hogy mi lesz itt, ha már mindent a kínaiak fognak csinálni és hogy a Rákóczy Pisti példájával éljek, mi abból fogunk élni, hogy egymás lábáról levágjuk a körmöt, merthogy pillanatnyilag úgy tûnik képtelenek egy nem túl komplikált mûszaki cuccot méretpontosan elkészíteni és a szerszámok amiket hozzá adnak használhatatlanok, valószinûleg visszasûlyedünk egy korszakkal korábbanra. Valahogy úgy fejlõdik a világ, hogy a minõség elvész az ár oltárán, ha valami kétszer olyan szar, de 10%-al olcsóbb, nyerõ a piacon) de tegnap már termeltem. Elhoztam a Komár Józsitól a belsõ ablakkeretek darabjait, ez alkalommal szomorúan értesültem, hogy a mahagóni anyag elfogyott, venni kell egy adagot a továbbiakhoz. Vacilálok a tölgy és kõris alkalmazásán, egyrészt hozzáférhetõbb, olcsóbb és a világosabb szin tágasabb érzetet kelt a hajóbelsõben. Még a kínai példához, telve vannak a barkácsárúházak használhatatlan szerszámokkal. Régóta fájt a szivem egy kisebb méretû dugókulcs (Crova) készletre, nagy van, még tengerész koromban vettem Szingapúrban, de az apróságokkal mindíg kínlódtam, hiányzott a racsnis szár, meg persze a minõség, megõrjít, ha a csavar feje elforog a kikopott (kínai, vagy olasz, mert õk a másik fekáliagyártók) kulcsban. No most rászántam magam, vettem egy PROXOON német készletet 8000-ért, ez kitart amíg élek, kéjmámor vele a munka. Szívtam a fogam az áron, de tegnapelõtt kissé megnyugodtam, miközben hazafelé ballagtam (be kellett adjam a robogót a szerelõhöz, mert annyi baja volt már, hogy rettenet, menni ugyan ment, de a fékek pl. már betegek voltak) betértem a Fétis szerszámboltba, ott a hasonló készlet 15000Ft volt. A múltkorjában hallgattam egy rádiómûsort, ahol a szavatosságról, garanciáról volt szó, amit ugye amióta EU vagyuk kissé lazábban kezelnek, nos egy ember betelefonált, hogy vett egy vízpumpafogót, ami elsõ használatkor eltört, visszavitte a boltba, ahol közölték vele, hogy nyilván nem rendeltetésszerûen használta, kenje a hajára, erre bosszúból a boltban a polcokon levõ fogókat sorra eltörte ott helyben. Ennyit Kínáról. Szóval tegnap kiszedtem a generátort és az önindítót amikrõl korábban írtam, hogy a motorhoz hasonlóan fel kell újítani, de elborzadtam a szakmûhely áraitól. Nos két hete volt a szokásos évi technikumi osztálytalálkozónk (megint eggyel kevesebben vagyunk, szegény Kertai Pisti meghalt, õ a negyedik az osztályból) ahol is a Szabó Tibi felajánlotta (õ hosszú évekig mint autóvillanyszerelõ mûködött) hogy megcsinálja qasi ingyen, csak az anyagköltség beszerzési árába kerül. (alkatrészboltja van) Ennek kapcsán megállapítom ismét sokadszor, milyen sokat köszönhetek kedves barátaimnak, kedves ismerõseimnek. Nélkülük képtelen lennék az Amapola megépítésére. Mindíg van kihez forduljak, ha elakadok. A Rákóczy Pisti pl. remek tanácsokat ad Ausztráliából. (két vitorlás hajót is "üzemeltet" különféle tengereken) Ritka szerencsém is van. Az, hogy a mellettem a Dunán ácsorgó nagy hajó (még a németek által a második világháborúban használt partraszálló harckocsiszállító, ilyenekkel akarták lerohanni a Fekete Tenger felõl Szovjetúniót, de aztán Hitler úgy döntött, hogy inkább Moszkva a cél, nem a bakui olajmezõk) korábbi kétbalkezes személyzetét a tulajdonos lecserélte 30 éve nem látott volt tengerészkollegáimra, melynek egyenes következménye, hogy ha a motorral kapcsolatban pl. bármi kérdésem van, csak átsétálok a Mikihez, aki 40 évet húzott le hajógépházakban és tegnap is minõségi eligazításokat adott a levegõszûréssel és résolaj elvezetéssel kapcsolatos apró kérdéseimre,nos ez is hatalmas szerencse. Itt történt meg velem az a nosztalgikus öröm, hogy a Buza Bála fedélzetmester Eleknek szólított teljes természeteséggel. Ehhez tudni kell, hogy a régenvolt magyar hajókon az elektrikust (aki voltam) nevétõl függetlenül (nem is nagyon tudta senki) mindíg mindenki Eleknek szólította. Egyszerre volt személynév, megszólítás és hivatkozás. (A kápó ((a gépüzemvezetõ)) csak leszólt az asziknak ((gépasszisztens=géptisztjelölt) "hívják ide az Eleket!") Nos ettõl a szótól egyszerûen eltünt 30 év az életembõl! A decket érezve a talpam alatt, bár sirályok helyett tõkésrécék úszkáltak a vizen, úgy éreztem magam, mint azelõtt a rég elpusztult magyar hajókon, a tengeren. Csakugyan és valóban visszafiatalodni éreztem magam és ez az érzés azóta is tart. No félre a lírát, nagyjából beteleltem. Leürítettem a gépházban a boylerbõl a vizet, lezártam egyelõre hablemez táblákkal a hõszigeteletlen gépházat, így a szalonban fûthetek, ha a télen ott dolgozom. A víztankokból egyben van még víz, mivel ezeket hõszigetelés veszi körül, addig megtartom benne a vizet, amíg nem lesz nagyon hideg, mert így használhatom a csapot a fürdõben, nem kell kannázni. A szivattyút alábéleltem hõszigeteléssel, úgy minusz 5-8 fokig szerintem jó lesz, fõleg ha egész télen kijárok, ahogy tervezem és fûtök nap közben. Télen bútorozni szeretnék és villanyt szerelni.

2006, november 6. hétfõ.

Szóval ember tervez, Isten végez. Persze lehet dacolni is, de sok kedvünk nem volt. Olyan cudar idõ lett vasárnapra, hogy felkelni se volt kedvünk, nemhogy megindulni Balatonra. Nulla fok esõvel széllel, átaludtam a napot. A meteorológia jövõ hétre javulást mond, halasztunk egy hetet. A nyugdíjas élete márcsak ilyen, azt teszi amihez éppen kedve van. Ha nincs kedve felkelni, hát alszik tovább. Bizony! Mára az esõ elállt és pár fokot melegedett az idõ, na csak úgy plusz 3-4 fokoig, de nem bírtam tovább a pihenést, felpattantam a robira és meglátogattam kis hajómat. Próbaakkuval ellenõriztem az áramköröket, naná, hogy volt egy testzárlat, egy saru hozzáért a szögvas vázhoz amikor a fedlapot a helyére tettem, továbbá az izzító elektronika nem adta ki az izzítás végével a START nyomógombra a 12V pluszt, amit a nyomógomb benyomásával elküldök az önindító 30-as pontjára. Ideiglenesen egy segédvezetékkel pótoltam. Javítás, vagy csere késõbb. A legnehezebb dolog volt a cipelés. A Toldi Mikitõl áthoztunk egy 155Ah-s akkut kölcsönbe és kérem lássunk csodát (na nem mondom, hogy pöccre, volt némi köszörülés, mert csak a szûrõnél légtelenítettem az üzemanyagrendszert, az adagolónál nem volt kedvem megbontani a csöveket, szóval optimistán indítottam és igazam volt) beindult a motor. Eleinte kicsit aritmikus volt a hangja, de pár percen belül szépen megegyenletesedett, (gondolom kidolgozta az adagoló az itt -ott megrekedt levegõt) hagytam menni, amíg a hûtõvízhõmérséklet elérte a 60 fokot, olajnyomás 7bar, az irányváltót is kipróbáltam, szépen forgott a csavartengely, a hajócsavart nem raktam fel, mert nem sok értelme lett volna, hogy a levegõben kalimpáljon, amúgy se hagynám fent télre, mert félek, hogy ellopják. Egy hiányosság zavarta csak a próbát, kissé nagyvonalúan bántam a kipuffogórendszer összerakásánál a kompenzációs idom,(ami a motorhoz flexibilisen csatlakozik) meg a kipuffogó dob csatlakozásainak tömítéseivel, ez autónál nem okozott volna gondot, a padlólemez alatt nem gond ha kicsit szivárog, de itt megtelt a próba során a szalon, meg a hálókabin füsttel, ezen módosítanom kell. Szóval azt hiszem pezsgõt bontunk, mert ez egy nagy esemény, megy szépen a Zetor (Csehszlovák! Már ilyen ország sincs!)traktor gumibakokon álló Merci motor, hajtja az IFA ( aki netán nem tudná ez meg NDK teherautó, ez csak az igazi szimbólum, nyugat és keletnémet nem csak az eltörölt határokon át, hanem az Amapola gépházában is egyesültek) kuplungtárcsán és nyelestengelyen keresztül a LADA Hardy tárcsán (ez meg még echte Szovjet, elöször egy Alfa Rómeó boltban néztem méretest, került 20000Ft-ba, a Ladáé ugyanakkora, ez volt 1200, mindjárt vettem kettõt) át a Technodrive (olasz) irányváltót, ami egy SOLÉ (spanyol) tengelykapcsolón keresztül forgatja a saját tervezésû, Poszlovszki Rezsõ készítette propellertengelyt. Ha nem ez az egyesült Európa akkor semmi.

2006, november 4. szombat, az 56-os forradalom leverésének 50 éves évfordulója.

Ez alkalomból zenés táncos könnygázgránátos, gumilövedékes ünneplésre készül a város. Most reggel 6:21 van (nem tudok tovább aludni, automatukusan kinyílik a szemem hat óra alvás után), hát írok. Szóval miközben száguldanék mint üstökös az égen, lobog bennem a tettvágy (mármint hajóépítés ügyben, mert az aktuális eseményeket magasról leszarom) mint csapágyban a homok, alattomosan súrlódva (gyerekkoromban tanítónéni ecsetelte ékes szavakkal, a hõs szovjet gyerekek miként szórtak homokot a fasiszta németek vasúti kocsijainak kerékcsapágy olajzó szelencéjébe) kopik energiám a sok aprómelón. Álmomben se hittem volna, hogy hét végéig nem sikerül eljutnom a motorindításig, igazából a múlt hétre terveztem már. No mondjuk a hirtelen bejött hideg is bejátszott, múlt hét szombaton 20 fok volt, tegnap meg hózáporban robogóztam kifelé a hajóra (bár ha igazságos akarok lenni a hosszú meleg õsznek kell örvendezzek) de nem bírtam magammal dolgoztam így is. Sehol nem találtam a 130mm-es generátorcsavarokat, valahol a két év alatt ami eltelt a motor szétszedése óta elkallódtak, majd elõkerülnek valamikor, hogy már semmi szükség rájuk, miután csináltam másikat helyettük, de ez is anyagkeresés, megmunkálás, fél nap. Aztán rájövék, amikor tegnap a vezérlõpult/hátsó árboctalp oszlopról levevém a takarót, hogy még nem raktam be a fedlapba a jelzõlámpafoglalatokat se. Ehhez még a foglalatokhoz rézlemezbõl aljzatokat kellett készíteni, fúrkálni, meneteket készíteni, szóval sok babramunka. Érdekes míly hamar alakul az aklimatizálódás, míg tegnapelõtt úgy fáztam, hogy még ebédelni se álltam meg, félvén, ha leülök enni szétfagyok, tegnap békésen ücsörgök a cockpitban, matatva a pulton, amikor egy rossz mozdulatomtól leesik a fedlap (azért a finommozgást kisé gátolja a téli gúnya) és naná, hogy a tolómérõ és a 4-es menetfúró hajtókarostól beleesik a vizesvödörbe. Belenyúlok, kotorászok a fenekén, hogy kiszedjem, közben valami átlátszó plexik úsznak a víz tetején. Mi a fene? Frászt plexi, jég. Befagyott a víz a vödörben, most tört be. De ma befejezem ezt a motor dolgot. Továbbá le kell engedjem, meg ki kell szivattyúznom a fenéktankokból a vizet, nehogy szétfagyjon az egész hóbelevanc. Vége a kellemes kézmosásoknak a csapból a fürdõszobában, marad a vödrözés. Holnap lemegyünk Balatonra, elrakjuk a leándereket a pincébe, este ücsörgünk a kandalló elõtt, este bámuljuk a tüzet, (esküszöm gyakran jobb mint a TV mûsor) teát szürcsölünk (sajnos a forraltbortól ég a gyomrom) és ha sütne a nap lemegyünk a partra sétálni, vagy tán még biciklizni is.

2006, november 1.szerda, mindenszentek napja.

A kedélyem is olyan borongós, mint az idõ. Esik az esõ, délutánra havazást mond a meteorológia. Szinte mindent összehoztam a motor indításhoz, de nyárból olyan hirtelen lett tél, hogy azt hiszem pár nap szünetet kell tartsak, amíg kicsit melegebb lesz. Szombaton még 20 fok volt, tegnap meg nulla, majd megfagytam a gépház fenékben hasalva guggulva henteregve, hiába raktam papundekliket a hideg fenéklemezre. Minden drót bekötve, ez sok munka volt, de viselhetõ, (még midíg meglep, mennyi munka az ami a kapcsolási rajzon csak egy rövidke vonal) viszont a tömszelencével jó fél napot szenvedtem. Azért nem gondoltam mindent át annakidején. Az a helyzet, hogy ha beraktam volna a grafitos zsinórból a négy menetet ami belefér akkor, amikor még üres volt a pálya, tehát se kipuffogócsõ, se boyler, se nyomócsapágy nem lett még berakva, ez a munka lett volna negyedóra. De most oly nehéz volt már a hozzáférés, hogy elképesztõ. Nem is részletezem, hányszor estek le az anyák a fenékbe, mert csak a kisujjam hegyével értem el felrakni õket, meg mi volt még. Na mindegy, mûködik, csak a kezem feje lett tele sebekkel. Ha egyszer majd netán cserélnem kell a tömítést, külön szerszámokat kell gyártsak hozzá. De nagy valószínûséggel erre az én életemben nem fog sor kerülni, annyira túlméretezett a rendszer. Még meg kell keressem valahol bent a kacatok közt a két spéci hosszú csavart, ami a generátort rögzíti, feltölteni az irányváltót olajjal, és a zsírkenésû tönkcsövet ideiglenesen olajjal (aztán azt kiszippantva majd a pontos mennyiség ismeretében szilikonzsírral, amihez a nyomórendszer kialakítása a jövõ év gondja) hozni egy kölcsön akkumulátort a szomszédból (ez kemény lesz, csak 200 Ah-s van a Toldi Mikinek, ami kapacitás szempontjából remek, de cipelni...) és a mûszereket a pulton már kialakított fészkükbe bedugni és csatlakoztatni a csúszósarukhoz az elõkészített vezetékvégekhez. Szóval kell még egy nap. Mindíg vannak apró meglepetések, csak úgy rutinból végigmértem az izzítógíertyákat, hát naná, hogy a négybõl egy szakadt volt, nem a költség a borzasztó, csak abbahagyni, elmenni, megvenni, még szerencse, hogy keresni nem kellett, mert a Székely Boldizsár legénye( akik a szomszédban a búvárok hajóján a motort cserélik) egybõl hívta a kapcsolatot, csak el kellett menni a címre. (Meg meg kellett ússzak egy buszt ami kevés híjján elütött a robogóval, mert bizony nem figyeltem, mert a meló járt az eszemben, szóval hülye voltam bizony, de szerencsém volt, meg a sofõrnek jó reflexei.) Aki csinál, létesít, megold dolgokat tudja, hogy minden tovább tart, mint szeretnénk, de még annál is (sokkal) mint gondoltuk, hiába nem lenne ilyen gondom, ha nõgyógyásznak mentem volna és akkor a kezem se fázna így sose. De mostmár késõ. (Viszont örömöm lelem abban amit a nõgyógyász már utál.)

2006, október 24. kedd.

Az elmúlt hétvégét, meg a tegnapi és mai napot a cockpit pult és a motor közti huzalozással töltöttem. Tegnap berobogtam a volt munkahelyemen õrzött kacatjaimból kihozni az ehhez valókat.Az Astoriánál terelés volt az ünnepi Fideszes helyszinen, kérdem a rendõrt az Erzsébet híd felé merre menjek, mondja õt Békésbõl vezényelték fel, nem tud semmit. Békességet kívánok neki és megindulok a Károly kõrúton, a Madách térnél már tisztek állnak, kérdem a Lánchíd szabad é? Mondják, hogy biztos nem. És az Erzsébet? Hát az talán. No ezek most nem sokat törõdnek velem, már a délutáni balhéra helyezkednek (és milyen igazuk lett!) a szemük elõtt átkanyarodok a piroson, elindulok a templom mellett és befordulok a szembe egyirányú (ezek a kreszes izék amikor robogóval vagyok nem sokat izgatnak)Városház utcába, hogy kijussak a Kossuth Lajosra, hát nem pont szembe jön egy rendõrbusz? Nincs kedvem találkozóhoz, hirtelen ötlettõl vezérelve bekanyarodok a Taverna szálló teraszára, szerencsére üres. Szembe a hall bejárat, ez zsákutca, de balra remek kijárat a Kígyó utcára, (azt hiszem így hívják) a biztonsági õr néz a kalickában, de egyrészt amire kijönne én már a Váci utcában vagyok, másrészt felismerem korábbi munkahelyemen szolgált a 160 kilós óriás, sokáig a rendészet is hozzám tartozott ettõl nem kell tartsak. Már csak kisded suhanás a sétáló utcában és kevéske az ismét szembe egyirányú forgalommal, máris az Erzsébet hídon repesztek, ami töküres. Ennyi elõnye van, hogy minden lezárva. Összeszedek mindent, megebédelek, meghallgatom a volt kollegák panaszait, majd usgyi a hajóra. Szinte hihetetlen, mennyi drótot nyel el a rendszer. Csak a pult fedlapján lévõ kijelzõk, mûszerek és az oldallapon lévõ kapcsolók, nyomógombok közt is elment pár méter, de aztán a pult és a gépház közt tán volt vagy 50. Ebben még a ki-be ugrálás volt a sok. Vezeték indul a vezérlõpultból, megy a hátsó kabinba, ugrás oda áthúzni, (volt egy roncs hokedli segítendõ a ki-be mászást, de összedõlt alattam, még jó, hogy nem törtem össze magam) kimászni, le a szalonba, hasrafekvés, seggel bújás az onnan nyíló gépházba, vezeték áthúz, hossz nagyjából beállít, kimászás, visszahúzni a felesleget mégegyszer ugyanez, levágni,végeket a kapcsolási rajz szerint feliratozni, beforrasztani, (kevés gondolkodás után itt sehol se hsználok sorozatkapcsokat, minden kötést forrasztok) mindezt annyiszor ahány drót megy, illetve annál többször, mert a legritkább, hogy símán megy, általában elakad és akkor vissza kell mászni kibogozni. Szóval nem kellett ringatni egyik este se hogy elaludjak. Ma az egészet összekötegeltem szép kábelkorbácsokba, ahol átmegy a gépház padlón keresztben, ott csõbe is behúztam egész pofás lett. Azért igyekszem, mert hamarosan vége ennek az ajándék meleg idõnek és hidegben nem lesz sok kedvem a cockpitban dolgozni. Viszont ha a pult kész, a többi munkával bevonulok a szalonba meg a gépházba, itt szükség esetén fûteni is tudok. Holnap berakom a motor flexi kipuffogó toldatát és elkezdem bekötni a hûtõvízrendszert. Néhány apróság még és ha minden jól megy, a héten, de legkésõbb a jövõ héten beindítom a motort irányváltóval, csavartengellyel egy rövidebb próbaüzemre.

2006, október 20. péntek.

Na akorát pihentem, hogy még a padlás menyétmentesítésére se kerítettem sort. Majd két hét múlva. Isteni volt a Balaton. A gyönyörû vénasszonyok nyarában bámultuk a kék (ilyenkor amikor már lehül a víz és kidöglenek az algák tényleg kék) vizet, a vizimadarak háborítatlanul birtokolták a tavat, a csendet csak a nád tövében feredõzõ kacsák csapkodása, bukfencezése törte meg. Rajtunk kívül ember nem volt a parton, vitorlát is csak egyet- kettõt láttunk a déli part elõtt. A lombok megszinesedtek, napról napra több levél hullik a fûre, fene megette, azt is össze kell majd gereblézni és betömni a komposztálóba legközelebb. Hétfõn kissé lehült a levegõ, de szikrázó napsütésben autóztunk Hévízre. Takaros falvakon mentünk át, felüdülés ilyet látni, a mocskos Pest után, mindenütt szép házak, eltüntek az 50-es 60-as évek egyensátortetõs házai, helyettük a tájba és hagyományokba illõ vaskos tornácoszlopos, helyenként nádfedeles porták, a kertekben és a kerítések mentén az utcán virágok. Nem tudom, ha ezek az emberek feljönnek néha a fõvárosba, hogy viselik el undorukat. Miközben Hévíz felé gurultunk elgondolkoztam miért kanyarog az út annyit? Az hogy kikerüli a hegyeket dombokat, rendben van, de ahol egyenes a terep, ott is kacskaringózik. Vajjon miért olyan ott is mint az ökörhugyozás? Nem tudok más magyarázatot, mint hogy párszáz évvel ezelõtt, amikor elõször arra baktatott valaki szekérrel, a lova fáradva válogatott a legelnivalóban, a gazda meg amikor bóbiskolásából kis idõre felriadt kissé, egyenesbe vezette az állatot, de az aztán érezve a felügyelet hiányát, ûjból arra ment amerre akart. A következõ utas, vagy csapat már természertszerûleg az elözõ csapáson ment, no így lett a 94-es mûút. Hévízre korábban minden évben ellátogattunk, Keszthelyen kötöttünk ki és busszal mentünk át. Arra már felkészültem, (a neten megnéztem) hogy idén már 2500Ft egy belépõ, de az, hogy egy elnéptelenedett, szezon utáni városban nem lehet leparkolni az üres parkolóhelyeken anélkül, hogy az ember 200Ft-ot fizetne óránként...ez kiverte nálam a biztosítékot. Végigjártam a tó két kilóméteres környékét és sehol nem volt egy ingyenes megállási lehetõség. Ilyen alattomosan kitáblázva, parkolásgátló oszlopokkal láncokkal védve a semmit, mert hisz forgalom nem volt, akár a fürdõ fõbejáratától 50 méterre megállhattunk volna, nem láttam még soha. Hiába, ez egy olyan ország, ahol rendõrt is lehet akár verni, paizsát összetörni, orra elõtt autót felgyújtani, parlament elõtt sátrat verni, de próbálj csak meg beállni egy parkolóba és túllépni a kifizetett idõt, (és ezzel egy a helyi önkormányzat által rádszabadított magáncég érdekeit megsérteni) majd megnézheted magad hogy szabadulsz meg a kerékbilincstõl! Nekem ûgy tünik szezonban annyira megszedte magát a város, hogy most pihenni akar és megszabadulni az idegenektõl, sok kellemetlen fürdõvendégtõl.. Jelentem tõlünk sikerült! Szóval miközben kerülgetem a tavat (amúgy benézve a kerítésen át egyetlen embert láttam az onnan belátható fél hektárnyi vízben) kérdezek egy helybélit, csakugyan nem lehet itt sarc nélkül megállni sehol? Bizony, mondja sehol, a németek, osztrákok is elmennek az árak miatt, esik az ingatlanok értéke panaszkodik, majd azt tanácsolja dühömet látva, hogy menjek az innen 30km-re lévõ Zalaszentgrótra, ott csak 1200 a belépõ és nem kell a parkolásért fizetni. Megfogadtam a tanácsát. Amikor odaértünk gyönyörû, modern thermálfürdõt láttunk épp egy hozzánk hasonló nyugdíjaskorú házaspár jött kifelé. Kérdezem, milyen a fürdõ belûlrõl, jó a víz? Azt mondja a férfi, remek, minden rendben, de elnézést kér nem beszél jól magyarul. Németre váltok, így már értjük egymást, a második mondata, hogy mennyivel jobb ez mint Hévíz, vagy Kehida, mert hogy ez mennyivel olcsóbb. Ahogy nézem a két város nagyjai még mindíg nem vették észre, hogy a nyugatiak se krõzusok. Igenis megnézik nagyon, hogy mi mennyibe kerül. És ha fejõstehénnek nézik õket elmennek. És ha nem építenek a belföldi turizmusra, nem marad nekik senki. De biztos nem vették még észre, annyira elfoglalták magukat a választási harccal. Tegnap felszereltem a cockpit kezelõpult oldalait és kivágtam a hátsó kabint a gépháztól elválasztó falba a kábelátvezetõ nyílást. Ennyit a hajóépítésrõl. Ja és majd elfelejtettem, volt nyugdíjaskedvezmény, így 1200 helyett csak 900 volt a jegy.

2006, október 13. péntek.

Mindkét levegõcsappantyú a helyén, behegesztve lefestve. Olyan tudományos ez a mûszeroszlop ( a benne középen besûlyesztett hátsó árboctalppal), hogy számomra is meglepõ látvány a maga bonyolultságával. Mondjuk, ha a burkolatok felkerülnek és eltünnek a mechanikus himbák, rudacskák, billegények, csuklók, bowdenek, meg a még majd csak a késõbb bekerülõ vezeték dzsumbuj, letisztultabb formát fog mutatni, de most legjobban a 424-es gõzmozdonyra emlékeztet. Három hete nem pihentem, most lemegyünk Balatonra és terveink szerint Hévízre is legalább egy napot pancsolni a meleg vízben. Mondjuk phenés közben át kell nézzem a padlást, meg a csatlakozó részeket, mert az elmúlt télen randalírozott fent valami állat, lekaparta a napboyler hõszigetelésének a felét, meg odahordott madarakat széttépve, be kell deszkázzak minden hozzáférési lehetõséget.

2006, október 11. szerda.

Ahhoz hogy hamarosan beindíthassam a motort, kipróbálni hogy mûködik az egész tengelyhajtás, a szükséges elektromos kezelõszerveket elkezdtem a pultba építeni. Nagy a csábítás, hogy elkapkodjam, izgat a dolog már nagyon, de mindenféle ideiglenes megoldás kidobott idõ, meg fáradság, ezért véglegesre dolgozom. Tehát hiába nem kell még ehhez a próbaüzemhez az a csappantyúrendszer, amivel az esetleges ( remélhetõleg soha be nem következõ) motortûz esetén lehet a gépházba jutó levegõt elzárni, meg kell csináljam, mert a gyújtás, izzítás, indítás stb kapcsolói, nyomógombjai, jelzõlámpái beépítése után nem lehetne már rendesen hozzáférni a pult aljához, a csappantyúkat beszerelni. Tegnap egy szép szerelõlapot csináltam alumínium lemezbõl, erre szereltem a kapcsolókat, nyomógombokat, de -miután a fentieket végiggondoltam- félretettem és ma megesztergáltam a csappantyúk tengelyeit, csapágyait és súlyzárait. Délután kivágtam a pult alsó lapját két helyen, egyiken a gépházba befelé szívja a levegõt majd egy ventillátor, a másikon kiáramlik amit a motor nem használ fel. Ezeket a nyílásokat a súlyzárak átbillentésekor egy-egy lemez csappantyú lezárja és lesz egy kar a pultban, amit kihúzva egy rugó elzárja az üzemanyag hozzáfolyást a motorhoz. Ezzel elvileg mindenféle oltás nélkül el kell aludnia egy gépháztûznek szerintem. De lesz még egy kis tûzálló üveg ablak a gépházajtón, hogy látni lehessen mi van odabent és egy kis nyitható lyuk, ahol be lehet spriccelni a tûzoltókészülékkel. Autónál nem vagyok ilyen félénk, azzal ha netán kigyullad a motor meg lehet állni és elszaladni, de a hajóból csak a vízbe lehet kiugrálni. A pultra egy sebtében bütykölt körhagyóval kivágtam a kerek mûszerek helyét, ezek a következõk: gépházhõmérséklet, olajnyomás, olajhõmérséklet, hûtõvízhõmérséklet. A fordulatszámmérõnek csak helyet hagytam ki, mert amit az autós boltban lehet kapni egyrészt drágállom másrészt 11000/min a végkitérése a lineáris mûszerskálának, namármost az én motorom 1000-2000 körül fog pörögni, ipeg csak megmozdulna a mutató. Ha nem találok megfelelõ mûszert berakok egy biciklikomputert, azt egy számított képzeletbeli kerékátmérõre úgy programozom, hogy a mutatott km/óra az aktuális fordulatszám legyen. Ezzel csak az a piciny bajom, hogy 1,5 V kell hozzá, amit a 12V-os rendszerbõl egy elõtétellenállással és egy a gombelem helyett esztergált dugós csatlakozóval lehetne biztosítani. Meg kell csinálni hozzá egy -az 52-es átmérõjû mûszercsaláddal egységes - tokot. Kifúrtam a nyílásokat a jelzõlámpáknak: gyújtás (ez ugyan a dieselnél értelmezhetetlen, de ez a lámpa jelzi amikor a mûködtetõfeszültség kint van a pulton, akárcsak az autónál amikor a slusszkulcsot elfordítom, de még nem indítózok) izzítás, starter- akku töltés, gépházhõmérséklet magasabb mint 110 C fok. Nem hagytam magam rábeszélni, hogy megtartsam a motor autó korából a slusszkulcs egységet, egy kulcselhagyástól félve, (sõt volt aki a kormányzárra is rábeszélt volna) inkább lesz egy rejtett kapcsoló a vezérlõ áramkörben. Tegnap spontán nosztalgia tengerésznap alakult a telepen, a mellettem a vizen álló hajón a Toldy Miki volt gépüzemvezetõ (tengerészül "kápó") és a Buza Béla bócman (kettejükkel Gdanskban voltunk együtt a hajógyárban ahol a Bodrog, Körös és a Sajó tengerjárókat vettük át ' 77-ben) dolgozott, a búvárok motorosának motorcseréjéhez felvonult a Székely Boldizsár akivel elsõ géptiszt korában hajóztam az m/s Újpest Duna-tengerjárón, végül megjelent a Németh Sanyi ex gépmester és hozzám hasonló hajóépítõ õrült (ugyancsak 40 lábas hajót épít a kertjében) aki a Boldizsár alvállalkozójaként hegeszti az alumínium motorosba a motortartó bakokat. De akármerre járok idõnként összefutok volt tengerészekkel, Mahartosokkal. Az Árvai Laci (az m/s Petõfin volt elektrikus kollegám' 78-79-ben)két hete volt kint a hajón elbúcsúzni, ment Kanadába dolgozni egy évre.

2006, október 8. vasárnap.

Tegnapelõtt úgy gondolván, hogy az egész motor-irányváltó távirányító rendszer kész és mûködik, (mitagadás büszke vagyok rá, nem sok embert ismerek aki képes lenne ilyet alkotni) szétszedtem apró darabokra, hogy lefessek mindent, ami nem rozsdamentes anyagból van. Ja, amit szerdán jeleztem, sikerült megalkotni a STOP szerkentyût is a pultra. Az egész úgy néz ki, mint a második világháborús harci gépeken a bowdenes távirányítások, akkor még nem volt ez a sok szar elektronika. Szóval minden ezirányú alkotásom tökély..... gondoltam....akkor... én..... Ami most jön csak némi fontolgatás után rögzítem naplóba, mert szégyellem. (De úgyse olvassa senki.) Szóval tegnap J.-al kimentünk a hajóra és a szépen lefestett dolgokat összeraktam, immáron zsírozva a mozgóalkatrészeket ahol kell, szóval véglegesre. Ugye eddig egyedül alkottam, tehát vagy fent voltam a cockpitban, vagy lent a gépházban. No mondom most egyrészt elkápráztatom kedvesemet, milyen tökéletesen mûködik a holmi, másrészt a gépházban nézem ahogy a szerkezet mozog. Mondom " Tedd elõrébe a váltót!" erre lent hátrába kapcsol az irányváltó. "Ne hátra húzd, hanem elõre nyomd!" "Elõre nyomtam!" "Biztos? Amerre a hajó orra van!" "Peresze!" No nem részletezem tovább, csak az irányt b....tam el. Mondjuk nem nagy ügy két órás munkával átfordítottam a felsõ excenterkart, némi köszörülés, hegesztés (azért elõtte még volt egy kis holtvágány, mert az alsó kart hiába raktam át, akkor se volt jó, mert nem gondoltam át eléggé) de mostmár tényleg jó. Csak igazán azért írtam le, mert egyrészt így történt és a naplónak igaznak kell lenni, másrészt -mint jómagamnak sem árt- ha mégis olvassa valaki okuljon belõle, amikor nagyon elégedett magával, akkor is hibázhat. Szóval némi alázat a dolgokkal szemben. Amúgy ma reggel fejben összeszámoltam kb. 120 db alkatrészbõl állt össze az "irányváltó- gáz- stop " rendszer. Azért kb. mert ahányszor számoltam reggel felkelés elõtt (közben bele is aludtam, mint a birkaszámlálásba) annyiszor jött ki más eredmény. Magam is meglepõdtem, de legalább érezni miért tartott ilyen soká (ahogy visszanézem három hét!!! álmomban se hittem volna) amíg összejött.

2006, október 4. szerda.

Mûködik a gázkar is. Az adagoló himbájáról indul egy rövid bowden egy derékszögû excenterkar egyik végére, a másikra egy újabb bowden csatlakozik, (így súrlódás nélkül törik meg az erõ iránya 90 fokot)errõl jut az erõ egy másik derékszögû csuklós excenterkar egyik végére, ez merõleges az elõbbi excenter síkjára, így a másik karjáról induló bowden a deckre adja az erõt a gázkar himbájára. Finoman, gyakorlatilag súrlódás nélkül mûködik. Van még egy karocska a diesel adagoló oldalán, ezt autó korában pneumatika mûködtette, ez veszi le a töltést (állítja le a motort), nekem nincs levegõs rendszer sehol a hajón, ezért befûztem egy paszentos bowdent ezt már egyszerûen bowdencsõben és ezzel lehet a himbát (kis hegesztéssel átalakítva) a pultról elforgatni. Holnap megesztergálom ehhez a filigrán húzós gombocskát tengellyel, a pultba amit majd illesztek. Ma elõszedtem a motor generátorát.. A motort ugye felújítottam, de ez úgy van ahogy kiszedtem az autóból. Pillanatnyilag mûködik, akárcsak az önindító, de felelõtlenség lenne beépíteni õket 150000 futott km. után, lehet épp a legrosszabb pillanatban hagynának cserben. Van még egy -a régi wartburgomból kiszerelt- generátorom is, ez is be fogom szerelni, egyik tölti majd a starter-a másik a háztartás akkutelepét. Nos elmentem a spec. szervizbe, elég borzalmas árakat mondtak, lehet neki kell állnom magam felújítsam a cuccokat. Csak sok idõ. De az inkább van mint pénz.

2006, október 1. vasárnap

Mûködik az irányváltó a vezérlõpultról. Határozott könnyed mozdulatokkal kapcsolható, pont ahogy kitaláltam. Az excenterkarok csavaros szorítója nem lett elég szilárd, ezért miután beállítottam az állásszögeket, ráhegesztettem a karokat a tengelyre. Így már tökéletes. Nem sokat teljesítettem a hajón ezen a héten, mert csak délelõttönként dolgoztam, délután, halott anyám lakásából pakoltam össze a cuccokat. Két és fél évig halogattam a dolgot, mert nem volt erõm hozzákezdeni, de most neki kellett álljak. Az ellenségemnek se kívánom az érzést amikor ki kellett válogatnom egy életen át felhalmozott holmikból a megtartandókat, a szeretetszolgálatnak öszecsomagolandókat, kidobnivalókat, az elsõ cipõmet amiben járni tanultam, a gyerekeim rajzait amiket õrizgetett, az õ és a 15 éve meghalt apám ruháit. A temetésén nem sírtam, most kifutott a könny a szemembõl amikor a kislányommal válogattuk a ruhák közûl mi kell neki. És ez csak az elsõ lépcsõ, mert tavasszal a lomtalanításkor jön a következõ, most sok mindent csak összecsomagoltam.

2006, szeptember 27. szerda.

No nekiálltam. Ez megint egy olyan meló, amivel rengeteget kell piszmogni, bár ez nincs ellenemre, mert szeretem az aprólékos, gondolkodást, méricskélést, szerkesztgetést, számolást és ezek alapján precíz kivitelezést igénylõ feladatokat, de látszata aztán végképp nincs. Kicsiny csapágyházakat esztergáltam danamid csapágyperselyekkel a rudazatokba illesztendõ excenterkarokhoz, ahol az irányváltó mûködtetéséhez a forgató nyomatékot az erõ eredeti irányával párhuzamosan el kell vinni, egy keresztirányú ezüstacél tengelyt építek be, ugyancsak danamid csapágyakkal. Egyszeri kenéssel hónapokig fog szinte súrlódás nélkül dolgozni. Amit most kitalálok és megcsinálok tökéletes kell legyen, mert bármilyen meghibásodás mûködés közben a manõver meghiúsulásához, szerencsétlen esetben ütközéshez és jelentõs anyagi kárhoz vezethet, balesetrõl nem is beszélve. Különösebben nem nyomaszt a dolog, de "megadom a módját". Szóval itt aztán semi lezserség.

2006, szeptember 21. csütörtök.

Három nap ráment arra a szerkezetre, ami a cockpit kezelõpultból mûködteti a dieseladagolót (a "gázt") és az irányváltót. Olyan mint az óránál a nagy- és kismutató, van egy kar, ami egy tengelyt forgat, ez a tengely átbújik egy csõtengelyen, amibõl szintén kiáll egy kar. Elõbbi az irányváltó, utóbbi a gázkar. A tengelyek másik végébõl excenterkarok állnak ki, melyek majd a rudazatokat húzzák-tólják. Ezt az egészet (mint a hajón sok mindent, de ezt aztán kizárólag) mindenféle célszerû hulladékból csináltam, a karok pl. a kidobott éttermi kocsik krómozott rúdjaiból-, a tengely elbontott fénymásológépbõl-, a csõtengely 1"-os bontott vízvezetéki csõbõl, a danamid csapágyak és acél csapágyház a gépmûhelyben a Rezsõ szemetesládájában 80-as évek óta gyûlõ maradék csutkákból lettek. Olyan piszok jól sikerült, hogy magam is meglepõdtem. A gázkar agyba egy szerintem zseniális finommenetes csavarokkal hangolható tárcsaféket rejtettem, mellyel beállítható a mozgatás szükséges ereje. Ha kritikával akarom mindenféleképpen illetni a munkámat, talán kissé erõsebb, robusztusabb a kelleténél, de az a plusz egy kiló se nem oszt se nem szoroz egy 10 tonnás hajónál, másrészt ezen a hajón minden háromszor olyan erõs mint feltétlen kellene, úgy hogy ez se lóg ki az egységkeresztmetszetbõl. Ma az egészet bevágtam és hegesztettem a pult baloldali oszlopába, ahol a rudazatok a 100-as csövön keresztül (melyen a levegõ is kiáramlik a gépházból) futnak majd le a motorhoz. Hét végén Balaton és pihenés, (két hetente tartok három napos pihenõt) hétfõn kezdem a rudazatokat, csuklókat, excentereket, tengelyeket, csapágyakat készíteni, melyekkel a karok mozgása az irányváltóhoz és az adagolóhoz jut.

2006, szeptember 18. hétfõ.

Nekiláttam ahogy írtam, szombaton esztergáltam, menetet vágtam, hegesztettem, beszereltem, végre jó lett. Helyén az olajnyomás-, meg az olajhõmérséklet érzékelõ. Azzal jutalmaztam magam, hogy bekuporodtam a gépházba és elkezdtem kitalálni, felmérni, rajzolni, hogy nézzen ki a motor és az irányválltó távmûködtetése a cockpitból. Amikor még autóban volt a motor, ugye a fordulatszámát a gázpedállal (egy bowdennel) a motor leállítását pneumatikusan (a slusszkulccsal) kellett mûködtetni,az irányváltó pedig a sebességváltó volt. Itt meg kell oldanom, hogy a fordulatszámot egy (rudazatokkal és csuklókkal az adagolóhoz csatlakozó) gázkar szabályozza, mely ott marad ahova állítom, nem úgy mint a gázpedál amit folyamatosan nyomni kell, a motor leállítását egy (a diesel adagoló stop emeltyûjét mûködtetõ) bowden segítségével fogom megoldani, az irányváltót egy másik karral lehet majd három állásba (elõre-0-hátra) kapcsolni. A modern hajókon csak egy kar van, mely a fordulatszámot (a "gázt") és az irányváltót is mûködteti, tekintettel arra, hogy reverzálni csak motor alapjáraton szabad, tehát a gázkart úgyis középre kell húzni. Igazából nem tudom a profi szerkezet hogy mûködik, de némi tépelõdés után úgy döntöttem, hogy nem bonyolítom az életemet és a szerkezeteket, így nagyon egyszerû ezért reményeim szerint üzembiztos megoldásként két kar és különálló rudazat lesz. Így mindíg biztos leszek benne, hogy az irányváltó tényleg "bent van a sebességben", nem csak úgy féligmeddig, ami könnyen okozhat meghibásodást. No ezeket a mechanikákat kezdtem el kiötleni. Ezt imádom, szerkezeteket kitalálni, a számban összefut a nyál amikor elkezdem a papírok sokaságára a vázlatokat rajzolni, amik még az utolsó pillanatban is változnak, mint ma is amikor már a mûhelyrajz alapján esztergálni kezdtem a gázkar csapágy-tengely-csapágyház részét és az anyag kívánta a változtatást.

2006, szeptember 16. szombat.

Hát ez elsõre nem jött össze. Álmaimban se gondoltam volna, hogy ennyi pöcsölés lesz ezekkel a mûszerekkel. Az olajnyomás érzékelõ gombához fél napos munkával ( esztergálás, menetfúrás, hegesztés köszörülés) csináltam egy átalakítót, hogy passzoljon a régi manométer kapilláris toldatának menetes furatához. Amikor kivittem a hajóra, hogy becsavarjam a helyére, kiderült, nem fér el a gomba az olajszûrõ öntvényháza mellett, nem lehet becsavarni a helyére. Kezdhetem elõlrõl. Az olajhõmérséklet adót, papír szerint az olajleeresztõ csavarba kellene beépíteni, de a csavar alig nagyobb mint a (mostmár)10x1-es csutka, nem fér bele. Na okosan kitaláltam, hogy befúrom az olajszûrõ öntvényházába ( hogy jó lesz itt azt még a Toldy Mikivel, szélestudású volt gépüzemvezetõ (("kápó" ahogy a tengeri hajókon mondjuk(((errõl még írok egyszer annak akit érdekel, hogy a magyar tengerésznyelven minden az olaszból ((((kápó=fej)))és angolból jött át, bár sok értelme nincs már, mert megszünt a magyar tengerhajózás és ez a párszáz szó kihal valünk)))) kollegámmal, -aki az Amapola mellett a Dunán kikötött munkahajón gépészkedik passzióból mint nyugdíjas- megkonzultáltam, ahol van két felöntés azon motortípusnak ahol olajhûtõ is van és az oda csatlakozik. A felöntések közepébe szûzhártyaszerûen elvékonyodik az öntvény, a német (mercedes ugye a motor) spórol az anyaggal, ezért a vékony falvastagság nem bírta meg a 8x1-es finommenetet, egybõl átszakadt amint becsvartam és meghúztam finoman a hõmérséklet adót. Tehát ki kellett szedni az egész szûrõházat, fúrtam egy 15-ös furatot a felöntésbe, (ilyet kívánt a felöntés, itt már vastag a fal) abba fúrtam egy (balmenetes, merthogy csak ilyen menetfúróm van 18-asban) egy 18-as menetet, ide kell ma esztergáljak egy (balmenetes) 18-as külsõ menetes dugót, amibe belül lesz egy 10x1-es menetes furat a hõmérséklet adónak. Hát elég csüggesztõ. Néha az az érzésem, addigra leszek kész a hajóval amire éppen meghalok. De most megvidámodtam, (Isten jelet küldött) miközben ezeket a sorokat írom Torgyán Józsi mond (mit mond.., harsog) végetérhetelen mondatokat Verebesnek a TV-ben arról, hogy fogja megmenteni a nemzetet, ha neki van ehhez energiája 75 évesen, én se csüggedhetek.

2006, szeptember 13. Szerda.

Egyik munka taszigálja maga elõtt a másikat. Ahhoz, hogy beindítsam a motort bizonyos szinten fel kell mûszerezni. Kell legalább egy olajnyomás és vízhõmérséklet mûszer. De ha csak ideiglenesen odagányolok valamit, kidobott munka, mert a végleges úgy se ott és az lesz. Azon kívül a vezérlõpult amin a motor mûködtetés (gázkar, irányváltókar, stop gomb, mûszerek stb.) lesz egy olyan egység, mely magába foglalja a hátsó árboctalpat is. Ennek az alapegységét már említettem korábban, hogy a lakatosokkal összehoztuk, de még ki kellett egészítsem a két 100-as csõvel, egyiken beszívja a ventillátor, a másikon eltávozik a levegõ a gépházból. Ezeknek lyukat vágtam a cockpit padlójába, beállítottam az egészet és körbehegesztettem, hogy vízmentes és erõs legyen. Aztán elkezdtem a pultot kivágni és az egészet megformázni. Hét végén kicsit pihentem Balatonon, de ezalatt is azon törtem a fejem mit kel berakni a pultba, végül is 22 kezelõszerv, mûszer jött össze és ebben navigációra csak egy van a Raymarine sebesség/mélységmérõ kombinált kijelzõje. A többi a motorral kapcsolatos. Van pár mûszerem már amiket korábban beszereztem, de hiányzik pár fontos dolog, pl egy fordulatszámmérõ, de az igazán komplikált az apróságok összehozása, mert pl. az olajnyomásmérõ korábban mechanikus volt, de a kapilláris csõ rövid, van egy elektromos mûszerem, de persze az adó gomba menete még véletlenül se passzol a kapilláris olajszûrõ aljához csatlakozó vége helyett, mert hogy csak oda lehet tenni, tehát esztergálni kell valami átalakítót egészen idióta menetekkel, még a menetfésû készleten se találtam hasonlót. Mindent átvágok 10x1-es finommenetre, illetve levágom a kapilláris végérõl a 12x1,5-ös menetes véget és hozzáhegesztem a 10x1-es hüvelyhez. Hát ilyen apróságokal telt az elmúlt 8 nap.

2006, szeptember 5. Kedd.

Reggel van, végül mégse mentünk Balatonra, beütött a betegség. De azért dolgoztam szombaton, meg hétfõn. Kész a kipuffogó neheze, csövek a helyükön, ha minden kész a gépházban, beteszem a végén a fexibilis darabot a motor és a fix csõ közé, meg a hátsó kabinba a dobot. Pár bilincset kell venni és megcsinálni a dobhoz a csúszó csõdarabokat, hogy a dobot szükség esetén cserélni lehessen, anélkül, hogy a csövet szét kelljen vágni. Tegnap felraktam a gépház falára a hûtõvíz elosztót. Amikor a gépházban meg a hátsó kabinban kell hegeszteni, sokat tüdõzök be az égõ festék füstjébõl, meg a hegesztés közben keletkezõ (amúgy a leírás szerint mérgezõ) gázokból, nem öröm, de nincs más megoldás. Talán ezért is éreztem magam gyengének, meg szédelegtem. (Mondjuk igazán beteg a J. volt, bár õ nem hegesztett.) De hát nincs más választásom, ugyan tegnap beraktam egy ventillátort gépházajtóba, hogy ne fulladozzak, valamit segített. Kiszámoltam mennyit tágul 250 liter víz 100 fok melegedéskor, nos 3 litert. Tehát egy 5 literes marmonkannából csinált edény (van egy rakás, ilyenekben vettem a fagyállót) elég lesz. A térképasztal alatt lesz a helye, ott nem látszik (nagyon) de nem kell bebújni a gépházba (amire amúgy az ember nem hajlamos nyakra-fõre) ha rá akarok nézni, rendbe van e a hûtõvízszint. Még elõl a hajó orrában ahol megfordul a köpenyhûtés vize, kell egy légtelenítõ edényt kreáljak, ehhez egy kb. literes átlátszó edényt kell keressek aminek az aljába két csõcsonkot kell beépítsek a jobb és bal oldal (nem a pártok, hanem a két víztér!) kilégtelenítéséhez. Most indulok az edény, meg a gumitömlõk, AWAB bilincsek beszerzéséhez.

2006, szeptember 1. Péntek

Pihenõ lesz, ma meg hét végén, csak hétfõn jövünk haza Balatonról. Elfáradtam. Keményen dolgoztam múlt héten, az elmúlt hét végén, végig ezen a héten is, kezd összeállni a kipuffogórendszer. Megoldottam a kipuffogó véget, hogy ne tudjon a hullám becsapni a csõbe. Ezen sokat spekuláltam, rengeteg mindenféle megoldás jutott eszembe, számtalan vázlatot készítettem (nem tudok úgy kitalálni dolgokat, hogy ne rajzoljam azonnal) minden reggel ezzel ébredtem este ezzel aludtam el. Az is gond volt, hogy megoldjam, a csõvéget ha behegesztem a fartükör 6mm vastag zárólemezébe, a festék le fog égni körben, ha meg hõálló festékkel kenem le, az meg a sós tengervizet nem bírja esetleg. Végül is azt találtam ki, hogy kiáll egy 10 centis darab 100mm átmérõjû acél csõ a tükörbõl, annak a végét lezárja ferdén egy saválló 3-as lemez, ebbe van behegesztve a 48,5mm átmérõjû kipuffogócsõ, szintben levágva a ferde saválló lemezzel és van rajta egy szintén saválló lemez csappantyú amit a gáz nyitogat, a gravitáció zárogat. Ami forró az mind rozsdamentes, ahol meg hozzá van hegesztve a 100-as csõhöz az már nem olyan meleg, tehát lefesthetõ. Meg is csináltam, erre az elmondásra aránylag egyszerû bigyóra ráment egy nap, de klassz lett. Elfogyott a rozsdamentes elektródám, de olyan rendes volt a lakatosüzem kisfõnöke, hogy megprezentált pár darabbal. Csodálatosan lehetett dolgozni vele, olyan lett a hegesztés mint a gyöngysor. Ez a hajóépítés sokmindenen kívül arról is szól, hogy sok jóember van (csak a gonoszok jobban látszanak) aki szívesen segít, ha megszorulok valahol. Megvan a hattyúnyak, sikerült a nagy rádiuszra ahol a ferde tükör belefut a fenékbe, úgy meghajtanom a 60-as csövet, hogy sikítóval beirdaltam a belsõ szálon majd meghajtva meghegesztettem a bevágásokat. Ha lett volna hidraulikus csõhajlítóm a 60-as csõhöz, nem kellett volna annyit kínlódnom vele, de hát ez van. Illetve nincs. Szóval a neheze megvan, jövõ héten kész lesz a kipuffogórendszer. Terveim szerint a motor hûtés megoldása következik, ehhez szinte minden elõre van gyártva (lásd Képek 1) a kettõs fenék feltöltve fagyállóval már majd egy éve. Be kell rakjak valahova egy tágulási edényt, erre még nincs elképzelésem hol legyen, különös tekintettel, hogy a rendszer legmagasabb pontján kell legyen, mert a légtelenítést is itt kell megoldjam. Még a méretét is ki kell számoljam, mert a rendszerben van vagy 250 liter folyadék, namármost az autóban van ugye kb 8 liter és ehhez van egy legalább literes tágulási edény.... Hm. Az nem létezik, hogy nyolc liter víz egy litert tágul 60-80 fok melegedésre. Ez hülyeség. Sacc per kb. tágulhat mondjuk fél decit. De akkor miért van az autóban ilyen nagy köcsög a víznek? Rejtély. Ha ez is kész lesz, az üzemanyagellátást kell megcsinálni és beindulhat a motor próbaüzemre.

2006, augusztus 28. hétfõ.

A hátsó válaszfalba a 48,5mm átmérõjû kipuffogócsõ számára egy napig tartott a lyuk kivágása. 5-ös lemezben a szokásos móka, sok furat körben, kiütni és sokat reszelni. Nehezítõ körülmény, hogy mindezt a fenékben rettenetes szoros helyen, mélyre lenyúlva, tele a fejem púppal sebbel annyiszor bevertem a bordákba, szóval felejthetetlen a maga nemében. Aztán már csak a csövet kellett könyökökkel, ívekkel összehegeszteni, bedugni a lyukba és körbehegeszteni. Most a hátsó kabinban lóg ki a vége, innen a kipuffogódobbal folytatódik, majd az egyik ágy alatt megy tovább a tükörig, ahol felmegy a deckig, majd egy hattyúnyakon át le a vízvonal felett kb. 70cm-ig, ahol kivezetem a tükrön át a szabadba. A hattyúnyak feladata, hogy a (70 cm-nél magasabb) hullámok behatolását megakadályozza a csõrendszerbe. A kivezetett végen, kívül lesz még egy csappantyú, melyet a kipuffogógáz emelget és ez is visszatartja a hullámokat. Azonkívül ha kimegyek a tengerre, viharos idõben az egészre ráhúzok egy sapkát a nyílt vizen ahol úgyis vitorlát használok.A sapkán madzag lesz elvesztés ellen, mert ha elfelejtem levenni a motor indítása elõtt, a kipuffogógáz kilövi a csõ végérõl. Ma nem kevés kûzdelem után, immáron kemény-hab táblákkal körbeszigetelve bakelit lapokkal és vasakkal körbekalodázva, visszatettem a helyére a boylert. Bekötöttem a vizeket. Sokat javult a vízhelyzet. Nem mondom, hogy tizedmásodpercre pontosan lehet nyitni zárni a vízfolyamot a csapnál, valószinûleg a bolyler tetejében beszorult pár liter levegõ, amitõl rugalmas kissé a rendszer, de kielégítõen mûködik. Megvagyok elégedve. A nap hátralevõ részében a hátsó kabinban, melyet pillanatnyilag raktárnak használok, megpróbáltam több-kevesebb sikerrel szabaddá tenni a csõ nyomvonalát, majd kiszabtam a csövek egy részét. Ehhez a Budapest Kongresszusi Központ galériájáról kidobott 60mm átmérõjû csõkorlátokból hasznosítottam kettõt, részint mert ez volt, részint meg a sok kanyar miatt célszerû a nagyobb átmérõ, mert így nem nõ meg az áramlási ellenállás ami csökkenti a motor teljesítményét. Annyit hegesztettem az elmúlt napokban, hogy kifogytam az elektródákból, holnap venni kell, el ne felejtsem reggel!

2006, augusztus 23. szerda.

Szerencsére Balatonon elkerült bennünket az a rettenetes vihar, ami Pesten tönkretette a tûzijátékot és 5 ember halálát okozta. Hétfõ hajnalban jöttünk haza, úgy hogy délelõtt aludtam, aztán meg itthon matattam. Kedden nekiálltam és némi tépelõdés után rájöttem, hogy nem tudom a dagadt boylert a helyén beépítve rábírni eredeti alakjának visszanyerésére, úgy felpuffadt. Szégyenszemre le kellett kötni a csöveket és kiszedni fáradságos munkával az egész hóbelevancot a helyérõl. Az összes csonkot (hidegvíz be, melegvíz-keringés be, melegvíz ki) kiszereltem és ha már így történt, átalakítottam a hidegvíz csatlakozó részt, hogy a hálózati hidegvíz nem innen, hanem a szekrény alatti szivattyútól induljon (ugye az eredeti terv szerint a szivattyú a gépházban a boyler alatt lett volna) így pár méter csövet a gépházból ki lehetett iktatni. Véleményem, hogy minden rendszer megbízhatósága az egyszerûsítésekkel és az alkalmazott alkatrészek mennyiségének csökkenésével növekszik. Kevésbbé emelkedetten szólva, csak az romlik el ami van. Még a cockpit munkaasztalon is nehéz volt visszapüfölni eredeti formájára a tartályt. Ha már így alakult, további töprengés után (ez a hajóépítés felválltva áll az elképzelésekhöz való csökönyös ragaszkodásból és az eredeti elgondolások sutbadobásából) elhatároztam, hogy pontosan merre menjen a kipuffogócsõ, ezt azért, mert nem túl egyszerû megcsinálni (pl. olyannak kéne lenni, hogy a kipuffogógáz kifelé igen, de a hullám befelé nem tud jönni, na erre még ki kell találjak valami spécit) idáig eléggé elitélhetetlen módon halogattam, na most rájöttem, hogy az optimális helyre való beszereléshez, a hátsó vízmentes válaszfal átfúrásához és a csõ behegesztéséhez több helyem lesz, ha a boyler nincs a helyén, hanem kint parkol a cockpitban. Úgy, hogy visszaalakítottam rendszert a korábbi hidegvizes állapotjára. Hát ez nem volt túl dicsõséges, de végül is max. egy nap kidobott munka, ha csak ennyi lesz ( no meg a konyhaasztal) nem panaszkodom. A boyler felett fog állni a cockpitban a besan. (hátsó árboc) Ennek terveztem egy nem túl komplikált árboctalpat, mely lehetõvé tesz a relatíve egyszerû árbocdöntést (alacsony hidak alatti áthaladás esetén) merthogy két árboc lesz ugye és ezt középvonalban nem lehet egyszerre kidönteni. Az elsõ a fõárboc a középvonalban billen hátra és lefekszik a bakokra, a hátsó meg ékek kiütése után oldalt kitéríthetõ és elõre dõl. Ez a kisebb, tehát könnyebb, ezt két ember kézzel kiemeli és a bakokra fekteti a fõárboc mellé. Ha nics elég erõ, a még álló fõárboccal a bummal és groszshottal is kiemelhetõ és utána dûl ki a fõárboc. Ez az árboctalp kétoldalt egy egy 100mm átmérõjû acél csõoszlop közé lesz hegesztve, melyek átdöfik a cockpit padlóját és az egyiken egy ventillátor beszívja a gépházba a levegõt, mely egyrészt ugye élennyel (akinek nem ismerõs e nyelvújításkori szép szó éleny=oxigén, valahogy nem vert gyökeret a köznyelvben, nem úgy mint testvérei, a higany, vagy a horgany) táplálja a diesel motort, másrészt hûti a kipuffogócsonkokat, melyet jótanácsok ellenére meghagytam eredeti autómotor állapotan és nem alakítottam át vízhûtésesre, mint a hajómotorokon. Úgy okoskodtam, hogy ha a gépkocsiknál a motorházban lengedezõ menetszél + a hûtõ ventillátora amit kavar,( bár ez a hûtõ után már meleg) hûti a kipuffogó öntvényt a hengerfej közelében kialakuló túlmelegedés ellen és ez a megoldás többezer (Tán százezer?, merthogy ez a Merci 2,4-es szívó diesel motor a legelterjedtebbek közûl való volt, a maga idejében minden taxi ilyen volt Ny.németországban) autónál mûködött gond nélkül, miközben az autók hegynek fel, tûzõ napon araszoltak esetleg, a hajónál egy nagyteljesítményû ventillátorral (ha jár a motor, a generátor bõven termel áramot) ennél kedvezõbb, de legalábbis nem rosszabb hûtést érhetek el. Viszont ha adok egy vízköpenyt a kipuffogóöntvénynek, azt akár túl is hûthetem, amitõl mondjuk elreped. Erre valamelyik szakértõ azt mondta, hogy a motor által már felmelegített hûtõvizet engedjem át a kipuffogó hûtõjén, de az üzemi állapotban 90 fok körül van, ennél a léghûtés se lehet melegebb, sõt. Persze a hõcsere más víz-vas és levegõ-vas esetén, de minden mûszaki érzékem azt diktálja, hogy jó lesz ez így. A próbautak során kiderül. Lesz egy - a cockpit mûszerpultba szerelt- hõmérõ, mely folyamatosan jelzi a gépház hõmérsékletet a motor kipuffogó közelében. Ez és a hûtõvízhõmérséklet mutató mûszer elegendõ információt ad a kontrollhoz. (Ezt már jóval késõbb elmélkedésem során szúrom be szept.6.-án, az archivumban találtam egy olajhõmérséklet mutató mûszert, na ezt is beszerelem.) Amúgy pedig emlékszem amikor a motort felújításhoz dirib-darabokra szedtem, hogy belül valamennyi csonkban átáramlik a hûtõvíz. A másik 100-as csövön kiáramlik a levegõ a gépházból. Ennek a csõnek a kimeneti nyílása a kormányálláshoz közel van, így ha netán füst, vagy más szag lenne azonnal megérzem. A csõ-árboctalp együttes felül egy kicsiny pulttal fejezõdik be, (ennek a közepébõl áll ki az árboc, az elejéhez pedig felnyitható asztal csatlakozik majd a cockpitban való evés-iváshoz) ezen lesznek a legfontosabb motor- üzemi mûszerek és kezelõszervek, mint az említett két (három) hõmérõ, meg a motor fordulatszám-, olajnyomás mutató, starter gomb, izzítás gomb, elektromosság fõkapcsoló, ezek kontrollámpái, akkutöltés kontrollámpa, továbbá rádió kézibeszélõ dugalja, 12V-os dugalj, 230V-os dugalj, (ha van parti áram) a Raymarine sebesség/mélységmérõ kombinált kijelzõje, illetve hely az esetleges késõbbi luxuscájgok, pl. autopilot, széljelzõ, stb.részére. Nos ez a kombinált árboctalp egység mintegy 35-40 kilogramnyi 5mm vastag acéllemezbõl áll (plusz a 100-as csövek) kicsiny kéziszerszámaimmal bajos lett volna a kiszabás és összehegesztés, ezért a telepen, a tõlem 50 méterre lévõ lévõ csarnokban mûködõ cégtõl kértem segítséget. Itt nagyon komoly lakatos-szerkezetek készülnek, mindenféle felszerelés rendelkezésre áll. A hatalmas daraboló gépen leszabtuk, majd a legprofibb védõgázas apparáttal összehegesztettük az árboctalpat. Ilyennel még soha nem hegesztettem, az elsõ varrat kissé girbegurba lett, de aztán megéreztem, hogy sokkal könnyebb hegeszteni vele mint a bevonatos elektródával amit én a kicsiny barkács trafómhoz használok. Baráti áron 4000-be került és ott helyben szerencsésen megcsináltuk, nem tartott továbbaz egész mint két óra.

2006, augusztus 17. csütörtök.

Behegesztettem a hátsó árboctalp alá a gépházba két 40x40-es vastagfalú zártszelvény oszlopot a cockpit padlót tartó borda és a fenékborada közé. Valószinûleg túlbiztosítás, mert nem valószinû, hogy a 80x30x5-ös borda behajlana az árboc súly alatt, de fõ a biztonság. Ez a két oszlop fogja közre a melegvízbolylert, amit, miután az összes vasholmit még tegnap lefestettem, ma beraktam és valamennyi vízcsatlakozást bekötöttem. Ezzel kész a háztartási vízellátás....gondoltam én. Nos a következõ nem várt esemény lepett meg. A mosdó vízcsap, ami idáig a nyomógomb mûködtetésével mint a parancsolat mûködött, most a szivattyú beindításakor csak lassacskán kezdett folydogálni, viszont a szivattyú kikapcsolása után is még jó öt percig inkontinenciásan csordogált. Az történt ugyanis, hogy a 0,8-as lemezbõl készült szögletes bolyler a víz nyomására dagadni kezdett, ami elvitte a csaptól a víz egy részét, viszont a nyomás megszüntével ( amikor leállt a szivattyú) rugalmasan kezdett visszaalakulni, azaz nyomta a vizet kifelé. Ez ugyan a csap elzárásával megállítható, de az egész mûködést határozatlanná teszi. Az igazi megoldás egy hengeres, vastagfalú bolyler lenne, de nem akarok nekiállni, mert nagy munka, inkább megpróbálom vas kalodákkal menetes szálakkal úgy körbepántolni a tartályt, hogy ne tudjon dagadni. Remélem jó lesz. Holnap lemegyek Balatonra, de a jövõ héten megcsinálom.

2006, augusztus 15. kedd.

Tegnap kiszedtem azt a vasból esztergált paszdarabot, amit még majd két éve építettem be a Hardy tárcsa helyére a motor és az irányváltó közé, hogy biztos legyen az egytengelyûség amikor beépítik a hajóba a hajtást. Ez úgy indul, hogy Mercedes motor, IFA kuplungtárcsa, IFA bordás tengely, Poszlovszki Rezsõ gyártású, magam tervezte tengelykapcsoló LADA Hardy tárcsával, Technodrive irányváltó, újabb, ezúttal SOLÉ Hardy tárcsás tengelykapcsoló, zsírtöltésû tönkcsõben forgatja a zsinóros tömszelencével tömített, bronz perselyekbe szerelt (sját terv, Poszlovszki esztergálás) csavartengelyt, melyen immáron kívül egy 17 collos SOLÉ propeller hajtja a hajót. Ma szétszedtem a tengelykapcsolatot az irányváltó és a csavartengely közt és felhúztam a tengelyre a nyomócsapágyat. Ez hivatott a tengelyirányú erõk felvételére, kímélendõ az irányváltó hajtómûben lévõ, ennél jóval gyengébb tolócsapágyat. Ez nagyon fontos, már olyat is hallottam, hogy hirtelen forgásirány váltáskor ("hátraveretéskor") kiszaladt az egész propellertengely a vízbe. Ilyenkor radásul mindjárt el is sûlyed a hajó, mert a tengely helyén szabadon jöhet befelé a víz. Szóval nem árt észnél lenni, ha ilyesmit csinál az ember. A 40-es tengelyhez egy rendkívül robusztus kétsoros önbeállós kúpgörgõs csapágyat választottam, melyet kúpos menetes hüvellyel huzattam rá a tengelyre. A hüvelyt és a rögzítõ anyát némi tépelõdés után egy-egy kisebb "hefttel" biztosítottam a tengelyen. A hegesztés ugyan nem tartozik a mûszaki életben az oldható kötések közé, de így biztos nem fog lelazulni. Erõs a meggyõzõdésem, hogy az egész szerkezet annyira túlméretezett (ez a tengelyátmérõ és a csapágyak egy háromszor ekkora hajónak is alkalmasak lennének), hogy az én életemben nem lesz szükség a szétszerelésre. Amúgy meg ha netalán mégis, egy kis sikítóval leköszörülhetõk a rövidke varratok. A csapágyházhoz 40x40-es vastagfalú zártszelvény konzolt készítettem, melyet a gépház hátsó válaszfalára hegesztettem. Délutánra össze is állt az egész, holnap kiköszörülüm a varratokat, mégegyszer ráhegesztek, lefestem és kész.

Merci motor- Lada Hardy tárcsa- Technodrive váltó-Solé Hardy tárcsa-SKF tolócsapágy-Poszlovszki tömszelence és csavartengely.

2006, augusztus 13. vasárnap.

Ráment az egész péntek a mosdó nyomógomb készítésre. A szára egy 21mm átmérõjû rozsdamentes csõ, kb 15 centit áll ki combközépnél és esztergáltam hozzá egy finom danamid csapágyat amiben csúszik. Az egésznek szabtam, hegesztettem egy masszív lemez vázat és kerestem az archivumban egy erõs passzentos rugót. Ez a mechanika olyan robusztus, hogy akár rá lehet állni, az se árt neki, de egy filigrán nyomógombot mûködtet, amit azonban semmilyen brutális erõvel nem lehet elrontani, mert az erõt a rudazat, csapágy, a hegesztett ütközõk és a rugó veszi fel. A szombat elment piacra menéssel, meg itthoni matatással, de ma beszereltem a helyére az egészet és maximálisan beváltotta a reményeimet. A csapot nem is kell használni, a víz remekül adagolható könnyed combozással, egyáltalán nem zavaró, vagy kényelmetlen. Idáig a mosdó alá tett vödörbe folyt a víz, de ma becsöveztem a lefolyórendszert is. Ez úgy mûködik, hogy a szennyvizet ( a mosdóét és a mosogatóét) tetszés szerint lehet a fenékben kialakított "graywater" tankba, vagy egy csap elfordításával a tengerbe engedni. A zuhanyozáskor a víz egyenesen a fenéktankba folyik, itt lesz egy búvárszivattyú, az un "bilgewater pump", amivel (egy másik csappal kiválasztható) a tengerbe, vagy ahol (kikötõben esetleg) ez tilos, a fedélzeten lévõ tömlõvéges csatlakozón át a csatornába, küldhetõ a szennyvíz. Ezeket a csapokat a csatlakozókkal és a réz csõidomokkal, menetes csatlakozókkal korábban valamikor télen már összeforrasztottam, most véglegesen beépítettem õket. Utóljára a kormányszerkezet összeállításánál volt ilyen sikerélményem, olyan igazi nagyon- nagyon jó érzés fogott el, amikor mindez a helyére került, és pont úgy ahogy elképzeltem, és kifogástalanul mûködik minden, nem csöpög, nem ereszt, befolyik, kifolyik, szóval amikor olyan nagyon jónak érzem magam. Bár még csak délután három óra volt, de annyira feldobott a dolog, hogy abba is hagytam a munkát, (végül is vasárnap van vagy mifene) nehogy valamit hibázzak még ma és akkor nem lesz felhõtlen az ujjongás. Szoktam volt mondani, nekem az Isten nem adott olyan tehetséget, hogy olyan verset írjak amit a következõ rendszerváltásnál törölnek az általános iskolás tankönyvekbõl, vagy olyan szobrot faragjak, amit a köv. rdsz.vált.nál kivágnak a szoborparkba, de megveszek ha nem alkothatok, hát ilyenektõl vagyok elégedett. Lehet másnak sekély e kély, de én beérem vele.

2006, augusztus 10. csütörtök.

Ma amikor távoztam délután Amapoláról, a mosdóban mostam kezet! Mûködik! Persze nem nagy ügy amúgy, hisz mirõl van szó? A kiválasztott fenéktartályból a szivattyú, amikor egy nyomógombot megnyomok a mosdónál és kinyitom a csapot nyomja a vizet a mosdóba, amíg el nem engedem a gombot és el nem zárom a csapot. De mégis sok munka van mögötte és most nagy sikerélmény. A nyomógombos szisztéma elég szokatlan. Mindenütt máshol a csap kinyitása esetén ahogy folyni kezd a víz és leesik a rendszerben a nyomás, megindul a szivattyú és mindaddig mûködik a míg az ember el nem zárja a csapot. Ez nagyon egyszerû és praktikus, de két hátránya van. Elõször is ha bárhol szétcsúszik egy csatlakozás, a szivattyú addig nyomja a vizet a hajófenékbe, amíg ki nem ürül a tartály. Ez egy tank esetén 400 liter, de ha mind rá van nyitva, akár 1500 liter is lehet. Ez az összes fenékben lévõ elektromos berendezést (pl hûtõkompresszor elektronika) tönkre teheti. Másodszor ha az ember nem zárja állandóan a csapot amíg sikálja a fogát, vagy amíg a kezét szappanozza, (már pedig nem zárja, fõleg a szarházi vendég) vízpocsékoláshoz vezet. A vízkészlet pedig mindíg szûkös. A nyomógomb viszont olyan (lesz, mert most még csak ideiglenes), hogy a mosdó alatt úgy felsõ combhajlatnál kiáll egy nagyobbacska pöcök, amit a tisztálkodni vágyó versenyzõ alsó testrészével nyomogat, ha vizet kíván. Ez azon túl, hogy lányoknak kifejezetten izgalmas lehet, könnyedén teszi lehetõvé egész rövid idejû spriccek alkalmazását. Hát ez a terv. Ha netalán nem válna be, mivel a rendszerben, tekintettel a melegvíz elõállítása során fellépõ hõtágulásra lesz egy néhány literes tágulási edény, egy nyomáskapcsoló beszerelésével, melyet csak párhuzamosan kell kötni a nyomógomb(okk(( mert a konyhában is lesz)))al, elõáll a hagyományos quasi hidroforos rendszer. Van még egy találmányom. Az ötletet a Rákóczy Pisti adta. Ugye ilyen kis hálózatoknál sehol nem alkalmaznak cirkulációs rendszert. Ennek következtében ha meleg vízben kíván pancsolni a dolgozó, addig folyatja a meleg csapot amíg nem jön a meleg víz. Ez minden eseben 5-10 liter vízveszteség, ami szárazföldi szemmel nem tünik soknak, de ha már csak mondjuk 100 liter a készlet és a következõ kikötõ még három nap.... Szóval kiépítettem egy cirkulációs vezetéket, amit közvetlen a csaptelep alatt kötöttem össze a melegvíz csõvel. A vezetékben a mosdó bal oldalán van egy bronz golyóscsap amit kinyitva, a szivattyút megindítva megindul a víz a melegvíz csövön és a cirkulációs vezetéken keresztül visszafolyik a boylerba. A golyóscsapot tapogatva, ha az már kellemesen meleg, elzárva és a meleg csapot kinyitva máris lehet tisztálkodni. Persze csak rövid gombnyomásokkal! Nos aki ennél több édesvíztakarékossági trükköt ki tud találni, annak fizetek egy sört. A melegvíz csöve is a helyén van, a kombinált boylert (villany, ha van parti áram és a motor hûtõvize melegíti, ha motorozok) is megcsináltam még a télen, csak hogy ha most beszerelem a gépházba, útba lesz a további ottani munkáknak. Ezért egyelõre megelégszem hideg vízzel, amíg bent nincs a tolócsapágy és a hátsó árboc kiváltása. Tolócsapágy ugyan van az irányváltóban is (ez már a helyén van a csavartengellyel együtt) de egyszer megállt mellettem egy 7m-es hajóval egy ember (beszélgetés során kiderült, hogy volt tengerészkollega aki ezzel a piciny hajóval lement a Dunán, át a Fekete tengeren az Égeire, megjárta Török és Görögországot) aki azt tanácsolta, hogy egy plusz tolócsapágy ekkora súlyú hajónál, kímélendõ a hajtómûben lévõt, nem árthat. Igazat adtam neki és meg is csinálom.

2006, augusztus 8. kedd.

Kint van a helyén a két hátsó forgatható darukar, végében az esztergált menetes pogácsákkal, amikbe behajtottam és egy -egy "hefttel" biztosítottam egy-egy M 10-es szárú horganyzott daruzószemet. Ezek mûbizonylatos gyári darabok, biztos nem fognak letörni. Lefestve, mûködöképesek, még az elfordulás elleni rögzítésre kell kitaláljak majd valami megoldást. Hosszas tépelõdés után a két horgonydarukart nem szereltrem fel, hanem elraktároztam a fuxban, mert ha meglesznek a nagy Admiralitás horgonyok, csak akkor fogom csak pozicionálni õket, különös tekintettel az orrvitorlákra, amiknek nem kellene, hogy útba legyenek Helyén van véglegesen a mosdó és beszabva a mögötte lévõ kiegészítõ pultdarab, az egész head fala és mennyezete megtisztítva a ragasztómaradványoktól, Ciffel hófehérre takarítva, valamennyi falburkolat az illesztéseknél fehér Sikaflexszel tömítve. A kukázott mosdóba beszereltem az uraságtól levetett, de mûködõképes (bár kissé kopott, de amúgy Gohe luxus) csaptelepet és elkezdtem a csõszerelést. Mindenhova az üvegszálbetétes nyomásálló átlátszó vegyszerálló tömlõt használom, nem a nyomás miatt, hanem mert ez nem lapul össze a kanyarokban és nem oldódik ki belõle mérgezõ anyag. Sokat töprengtem a megfelelõ helyen az édesvízrendszer osztója, szivattyúja számára. Ugye a gépházba szántam, de ott útban lenne a késõbbi munkáknál. Végül is a ruhásszekrény padlója alá szereltem õket. A csapok kezeléséhez egy kisebb részét a padlóburkolatnak mindíg fel kell majd emelni, ami nem lesz tán nagy gond, csak nem szabad sok cuccot a szekrény aljába hajigálni. ( ez eddig egyetlen otthonomban sem sikerült) A csapokat édesvíz vételezéskor, illetve a víztartályok váltásakor kell kezelni, amikor a 4db valamelyikébõl kifogy a víz és át kell állni a következõre. Tehát nem nagyon sûrûn, de elég gyakran ahhoz, hogy mindíg mûködjenek. Ugyanis tapasztalatom szerint azok a szerelvények amiket soha nem tekergetnek, amikor egyszer mégis kellene, sose zárnak, vagy nyitnak, mert beállnak a vízkõtõl rozsdától, szennyezõdéstõl. Beraktam a tankokba a búvárcsöveket, tömítettem a tisztítónyílásokat a héten szeretném összehozni a rendszert annyira, hogy legalább a hideg víz follyon a mosdó/zuhanyba. Nagyon pozitív a hûtõláda! Mindenben megfelel a várakozásnak. Ahogy lement a külsõ hõmérséklet, a kondenzátor +30 fok körül van az elpárologtató -8 és -13 közt mûküdik. A láda fenekén -1 fok van, felül az elpárologtatótól legtávolabb pedig +5. Csak kikapcsolni nem hajlandó az istennek se, lehet, hogy mélyhûtõhöz való a termosztát amit bele tettem. (ugyancsak kukázott anyag) Még megpróbálom közvetlen az elpárologtatóra rögzíteni, ha ez se használ, másik termosztátot kell beletegyek.

2006, július 26. szerda.

Hát persze nem úgy van az, hogy csak nekiesünk a vízszerelésnek. Mert ugye van egy vizes terv, amit korábban jól kitaláltam és szerepel benne motor hûtõvízzel (meg parti áram esetén villannyal)melegített boyler, meg a kályhával melegített másik boyler, meg a napkollektorral melegített harmadik boyler, szivattyú, tágulási edény, elosztó, hogy a négy tank melyikérõl menjen a fogyasztás és sok csõvezeték. Namármost, ha midezt egyszerre akarom megcsinálni, épp lemegy a hõség, tehát nem tudok hûsülni a vízben. Tehát csak egy részével kell indítani. Aztán ahhoz, hogy a fürdõszobában zuhanyozni lehessen, ki kell a falburkolat réseit sikaflexszel fugázni, de ehhez CIFfel le kell sikálni a falakat, a régi ragasztónyomokat levakarni.Továbbá. Ha csak úgy hebehurgyán beszerelem a vízellátás szivattyúját és a víz eleosztót a gépházba, késõbb rettenetesen útban lesz, amikor pl. a nyomócsapágyat kell a kihajtás tengelyére szerelni, berakni a boylert, behegeszteni a hátsó árboctalp oszlopát, beépíteni a motor légszûrõ, kipuffogó, üzemanyagellátó és hûtõrendszerét, miután ezek mind a használati vízrendszer mögött foglalnak helyet. Hétfõn mindenesetre bementem a mûhelybe, ahol ezeket a nagyrészt a tél folyamán elõregyártott egységeket raktározom, hogy bepakoljam. De közbeszólt a felhõszakadás. Kénytelen voltam az egész hóbelevancot visszatrógerolni, mert a rampánál hömpölygõ térdig érõ víz minden pakolást meghiúsított. Még szerencse, hogy mielõtt az egész épületet áramtalanítani kellett a beömlõ víz miatt, végeztem a nyomócsapágy házához szolgáló zárótárcsák (ezek tartják bent a zsírtöltést) esztergálásával. Kedden viszont más volt a munka. Miközben a head falát ragasztómaradványtalanítottam, megérkezett a Varga Gyula akit már korábban említettem mint nagy hûtõspílert. Gyula precízen betartotta a technológiai szabályokat, alaposan vákuumolta, majd nitrogénnel öblítette a rendszert, majd újabb vákuumolás után betöltöttünk 50 deka gázt. ÜZEMEL A HÛTÕ!!! Rajta hagyta a mûszereket, meg a gázpalackot, hogy tudjam ellenõrizni a mûködést. Nos valószinûleg szükség lesz arra, hogy vizen legyen a hajó, mert a 45 fokos külsõ levegõ hõmérséklet nem igazán ideális a fenéklemezre ragasztott kondenzátor hûtésére. Tegnap többször is leállt a gép a magas kondenzátornyomás miatt, ma hidegebben indultam reggel, kibírta egész nap, de az R 154a gáz (ez ami a tudomány mai állása szerint nem lyukasztja az ózonpaizsot, errõl majd 20 év múlva fogják megállapítani, hogy minek árt) nyomása a nyomó oldalon (kondenzátor) 10bar 45 fokon, ugyanakkor az elpárologtatóban a szívó oldalon ehhez 2bar körüli nyomás és minusz két fok elpárologtató hõmérséklet tartozik, ez elég kevés ahhoz, hogy a hûtõt az 5 fok körüli ideális hidegen tartsa. Nem is hült le délutánig se csak 8 fokra, ami azért jó volt az ásványvíznek, de kevés lesz a kajának. Ez persze azonnal javulni fog, ha vízbe kerül a hajó, mert ha lemegy 10 fokkal a kondenzátor hõmérséklet, ami még mindíg csak 35 fokos tengervízet jelent, az elpárologtatóban a gáz mindjárt egy bar alatt és minusz 10 fok körül fog párologni.

Ma megint egész mást csináltam mint amire készültem. Mielõtt elutaztam volna, Szántai Feri meghozta a darukarokat. Tökéletesek lettek. Négy daru lesz, kettõ hátúl a faron a bocinak (dinghi, kis csónak) elõl az orrban két oldalt a horgony(ok) beszedéséhez a másik kettõ. Bár nem sürgõs, de baromira útban vannak a cockpitban, ráadásul a csapó esõ miatt elkezdtek rozsdásodni, ezért nekiálltam lefesteni õket és addig nem kezdek másba, amíg nem esztergálom meg és nem hegesztem be a végükre a csigák szemeit és nem szerelem végleges helyükre õket, ott egyrészt nem lesznek útban, másrészt ha nehezet kell emelni a deckre, már mûködhetnek is. Azért jó ez a hajóépítés, mert talán kitólja az öregkori elhülyülést, annyit kell agyaljak, mikor mit hol folytassak.

2006, július 22. szombat.

Kicsit módosítok a csapásirányon. A szalon bútorozása volt a tervem, mint következõ lépcsõ, de annyira meleg van, hogy inkább rámegyek a háztartási vízrendszer szerelésére. Szeretném minél elõbb beindítani a zuhanyt, mosdót, mert jó lenne néha a hõségben pancsolni kicsit nem csak a saját levemben. A hõszigetelés csodálatos, de így is 34 fok volt a szalonban, 36 fokos külsõ hõmérsékletnél. Szóval ma összekötöttem az összes slaugomat, plusz a portás néni locsolótömlõjét, így elértem egy kerticsapot, amirõl feltöltöttem két fenéktankot a négybõl, ez kb.800 liter, plusz a zuhany alatti szennyvíztankot is megtöltöttem, úgyse vízpróbáztam még, legalább ez is megvolt, (jelentem nem folyik) ide befért vagy 120 liter, ennek az a funkciója jelenleg, hogy az öblítõ vizet innen szívja a WC, merthogy ugye szárazon áll a hajó. Mivel ez nem olyan korszerû villanymotoros macerátoros (egy olyan járókerék is van a szivattyún, ami aprítja az anyagot turmixgépszerû késekkel) mint a Pistié, hanem hagyományos kézi pumpás, reménykedem, hogy nem lesz vele annyi bajom. Majd kiderül a próbautak során. Ebben a hõségben minden nehezebben megy, kifejezetten lelassultam, az ötletek is nehezebben jönnek, holnapra beteszek egy pihenõnapot. Hétfõn pedig elkezdem a csõszerelést.

2006, július 21. péntek.

Tegnapelõtt értkeztem haza. Tegnap kimentem a hajóra, de szinte kínszenvedés bármit is csinálni, mert 38 fok van a hajón és környékén. Ma azért kimegyek,(most reggel van) de viszek jeges vizet termoszban, mert ez a forró víz inni.... Az elmúlt héten Rákóczy Pistinek segítettem Lefkasban (itt volt a legújabb kutatások szerint Odysseus király) a hajóján bütykölni. A hajó (FENIX II.) egy 42 lábas Halberg Rassy, iszonyatos elektronikai felszereltséggel, a 4-5 db chartplotter, radar, kompjuterek, mindent jelzõ mûszerek, motoros hajtás, hidraulika és egyéb robot gyerekjátékká teszi a navigációt, csak szarni (bocs ) nem lehet benne mert a WC többet folyik befelé, mint kifelé. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy MINDEN hajó WC ilyen hitvány, ha egyszer nagy leszek abból leszek milliárdos, hogy használható WC-t tervezek és árulok. Egy piciny gyengécske membránszelepecske a gyenge pontja a rendszernek, ami szerelhetetlen helyén van az egyébként szerelhetetlen klotyónak. Nem tudom a németek az U bótokon hogy oldották meg annakidején, mert hogy olvastam a "Das Boot" címû könyvben, hogy ott pumpás WC volt (a "modern" villanymotoros wc-k elõdje) ami ha ugyanígy mûködött volna, emiatt több tengeralattjáró sûlyedt volna el, mint a szövetségesek vizibombáitól. Egy kicsit azért vitorláztunk is, a rengeteg szikla, szirt, zátony és szigetecske közt nem akármilyen teljesítmény lehetett annakidején Odysseus királynak kihajózni innen és eljutni Trójába, nem csoda, hogy a kilenc évi ostrom alatt elfelejtették az utat hazafelé (az is lehet, hogy közben lenyilazták a navigátort) és annyit bolyongtak, én (pedig csak pár óra telt el a kihajózás óta) GPS nélkül nem találtam volna vissza tán soha, arról nem is beszélve, hogy csak egy kicsit nem néztem a mélységmérõre, miközben az amúgy kitûzött hajózó utban lehúzódtam egy szembejövõ katamaránnak és a két méter merülésû hajóval máris 2,10-es vízben voltam. Sajnos sem Kirkével, sem küklopszokkal (ez utóbbit nem bánom, bár a gonosz Polyphemoszt Posseidon fiát, aki több emberét is felfelta, Odysseus megvakította) nem futottam össze, de ha kész lesz Amapola el kell jöjjek ide, mert ez a vidék csodálatos. 

 A görögök barátságos, kedves emberek és óriási a fejlõdés a 25 évvel ezelõtti tengerész koromban tapasztaltakhoz képest. Jót tett nekik az EU tagság, megtartották arcukat, lazák maradtak, de nem olyan megbízhatatlan módon mint az olaszok. Lassan mindenki leköröz minket erõszakos, goromba, széthúzó barátságtalan magyarokat. Ahogy hazafelé robogóztam a ferihegyi gyorsforgalmin, egy DHL futárkocsi nem tudván megbocsájtani, hogy nem tudott elõzni a szembe forgalom miatt, az Üllõi úton azonnal leszorított, halálfélelmemmel kívánva büntetni zavaró puszta létezésemet, tegnap meg egy amúgy emberformájú állampolgártársam, miután õt nem feltartva, de kihasználva fürgeségem elõtte kanyarodtam be a lámpa szabad jelzésénél, közölte velem többször, hogy "hova sietsz, meg fogsz dögleni a kurva anyádat". El kell innen menni. Igaza van a Rákóczy Pistinek.

Ezt már este írom. Egész jól bírtam, bár a sok jeges víztõl már béka nõ a hasamban. Ebédre nem vittem csak sárgabarackot, meg két mackósajtot. Nincs igazán étvágyam a hõségben. Behegesztettem egy csomólemezt a padlódeszka tartó bordákra amin a "khorinthoszi" oszlop áll majd, lefestettem és az oszlopot is méretre szabtam. Ideiglenesen felállítva ellenõriztem minden méretet, sajnos a párkány deszka rövidebb lett pár centivel, amikor mértük a Józsival, még nem itt akartam hogy álljon, de közben mást gondoltam, úgy, hogy az egész hóbelevancot felkötöttem a robogóra (érdekes volt, a deszka 1,70 hosszú, 15centi széles és 6cm vastag, plusz vittem az oszlop méteres alját is, mert hornyot kell bele marni a válaszfalnak) és kivittem a Józsi mûhelyébe ahol majd megtoldja. Nem lesz nagy gond, nem fog látszani, mert a toldás nagyobbik része a navigációs mûszerek szekrényébe fog esni, a kisebbik pedig a könyvespolcba. Csak a rögzítés miatt statikailag kell, hogy elérjen a falig. Innen indul majd egy szép profilmart szegélyléc a szofa támlája felett futó keskeny polcot szegélyezve. Ezek a finomságok adják majd meg (reményeim szerint) a bútorzat szépségét, csak rengeteg velük a pöszmögés.

2006, július 13. csütörtök.

Az elmúlt héten folytattam a villanyszerelést. Kihurcoltam az ehhez szükséges holmit a volt munkaheleyemrõl, amiket a múlt évben és ez év elején elõregyártottam, meg raktároztam. Az uraságtól levetett (RákóczY Pisti szerelte le a hajójáról, mert más típusra tért át) lámpákat , meg egyebeket is, pl a "korinthosi" oszlopot, amelyet még nem állítok egyelõre a helyére, amíg a villanyszerelés vastagabb kábelhúzogatása kész nincs, mert útba lenne. Leadtam a régi Wartburgomat a roncstelepen, de kiimádkoztam belõle a generátort és az akkumulátort, ezek egyelõre a hajón fognak mûködni. A generátort elsõre nem akarta ideadni a bontós, mert neki az is pénz, hátha akad rá vevõje.(Már csak úgy lehet rendszámot leadni, ha a bontóbol hozom a papírt, pénzt nem adnak a kocsiért, pedig érvényes forgalmija volt 2007 augusztusig, meghirdettem a neten négy helyen is, mégse kellett a kutyának se az öreg autó. Hát így múlik el a ((szocialista)) világ dicsõsége) Felszereltem egy kompakt fénycsöves lámpatestet (ugyancsak kukázott anyag) a térképasztal fölé, ez parti árammal 230V-ról -, a szofa fölé pedig egy 2x9W-os fénycsõarmatúrát a Pisti anyagából ami 12V egyenáramról mûködik. Fényárban úszik a szalon. Felcsavaroztam a 4 db szolár panelelnek két szabályzó egységet, a tetõre ideiglenesen próbaképpen felraktam két solart, bekötöttem, gyönyörûen tölt, 2,5 A folyik befelé az akkuba ha tûz a nap. Ahogy eléri a teljes töltött állapotot, lecsökken 0,7A-re, de ha bekapcsolom a lámpát azonnal elkezd nõni a töltõáram egész 2,5A-ig és ha kikapcsolom a lámpát szépen visszamegy 0,7-re. Gyönyörûség volt nézni, mint a gyerek kapcsolgattam ki-be. Ma elutazom egy hétre, utána folyt. köv.

2006, július 6. csütörtök.

Ma fúrónap volt, esztergán kifúrtam a könyöklõ párkányt, (ami a térképasztalt a szofától elválasztó 1m magas válaszfal tetején lesz) ahol az oszlop( pontosabban a csõbõl készült csap) átdöfi. Így elmondva kissé komplikált, de a "Képek 2"-n látható. A 35 mm átmérõjû furatot csak esztergán tudtam megcsinálni, ehhez az 1,70m hosszú deszkát felállítottam a szupportra, lécekkel és pillanatszorítókkal "A" betû formában kitámasztottam és a szánt óvatosan tekerve ráhajtottam a tokmányba fogott fúróra. Eléggé rezonált, rángatózott az egész tákolmány, féltem, hogy szétesik és agyonvág a nehéz, szorítókkal súlyosbított mahagóni lap, de megúsztam és pontos, fõleg merõleges lett a furat. Aztán kimentem a hajóra és villanyt szereltem.

2006, július 5. szerda.

Villanyszereléssel telt a nap. Bent van egy 75 Ah-s öreg, de még mûködöképes autó akku ideiglenesen, mûszerek mutatnak, világítanak, a hûtõ fõáramköre bekötve. Ez lesz az elsõ mûködõ fogyasztó a hajón. A Szántai Feri meghozta a négy íves darukart, nagyon jól sikerültek és fõleg baromi erõsek. Amikor megterveztem még télen, említettem, hogy nem lesz egyszerû megcsinálni, de szükségem van hátúl kettõre csónakdarunak, elõl meg két oldalt egy egy horgonydarura, hogy a 40 kilós horgonyokat beszedjem a deckre. A modern hajókon nincs ilyen, a horgony becsúszik az orrba, de nekem ott lesz a bowsprit ( orrárboc) alatta meg egy gallionfigur, ami egy nagycsöcsû sellõ lesz. Még nem tudom mibõl és hogyan fogom kifaragni, de megoldom majd ezt is mint mindent.

2006, július 4. kedd.

Pénteken délután lementünk Balatonra, naná, hogy elromlott az idõ, egész héten baromi hõségben dolgoztam a hajón, pénteken, szombaton esett, akkor javult meg amikor vasárnap este hazafelé autóztam. Sebaj, pihentem, nagyjából végigaludtam a hétvégét. Mondjuk közben voltam falugyûlésen az új kikötõegyesület megalakulása ügyében, (Köszöntem szépen nem léptem be, a régi egyesület meg aminek elnöke voltam, lemondásommal megszünt. Amapola nem Balatonra készül, tehát feladom ottani aktivitásom.) megjavítottam a szomszéd fûnyírógépét, tárgyaltam, költségvetést csináltam a helybéli vállalkozóval a maradék egyesületi pénz kikötõépítésre való elköltése ügyében, meg levágtam a kertben a füvet. Szóval így pihenek én. Pénteken délelõtt folytattam a hajón a villanyszerelést, ez mindenféle vezetékezést, saruk forrasztását, védõcsövezést, kábelek ide oda dugdosását, fúrást jelent, cél a háztartás részére ideiglenes akkumulátor (a másik a starter akku ami a motort indítja) üzembe helyezése, hálózati tápegységgel. A következõ a solar lesz. Hétfõn ügyintézõ napom volt, a hajó közelébe se kerültem, ma nekiálltam megcsinálni azt a "khorinthoszi" oszlopot ami a szalon ülõgarnitúrát a térképasztaltól elválasztó fal sarkán fog állni. Két darabból áll, az alsó szögletes, díszítõ marásokkal, ezt a Józsi csinálta, a felsõt én dreháltam. A két rész egy 35mm átmérõjû acél csõbõl készült óriás "köldökcsappal" csatlakozik egymáshoz. Ezeket a lyukakat csak úgy tudtam pontosan tengelybe trükközni, hogy az esztergapad szánszerkezetére egy kalodát rögtönöztem mindenféle staflikból és pillanatszorítókból, a tokmányba fogtam a vastag fúrót és a szegnyereggel rátóltam az oszlopot a forgó fúróra. Tökéletes lett. Ugye azt hittem végeztem a faesztergálással, hát nem, de megérte, szerintem szép lett 

 bár mahagóni port fújok, köpök azóta. Ma vettem zsugorcsövet (meg a Pistinek dugaljat) a HOLUX-nál hogy holnap folytathassam a villanyszerelést.

2006, június 29. csütörtök.

Hazaiszkoltam idõ elõtt, úgy du.kettõ tájt, mert vihar jelei látszottak és semmi kedvem sem volt robogóval jégesõben tizes idõben hazaevickélni. Amapoláról remek kilátás nyílik a tágas égboltra, látszott, hogy "nagy idõ jön", ráadásul a balatoni tapasztalat is azt súgja, hogy a háromhetes folyamatos magas nyomás, hõséggel, egy rettenetes viharos frontbetöréssel oldódik. Plusz a rádióban a meteorológia is ezzel, plusz hosszas esõvel ijesztgetett. Nos most este fél hét van, hét ágról süt a nap és nagyjából csak akkor esett kevés esõ, amikor a setét fellegek alatt hazafelé robogtam, egy szál rövid gatyában és pólóban, vágtak az esõcseppek mint a sörét. Ennyit a meteorológiáról és a saját megérzéseimrõl. Azért, hogy nem volt ez hülyeség, nézem a TV-ben, Balatonon délután 120km-es szél volt, hatalmas fákat döntött ki, egy vonat kisiklott, a vonatok leálltak, mert leszakadtak a felsõvezetékek, Somogy megyében levitte sok ház tetejérõl a cserepeket a szél, Siófokon látom délben éjszakai sötétség volt, a parti bódék széthullottak, a hullámok átjártak a mólón. Szerencse, hogy mint a Frucu írja csak a hét végén kezdõdik a jolle bajnokság, rosszul emlékeztem, azt hittem a héten van, nem tett volna jót, ha futam közben kapja el a flottát az idõ. Remélem mindenki megúszta, 120-as szélben egy hajó sincs biztonságban, pláne egy ilyen kis tavon nem lehet egy zsebkendõnyi viharvitorlával, vagy puszta árboccal elpucolni szálirányban, mert elõbb-utóbb jön a part. Szóval bejött az idõ, de elkerülte Pestet. Amúgy azt tarom, jobb félni mint megijedni, hajós embernek meg különösen nem árt tisztelni a természet erõit, a bátorság nem azonos a hülyeséggel. Egyszer viharos idõben vágtam a kertben a füvet Balatonon, mondja a szomszéd "Te itt? Az igazi vitorlázók most mennek ki a vízre". Felvilágosítottam, hogy most a hülyék mennek ki. Az igazi vitorlázóknak leponyvázva biztos kikötõben a hajójuk és nagyjából most kérik ki a kocsmában a második kör félszáraz vöröset. Az óvatosság egyébként sem árt általában. Néha elgondolkodom, ahogy a robogóval cikázok csúcsforgalomban, mennyire vagyok vajjon veszélyben. Valószinûleg eléggé. Amikor az embert valami komoly baleset éri, mindíg arra gondol utána (már ha életben marad), hogy mi lett volna ha..., hogy miért nem tette elõtte ezt, vagy azt, milyen könnyû lett volna ELÕTTE elkerülni. Nos mindnyájunknak arra kell gondolni MOST, hogy ELÕTTE vagyunk. Bár nem hiszem, hogy sok hasznára lehetek ezzel a bölcsességemmel a világnak, mert továbbra se gondolom, hogy nagyon olvassák ezt a naplót,( a minap bent jártam volt munkahelyemen, ahol kedves kollegám, aki napjának 80 százalékát a PC elõtt tölti, és mindíg szívélyesen érdeklõdik, hogy mi van a hajóval mondta, még nem olvasta) ami tiszta szerencse, mert az elmúlt néhény napban túlteljesítettem az éves elb...i tervemet, amivel mégse büszkélkednék amúgy. Ugye kezdõdött a feleslegesen bebírkózott vastag kábellel, amit ma ugyancsak veritékes munkával húztam ki. Aztán tegnapelõtt elkezdtem a villanyszerelést. Rendkívül élvezetes, hogy a kéziszerszámok már a végleges elektromos hálózatról mûködnek, valamint beraktam, rögzítettem, bekötöttem trafót, egyenirányítót, úgy, hogy egyes mûszerek már mutatnak, világítanak, de ...miután nagyon alaposan végiggondoltam a parti csatlakozó dugalj és dugó bekötését, elkövettem mégis a legáltalánosabb hibát, (aki csinált már ilyet tudja) miután alaposan bekötöttem a kábelereket, mégiscsak elfelejtettem egy kupakot elõtte felhúzni a kábelre. Ebben a mûfajban a csúcs, tengerész elektrikus koromban egy olyan kábeltuchel volt, ahol vagy 50 eret forrasztottam be kétszer ez okból. Két kábelt is rövidre választottam, ami persze csak azután derült ki amikor már jó sokat melóztam az egyik vég elkötésével és a behúzással. Mondjuk ez annak is köszönhetõ, hogy spórolás okán saját és uraságtól levetett, kukázott maradék darabokat használok Lehet, hogy öregszem? De lehet hogy csak a hõség.

Most néztem az esti híradót. Mutattak egy, a déli parton sekély vízben oldalára dõlt, megtépázott vitorlást, tán Rebell lehetett, ezek szerint mégsem úszta meg mindenki. És mi lehetett még? Remélem nem hagyta senki ott a fogát.

2006, június 26. hétfõ.

A szombatot ellógtam, de tegnap Judittal baromi hõségben behúztuk a fõkapcsolótáblát az akkutelepekkel összekötõ vezetékeket. Tekintettel a 12V-ra, elkerülendõ a feszültségesést kb. 120 mm2 -es vezetéket használtam, ezért nem volt könnyû a munka. Ráadásul ma kitaláltam, hogy a starter akkut mégse a fuxba(orrkabin) rakom, hanem a motor mellé a gépházba, (rövid a vezeték amit a Szilágyi Andristól kaptam) úgy, hogy a három drótból egyet vissza kell húzni. Ma ügyintéztem, valamint további konzolokat gyártottam a konyhaasztal alá, meg egy szögvas keretet, amire a trafókat, egyenirányítót, meg egyéb tápfeszültség firlefrancokat fogok szerelni a térképasztal alá. Egész jól bírom a meleget, bár tegnap amikor a kábelt húztam guggolva teljes erõvel, felállva többször elszédültem. De hát tegnap és ma is 36,5 fok volt a hajóban és 37,5 kint. (jó ez a napló, most visszanézve látom, hogy 15nappal ezelõtt még dideregtünk Balatonon, nem gyõztem fûteni, ha ez normális idõjárás....) Mondjuk izzadok minden pórusomból, a szemembe is folyik, de ma még elmentem egy órácskát utóljára epret is szedni a végigdolgozott nap után délután ötkor. Köszönhetõen a jó utaknak (pedig nagyon óvatosan hajtottam) a cipõsdobozban a robogó csomagtartóján az eprek hazaérve meglehetõsen összetöredeztek, úgy, hogy most eperturmixot vacsorázunk. Fonyódon a fiúk most futják a jolle bajnokságot,van némi nosztalgiám, bár nem izgat már a versenyzés. Nagyon megváltoztam ahhoz képest, hogy 15-20 évvel ezelõtt milyen bigott versenyzõ voltam.

2006, június 23. péntek.

Megvan az elsõ komolyabb hiba. Nem tragikus, mert helyre fogom hozni, de bosszantó. Az a helyzet, hogy a konyha munkapult sok vörösfenyõ lécbõl van összeragasztva hosszában. Ugye még büszkélkedtem is vele, hogy milyen ügyesen beborítottuk fehér dekorit lemezzel. Ezután, hogy megvédjem, betakartam karton lapokkal. Namármost, a fa a papundekli fedezékben alattomosan és észrevétlenül elkezdett keresztirányban enyhén domborodni. Õ tudja miért. Nem sokat, tán 3-4mm-t az egy méter szélességen, de ezt nem tûrhettem. Miküzben görbült, megfeszült a húzott szálon a dekorit, megnyúlt, vagy utánahúzódott pár tizedet a szélérõl, mindenesetre amikor alulról keresztirányú staflikhoz kiegyenesítettem, (merthogy görbe nem maradhat) a most rövidülõ külsõ kerületen a dekorit felbuggyosodott. Most egyelõre így marad és ha teljesen kész a bútor, kemény munkával le kell feszegetni a dekoritot a fáról és újat ragasztani rá. Nem aggódom miatta, mert megoldom majd, de rossz kedvem lett tõle.

2006, június 22. csütörtök.

Megcsináltam a keretet és a rugalmas szigetelést a ládával. Nekem nagyon tetszik. Nagyon erõs és pontos minden, már csak az ajtó hiányzik. Ezzel egyelõre várok, ráér, ne sérüljön a további munkák során. Holnap kezdeném a villanyszerelést. Ha már bekötöttem, a Gyula beforrasztja az elpárologtatót, aminek a fehér csöve látszik a képen elõl ahogy lemegy a padlódeszka alá, átmossa a hûtõrendszert nitrogénnel, levákumolja, betölti a gázt, elõl befejezem a hõszigetelést és már mûködhet is. Mondjuk kérdés a kondenzátor a külsõ vízhûtés nélkül mennyire lesz aktív, de a hajó alját nem süti a nap, 35 foknál nem lesz melegebb, ennek elégnek kell lenni a gáz lekondenzálódásához. Akkora a lemezfelület, hogy nem tudom elképzelni, hogy ne vigye el az 50 wattos kompresszor által termelt hõt. Ebben a hõségben nagyon hiányzik a hideg innivaló. Ajtónak ideiglenesen beteszek majd 6 centi hablemezt.

2006, június 21. szerda.

Most, hogy nézem a dátumot, engem is meglep, hogy még mindíg nincs kész a hûtõ. Pedig keményen dolgozom rajta, de csak tegnapelõtt került a helyére, mondjuk tegnap nem dolgoztam, mert a pici lányomat fogadtam a reptéren, ha várt volna egy napot, megkérhette volna a Busht, hogy hozza haza, (Hogy az mit keres itt, állítólag 56 évfordulójára jött, de hát hol van még okt 23. ? Szerintem azt se tudja milyen országban van. Kata mesélte, hogy kint nem hogy Magyarországot, de Európát se tudja sok amerikai, hogy hol van.) bár az elõbb beugrott még Bécsbe,( a rádió mondta, hogy a First Lady meglátogatta a Mozart múzeumot, amit ebbõl az alkalomból lezártak, érdekes lenne tudni, megmondták e neki, ki volt az a Mozart, vagy azt hiszi, amit a népe, hogy tán autóversenyzõ, mert keverik a Laudával ) nomeg Washingtonból indult valószinûleg, a Kata meg Chichagoból.Szóval elég pöszmögõsen haladok, de ez már nem újság, eddig is így volt, nem is tudom mit várok magamtól. Szóval helyén a láda, megvan a külsõ keret a munkalapban, némi töprengés után három oldalon 15mm-re kiugrattam az asztal síkjából, sõt a mosogató oldalán 40mm-re, hogy bármi kiömlik, ne folyhasson a hûtõbe, a belsõ kerethez holnap fogok hozzá. Le is fényképeztem a ládát még a beépítés előtt és után.

Mondjuk néha túlzásba viszem a precízkedést. Olyan vagyok, mint egy volt kollégám, a Tisza Attila, aki képes volt a szekrénysor háta mögött, a szekrény által teljesen eltakart konnektor sort, ami kicsit ferde volt kivésni a falból és újra szerelni, mert azt mondta, hogy nem tudná nyugodtan nézni a TV-t azzal a tudattal, hogy nem vízszintesek a konnektorok. Szóval azon elmélkedtem vajjon minden a falhoz csavarozott bútor (jelen esetben a konyha munkalap) biztosan a helyén marad e, ha a hajó 90 fokot oldalt dõl. Nem kell még havariának se feltétlen bekövetkezni ehhez, elég, ha mondjuk apálykor lefekszik a hajó. Bár eléggé rögzítettem mindent mindenhez, de elhatároztam, hogy plusz konzolokat rakok be az asztallap alá, minden bordához, amit alulról facsavarokkal a laphoz-, oldalról az acél bordákba fúrt 8-as menetekhez metrikus csavarokkal hozzáerõsítek. Így az egész bútor nyugodtan lóghat rajta. Ez az elsõ konzol 

 beleesik a hûtõ hõszigetelésébe, tehát, soha látszani nem fog, mégis gondosan lefestettem, miután kivágtam, kifurkáltam és összehegesztettem. Így száz év alatt se fog megrozsdásodni.

Az ember nagynéha hasznát veszi az ajándékoknak, valamikor kaptam (vagy Juditka kapta?) egy digitális hõmérõt, ami egyaránt mutatja a külsõ és belsõ hõmérsékletet. A külsõ hõmérséklet érzékelõjét betóltam abba a csõlábba ami kiáll a kabin tetejébõl és a ledöntött árbocot fogja tartani. Nos annyira jó a hõszigetelés, hogy a belsõ hõmérséklet egész nap megegyezik a külsõvel, (az se kevés, ma 32 fok volt) a tûzõ nap ellenére, pedig a (fekete) lemez kívülrõl annyira felforrósodik, hogy nem lehet megfogni. Tavaj ilyenkor még 40 fok felett volt a belsõ hõmérséklet, amikor még nem volt kész a szigetelés. Ma van a zene napja, a nyár elsõ napja. Ma három éve, hogy elhatároztam ezt a hajóépítést Párizsban, (ott tényleg megünneplik, no nem a tervemet, hanem a zenét) miközben az utcán énekelt, táncolt, muzsikált a nép.

2006, június 16. péntek.

Három nap ráment a hûtõláda belsõ részének kialakítására. Peti fiam sehogy se akarta elhinni, hogy a 8mm vastag bakelit lapokat össze lehet csavarozni, úgy, hogy 4-es menetet fúrok az élébe.Biztos mellé megy majd a fúró. Nem volt könnyû, különösen, hogy a doboz minden lapja trapézalakú, ahogy a hajótest kívánja, de remekül sikerült. 3,2-es fúróval elõfúrva, a felsõ lapot 4-essel átfúrva (ütküzõvel persze a csigafúrón, különben beszalad tövig) az alsó élére állított lapba mindezen keresztûl akkus géppel, gépi menetfúróval egy lépcsõben befúrtam a menetet és egy negyedik fúrógéppel besûlyesztettem a csavar fejének. Ez így ment vagy 50-60szor (12 éle van egy hasábnak). Egyetlen lyuk ment félre, (szerencsére kifelé, tehát a "láthatatlan" oldalra) az is csak azért, mert a harmincadik körül lezserkedtem és (egyszer) nem használtam a tolómérõt. A csavarozás mellett epoxival össze is ragasztottam az éleket, hogy abszolút vízhatlan és erõs legyen a láda. 1/3 -2/3 arányban ketté osztottam egy fáradságos munkával sok helyen kifurkált válaszfallal, hogy ne dõljenek benne össze-vissza a kaják, meg reményeim szerint a kisebbik részben lévõ elpárologtató ott hidegebbet fog csinálni, így a hûtésigény szerint is szeparálni lehet a dolgokat. Megint egy elmélet, lehet izgulni, megvalósul é. Ma nagy volt a jövés- menés, három látogatóm is volt, mondjuk mindegyik megbeszélt, de tegnapelõtt pl. beesett egy kedves fiatalember, aki a Tilos rádióban hallotta ennek a faliújságnak a címét, kiolvasta a naplót, kinyomozta hol a hajó és eljött megnézni.A látogatók feltartanak ugyan a munkában, de mégis jólesik az érdeklõdés és -nem tagadom- az elismerés, valamint megtörik az egyedül végzett munka egyhangúsága.

2006, június 13. kedd.

Nem szeretem ezt a szót, hogy "proaktivitás", de mégis használom, mert nincs magyar megfelelõje, nem úgy, mint a blognak, vagy a hómpédzsnek, amiket óvakodok kimondani. Mert ugye az óvatosság, defenzivitás (na tessék ez is idegen szó, mégis használom, de hát csak az ökör következetes, ahogy mondta valaki, hallottam/olvastam Vekerlét, Barosst, Ferenc Jóskát, hogy mondta volna, legvalószinûbb, hogy egy negyedik) csak a fele ennek, mert ebben az is benne van, hogy bölcs cselekvés is lõn, nemcsak odafigyelés, pláne beszarás. Szóval most mindenféle proaktív hûtõládaépítést forszírozok Amapolán. Mert ugye kezdetben elképzelék egy erõsen hõszigetelt ládát, felül két ajtóval. Azám, csakhogy ha a korpuszt bármiféle merev tartók rögzítik a hajótesthez, az megannyi hõhíd, ami a tökéletességre való törekvés jegyében elfogadhatatlan. Elvégre nem vagyunk profik! Utánanéztem, a fa, ami ebbõl a szempontból szóba jöhetne, egy nagyságrenddel (politikusok számára, akik elõszeretettel használják ezt a szót, de fogalmuk sincs mit jelent, ez nem azt jelenti, hogy valamivel több, vagy kevesebb, hanem , hogy tízszerese, vagy tizede) rosszabb hõszigetelõ, mint a zártcellás hablemez, amit használok. Ha meg nem használok merevítést, lettlégyen mégoly kemény a 12cm vastag szigetelés, ha rendesen megpakolom a ládát, néhány tizedmillimétert biztos mozdul, tehát nem lesz felhõtlen a kapcsolata a konyhapultba beépített ajtókkal. Ha meg elválik, akkor hõhíd, páralecsapódás, gombásodás, tovább lásd fent. Most azt eszeltem ki, hogy a láda nem lesz összeerõsítve a pulttal. Áll a teljesen vízmentesen tömítve/ragasztva összecsavarozott bakelit lapokból álló kaszni a bakelit platón, (istenáldása ez az anyag, pedig még kicsit húztam is a számat, amikor a Komár Józsi rábeszélt, hogy mentsük meg a kidobástól) körberagasztva a pontos illesztésekkel összeállított szigeteléssel, a konyhai munkapult alatt, körben kitámaszva a szerkezethez. De nincs fix kapcsolata a felette lévõ pulttal. A munkalapba beleépítem az ajtók keretét, mely benyúlik a ládába, a légrést nem- nedvszívó rugalmas szigetelõanyaggal bélelem (Armaflex, Polifoam). Ezek után akár több millimétert is mozoghat a szerkezet. Nem szabad megfeledkeznem a vízleeresztõ csonkról, meg az elpárologtató és termosztát oly módon való beépítésérõl, hogy késõbbi esetleges meghibásodásuk esetén cseréjük könnyen, a szerkezet rombolása nélkül megvalósítható legyen. Nos jónak tünik elméletileg, de mint tudjuk az elmélet virágos mezõ, a gyakorlat száraz sivatag, majd kiderül mennyire voltam proaktív. Ma félálomban (megint éjjel kettõ volt amire befejeztük az eperlekvárt, ez már a második éjszaka jelentõs alvásminusszal) helyére hegesztettem az alapkeretet, lefestettem a varratokat, meg ahol hegesztéskor leégett a festék, rácsavaroztam az alaplapot, ráragasztottam 10cm hungarocellt (ez is kukázott anyag, ebbe voltak csomagolva a Novotel szobafelújításkor az új fürdõkádak) és 3cm Roofmatet, ezen áll (vagy bukik) majd a láda. A bal oldali (WC melletti) válaszfalra pedig három réteg 3cm vastag Roofmatet ragasztottam,vízbázisú szõnyegpadló ragasztóval, a negyediket a ládára fogom Pálmatexszel (hogy még véletlenül se legyen kondenzvíz lehetõség) felragasztani és a helyére tólva a három réteghez hozzáragasztani. Ez a sok kulimászozás (ja PUR habbal kifújtam a WC alatti teret, hogy ott se legyen kondenz) azzal jár, legalábbis nálam, hogy egy (rövid)idõ után feladom a kezeim tisztán megõrzésének szándékát, így napokig míg le nem kopik a ragacs ijesztõen feketék, foltosak. De hát nem megy másként, hacsak nem akarok "keztyûben motoszkálni".

2006, június 12. hétfõ.

Úgy kezdhetném, mint régen a lányregénykben, hogy aszongya, "kedves naplóm, régen írtam beléd...". Hát kitaláltuk, hogy lemegyünk Balatonra pihenn egy hétre. Egy napra, a csütörtökre vissza kellett jönni hivatalos ügyben, kizárólag ezen a napon volt jó idõ, a többin minden nap be kellett fûteni, mert 14 fok volt a házban. Esténként úgy ültünk a kandalló elõtt mint két helyérdekû makk ász. A múlt hétvégén elfogyott az utolsó tuskó is, már egész használható deszkákkal kezdtem el tüzelni, úgy, hogy kénytelen voltam 18 mázsa tüzifát hozatni. Azért ennyit, mert ennyi fér el az eresz alatt a ház mögött, máskor kitart három-négy évet is, amennyit hidegben lejárunk, de ha most jön a jégkorszak nem tudom meddig lesz elég. Szinte minden nap esett az esõ. Kint maradt a talicska amivel eltrógeroltam a fát, 24 óra alatt 10 centi víz volt benne. Tegnap délelõtt lesétáltunk a partra, elvileg kinyitott a strand, úgy hogy már fizetõs, de még a pénztáros is elmenekült, egy horgász volt kívülünk a parton. A vakondtúrásokat elmosta az esõ, a fû vizesen tocsogott a lábunk alatt, a vakondok vagy megfulladtak, vagy úszóhártyát növesztettek az ásólábuk helyén. Reggel 8(!!) fok volt, leültünk egy padra a parton, úgy voltunk öltözve mint télen és nem volt melegünk. Jó 4-es, ötös (akinek nem ismerõs a Beaufort skála, olyan 25-35 km/óra) keleti szél fújt, befúvásokkal, enyhén tarajos hullámokkal, annyira magas a vízszint, hogy a strandon ahol máskor egy méterre van a betonszegély alatt, most kijárt a víz. Földvár elõtt verseny, vagy edzés lehetett, mert spinakkerrel száguldottak hajók, tán rep.hollandik, vagy 470-esek. Nos egy órát ültünk ott, a nap erõsen sütött, úgy, hogy visszafelé minden vastag göncünket a karunkon vittük, vagy 15 fokot emelkedett a hõmérséklet ezalatt. Délután Judit bikiniben napozott a füvön, perzselõ napsütésben. Nem tudom az üvegházhatás, vagy az ózonlyuk, vagy mifene, de hogy ez nem normális az tuti.. Megint áradnak a folyók, a pesti rakpart megint lezárva, a Hernád mellett házakat önt el a víz, emberemlékezet óta nem volt egy évben két árvíz, pláne júniusban. A Siót megint engedik, mert 10 centivel magasabb a víz, mint a megengedett maximum. Annyira megörültünk a jó idõnek, hogy semmi kedvünk nem volt hazaindulni, végül is hajnali két órára értünk Pestre. Legalább nem volt dugó. Ilyenkor különösen óvatosan vezetek a 8-as és 811-esen (nem járok sztrádán) kétszer is ugrabugráltak õzek az úton, nyuszi futkározott elõttünk, egy süvölvény rókakölyöknek (pontosan úgy nézett ki a kanál füleivel, mint Vuk a rajzfilmben, csak nem vörös volt, hanem világosbarna) meg egészen meg kellett álljak, mert elvakulva a reflektortól másodpercekre megbénult az út közepén, majd észbekapott és kövér farkát felkapva tovaszökellt. Ezzel együtt reggel hétkor keltünk Jutka iskolába, én Amapolára indultam. A hûtõláda alapkeretét szabtam méretre és hegesztettem össze, kétszer lefestettem, ezen áll majd a kb. 180 literes "normálhûtõ" láda. Délután "szedd magad" epret szedtünk nem messze Amapolától szembe a Csepeli Szabadkikötõvel, most lekvárt fõzünk.

2006, június 2. péntek.

Pár nap szünet következik. Le kell menni Balatonra, mert van lent némi dolog, meg pihenni fogunk egy pár napot. Ma mindenféle boltbamennivaló van, ami azért szomorú, mert esni fog, ami robogóval nem egy öröm, de nem autózom napközben, mert nincs türelmem ülni a dugóban. Ha kijutok a hajóra, a hûtõláda építését kezdem, mert ezt addig kell berakjam, amíg a szalon többi bútora nem alakul, mert sok hely kell hozzá. Balatonról nem szabad elfelejtenem a régi hegesztõtrafóból kiszedni a nagy graetz diódacsoportot, meg felhozni egy 12V-os trafót, hogy legyen a hajón addig is 12V egyenáram kipróbálni a dolgokat, pl hûtõkompresszort, amíg nincs akkutelep.

2006, május 30. kedd.

Bedolgoztam a fenékbe 12m 30 x 30-as szögvasat. Arról van szó, hogy a szalon bal oldalán lévõ bútor sort indítom. Ez kezdõdik a belépéskor balra egy navigációs asztallal, ez egy 90cm széles quasi íróasztal, felette lesznek a mûszerek, bal kéz felõl már ott van a fõkapcsolótábla, majd egy alacsony fallal határolva a patkó alakú ülõbútor, közepén asztallal. Az asztal lesûlyeszthetõ és akkor valamelyik háttámlát berakva rá dupla ágy. Nos ennek a cuccnak kellett az alapozáshoz ledarabolni, behegeszteni, lefesteni a szögvasakat. Nagyon ki kell találni, hogy ergonómiailag tökéletes legyen. Most pl. gondolkodóba estem, hogy jól választottam e meg a majdani háttámlák vastagságához a beülõmélységet, mert ha a támlák vékonyabbak lennének mint a 15cm vastag úlõ/fekvõ matrac (kivéve az asztalra berakósat) akkor csökkenhetne a patkó végén a beülõmélység és nagyobb lehetne az asztal, úgy hogy lehet, hogy holnap egy két vasat átszabok. Most még nem nagy ügy, csak arra kell vigyázzak, hogy bele ne vágjak a sikítóval a fél-egy centivel alatta lévõ édesvíztankok 0,8-as lemezébe. Ezeket hegesztéskor vizes ronggyal kell takarnom, nehogy beleégjen a fröcskölõ vas, mert onnan kezdve a rozsdamentes lemez rozsdásodni fog. Ha elrontom a bútoralapot, ezen már késõbb nem lehet változtatni és kényelmetlen, vagy legalábbis unpraktikus lesz. Csökönyösen ragaszkodom ahhoz, hogy a sûlyszthetõ asztalnak csak egy lába lesz . Ez két teleszkóposan egymásba csúszó négyzetes (80x80) zártszelvény lesz, az alaplemezt már be is hegesztettem, szilárdan bekötve a bordákhoz. Kell bele találjak egy erõs rugót, aminek a rugóútja olyan 30 cm. Ez alaphelyzetben feltólja az asztallapot 75 centire, ahol beklattyan egy ütközõ pöcök. Ha ágyat csinálok, ránehezedem az asztalra, elõtte kihúzom a pöcköt, lenyomom a lapot a rugóerõ ellenében és amikor eléri a lap az ágyszintet beklattyan a pücök egy mélyebben lévõ furatba. Reggel ugyanez fordítva. Elvileg akár mûküdhet is, csak találni kell egy ilyen rugót. Még fogalmam sincs hol keressek, aki tudja szóljon!

2006, május 25. csütörtök.

Beburkoltam a jövendõbeli navigációs asztal bal oldalán, a cockpittal határos falat. Ide kerül a fõkapcsolótábla dupla ajtaja. A szerelvények, mûszerek, kapcsolók alapvetõen a felsõ ajtón vannak, az alsó tartalék, (meg ez takarja a sorozatkapocsléceket) hogy ha késõbb valamit még fel kell rakni, legyen hova. A képen ( képek 2) látszik, hogy még beépítés elõtt már kellett felrakjak egy választó-kapcsolót a villanyboylernak, ami parti áram esetén kapcsolja ki-be két teljesítményfokozatban a boylert. A navigációs mûszertábla az asztallal szemben a backboard falon lesz. Minden zsanérosan könnyedén nyitható, a vezetékek flexi kábelkorbácsokban összefogva "omegába hajolva" követik az ajtónyitást, abszolút kiküszöbölve a profi hajókon szokásos "rövid vezetékeken lóg a tábla, egyszer-kétszer kihajtható csavarokkal rögzítve" megoldásokat.

2006, május 23.kedd.

Tegnap vettem három tábla fehér dekoritlemezt és nekiálltam a szekrényoldalt beborítani. Kontakt ragasztót használtam, ami remek anyag, de ha egyszer rosszul illeszti oda az ember, nem lehet javítani. A belsõ oldalon el is szúrtam, úgy hogy itt két darabból áll a borítás. Sebaj, majd rakok oda egy polcot. De többet ilyet nem csinálok. Ez az OSB olyan undorító anyag, hogy ez volt az utolsó, hogy hozzányúltam. Délután meghozta a konyha munkalapot a Józsi. Szép nagy darab, egy méter széles ( mondjuk ebbõl 40 centi az edényes szekrénybe esik) és 2,60 hosszú, három centi vastag vörösfenyõ. A felsõ oldalát ennek is beborítottuk dekorittal. A korábbi balsiker nyomán kissé aggódtam, de hárman baj nélkül felraktuk a dekoritot, pedig elég sanyargatottak voltak a körülmények, a hajó mellett egy kis állványkán csináltuk, méteres gazban, miközben hullott ránk a kanadai nyárfa vattaszerû termése, hogy az is forogjon a sírjában aki ezt az undorító növényt behozta az országba. Helyreraktuk, pontos volt milliméterre, mert szombaton csináltam a maradék OSB-bõl egy sablont és az után vágta méretre a Józsi. Ma oda is csavaroztam a helyére. Nagyon jól mutat, de csak azután jutott eszembe, hogy le kellett volna fényképezni jelen napló számára, hogy már telepakoltam szerszámokkal. Elõtte letakartam az egészet dobozokból kitermelt vastag kartonokkal, hogy ne sérüljön. Éppen a papundekliket hajigáltam kifelé a raktárnak használt hátsó kabinból, amikor korombéli sörtehajú köpcös ember tünt fel a létra tetején. Érdeklõdött eladó e a hajó, mert, hogy ki van írva.(Ez hülyeség, egy nagy fekete táblát állítottam a hajó elé és krétával rárajzoltam, hogy fog kinézni, meg hogy "Tervezõ=beruházó=kivitelezõ=tulajdonos= Bartyik Vilmos, határidõ>2006, szóval ahogy építkezéseken szokott lenni, meg ennek a faliújságnak a címét, ezt nézte eladó táblának új ismerõsöm.) Bemutatkozás után dõl belõle a szó, van egy motoros hajója, de most épít egy nagyobbat, 4m széleset 16m hosszút, 200 lóerõs "Z"hajtás lesz rajta, mindjárt ceruzát kért, hogy lerajzolja, adtam neki, mutattam a papundeklit az asztalon, hogy oda rajzolhat. 0,5-ös ceruzával rajzolok szerkesztek a finom illesztések miatt, az ember viszont minimum ácsceruzához, vagy inkább hegyikrétához szokhatott, fel sem tünik neki, hogy az elsõ centinél kitöri a hegyet, csak vési a papírt és csodálkozik miért nem fog a ceruza. Magyarázom, hogy ez finom holmi, könnyû kezet igényel, de közli, hogy a légióban nagyon megerõsödött a keze, most hogy mondja kiköpött Tuskó Hopkins. Nem mindennapi versenyzõ, kiderül van egy csomó közös ismerõsünk, mesél az épülõ hajójáról, sokkal használhatóbbnak tünik, mint a múltkori delikvens, aki filcbõl akart hajót csinálni. Kikisérem a kocsmáig, meghív egy akármire (csak buboréktalan ásványvizet iszom) hogy megmutassa a fényképeket. Valóban profi a pali, óriás vashajót épít, nekem egy bajom van vele, meg is mondom, öregségemre minden köntörfal lehullott rólam, ez a laposfenekû tepsi, hiába van alúl egy kicsiny "V" formájú gerinc nem fog fordulni neki. Hiába hajtja ki a "Z" hajtómûvet, csak az fog történni, hogy keresztbe áll a hajó, de egy darabig még ugyanabba az irányba fog haladni, mint a manöver elõtt. Új ismerõsöm azonban kételkedik ebben, nagyon bízik az erõs motorban, meg az elõre-hátrákban. Valószinûleg motoros hajóvezetésben magasan felette áll az én gyakorlatomnak, nem vitatkozom, de továbbra is az a véleményem, hogy kellene a hajó fenekére még valami laterálfelület, mert ismerem a borzamat, amikor schwert nélkül kell a jolléval fordulni, mert nincs elég mély víz a hajó alatt. Ö volt ma a második látogató, reggel amikor a gumicsónak szerviz mellett robogtam, ismerõs õsz fej tünt fel egy mikrobusz volánja mögött, visszafordultam, csakugyan a Kõ Pityu volt (becsületes nevén Kõvári Ístván) régi jóbarát, vitorlás szövetségi ember, meg motorosvezetõ, még mentett is, amikor a bajnokságon Fonyódon borultam 25-ös jolléval, ami nem nagy dicsõség, de olyan mint boxban a kiütés, csak azzal történik meg aki odamegy. Tetszett neki a hajóm.

2006, május 22. hétfõ.

Végigdolgoztam a hétvégét. Kihurcoltam a hajóra a télen elkészített fõkapcsolótáblát, hogy ha elakadnék a konyhában legyen mivel folytatnom hirtelenjében. Szombaton vettem egy nagy 12-es OSB lapot, ebbõl meglehetõsen keserves munkával kiszabtam a nagy, mennyezetig érõ ruhásszekrény oldallapját. A nehézség a szokásoson túl (minden oldal ferde, sehol egy derékszög) az volt, hogy a 1,5 x 2,5 méteres lappal megtelt a cockpit, kint esett az esõ, csak fedél alatt tudtam szabni, de alig maradt helyem körbejárni. Amikor már nagyjából megvolt a méret, a finomítást már bent csináltam, de ettõl meg minden úszott a fûrészporban, vasárnap egy órát takarítottam utána. Az OSB amúgy elég hitvány anyag, de vízálló, egyszer hetekig áztattam egy darabkát és nem ártott neki, azonkívül itt mindkét oldalára dekorit lemezt fogok ragasztani. A gáztûzhelyhez a PB gáz rézcsöve a padlószint alatt acélpáncélcsõben megy majd, ennek kifúrtam (a szokásos nóta, sok kicsi furat körben, majd kiütni és kireszelni, ebben a mûfajban az árboctalp két 10 mm vastag ((!))acél lemezén a mosogató és mosdó 50 mm átmérõjû lefolyóinak kivágása volt a legkeményebb, az fél napig tartott) a vízmentes válaszfalat a fuxból és behegesztettem a WC alatt átdugva egy két méteres csövet. Könnyebb lett volna megcsinálni akkor, amikor még nem volt a helyén a WC padlója, de akkor még nem jutott az eszembe. Kiváncsi vagyok, amikor már kész leszek a hajóval, mi fog még kiderülni, hogy elfelejtettem. A PB gázpalack a fux felett lesz a decken egy csinos vörösfenyõ ládában, a láda alja lyukas lesz, innen megy át tömítetten a rézcsõ a decken a fuxba és tovább a csövön át a tûzhelyig. A palack nyakán a reduktor után a tûzhelytõl kapcsolható mágnesszelep lesz.

2006, május 18. csütörtök.

Leragasztottam a fenéklemezre a hûtõláda kondenzátorát. Ez saját találmányom, a hajókban általában komplett aggregátorokat szerelnek be, azaz a kompresszor mellett ott a ventillátoros hûtésû kondenzátor. Ezzel az a baj, hogy a legeldugottabb helyekre zsúfolják be, ahol nem tud hülni,a kondenzátor. Általában minden hûtõt függetlenül attól, hogy kicsi konyhai gép, nagykonyhai hûtõkamra, vagy egész épületet hûtõ klímagép úgy szoktak elrontani (fõleg menõ belsõ és nembelsõ építészek) hogy a kondenzátort, amit csúnyának tartanak eldugják valami jó zárt (de legalábbis poros) helyre amitõl csak fõ a saját melegében, jóesetben csak zabálja a villanyt és rosszul hût, rosszabb esetben megemelkedik a kondenzátornyomás, (a gáz nem tud cseppfolyósodni) és leáll az egész gép. Persze csak ha mûködik a védelem, mert ha nem, leég a kompresszor. Szóval azt találtam ki, hogy rézcsõbõl csinálok egy hosszú kígyót, amit felragasztok az acél fenéklemezre, amit a víz prímán hût alulról. Ez a kondenzátor. Az egészet megméretezte egy hûtõs mérnök és megcsinálta a Varga Gyula, a legprecízebb hûtõs aki életemben láttam. Most alakítom a konyhapultot amibe beleépítek egy 200 literes hûtõládát, ezt magam csinálom, középen lesz az elpárologtató és két ajtón lehet pakolni felülrõl. Ha az ember fejben tartja mit melyik oldalra tett, csak az egyik ajtót kell felnyitnia, ha ki akarja venni. Így még kisebb lesz a hidegveszteség. Hajón nem lehet eléggé spórolni a villannyal. Legkevesebb 10 cm vastag hõszigetelése lesz, ezektõl a megoldásoktól várom az optimumot. Gondban vagyok a gáztûzhellyel, egyrészt arany árban adják, másrészt ahány gyártó, annyi méret, pedig a pultot a jövõ héten ki kell szabjam, ha tovább akarok lépni ezen az oldalon. Márpedig az nem megy, hogy az ember ide-oda dolgozgat. Sajátos módon felülrõl lefelé épül a konyha, mert a deck nem pontosan párhuzamos a padlóval. Namármost, ha csak nem akarok trapéz alakú szekrényajtókat a pult síkja felett, akkor el kellett döntsem, hogy a deck, vagy a padló vonalával legyen párhuzamos a hajón amúgy is relatíve értelmezhetõ "vízszintes" munkapult. Végül is a Komár Józsival való hosszas konzultálás után a felülrõl indítás gyõzött, a 205 cm hosszú, hétajtós keretet tegnap és ma be is szereltem. A láblécnél lesz elcsalva a pár centiméteres "nempárhuzamosság". Kellett még csináljak a PB gáztûzhelyre egy gázbekötési tervet, amit majd alá kell irassak/pecsételtessek egy felkent gáztervezõvel, mert csak így vizsgáztathatom majd le a hajót. Amúgy tavaj kértem már egy elõzetes szemlét, ahol olyan dicsõítõ jegyzõkönyvet írt az igényes munkámról a hatósági ember, hogy szinte belepirultam.

2006, május 16. kedd.

A szalon konyha részén nyomultam továb az elmúlt napokban. Lesz egy sor bútor, ami a "head" ajtajától indul a következõképpen: hûtõláda 70cm, mosogató 50cm, gáztûzhely 54cm, (max 50 a korpusz, 4 a himba, ami megdõlt hajónál is egyenesen tartja a tûzhelyt) 90cm munkalap alatta 2x3 fiók, 70cm mennyezetig érõ kétajtós ruhásszekrény. A padlódeszkákat tartó acélbordákra laposvasakat hegesztettem, amikbe 6-os meneteket fúrtam, ezekhez fogom lecsavarozni a bútor alsó láblécét. Ki kellett találnom a méreteket, a tûzhellyel vagyok bajban legjobban, nem találok elfogadható áron megvásárolható és megfelelõ tipust. Lehet, hogy azt is csinálnom kell.Volt még egy rész a bejárat steuerbord felõli részén, ahol még nem volt burkolat, csak hõszigetelés, ezt párazáró fóliával lefedtem és bakelittel burkoltam. (lásd képek 2) Sajnos elfogytak a nagy táblák, hét részbõl toldoztam össze, de a szekrény belsejében nem lesz látható, ami meg a szekrényajtó és a bejárat közé kerül azt lefedem mahagóni furnírral.

A jövendőbeli konyhasor .

Ahol a pillanatszorítók vannak az lesz a fűszerpolc. alatta a tolóajtós edényszekrény, alatta a pult.

2006, május 10. szerda.

Hát megvan a feredõszoba nagyja! 

Minden burkolat, padló a helyén. A falakat alaposan le kell takarítani, majd fugázni a lapok találkozásánál és már lehet is pacsálni. Persze csak vödörrel hozott vízzel, mert a gépészet még csak félkész, de ez már semmiség ahhoz képest ami idáig elkészült itt. A mosdót tartó zártszelvény vázat csinos szekrény takarja, mellette lesz a mosógép.

2006, május 9. kedd.

Az elmúlt napok a "head" padlójának burkolásával teltek. Amikor még tavaj ilyenkor elkezdtem a munkát az üres hajótestben , hogy egyáltalán lépni lehessen benne, az elsõ amihez hozzákezdtem, a jövendõbeli padlót tartó acélszerkezet behegesztése volt. Ezt a keretszerkezetet, alapos festés után, kidobott szállodai ajtólapokból kivágott ideiglenes padlódeszkákkal borítottam. Most eljött az idõ, hogy a fürdõ/WC-ben megcsináljam a végleges padlót. A tartókat eleve úgy csináltam, hogy erõs lejtés legyen mindenfelõl a középen lévõ összefolyóhoz, ahonnan a zuhany vize egyenesen a fenéktankba folyik. Persze ez csak nyugalmi állapotban vízszintes helyzetben igaz, ami ugye hajón nem mindíg áll elõ. Ezért van e fülkének jó 10 centi magas küszöbje, falak és padló a fehérre fújt 8mm vastag bakelit lapokkal borítva, amiket az illesztéseknél fehér sikaflexszel fogok tömíteni, ezáltal a teljes belsõ rész tökéletesen vízzáró lesz. A padló egyetlen eleme nem fix, a középsõ, 50 x 50 cm-es a fenéktank feletti, ezen van a lefolyó, ez szükség esetén kiszedhetõ, a tank tisztításához. Namármost. Máshol, mondjuk a szalon alatt, felszedhetõk lesznek a padlódeszkák, tehát a fenék belsõ része takarítható, karbantartható, de a fürdõszobában le lesznek csavarozva, a csavarfejek kiglettelve, tehát, ha a kondenzvíz kicsapódik a hideg fenéklemezen, azt se kitörölni nem lehet, se kiszáradni nem igen fog, azaz a hajó belülrõl fog szétrozsdásodni, ha sokáig vagyok hideg vízen fûtött belsõ térrel. Ezért kénytelen voltam ezen a helyen a feneket belülrõl, 3cm vastag zártcellás hablemezzel, a fordított lapos tetõk hõszigeteléséhez használatos ROOFMATE-tel borítani. Ez csak akkor fog (reményeim szerint) tökéletesen mûködni, ha minden négyzetmillimétert lezárok, hogy sehol ne tudjon alámenni a levegõ, mert ha nem mûködik a párazárás, a lemez és a szigetelés közt folyamatos lesz a kicsapódás. No ez volt egy rettenetesen pöszmögõs meló, (többször jártam úgy a szabálytalan alakú lapok kiszabásánál, mint az öreg székely, aki kocsirudat kezd faragni, de a végén fogpiszkáló lesz ((talán)) belõle) mert a fenék 30 x 80-as "L" kereszt- és 50 x 5-ös laposvas hosszbordákkal tagolt, ezeket is borítani kellett, ráment eddig két nap és még a holnapi nap egy része is rámegy majd, de nagyon meggyõzõre sikeredett. Az anyagot vízbázisú szõnyegpadló ragasztóval ragasztottam a fenéklemezre, ez kikeményedés után többé nem oldódik vízben, szerves oldószeres ragasztótól megfulladtam volna a kicsi, nehezen szellõztethetõ fülkében. A padló alatti tér hõszigetelése egyébként is fontos itt, mert elég kellemetlen lenne mezítlábazni a fürdõben enélkül, a fûtés ellenére, mondjuk télen.

2006, május 3. szerda.

Három napig Balatonon azon kívül, hogy levágtam egy órás munkával a füvet csak henyéltem. Nem is igen lehetett mást csinálni, mert szinte végig esett az esõ. Szép kis május elseje volt hétfõn. Ha akartam se igen tudtam volna "munkával ünnepelni". De úgy látszik nem szabad nekem pihenni. Kiolvastam Moldovától Che Guevara "Napló"-ját és Ken Folet "Vadmacskák"-ját. Ja és megfoltoztam három hajóépítõ nadrágot. Ettõl erõs derékfájással jöttem haza hétfõn este. Tegnap neki is estem kis hajómnak, kihúztam sikaflexszel a "graywater" tank (a nem fekáliás szennyvíz) varratait ezúttal kívülrõl, majd belülrõl ráraktam egy jó vastag réteg katepoxot. Átfúrtam a konyha/WC közt a válaszfalat és becsöveztem a tankig a mosogató lefolyót. Persze mosogató még bútorostúl sehol, de elkezdtem kitalálni. Ez egy sor bútor lesz, a szalon ajtótól indul egy plafonig érõ szekrénnyel, fiókos munkalappal folytatódik, majd gáztûzhely, mosogató és hûtõláda zárja a sort. Rengeteg hely kell a majdani motyóknak, bár igazából fogalmam sincs, hogy mennyi, de az a tapasztalatom, hogy akármennyi a hely, az mindíg kevés. Ma befejeztem végre a robogót, (mocskos lehetett a benzin, szét kellett szedni a teljes üzemanyagrendszert, kínlódtam vele részletekben összesen bõ egy napot) ami olyan nekem, mint a madárnak a szárnya, tegnap két órát autóztam reggel a hajóig, na erre nem vagyok hajlandó, ez az út a robival max 15 perc, bármilyen is a dugó az utakon. Amire végeztem dél volt, nem mentem már ki a hajóra, legalább jól kiszárad a festék a vízpróba elõtt, bementem a mûhelybe és a fürdõszobák bontásából mentett bakelitlapok utólját megszabadítottam a ráragasztott tükörtõl. A nyolc darab, mintegy négyzetméteres, lapra olyan alaposan ráragasztották a 3 mm vastag tükörlapot, hogy csak apró darabokban tudtam leszedni, fröcsköltek a szilánkok, amire végeztem, több sebbõl véreztem majdnem mint Krisztus urunk, de megvan az anyag a szalon burkolatának befejezéséhez. Kaptam tanácsot, hogy használjak keztyût, de egyrészt a sérülések egy része a bal alsókaromon lett, másrészt képtelen vagyok keztyûben dolgozni, akárcsak a Rákóczy Pisti apósa (Isten nyugosztalja, neves autószerelõ mester volt ) aki amikor látta, hogy Olaszországban egy hajóépítõ keztyûben dolgozik, így kiálltott fel, "odanézz, keztyûben mtoszkál!" Szerencsém is volt, a Komár Józsi hazafelé indult, ott megy el a hajó elõtt, berakta az egész anyagot az autójába és kiteszi a hajó alá, megúsztam egy fél napos holnapi szállítást. A hajóépítéshez a legfontosabb kellék a pénz után az idõ. Mondjuk azt hittem, hogy ha nyugdíjas leszek lesz bõven, van is, de valahogy minden percet sajnálok, amit nem e célra fordítok, az április havi csekkfeladást is addig halogattam, amíg május lett.

2006, április 28. péntek.

Kész a falak és mennyezet burkolása a WC/fürdõ-ben! (head, ahogy az angol hívja, állítólag azért, mert valamikor a hajó orrában azaz a head-ben pottyantottak a tengerészek, mosdás akkoriban még nem volt divat) Tegnap robogót szereltem, kedden folytatom, ez is egy dráma, de nem ide való. Ma sikaflexszel szigeteltem a zuhany-mosdó fenéktankot. Ahol a válaszfalakat behegesztettem a bordák közé, nem raktam vízzáró folyamatos varratokat, mert fejjel lefelé lógva a bilgébe nem sok kedvem volt ehhez, ezért most a varrathiányokat sikával kihúztam és ráfestek katepoxszal. Még így is elég kínlódás volt hozzáférni. Jövõ héten vízpróbázom és ha jó, nekilátok a vízvezeték szerelésnek. Az a tervem, hogy a head-et üzemszerûen használom itt a parton építés közben is. Most három napra lemegyünk Balatonra kertészkedni, pihenni, meg munkásnadrágokat fogok foltozni, mert minden gúnya leszakadt már rólam.

2006, április 24. hétfõ.

Ez a hõszigetelés, pláne mennyezet, tehát fej felett, nagyon ocsmány meló. A szálas üveggyapot paplan mikroszkópikus szemcsékbõl álló porfelhõt okád ki magából, amitõl fulldokolva köhögök, taknyom nyálam összefolyik és szúr és viszket. Porálarcot ha felveszek, a kifúvott levegõ bepárásítja a szemüvegemet, úgy hogy nem látok, annyira meg nem megy még a hajóépítés, hogy akár csukott szemmel is...Péntek, szombat, vasárnap három nap alatt 1,4 m2, a "head" mennyezetének hõszigetelése és burkolata amit sikerült felrakni. Mondjuk közben mást is intéztem pl.volt szavazás is, de akkor is siralmas teljesítmény három napra. Pedig nem megy gyorsabban. Ha normában csinálnám, a hideg vízre valót se keresném meg vele. VISZONT TÖKÉLETES. Milliméternél nagyobb hézag sehol. A mennyezet 6.8m sugarú íven hengerpalást felület, persze a falakhoz meg ferdén illeszkedik, úgy hogy továbbra is sehol egy derékszög, a 8mm vastag bakelit lapot kiszabás után egy -a szalon mennyezetének hajópadlózásánál már bevált - állítható hosszúságú teleszkópos rúddal és olajemelõvel nyomatva görbítettem a helyére. Anyira elfáradtam estére, hogy már kilenckor ágyba hanyatlottam, aminek az egyenes következményeként ma hajnali fél négykor felébredtem, úgy hogy most írom a naplót. Ahogy öregszem egyre csökken az éjszakai alvásigényem, hat óra alatt kialszom magam, viszont délután elalszom állva. Persze amíg a hajót építem ez nem mûködik, de ha kész lesz, vagy legalábbis lesz egy használható fekhely a hajón, (erre mondjuk egy két hónap múlva van esély) ebéd után aludni fogok egy órácskát minden nap. Elgondolkoztam a ménkû nehéz bakelit lapokat emelgetve, mennyi súlyt raktam be idáig és fogok még berakni az üresen is 6 tonnás hajótestbe, de nagyon nem aggódom, annyira lapos a hajó feneke, azaz a vízvonal által határolt felület olyan terjedelmes, hogy ha mondjuk egy tonnával nehezebb lesz a kész hajó a tervezett tíz tonnánál, (ami nem valószinû) akkor a tervezett egy méter helyett 105 centiméter lesz a merülése.

Ezt mostmár este írom, egész napos munkával háromnegyed négyzetméter. Benne van egy ablak is a mosdó felett. Maradt holnaputánra bõ másfél négyzetméter, holnap más dolog lesz, néha ügyintéznem is kell.

2006, április 20. csütörtök.

Nem sikerült rekordot döntenem. 1,68 m2 volt a mai teljesítményem, holnap még kevesebb lesz, mert kifogytam az önfúró csavarokból, amikkel a bordákra és acél falakra a párnafákat erõsítem, úgy, hogy boltba kell menni. Ráadásul a mennyezettel folytatom, ez még nehezebb lesz.

2006, április19. szerda.

Szigetelés burkolás a mosdó környékén. Tíz óra munkával képes voltam kb.1.7 m2- el elkészülni. Hát nem sok, pedig ez eddig a napi rekordom. Volt már, hogy a négyzetmétert se értem el. Úgy, hogy nem igen van mit meséljek róla. De mesélek másról. Idõnként érdekes embereket sodor oda a szél. Szabom a decken a bakelitot, megszólít egy férfi, nem tudom e a szembelévõ hajóroncsot kitõl kellene megvenni. Ez egy szovjet építésû 10 méter körüli förmedvény, totál szétrohadva, mûanyag-fa konstrukció, van benne egy rozsdarágta, formára harckocsimotor, vízsugár hajtómûvel, tele a hajó vele "tokától bokáig", mondanám, ha nem hajó lenne. Senki nem tudja ki felejtette itt. Ha valaki rendbe akarná hozni, el kellene kezdeni lebontani a szétmállott részeket, a végén oda jutna, hogy a helyén tudna építeni egy új hajót. Szóval a vándor úgy gondolja, hogy kezdene vele valamit. Kérdezem milyen hajót keres, mondja egy olyan 12 méterest. Nocsak. Pont ilyet akkor mint amit én csinálok ez annyi, mondja alacsonyabbra gondolt. Érdekes, gondolom az enyém egy kifejezetten alacsony hajó. Mindenesetre megpróbálom lebeszélni a szovjet csodáról, nézze meg alaposan, csak szeméttelepre való. Kérdi mi kell egy hajóra,..rádió, CB ? Már a kérdés is meglepõ, olyan mintha megkérdezné valaki mi kell egy családi házhoz , mondjuk televizió? Hát a rádió az kell, de csak a végén, elõbb egy csomó más, pl. ivóvíz, üzemanyag, szennyvíztankok, egy használható motor és még ezer más. Bevallja leginkább építene hajót, méghozzá mûanyagból. Nocsak, és nekilátna sablont, õsmintát csinálni? Na azt nem, hanem zártszelvénybõl csinálna kereteket,(!) arra filcet feszítene és azt borítaná be üvegszövettel és mûanyaggal. Ennél kapitálisabb marhaságot nem sokat hallottam, már megérte kijönni, kérdem nem fél hogy úgy néz majd ki, ha lesz egyáltalán belõle valami, amit kétlek, mint a kiéhezett kóborkutya a bordáira feszülõ bõrével, meg, hogy hogy fogja a gyantát a löbögõ filcen töcskölni, meg ilyesmi. Nem akarom elvenni a kedvét, de közlöm meggyõzõdésem, hogy nem fog mûködni. Azonban szemében elszántság lobog, mint sok magabiztos fantáziadús hajóépítõ amatõrében, (ha tükörbe nézek valami hasonlót látok) mondja a filc 2cm vastag (gondolom ilyet tud lopni, ahogy a bölcs Veress Péter írja valahol, "ki mit õriz abból él") nem fog behajlani. Megpróbálom még gyõzködni, annyi a használt hajó a piacon, miért nem vesz készen egyet nézzen körül a neten, de azt mondja megtette, de nem talált egyet se. Gondolom az internetezéssel is úgy van mint a filchajóval, meg a reménytelen ronccsal kapcsolatos tervek szövögetésével, saját ötletei vannak. Könyörgésre fogom a dolgot, közlöm tiszteletben tartom agybaját, tudom, mert magam is olyan vagyok, nem hallgatok másra, csak a saját fejem után megyek,de hagyjon fel ezzel a filc izével, nem fog jóra vezetni, azonban szavamba vág, meggyõzõdéssel kijelenti õ se törõdik más véleményével. Szegény ember, beleöli a pénzét és energiáit egy használhatatlan ötletbe, családja megutálja, felesége elhagyja, de hát mit tegyek, nem tudok rajta segíteni, elköszönök és folytatom a fûrészelést. Nem tudom, talán Noéval kezdõdött, bár neki az Úr pontosan megmondta mibõl és mekkora hajót csináljon, de ha hajóról van szó elszabadul a népek fantáziája és meglepõ alkotások születnek (meg egy-két nagyságrenddel több marad félbe- harmadába menet közben). Amikor még a Balaton nem volt ilyen drága, Siófokon is, ahol vitorlázni kezdtem volt tengeri mentõcsónakra applikált Nisa mentõautó bodega, a Kocega volt tengerészkollegám hozta össze, meg olyan, leginkább háromajtós szekrényre hasonlító Kolorádó nevû fekete-sárga csíkos láda, aminek három(!) star kiel volt az alján, állítólag éjszakánként kijött a vízbõl és mászkált velük a parton. Meg kell mondjam nekem még jobban is tetszettek ezekkel a furcsaságokkal tarkított kikötõk, mint a mostani egyenmûanyaghajókkal telezsúfolt marinák. De talán csak azért, mert akkoriban (ennek úgy negyven éve) fiatalok voltunk és az idõ (majdnem)mindent megszépít.

2006, április 18. kedd.

A múlt hét csütörtök-pénteken hõszigeteltem és burkoltam a fürdõszobában. Aztán péntek délután leautóztunk Balatonra. Három nap húsvéti pihenés. Elgondolkodtam a magam teremtette kis paradicsomban, miért is akarok én hajóval vándorolni ahelyett, hogy eredeti terveim szerint pihenkélnék a kertben, vagy vitorláznék a tavon?! Nincs rá magyarázat, kivéve nyughatatlan, alkotókedvû, örökös kihíváskeresõ természetemet. A Balaton is így kezdõdött. Valamikor húsz éve megérkeztem egy kökénnyel, galagonyával és vadrózsával kefeszerûen benõtt telekre egy szál bozótvágó késsel amit még Malaysiában vettem hat dollárért és ma ház áll itt, kert, mezítláb járható fûvel, virágokkal, magam szemzette cseresznyefával. Midezt egyes egyedül csináltam, betonoztam, húztam falat, szereltem villanyt vizet, ácsoltam nem is egyszerû háztetõt, burkoltam, építettem kandallót, fúrtam, faragtam bõ 12 évig. Sose felejtem el amikor a flottatúrák alkalmával összejött 15-20 hajó és 40-50 emberre fõztem a kertben. Hát ahogy most kinéz a flotta(túra) kimúlt, beleette a féreg magát az összetartásba, az öregek -beleértve engem is- mással foglalkoznak, egyesek megengedhetetlen módon viselkednek, meghalnak meg ilyesmi, a fiatalok meg nem nagyon vannak. Egy túra egyébként is egyre többe kerül, ha kikötsz valahol, ahol húsz éve alig voltak és a kutya se törõdött veled, ma kezdõdik azzal, hogy nincs hely a kikötõben, aztán azonnal elõkerül valaki aki pénzt követel, ráadásul lopnak mindenütt. Tele vannak a kikötõk flancos bárnelátnámapofáját külsejû "vitorlázókkal". Nem nagyon esik nehezemre kiszokni a Balatonból, bár tegnap amikor a vízparti padon sütkéreztem és bámultam az elõttem raffináltan vadászó búvárvöcsköt, nosztalgiával néztem a szemközti Balatonföldvár elõtt megjelenõ néhány vitorlást.

Ma az eredeti terveimben nem szereplõ felûlvilágítót hegesztettem be a mosdó-zuhany fölé a fürdõbe. Mivel nincs nyitható ablak, kevésnek találtam az egy szellõzõ kürtõt, ezért csináltam a 30x30 centis nyílást a tetõre. Ha kinyitom, persze csak ha jó az idõ, mert ha mondjuk feljárnak a kajüt tetejére a hullámok, akkor nem szerencsés, könnyen kiszellõzik a hatalmas fürdõszoba.(Nem vicc, 40 lábas hajónál ez a kb. 3 m2-es vizesblokk óriásinak számít, emlékszem amin a tengeri vizsgát csináltam Horvátországban a WC-re csak félfenékkel lehetett ráülni, oldalt görbített gerinccel, mert a mosdókagyló útban volt, de hányni nem lehetett bele közben, mert ahhoz fél méterrel hosszabb nyaka kellett volna legyen az embernek és fogmosás közben meg beszorult a fejem a csap és a deck közé)

2006, április 12. szerda.

Hát kérem most arról lesz szó, hogy lesz a hülyeségbõl erény. Ugye írtam, hogy túl sötét lett a kormánykerék, de sebaj. Hát nem igaz. Nem tetszett, sehogy se tudtam megbarátkozni a feketeségével. Úgy, hogy kétszer fél napi kemény munkával den.szesszel lemostam és csiszolópapírral lecsiszoltam és mahagóni páccal újra szineztem. Az elõzõ sötét pácot beszívta az erezet és ettõl csodálatos lett az egész. A világosabb mahagóni pác megadta az alapszínt, végre pont olyan amilyet akartam. Nincs megalkuvás. Fel is tettem a képek közé a faliújságra. Most már "csak" 12 réteg lakk kell rá, rétegenként vízbecsiszolva. Ráment úgy 100 munkaóra, amire teljesen kész lesz. Ma délután még megcsináltam az apró saválló lemez kiegészítést a kormányrúdra némi hegesztéssel. Holnap remélem bejavul az idõ, (tegnap és ma viszajött a tél) mert folytatom a hajón a burkolást a "Head"-ben. (az angolban ez a WC blokk neve, mert régen a hajóorrban a "fejben" végezték a tengerészek állítólag a dolgukat)

2006, április 10. hétfõ

Ma folytattam a fürdõ/WC hõszigetelését, falburkolását. Most a mosdó felé haladok. Itt kell megoldjam a majdan a vízmentes válaszfalon át a fuxba menõ kábelek, (ott lesznek az akkumulátorok) a deckre menõ csövek (ott lesz majd a napkollektor plusz boyler) és a fõárbocra menõ kábelek vízmentesen zárt átvezetését. Nem hiszek a szokásos tömszelencés megoldásban. Személyes tapasztalatom, hogy hiába húzom meg a tömszelencét (fõleg ha a kábel vékony) átmegy a víz. Emékszem egyszer a Budapest nevû hajóval deckrakományként pálmaolajos hordókat és néhány kisebb, olyan 4-5 m3-es konténert vittünk. Valahol az Indiai óceánon több napos viharba kerültünk és a fedélzeten rendszeresen átjáró hullámok valahogy kilazították a hordókat és konténereket rögzítõ sodronyköteleket. A hordók hamar elúsztak, de a konténerek a decken száguldozva széttéptek, összetörtek mindent (bentrõl tehetetlenül néztük, kimenni biztos halál lett volna) többek közt a hátsó felépítménybõl a raktárnyílások tövében acéllemez borítással (ezúttal hiába) védett, a darukhoz és az orrfelépítménybe menõ kábelpályát. Amszterdamba érve amúgy is éves javításra úszdockba állt a hajó, kicserélték a fedélzeti kábeleket, amiket pont az én kabinomban az ágy alatt vezettek át. A deckszinti kabin homlokfalán átvezették a több tucat különféle kábelt tömszelencékkel, plusz egy kalodába fogva még kábelmaszával ki is öntötték az egész köteget az ágyam alatt. A vezetõ szerelõt, igazi hajógyári profit Wilhelmusnak hívták, mondom, drusza nehogy bejöjjön a víz a kabinomba, (nem voltam egyáltalán biztos a sikerben, mert a dermesztõ hideg télben az olvadt masszát ahogy beöntötték a jó hideg és ráadásul egymással összeérõ kábelek közé feltétlen elõbb kellett bekötnie, minthogy behatoljon a legkisebb résekbe) de megnyugtatott valahogy így " If it'll be wrong I change my name!" Ami tán annyit tesz, hogy ne legyen a nevem Vilmos, ha ez rossz lesz. Hát kérem ahogy az elsõ komoly idõbe kerültünk, ki kellett költözzek az utaskabinba, mert nemhogy szivárgott, de dõlt befelé a tenger. Visszatérve kis hajómhoz azt eszeltem ki, hogy rövid csõdarabokat (az akkukábelekhez 40 x40-es zártszelvénydarabokat) hegesztek be a fedélzeti, vagy a válaszfal lemezbe, majd miután a kábelt, vagy csövet átdugom, a hézagot kinyomom sziloplaszttal, vagy sikaflexel. A víznek egy-, az akku kábeleknek két-, az árbocra menõ kábeleknek egy darab csonkot már korábban beraktam, most behegesztettem még egyet a víznek (egy hideg, egy meleg) és még egyet az árbochoz, bár egy csõbe (egy collos átmérõjûek) bõven elfér a két árboclámpa kábele, de hátha egyszer lesz más is az árbocon, ilyen-olyan antenna, radar stb, ne legyen gond. Minden ilyen kábelhelyet alapos tartalékkal számolok, bár a Rákóczy Pisti azt írta Ausztráliából, hogy akármennyi tartalékot hagyok akkor is kevés lesz. Tetûlassú meló, körbefurkálni a nyílást, kireszelni kerekre (ahol odaférek vídiás pengéjû dekopírfûrésszel "reszelek") bele a csõ, körbevarrni. Reggel hét órakor kezdtem, délután hatkor fejeztem be, mindössze ezt a két csövet raktam be és négy darab 140x20cm-es bakelit burkolati lapot szabtam ki és alá-hõszigetelés után raktam a helyére, nem sok látszata van a 11 öra munkának, pedig tán csak félórára álltam le enni valamit. A legtöbb idõt (és erõt) a szabáshoz, próbáláshoz való ki-be mászkálás és létrázás ( a nagyobb lapokat csak a hajó mellett a földön tudom szabni) viszi el.

2006, április 9. vasárnap.

Pénteken és szombaton összeszereltem a WC-t az összes tartozékával. Üzemképes. A kifolyóba alúl egy csonkot esztergáltam, amit sziloplaszttal beragasztottam és egy félcollos tömlõvel kivezettem a Dunába. Szennyezem a vizet mondhatná valaki, de kb.heti egy két pisiléssel számolva, (csak nõi üzem) amellett, hogy Budapest szennyvizének kétharmada tisztítatlanul folyik a Dunába, nincs nagy lelkiismeretfurdalásom.

2006, április 6. csütörtök.

Nagyon úgy néz ki, hogy elõbb lesz kormányom mint az országnak. Tegnap helyére illesztettem a kerékagyat, kifúrtam a 8 küllõbe a 8-as lyukakat, epoxival megkentem a fa és fémalkatrészeket és összecsavaroztam. Olyan borzasztó erõs, hogy felesleges az eredetileg tervezett epoxigyantás kiöntés. Ma lecsiszoltam két órás munkával az egyik felét, a másikat tegnap a Artúr és Rudi, a Józsi legényei lecsiszolták. A maradék ragasztót citlinggel vakartam le, jó kis aprólékos munka volt. Aztán bepácoltam az egy hete elõre bekevert mahagóniszínûnek szánt páccal. Ez nem sikerült eredeti szándékaimnak megfelelõre, mert a sûrû fekete adalék, amit a vörös pácba kevertem és azt hittem, hogy teljesen feloldódott, amikor egy hete a szinmintát kentem, valószinûleg az eltelt hét alatt oldódott fel véglegesen, ezért a pác sokkal sötétebb lett mint vártam. Nos a kõrisfa kormánykerék most nem mahagóninak (swietenia), hanem inkább ébenfának (diospyros) néz ki, ami végül is nem nagy baj. Délután kivittem a hajóra a WC dolgait, holnap budit létesítek véglegesre. Ugyanis múlt évben ideiglenesen már mûködött, de a szigetelés, falburkolás miatt ki kellett termelnem a helyérõl. Mostmár a kb. 50-60 literes fekáliatankra is tud majd dolgozni, ami ugyan Magyarországon tudomásom szerint még nem kötelezõ, de mindent úgy csinálok, hogy kielégítsen bármilyen szigorú környezetvédelmi elõírást, pl külön 120 liter körüli szennyvíztank van a fenékben az un. gray water-nek, ami mosdó-zuhany- mosogatóvizet jelent. Ezekbõl a tartályokból a parti csatornába, vagy szennyvizes uszályba lehet szivattyúzni a szennyvizet, vagy a kikötõt néhány mérfölddel elhagyva a vízbe engedni, ahol szabad.

2006, április 4.kedd.

A kormánykerékrõl leszedtem a rengeteg szorítót és a rend kedvéért áttûztem a kör alakú övön 16 db 10- es köldökcsapot, minden kûllõ két oldalán egyet. Bár a Komár Józsi szélestudású mintakészítõ asztalos szerint ez tök felesleges, annyira masszívan egybenõtt az egész, de az általam látott valamennyi kormánykeréken voltak ilyen csapolások, úgy hogy nálam is lesz. Kész. Az agy epoxival való kiöntéséhez ( az igazi régieknél bronz öntvény volt az agy, na az nekem nem megy, egy saválló acél/epoxi szerkezetet találtam ki) már nem láttam hozzá, mert tegnap felhívott a Csury Zoli a vitorlaszabóból, hogy készen vannak a vitorlák, úgy hogy elhoztam és elraktároztam õket. Igen csinosak lettek, pár méterrõl úgy néznek ki mint a régi pamutvásznak, amikkel hajdanán vitorláztunk a Balatonon. Zoli mondta amikor átnéztük a vásznakat (amik persze már régóta nem vásznak) és hajtogattuk össze õket, hogy a fiatal generáció már nem tudja hogy kell vitorlát hajtogatni, mert a csak tekercsben tárolható "csörgõs" anyagot ismerik. Biztos én vagyok nagyon öreg már, de mintha ma lett volna amikor mint a csodát bámultuk az elsõ dakron vitorlákat.

2006, április 3. hétfõ.

Pénteken végre javult az idõ, úgy, hogy rárontottam a hajóra és folytattam a WC környékének burkolását. A haladás továbra is a precízkedésem okán lassú, de az eredmény mindenért kárpótol. Délután meglátogatott a Szakonyi Péter (25-ös jolle flottatárs) és tetszett neki a munkám, ami -szakértõ lévén- nem üres dícséret. Bár (bevallom) nagyjában egészében nem sokat törödök mások véleményével, de azért jól esik, hogy a sok ember közûl akivel beszéltem a hajóról és a kevés közûl aki látta is, nem akadt egy se aki hülyeségnek tartotta volna ezt az alapvetõen mégiscsak eszement vállalkozást. Mármint, hogy építés plusz vándorútra kelés. A vándorútra kelés fõleg megbillentette még a legkonzervatívabb hallgatóságot is, (egyedül a Vass Anikó nem tudta elhinni, hogy hajón lehet aludni) olyanfajta fényeket láttam a szemekben megcsillanni, mint a gyerekekében, akik még nem törõdtek bele egészen, determinált, intelligens mosóporhívõ sorsuk elviselésébe, amiben a mindennapok egyhangúságát csak egy- egy, -az állandósult csúcsforgalomban való- anyázás töri meg.Volt mondjuk a Rákóczy Pisti, aki nagyon óvott az egyedi hajóépítés nehézségeitõl, amiben teljesen igaza is volt, de valahogy a nehézségek mindíg pozitív élménnyé váltak, amikor sikerült lekûzdeni azokat. Remélem a jövõben sem lesz ez másként. Visszatérve a WC-be ez azért olyan sürgõs, mert én ugyan elvagyok nélküle, de a nõknél ez másképp megy és addig Juditka nem tud kijönni a hajóra amíg a folyó ügyeket a hajó mellett kell végezni. A szombatot ellógtam, mert fáradt voltam, de vasárnap folytattam a burkolati lapok felrakását és megbírkóztam a kifolyócsövek korróziógátlásával is. Arról van szó, hogy három darab fél méteres csõ van behegesztve a hajó fenekébe. Egy a mosdó-, egy a WC kifolyó, egy pedig a WC öblítõvíz beszívó. Nomármost ezeket a 35mm belsõ átmérõjû csöveket belülrõl festeni kellett, mert ha elrozsdásodnak, elsûlyedhet a hajó. Adódik az ötlet, hogy legyen a csõ rozsdamentes (saválló) acélból. Csakhogy amikor a két acélt egymáshoz hegesztjük, mivel a saválló és a szénacél meglehetõsen távol vannak az elektropotenciál skálán, egy galvanikus korróziófészek áll elõ a sós tengervízben, ami biztos halála a szerkezetnek. Marad a festés. Egy profi bekenné mindkét végét amíg az ecsettel befér, vagy esetleg áthúzna rajta egy festékes rongyot, de én amatõr vagyok, nem sajnálom az idõt. Tehát elöször is vettem az OBI-ban két fúrógépbe fogható drótkefét, egy marokecset formájút, meg egy olyat mint az üvegmosó kefe. Mindkettõ szárához hozzáhegesztettem egy egy fél méteres 6-os pálcát, valamint csináltam egy pálcát aminek a végére egy -a pálcára merõleges- 30 mm átmérõjû lemez korongot hegesztettem. A csöveket a fúrógépbe fogott "ágyúdrótkefékkel" tükrösre csiszatoltam, majd a fenéktankok szigeteléséhez használt zártcellás hablemezbõl mindegyikbe egy szorosan illeszkedõ dugót préseltem olyan dugattyúformán a felsõ peremtõl 10 cm-nyire. Az általam ismert legjobb anyaggal, katepoxszal megtöltöttem ezt a tíz centis teret és a harmadik, a korongos pálcával tapicskolva a festékben, apró kocogtatásokkal továbbítottam a dugót, egészen a csõ végéig. Mielõtt kipottyant volna, kimásztam a hajó alá és a festékes edényt a csõ alá raktam némi vödrök, deszkadarabok és kartonhulladék segítségével kitámasztva, (egyedül nehéz alul és felül is lenni) majd visszamásztam a hajóba és kiütöttem a habdugót, ami a maradék festékkel így a dobozba került. Hát így. Rohadt sokszor kellett ki-be mászni, de a végén tökéletes bevonatot kapott a csövek belseje, a maradék, lassan szilárdulni kezdõ- festéket még rácsöpögtettem a csövek felsõ belsõ peremére és a csöveket az 500 W-os lámpával melegítve, az így ismét hígfolyóssá váló massza még lecsordogált legalább a csõ közepéig.

Ma a hajóra csak a szalagcsiszolóért ugrottam ki, mert a mûhelyben raktam össze tovább a kormánykereket, ehhez kellett. Felkerültek a kerékre a fa karikák, (kellett még kéz, a Józsi segített) minden mindennel összeragasztva. . Rettenetesen erõs és szép. Ki kellett menni a boltba saválló csavarokért az agyhoz, erre elment vagy két óra, az árvíz miatt áll a város, a Margit híd alatt dunavizen kellett átautózni. Ha nem ijesztgetett volna a meteorológia esõvel (amibõl semmi se lett) robogóval mentem volna be reggel, könnyebb lett volna a nap.

2006, március 30. csütörtök.

Tegnap (mûhelymunkára fanyalodtam, mert 10 fokot hült az idõ) és ma reményeim szerint (egy életre) befejeztem a faesztergálást. Hogy (a kormányküllõkkel) egy kosszal túllegyek rajta ledreháltam 20 darab.... no most megvagyok lõve. Fogalmam sincs hogy hívják azokat a fa izéket (az angol csak azt mondja rá "pin") amik úgy néznek ki mint a reszelõnyelek és van száruk, amiket átdugva egy stafli lyukain az árboc, meg a mellvéd (gunwale)tövében lekötik rá a futókötélzetet. Szóval úgy döntöttem, hogy ebben is követem a történelmi jelleget és mindenféle modern fallstopper, vagy akár bikák helyett is ilyen kõrisfa izéket csinálok. Kissé korai még, messze nem tart ott a hajóépítés, hogy már csak ez hiányozna, de ez a faesztergálás annyira koszba borítja a mûhelyt, hogy egy takarítással meg akartam úszni. Nagyon szépek lettek, de ezzel együtt nem tudtam megszeretni a faesztergálást, mert a csiszolás annyira poros, hogy gyakorlatilag folyamatosan fuldokoltam. Valamikor még a lábbalhajtós korban óriási divat volt a faesztergálás, arisztokraták (királyok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák, ahogy a nóta mondja) hódoltak e hobbynak, nem tudom mit zabáltak rajta, biztos más takarított utánuk, de a port is más szívta? Ma délelõtt aztán nekiveselkedtem és tisztába tettem a gépmûhelyt. Aztán végre nekiláttam összeragasztani a kereket, ez több lépcsõben történik, a napból két óra elment arra, hogy a hajóról behoztam a délelõtti csúcsforgalomban a pillanatszorítókat.

Amikor készül....

És amikor kész.

2006, március 28. kedd.

Ma lefestettem a kormány alkatrészeket és folytattam a fürdõ/WC belsõ burkolását. A hõszigetelés belsõ oldalára 8mm vastag fehérre fújt bakelit lemez kerül. (sitteskonténer elõl mentett anyag, sajnos van rajta több lyuk, amit szépen be kell csinálnom, mert amúgy bontott szállodai fürdõszobaburkolat ) Ahol válaszfalra megy, ott a válaszfalra önfúró csavarokkal felerõsített párnafákra csavarozom, ahol a belûlrõl 8cm mély bordákra, ott a bordák mellé csavarozott párnafákra erõsítem és hogy ne érintkezzen a bakelit a bordával, (ne legyen hõhíd) a bordára 5mm vastag ARMAFLEX szigetelõanyagot ragasztottam. A teljes 8 cm-t kitöltöttem szigetelõanyaggal. Ez vagy teljesen-, vagy legalábbis 5cm külsõ rétegben kõzetgyapot, hogy ha a lemezhez kívülrõl hegeszteni kell valamit (pl a fedélzetre egy szerelvényt) ne gyulladjon meg. Belül vagy PVC fólia , vagy POLIFOAM, vagy ARMAFLEX adja a párazáró, illetve párazáró, plusz hõszigetelõ réteget. Elmondva egyszerû, de akárhogy igyekszem, pokoli lassú munka. Sehol egy derékszögû illesztés, mindenütt ferde élek találkoznak térbren. Minden szögletet sáskalábbal kell bemérni, kiszerkeszteni, gyakran kartonból modellezni a burkolati elemeket. A profik úgy egyszerûsítik a dolgot, hogy minden szögletbe pipalécet tesznek ami félcentis pontatlanságot is eltakar, de én maximalista vagyok, ragaszkodom a másfél milliméteren belûli pontossághoz, fehér sziloplaszttal kihúzva tökéletes és esztétikus zárást ad. Ez persze azzal járt pl. ma, hogy egy dögnehéz lapot legkevesebb hússzor cipeltem ki-be a cockpit (ott van a munkaállvány amire fektetni és vágni, csiszolni tudom) és WC közt, mire jó lett. Nagyon kell vigyázni, mert ha többet vágok (a végefelé csiszolok) le belõle, dobhatom ki és kezdhetem elõlrõl. Ez a sok macera majd ha ücsörgök ottan mindíg eszembe fog jutni.

2006, március 27. hétfõ.

Szégyen, nem szégyen ellógtam a vasárnapot. Azaz pihentem. Az egész hetet végigmelóztam, vasárnap reggel még felkelnem se akaródzott, pedig minden reggel hatkor mint a rugó pattanok ki az ágyból. Szóval úgy néz ki hat nap alatt elfáradok. Mondjuk minden nap többet dolgoztam, mint nyolc órát, volt kétszer, hogy 12-t is. Na ma kipihenten rávetettem magam a hajóra és a kormányszerkezet minden darabját véglegesre hegesztettem. Meg konstruáltam csinos ütközõket a "C" profil végállásokba, hogy ne a lánckerékbe ütközzön a csuklós csúszka amikor a kormány teljesen ki van hajtva. Kicsit tovább tartott mint gondoltam, de kész és tökéletes. Annyira jó ránézni! Holnap festem a cuccot.

2006, március 25. szombat

Tegnap befejeztem reményeim szerint a kormányszerkezet mûhelymunkáit, bepakoltam és kivittem a hajóra. Ma pedig mindent a helyére raktam. Mindenki, akinek sikerélményt jelentett már saját alkotása meg fog érteni. Délután négykor apró tánclépésekkel jártam körül a "mûvet". Minden tökéletes. Még nincs kész a kerék, ezért csak a 170mm átmérõjû kerékagyat forgatva (!!!) különösebb erõfeszítés nélkül tudtam kihajtani az óriási nehéz kormánylapot 45 fokra jobbra és balra. Úgy hogy kenõanyag még sem a siklócsapágyakban, sem a "C" profilban, sem a teleszkópcsõben nincs még. Tehát a tökéletesnek tûnik a konstrukció. Nagyon óvatosan kellett hegeszteni a válaszfalakba a csapágyházakat, mert ha elhúzza a varrat zsugorodáskor az egytengelyûséget, szakaszosan szorulhatott volna a tengely. Csináltam is néhány képet a mellékletbe.

Így megy át a hálókabinon a kormánykerék tengelye. íjobbra a kerékagy, amire a kormánykerék kerül.                                    

Hátúl a tengelyre egy lánckerék van retesszel rögzítve. A lánckerék egy -a túloldalon másik lánckerékkel kifeszített- végtelenített gall (görgős)láncot  hajt meg.

A lánc közepe egy csúszópályán vonszolja a teleszkópos kormányrúd végét. A rúd azért teleszkópos, mert a pálya egyenes, a rúd vége meg elvileg köríven mozogna, de miel nincs az általában szokásos kvadráns, így oldottam meg a problémát.

Apró módosítást kell majd még elvégeznem a rúdhoz csatlakozó, a kormánylapot közrefogó villán, hogy erõsebb és pofásabb legyen, de ez már semmi. Holnap véglegesítem a hegesztést ahol most csak "odaheftöltem" és lefestem a nem rozsdamentes részeket. A kabinon átmenõ csõtengely végeinek dugóiban a 10-es furatokat kúposra kell dörzsáraznom, ahol kapcsolódnak a kormánykerék és fogaskerék tengelycsonkokhoz és kúpos stifteket kell hozzájuk esztergálnom ezüstacélból,mert így megszüntethetem a néhány tizedmilliméternyi kotyogást is.

2006,március 23. csütörtök.

Mégis megcsináltam a 40x40-es zártszelvényben a 15mm széles 150cm hosszú sliccet. Eszembe jutott, hogy apám rámmaradt szerszámai közt vannak ujjmarók. Hogy mikor kukázta, tán még a háború elõtt, nem tudom. (a villáskulcsai, még collos méretek is vannak közte, egy golyószóró hevedertartó lemezkaszniban vannak, most viszem ki a hajóra) Õ is nagy gyûjtõ volt és bütykölõ. Most lenne 105 éves, de 15 éve meghalt. Még mostanság is álmodom vele. Valamikor az õ idejében a motorkerékpárokon kemény bõr szerszámdoboz volt a vázra rögzítve.(még nem loptak akkoriban) Egy ilyenben tartotta a fúrókat. A szerszámok egyébként ahogy költöztünk/költöztem, jöttek velünk/velem sufniról sufnira, lakótelepi szekrénybe, pincébe, végül Balatonra és éppen múlt hétvégén hoztam fel, itt vannak a csomagtartóban. Szóval nem tudom drága jó édesapám mire szánta, de (biztos örül most odafent) most jól jöttek. A bõrdobozban vagy öt, két végû ujjmarót találtam, egyik vége mindnek törött volt, (gondolom ezért dobhatták ki) de a másik végük még használható. Úgy hogy felfogattam a vasat (végül is nem használtam fel a toldottat, a Józsi kukázott egy használhatóbbat) a marógép tárgyasztalra és kimartam 6-os maróval két hornyot 3mm-re egymástól. Nagyon jól sikerült, csak baromi lassan ment. Amikor úgy érezetem, már nagyon jól megy, gyorsítandó a munkát, nagyobb fogást vettem, de -bár erõsen kentem fúróolajjal a szerszámot- kiment az éle. No még életemben nem köszörültem marókést, de egész jól sikerült, a legvékonyabb sarokcsiszoló tárcsával befértem a vágóélekhez. Visszatérve az 1mm-es fogásmélységhez, egész kicsi elõtolással három fogással abszolváltam a 3mm-es falvastagságot. Egészen sztahanovistásan dolgoztam, amíg a marógépen ment az elõtolás, az esztergán csináltam a kormánytengely ütközõtárcsáját amí megakadályozza a tengely kicsúszását hátrafelé. Délután hatra végeztem is.

2006, március 22. szerda.

Ma akartam egy lazább napot magamnak. Gondoltam megcsinálom azt a darabot ami egy 40x40-es zártszelvénybõl készült "C" sinben fut és mozgatja a teleszkópos kormányrudat. A lánchajtás ehhez csatlakozik jobbról- balról. Nem túl komplikált, de ehhez is kellett egy másfél órácskát esztergálni, 4-es saválló anyagot darabolni, furatokat menetelni, stb. 8 óra körül nekikezdtem és du. négyre úgy gondoltam kész is vagyok vele. Nos egy méretet elmértem, mert amikor ki akartam próbálni, nem passzolt a lánchoz. Hiba! Nem túl gyakori, de elõfordul. Nem hagytam annyiban, az esztergálást kivéve újra gyártottam a munkadarabot, most már a helyes mérettel "betréningezõdve" hatra végeztem is. Lendültbe jõve még a teleszkóp csõ végébe behegesztettem a gömbcsuklót és a zártszelvényt két darabból (nem volt elég hosszú vastagfalú egy darabban és nem volt kedvem nyakamba venni a várost keresni) összehegesztettem. Még fogalmam sincs hogy fogom kivágni hosszában pontos 15mm széles csíkban. Lehetne marógépen, vagy sikítóval. Utóbbi gyorsabb, de nehéz lesz pontos méretet tartani. Majd kitalálom. Ez ráér ha a többi alkatrész a helyén van. Hétvégére ha az idõ is kedvezõ lesz kiviszem az egész hóbelevancot és felszerelem tengelyestûl, csapágyastúl , lácostúl, kerekestûl. Izgalmas lesz. Mindenesetre ez a könnyûnek tervezett nap is este hétre fejezõdött be. Jól elfáradok minden estére, de hajót csak így lehet építeni.

2006,március 21. kedd.

Miután egy hete Peti fiam helyrehozta a programot és eltávozott, megállapítottam, hogy a teljes korábbi napló törlõdött, tehát ha írok és mentem amit írtam, akkor a korábbi anyag eltünik a netrõl. Ezt nem akartam, tehát tartózkodtam az írástól. Ma a netrõl visszatöltötte a szerkesztõ programra a régieket, így újra mûködik a napló. Szóval a kormány (a hajóé) volt a téma egész múlt héten és ahogy nézem ezen a héten is így lesz. Nagyjából kész az összes esztergályos és marós munka, helyén van minden bronz persely századra illesztve, tengelyek, lánckerekek, reteszhornyok. Ez utóbbit a kormánykerék agyba és a vele közös tengelyen lévõ lánckerékbe vésõgépen kellett volna megmunkálni, ami nincs elérhetõ közelségben. Rezsõnek ugyan van egy haverja Gödön, akinek van marógépre szerelhetõ vésõ anzacca, azzal csinálta a Technodrive bordás tengelyre a hüvelyt, amit a Vaszkó Béla egy vagyonért importált volna különben, de nem akartam Gödre kimenni minimum kétszer és várni fene tudja mennyit. 15.-én reggel (akkor jönnek az ötletek, ha jönnek) ébrdéskor kipattant az ötlet. Esztergálni kell egy -egy szorosan illeszkedõ acél dugót a lánckerékbe illetve a kerékagyba, (különbözõ átmérõjûek) állványos fúrógépen a két hengerpalást találkozásánál egy- egy 8-as furatot készíteni a tengellyel párhuzamosan. Biztos ami biztos egy pöttyel a dugót a hüvelyhez hegesztéssel rögzíteni, hogy fúrás közben véletlenül se mozduljon el. Meg is csináltam, utána kiütöttem a dugókat és lett egy-egy szép "fél" nyolcas furatom az agyban és a lánckerékben belül hosszában. Megöszörültem egy vidiás leszúrókést vésõnek , a szánba pozicióba igazítottam lemezekkel és a tokmányba befogva az anyagot a félnyolcas furatokat szép szögletesre kivéstem az álló gépen a szán kézi hajtásával finom apró fogásokkal, mint a gyalugépen. Ehhez a legnagyobb áttételbe téve a padot egy picit se mozdult el a tokmány. Elözõen beszéltünk a Rezsõvel, hogy lehetne e esztergán ezt csinálni, de õ ezt hülyeségnek tartotta. Kapóra jött a márc. 15.-i ünnep, gondoltam megpróbálom, ha sikerül leesik az álla másnap, hogy milyen ügyes vagyok, ha nem, nem említem, hogy mivel próbálkoztam. Bár tetszett neki a dolog, de az elismerésnek nem adta különösebb jelét, mindössze annyit jegyzett meg, hogy hát igen, "okos embert nem a kutya szarta". A tengelyvégekbe már gyorsan bemarta a hornyok párjait 8-as ujjmaróval. Ezzel megköszöntem öreg barátomnak a közremûködést, reményeim szerint ilyen komoly gépmunka nem lesz többet Amapolán, az egyszerûekkel meg magam is megbírkózom. Maximum ha valami nagyobb menetet kell esztergálni kérem meg segíteni, mert az elõtolások és fogaskerekek trükközését ehhez õ ismeri.

Rezső mindíg olajozza a gépet, amit én nem szoktam.

Az alanti képen a rajzok a kormánymechanikához, meg az alkatrészek, amiket csináltunk.

Két napja úszik a mûhely a faporban, mára végeztem a kormánykerék küllõinek esztergálásával. Fejben kissé lazán kezdtem a dologhoz, menet közben kellett rájönnöm, hogy alighanem a faesztergálás is egy szakma. Szerencsére még idejében megszállt a (minden)feladathoz nélkülözhetetlen alázat és anélkül sikerült rájönnöm a fordulatszám (gyakorlatilag a maximum amit a gép tud) és a kések profilja és élszöge, plusz fogások rejtelmeire, hogy a 40x40-es anyagokból egyet is selejtre "alkottam" volna, különös tekintettel arra, hogy a Komár Józsi (enyhítõ körülmény, hogy tegnap "zsákba hozta a meleget") idõnként kajánul érdeklõdött, kell e új anyagot (és hányat) vágatnia segédjével. Pedig a faesztergálás olyan egyszerûnek tünt amikor ifjú koromban álltam a Radu Lajos faesztergályos mester Csanádi utcai pincemûhelyének ablakánál és lestem ahogy a nagy "staufer" zsírzókkal kent siklócsapágyas gépeken a mester és a spanok drehálták a cirádás bútorlábakat. Radu Lajosról mesélek. Akit csak a hajó érdekel ugorhat. A rendkívüli testi erõvel megáldott, amúgy jámbor természetû jóhumorú ember amikor nem esztergált, Radu Lukács, a mármarosi medve mûvésznéven lépett fel a Czája cirkuszban, és mint pankrátor járta Európát. Egy régi "Magyar Ifjúság"-ban olvastam az akkor már 80-as éveiben járó díjbírkózó visszaemlékezéseit. Egyszer összehozták bírkózni egy igazi medvével. Annyi volt a könnyítés, hogy a medve körmeire keztyût húztak. Szóval keményen kûzdöttek, valamelyiküket ki is hozták gyõztesnek, mindenesetre kutyául elfáradt Lukács mester és leülve nekilátott elfogyasztani a fazék szilvésgombócot, amit a felesége csomagolt neki. Igen ám, de megjelent a medve, leült vele szemben és igazi könnyeket sírt, mert az õ vacsorájáról valahogy nem gondoskodtak. Radu Lukács gavallérosan odatólta "ellenfele" elé a gombócot, "aki" azt be is falta az utolsó szemig. Ahogy mondta, "hadd lássa a kolléga, hogy ki szereti õt igazán". Túl volt a 80-on amikor egy fiatalember valami lekicsinylõ megjegyzést tett rá az autóbuszon, mire egyik kezével, amúgy menet közben, kinyitotta a harmonikaajtót, másikkal kitartotta rajta a fickót és megkérdezte, elengedje, vagy az inkább csöndbe marad. Elismerte az öreg, hogy a pankráció nagyrészt megrendezett szinpadi produkció, de voltak igazi profi meccsei is, ahol a vesztes, ha nem bírta tovább a szorítást, mit a judoban "lekopogta" a meccset mielõtt megfulladt volna, vagy kitört volna eze-aza. Nem tudom már melyik dán nagymenõvel meccselt és úgy emlékezett vissza "kopogott a dán mint a harkály". A szabályok egyszerûek voltak, így foglalta össze, nem szabad egymás szemében vájkálni és a végtagokat természetes hajlási irányukkal ellenkezõ irányba csavarni. Más minden szabad.

2006, március 12. vasárnap.

Valami összeakadt ennek a faliújságnak a programjában és kissé érthetetlenné vált a címlap, de kedden jön az "informatikai szakértõm" Peti fiam és megorvosolja. Nekem ehhez kevés a tudásom. Olyan vagyok, mint az úrvezetõk régen, vezetni tudok, de gyújtást állítani nem. A srácoknak ez meg semmi. Mármint a PC. Mert gyújtást állítani õk se tudnak. Én még igen. De hol van már ilyesmire szükség a mai autókon? Szóval ami én tudok az már nem kell, csak amit õk. Hogy valamennyire is embernek érezzem magam, kénytelen vagyok hajót építeni. Tényleg, a Szakonyi Péter írt hajóhoz készített teljesen alkalmatlan, hozzávalóknak hazudott profi alkatrészekrõl. Ez jellemzõ. A Buga Pisti szigetszentmilósi bérelt (volt Csepel Autógyár)fedett bár enyhén ablakhiányos csarnokában egy "profi" hajó fóliával letakarva padlódeszkáig megtelt esõvízzel a decken keresztül. Az én hajóm szabadban áll egy éve, egy csepp víz nincs benne. De hát én amatõr vagyok. Eszembe jutott, tán hülyeség kínlódnom a tervezett fa kormánykerékkel. Ha már olyan feneette csökönyös vagyok, hogy nem jó egy rozsdamentes csõbõl egy nap alatt megcsinálható kerék, hát bemegyek a boltba és kerül amibe kerül (csak olcsó legyen) veszek egy szép mahagóni kereket. Hát bementem. Pont volt 90 centis átmérõjû, az ár sem volt elborzasztó, különösen, hogy mennyit fogunk a Józsival dolgozni rajta. De ahogy kinézett! A készítõje szemmel láthatólag flamand székekhez gyártott alkatrészeket, de az utolsó pillanatban mégis úgy döntött, hogy inkább kormányt csinál belõlük.(vagy ami megmaradt abból sebtiben összedobott pár kereket) Profimunka, ahogy szoktam volt mondani.

2006, március 10. péntek.

Hajóépítés szempontjából majdnem nulla, akit csak az érdekel lapozzon.Csütörtök délelõtt kormányszerkezeteket esztergáltunk, (pár fényképet beteszek a képmellékletek közé) délután jólesõ meghívásnak tettem eleget, volt kollégáim Székesfehérváron búcsúztattak, céges tréning keretében, õk a fejtágítón is, én csak az étkezéseken vettem részt kedvesem társaságában. Soha az életben nem töltöttem igazán idõt Fehérváron. Mindíg csak átutaztam rajta. Pedig annak idején,(úgy 40 éve)amikor még nem voltak olyan jó autók, mindíg megálltunk pihenni félúton a hosszú úton Pestrõl Balatonra, a Stopp vendéglõben. Akkor még a 70- es út se volt meg a mai formájában. Valami 4-5 óra volt a lejutás. Szóval elkelt a pihenõ. De apám aki sofõr volt és olyan autókat is vezetett amiknek még fából volt a kereke, meg vezetett Ford T modellt, (ahogy õ hívta szakállas Fordot), mesélte, hogy mindíg megálltak fehérváron és kicsit szét kellett szedni az autót, szelephézagot, meg gyújtást állítani, kerekeket pumpálni, meg ilyen szerviztevékenységet végezni, amíg az uraságok ebédeltek. Szóval életemben elõször két órát sétáltunk Fehérvár óvárosában, ami elbûvölt az alábbiakkal. Bár nem voltak kifejezetten sétálóutcák, nyugodtan be lehetett autózni, de mégis sétálhattunk az utca közepén, semmi forgalom nem volt. Mindenütt volt parkolóhely, kb úgy mint Pesten 40 éve amikor vezetni tanultam. A levegó tiszta illatos, tömeg semmi, az utcákat söprik. (komolyan, láttam!) Mondjuk a Koronázási téren az ásatások közelében lévõ óriástablót, ahol az Európában valaha volt magyar királynék voltak térképre vezetve (pl. megtudtam, hogy Szent István unokája Erzsébet volt a felesége III.Malcolm skót királynak) valaki(k) tökéletesítendõ a történészek és dekoratõrök hiányos munkáját, történelmünk jelenkori megjelenítését ékesítendõ majdnem teljes sikerrel próbálták festéksprayvel, olvashatatlan betûikkel lefedni az uralkodókat, nejeiket és országaikat. Szóval ez nem hiányzott. Eljátszottam a gondolattal, hogy mondjuk Szelíd Boleszláv király (a királyné nevét nem láttam, mert letakarta a kályhacsõlakk) mivel büntetné a grafittis "mûvészt". Nem szerepelt a tablón Zogu albán király, akinek a felesége Apponyi Geraldine volt,(õ volt az egyetlen uralkodó akirõl tudtam, hogy magyar volt a felesége)no õt még szívesen összehoznám grafittisekkel, õ olyan tökös legény volt, hogy egy rátámadó merénylõt saját felséges kezeivel fojtott meg. Szóval érdemes Székesfehérváron sétálni, hamár az ember nyugdíjas.

Amikor csütörtökön lefelé mentünk, szakadt a hó. Enyhén aggódtam, mennyire lesz könnyû lejutni, nyári gumikkal, úgy hogy jóval elõbb indultam. Aztán láttam olvad és semmi gond, úgy hogy -nem akarván korábban érkezni- lassúra vettem a menetet. Bicskének mentem a 8-ason és a 811-esen és egyszercsak élvezni kezdtem a lassúságot. Úgy, hogy visszafelé is 60-70 közt tempóztam. És így egszer nem volt gond a kátyú, másodszor láttunk rókát, meg fácánkakast és már szinte csodálkoztam azon a sok hülyén aki elszáguldott mellettünk. Még így is sokkal gyorsabban hazaértünk (na a haza az túlzás, mert az Osztyapenkótól a Keletiig több mint egy óra volt az út!!) mint apám annakidején, nem is beszélve az igazán retro gyorsparasztról (aki nem tudja a 19. század közepe táján mûködött szekérfuvarozó vállalkozókat hívták így). Szóval aki nyugdíjas ilyen luxust is megengedhet magának.

Még a gumikról. Sokan nem fognak velem egyetérteni, de ez a misztifikálása a téli abroncsoknak véleményem szerint a gumigyárosok mûve. Én annakidején Trabanttal nyári diagonál(!) gumikkal mentem sielni Lengyelországba, olyan idõben, hogy többet mentem jégen, mint aszfalton. Ugyanezzel voltam Ausztriában.Volt ugyan nálam hólánc, de amikor felraktam elszakadt,(majdnem letépte a fékcsövet) úgy hogy elvoltam nélküle. Mentem Wartburggal ugyancsak nyári gumikkal (ez már radiál volt) szakadó hóban autópályán Balatonra, csak két nyom volt, amúgy 20 centi porhó, volt nálam hólapát, két autót segítettem kiásni, ahol lecsúsztak, de aztán annyi volt még kicsúszva, hogy már nem álltam meg, volt, hogy az elõttem haladó Mercit levillogtam, mert olyan lassan mászott. Persze téli gumival könnyebb. De sok ember azt gondolja, hogy ha felrakatja, ugyanúgy autózhat mint nyáron. Hát a jégen tökmindegy mi van a kocsin. Ha nem érzed a helyzetet, becsúszol az árokba.

2006, március 8.szerda.

Tegnap és ma folytattam a kormányszerkezet munkáit. Tegnap a teleszkópos rúd állt össze, mielõtt készrehegesztem, kiviszem felpróbálni, csak tegnap robogóztam, egyrészt mert arra való volt az idõ, másrészt szerteszana kellett vásárolnom meg ügyintéznem a városban és ezt csak kétkeréken lehet hatékonyan tenni. Viszont a robin nem lehet 40-es acél kormányrudat és csatolt részeit szállítani. Ma meg reggel 7-kor elkezdtük a Rezsõvel a drehálást, õ lelépett 11 óra kürül, de én belehúztam este fél nyolcig. Lassan a különféle rudakból, kazánlemezekbõl, bronz csõbõl, szerkezetek kezdenek kialakulni. Azért még rámegy pár nap, fõleg, hogy most két napra el kell utazzak.

2006, március 6. hétfõ.

Tegnap kiszerkesztettem a kormánykereket vasárnapi pihenõ gyanánt. Ma átnézve (miután 1-es lemezbõl precízen ((tehát jó sokat dolgozva vele))kiszabtam a körnegyed sablonokat)megállapítottam, hogy nem tetszik, aránytalan, kicsi az átmérõ, esetlen plump az egész, újra szerkesztettem 1:1-ben a teljes kereket és új sablont készítettem a fa kerék nyegyedkörívre és a két oldalt rákerülõ keskenyebb fa heveder negyedkörére. Ez már tetszik. A sablonok alapján kõrisbõl kiszabja és összeállítja nekem a kereket a Józsi. A küllõket és az agyat én fogom kiesztergálni, ezt még a Rezsõre se bízom.

Feldaraboltam a saválló tengelyanyagot (a kormánykeréknek és a lánckerekeknek) és a csapágyházaknak 40mm vastag darabokat vágtam le a 70-es (volt)ventillátortengelybõl. Hogy pontosan vágjak a nagy sikítóval, befogtam a vastag anyagot az esztergatokmányba, lemezzel és rongyokkal letakartam a prizmákat, hogy ne égjen bele a szikra és a szabadonfutóra állított tokmányt idõnként kézzel elfordítva az elõtte egy beszúrással megjelölt helyen elvágtam. Igy se vot könnyû, ráment vagy két óra és majdnem az egész 230-as darabolókorong amíg a három pogácsát és tengelydarabot leszabtam.

Gyalázatos az idõ. Tegnap egész nap esett a hó, ma reggel negyedórát takarítottam a kocsi üvegeirõl a 10 centis ráfagyott hókását. Lehet, hogy mindjárt itt a Mikulás? Eredeti terveim szerint már kint kellene ezerrel dolgoznom a hajón, helyette ez a tökölés van. Jó ez is kell mind, de ezt (talán)lehetne a rendes napi munka mellett csinálni, olyan ráadásként. Habár eléggé elfáradtam ettõl is például ma esrére. Ráérek majd nyáron 12-14 órás mûszakokat csinálni.

2006, március 4. szombat.

Ma más a program. Tegnap minden anyagot összeszedtem a kormánymozgató mechanikához. Saválló tengely, bronz perselyanyag. Mindent lerajzoltam és a Poszlovszki Rezsõnek odaadtam. Kedden elkezdi az esztergálást. Õ igazi profi. Illetve nem igazi, mert azok szar munkát végeznek. Szóval tudja, hogy az acél csapágyházat hány mikronnal kell szûkebbre esztergálni, mint a bronz csapágypersely külsõ átmérõje, hogy az acélt kékre melegítve beleessen a persely, de amikor kihül úgy zsugorodjon a csapágyra, hogy az megtartsa a belsõ átmérõjét, de ne jöjjön ki soha az acél házból. Meg tudja, hogy milyen színûre kell az acélt hevíteni edzéskor, meg hogy kell viszaereszteni.

2006, március 2. csütörtök.

Március ide, vagy oda, minusz 5 fok volt reggel. Pfuj. Hajón munka még egy darabig nem lesz. Kiszerkesztettem a részleteket. Ezek a disznók a ThissenKrupp Ferroglobusnál, ha valaki nettó 25 ezer alatt vásárol, rátesznek 5000Ft büntetést. (ezt ugyan kismennyiségi felárnak hívják, de a lényeg nem a név, hanem a szemét tény) Mindenki ott él vissza az erõfölényével ahol tud. Szerencsére a Józsinak kell vennie egy tábla rozsdamentes lemezt, így együtt épp 25000 lesz, összeállunk és meg tudom venni holnap a saválló 40 -es keréktengelyt és a bronz perselyekhez az anyagot. A szétrohadt folyadékhûtõkhöz (volt munkahelyemen) maradt egy gyári zsír új tartalék tengely. 20 éve várt az eredeti faládában a pincében. Mivel dögnehéz, senkinek se volt kedve kidobni. ( 3m hosszú,70mm átmérõjû). Levágtam belõle egy darabot,(szinte sajnáltam belevágni a tükörfényes anyagba) pont 70 mm átmérõjû anyag kell a csapágyházakat megesztergálni belõle. Aggódtam, hogy valami kemény anyag és (akár szó szerint is )beletörik a bicskám, de mind a sikító, mind a vidiás esztergakés jól viszi, maximum kéregedzett. Beugrottam a Közlekedési Múzeumba és lefényképeztem a kormánykerekeket, mert olyan lesz. Bár nagyjából mindent tudok az ilyen hajók álló és futókötélzetérõl, de azért lefényképeztem egy régi modellt is, ha elbizonytalanodnék. Normális esetben a hajóról csinálnak modellt. Én fordítva csinálom.

2006, március 1. szerda.

Elment némi idõ tegnap és ma a VW zöldkártyára meg a vizsgáztatásra, de ez is megvan legalább. Megvan a lánc, a két lánckerék, amíg vártam a vizsgasoron, megrajzoltam a kerekek, szinterbronz perselyek és a tengelyek hogy jönnek majd össze. Holnap asztalon rendesen kiszerkesztem. Visszaérve a mûhelybe, szabtam, hegesztettem a kormánylap mozgató kart, a befogó pofákkal és a teleszkópos rudazattal. Legrosszabb volt, hogy egy tizes kazánlemezen kellett egy 40mm átmérõjû furatot csinálni, amibe belehegesztettem a rudat, ráadásul 60 fokos szögben. Tehát körbefurkálni, majd kireszelni. Ez tartott bõ két órát. Elmondani nem tudom, mennyire utálok reszelni. Valami megfejthetetlen okból a technikumban annakidején egy évet reszeltettek bennünket, na akkor meggyûlöltem. Ahelyett, hogy megtanítottak volna mondjuk hegeszteni. Ezt sokkal késõbb tanultam meg. Pedig ez (az Üteg utcai) egy nagyon jó suli volt, pl megtanultam (és azóta se felejtettem el!) esztergálni, marógépen dogozni, ennek mostanában nagyon sok hasznát veszem. Igaz, hogy tanultam fa villanyoszlopot is beásni és felállítani, meg olajos papírszigetelésû kábelt kifejteni, nemsokkal ezután megszüntek a fa oszlopok és csak mûanyag kábel volt amire leérettségiztem. Viszont a villamos gépek és a mérési gyakorlatok tantárgyakat annyira jól leadták, hogy a technikumi jegyzõkönyveimet egy az egyben átmásoltam és leadtam pár év múltán a fõiskolán.

2006, február 27. hétfõ.

Hát úgy néz ki, kezd összeállni. Papíron legalábbis és fejben. Kissé kifagyott a kezem, amíg a hajón egy kartonnal lemodelleztem a kormány hajtókart, levettem a méreteket, én is kivártam a tél visszajöttét az ihlettel. Aztán már mûhelyben kiszerkesztettem és elkezdtem összeszedni az anyagokat. Holnapra megrendeltem a láncot és a két lánckereket. Ja és mûködni fog kardáncsukló nélkül is. Délután még vissza kellett menni, pár méretet pontosítani. Elég macerás ez a ki-be mászkálás, de hát -2 fok volt a hajón, meg 5 centi hó, nem lehetett kint dolgozni. Végigszámoltam az erõket. Fogalmam se volt igazán, hogy mekkora erõ ébredhet egy ekkora hajó ekkora kormánylapján. Ezért abból indultam ki, hogy egy max 3 m hosszú rudas kormánnyal egy ekkora hajót nagy biztonsággal lehet kormányozni, mégha netán az éppen fent lévõ vitorlákkal nem is kiegyenúlyozott. Ha egy ember mondjuk elég erõs, képes 50 kiló erõt kifejteni a kormányrúd végén valamennyi (nem túl hosszú) ideig. Ez adja a tengelyen ébredõ forgató nyomatékot. Innen már egyszerû végigszámolni, a mozgató mechanikán (láncon, lánckerekeken, kormánykeréken) ébredõ erõket. A kormánykerék 80 centi átmérõjû lesz, az erõ a kerületen az 50 kiló kétharmada és valamivel kevesebb mint másfél fordulat a 0-45 fokig való kihajtása a kormánylapnak. Úgy kéthetes melónak saccolom (kerék nélkül, mert egy gyönyörû fa kormánykereket akarok csinálni, ami hosszabb idõ lesz) a szerkezet elkészítését. Holnap indul.

2006, február 26. vasárnap.

Még lefekvés után forgolódva is ez a kormánymozgató szerkezet jár a fejemben. Kardáncsuklóval már kitaláltam, de tudom (érzem) nem ez az igazi. Komplikált. Mindíg az egyszerû megoldások a jók. A Csonka testvéreknek nem jutott eszükbe, hogy a porlasztó úszóházban az úszó fölé tegyék a tûszelepet, amit így kilincsmûvekkel mozgatott az úszó. Nem kissebbíti az érdemüket, de aki egyszerûsítette a szerkezetet, legalább akkorát alkotott. Amúgy ami a profi hajókon van, akár drótköteles, akár hidraulikus kormány, bonyolultabb, több, kényesebb, karbantartásigényesebb (tudom, senki nem tartja karban, majd beszarik a legrosszabbkor) mozgóalkatrészt tartalmaz, mint az én (kétségtelen még csak fejben és elvileg létezõ) megoldásom. Legnagyobb elõnye, hogy állandóan szem elõtt lenne, tehát bármi hibája akadna , kiverné a szememet, mielõtt bajt okozna, nem úgy mint a burkolatok alá rejtett, tehát láthatatlan, kirojtosodni képes kötelek. Ha az ember valami újat talál ki, mindíg fennáll az esély, hogy hibázik. "Járt utat járatlanért el ne hagyj" mondja a közmondás. És bizony igaza van. Sokszor. De nem mindíg. Viszont ezen a hajón szinte minden más, mint a szokásos. Elgondolkozom néha a saját bátorságomon.

Miközben ezeket a sorokat írom az AMAPOLA szól CD-rõl. A kedves "Papó" a méltatlanul meghurcolt Tilos Rádió méltatlanul meghurcolt akkori ügyvezetõje vette fel nekem 21 különbözõ feldolgozásban, azóta állandóan ezt hallgatom, már amikor zenét kívánok. A tüzes, buja, forróvérû rumba feldolgozásként elõadó "Los Indios" együttest hallgatval eszembe jut egy régi történet. Valamikor '88-'89 táján villanyszerelõ voltam az Átrium Hyatt szállodában és amíg az átriumban esténkén improvizáló zongorista szabadságon, vagy külföldi turnén volt, egy echte délamerikai gitártrió vette át a zenélést. Imádom ezt a zenét, elsõ este is fentrõl, hallgattam. A ponchoba öltözött fiúk-, kettõ indián, a harmadik bozontos szakállas, igazi gaucho szólógitáros, bravúros futamokat penget, spanyol énekük ragyogó, hol lágy andalító, hol szilaj szárnyaló, szóval ilyet csak a bennszülött délamerikaiak tudnak kész. Lejjebb megyek pár emeletet, meg akarom nézni közelebbrõl is õket, (valaha én is pengettem) hogy csinálják ilyen tökéletesen. Szóval face to face latinamerikával. Két igazi indián és.....leesik az állam. Amikor megszólítom õ is meglepõdik. Misi (a bozontos). Együtt tanultunk sárkányrepülni a Takácsi Gézától Hármashatárhegyen. Egykori növendéktársam, amúgy az újpesti erõmûben energetikus és ezek szerint álruhás latin. Most derül ki, Kubában gyerekeskedett, ezen a zenén nõtt fel. Mi a tanulság? Igazán semmi. Ha csak az nem, hogy sohase gondolkodjunk (csak)sémákban. Minden megtörténhet. Még az is, hogy a kormány a lehetõ legjobban fog sikerülni, pedig nem hasonlít egyik megszokott megoldásra se. Persze ez a másik kormányra már (a választásoktól függtlenül) nem lesz igaz. Viszont az hasonlítani fog a megszokottra.

2006. február 24. péntek.

Tegnap valahogy kimaradt az írás. Mondjuk nem volt sok mesélni való. Befejeztem a spannerok végeit. Kitisztítottam és lecsiszoltam a varratokat. Ezt a lélekölõ melót csak úgy lehet termelékenyen végezni, ha az ember nem cserélgeti a sikítón a szerszámokat, hanem minden munkafázishoz másikat használ. Egy nagyot, 230-as csiszolótárcsával a nehezen elérhetõ mély "U"alakok aljához, két kicsit 115-ös daraboló- és fíbertárcsás csiszoló koronggal, egyet pedig forgó fazékdrótkefével. Elég vacakolós meló, nem rajongtam érte, de túl vagyok rajta. Már csak némi epoxi glettel simítani és festeni kell. De ezt majd ha kitavaszodik, a többi festeni valóval együtt.

Ma nekiálltam megtervezni a kormánymûvet. Eredetileg kormányrudat akartam, mert egyszerû megcsinálni és nulla a meghibásodási lehetõsége. Továbbá negyven éve (eltekintve az egy hetes tengeri vizsga epizódtól) ilyennel kormányzok, erre áll rá a kezem. De be kellet lássam, hogy egy ekkora hajón az elképzelt majd három méteres kormányrúddal egy szûk fordulózásnál szaladgálni a bot végével, vagy ami még érdekesebb egy kétméteres kormányhosszabbítót (a Kádár féle "Hajósmesterség" c. könyvben ami a szakma alapmunkája, ((még a dobóháló készítése is benne van a rabsickodáshoz)) van egy régi uszályrajz ahol a kormányhosszabbító magyar neve "cuca", na ezt ki tudta közûletek?) taszigálni. Elõbb utóbb leszúrna valakit. Emlékszem boldogult ifjúságom idején amikor kalózzal fordulóztam Siófok kikötõben és beakadt a kormányhosszabbító a deck alá, majdnem baj lett. Most ezt egy 10 tonnás hajóval nem akarnám újraélni. Szóval döntöttem, kormánykerék lesz. Nem volt valami ihletett napom. Van amikor csak úgy jönnek a jó ötletek, van amikor csak kínlódom. Na a mai ilyen volt. Úgy hogy pihenésképpen megrajzoltam a négy darukart. Lesz a tükrön hátúl két ív a bocinak (=dinghi=kis csónak) amikre csigasorral lehet felfüggeszteni a partraszálló jármûvet, és elõl két oldalt egy egy horgonydaru, a nehéz horgonyok beemeléséhez. A HSz szerint ugyan fõhorgonynak elég 25 kilós is, de nekem kell legalább egy, de inkább két negyven kiló körüli ADMIRALITÁS horgony, mert ez a korhû és amúgy jobban hiszek a nehéz horgonyokban, ha vészhelyzet van. Viszont ekkora horgonyt nem igen szedegetek be szivesen kézzel. Még az is lehet, hogy meg fogok öregedni. De ezzel valahogy egyáltalán nem kalkulálok jelenleg.

A darukarokat egyre csökkenõ átmérõjû csövekbõl kell 80centis íven meghajlítani. Ez nem lesz egyszerû, mert a töve legalább 85 mm külsõ átmérõjû, kell keresnem valakit, akinek ilyen vastag csõ hajlításához van szerszámja. Szóval ez se könnyû nóta. Visszatérve a kormányhoz, volt már vele nem kevés gondom. Külkormányt, tehát ahogy a régi hajókon volt, a tükörre erõsített kormánylapot találtam ki, annyiban nem korhû, hogy a vízvonal alatt, ahol nem látszik, balanszkormány, tehát a forgástengely elõtt van az aktív felület kb. harmada. Ezt azért nem bíztam a profikra. Fejembe vettem, hogy nem érem be egy kívülrõl bordákkal merevített vaslemezzel, hanem szép nyújtott cseppalakú lapot akarok. Ez normális esetben fából, vagy mûanyagból van. Én megcsináltam 2-es acéllemezbõl, belülrõl bordázva mint a repülõgépszárnyat. A végén epoxival kihabosítottam. Ehhez különösen trükközni kellett, mert az epoxit öt részletben kompresszorral kellett benyomni, nagyon gyorsan, mielõtt begyorsul a kötéshõtõl és beköt az edénybe. Ez annyira izgalmas és úttörõ jellegû volt, hogy a profi epoxis akitõl az anyagot vettem külön felhívott a technológia részleteit és sikerét tudakolni. Ráment a kormányra majd két hónapom. Mondjuk ez még 2004-ben volt, amikor csak esténként és hétvégeken tudtam csinálni. Minden tervezés, a célok elérése érdekében kompromisszumok sorozata. Mindenféleképpen olyan hajót akartam, amelyikkel sekély vizeken is hajózhatok. Megszoktam a több évtizedes jollés múltam során a Balatonon, hogy a vízmélység nem korlátoz. Amikor két éve annyira alacsony volt a víz, még az 1,80-at merülõ 50-esek is bajban voltak sok kikötõben. A szabadság egyik korlátozója a merülés. James Cook például ezért választotta az admiralitás által javasolt-, kétségtelenül sokkal jobb vitorlázó tulajdonságokkal rendelkezõ hetyke fregatt helyett a laposfenekû lomhább, de formája miatt rendkívül stabil szénszállító Endavourt felfedezõ útjára. Ha neki jó volt, nekem is jó lesz. Egy gaffos hajó amúgyse lesz pengeéles cirkáló, de hogy azért elfogadhatóan kreuzoljon kellett a hosszú és éles kiel. Hogy a gyakorlatilag tõkesúlymentes (a kielszekrényben a súly az 1500 litet édesvíz, a 240 liter hûtõvíz meg a motor, a fenékben 800liter gázolaj) hajó stabil legyen, szélessége 4 méter és a feneke majdnem teljesen lapos. Mivel nem a sebesség a legfontosabb, meglehetõsen alúlvitorlázott, max 80m2 kárpitot lehet felhúzni, (gross, besan, topsail, fock, klüver flieger). Ez a 7m hosszú kiel nagyon kényelmes az egyenes haladásnál, pl. a Joshua Slocum valószinûleg azért tudta mindenféle automata kormány és egyéb firlefranc nélkül körbehajózni a földet, mert a hosszú kiel miatt a hajója akkor is tartotta az irányt, ha órákra otthagyta a kormányt. Sajnos ez az elõny a legnagyobb hátránnyá változik amint a hajóval gyorsan kell forulni. (lásd még a Titanic és a jéghegy) A jó iránytartás miatt a hajó az istennek se fordul. Ezért van, hogy a nagy tengeri konténerszállítók, olajtankerek ha csak látótávolságba kerülnek, már fennáll az összeütközés veszélye, annyira nagy a fordulókör átmérõje. Ez, különösen a túlzsúfolt kikötõkben való manõverezésnél, okozhat komoly gondot. Egy "plezsörbótot" mégse lehet boxerhajókkal betaszigálni, ráncigálni a marinába, mint egy óceánjárót. (bár már gondoltam rá, hogy ha van elég kéz a hajón, a gumibocival lehetne) Ezért egy-, a szokásosnál nagyobb kormányt terveztem, amit kihajtva, ha a motor rádolgozik, mint egy vízsugárhajtómû, rásegít a fordulóra. Ez az elmélet. Kb egy év múlva kiderül, hogy a valóság igazolja e az elméletet. Amikor levittem Tiszalökre és felraktuk a helyére egyszerre olyan kicsinek tünt, pedig elõtte tele volt vele a mûhely, (több mint 3 m hosszú es 1,5 m ahol a legszélesebb) már utáltuk kerülgetni. A mozgatásra van egy elképzelésem gall láncra (az olyan mint a kerékpárlánc) és lánckerekekre. De ki kell dolgozzam, hogy biztos mûködjön. Az elkövetkezõ napok erre fognak elmenni.

2006. február 22.szerda.

Teljesen kidobott nap. Semmi hajó, csak nyugdíjpénztár, bíróság, havi csekkfeladás, önkormányzat adó- és okmányiroda, társasházi közgyûlés. Még jó, hogy szép napos idõ volt, robogóval leszáguldottam mindent.

2006. február 21. kedd.

Kifúrtam mind a húsz véget. Nem volt kirnerem, egy kicsi törött fúrót köszörültem meg a furatok bepontozásához, egyenes következményként valahol a közepén a dolognak, amikor már lazul a figyelem sikerült egy nagyot ráütni a bal hüvelykujjamra. Bár sebesen rányitottam a hideg vizet, de annyira fájt, hogy elfogott a gyengeség és a hányinger. Azért befejeztem amit mára terveztem, a végek egyik felébe 14-es furatot-, a másikba menetet fúrtam, így 14-es csavarok lesznek benne keresztben, nem stiftek, amiket utálok, mert a biztosító kulcskarikaszerûségeket idõnként kitépik a shottok (egyszer majdnem kidõlt ezért árbocom), a sasszegek meg szaggatják a vízhatlan ruházatot, meg a vitorlákat. Megfigyeltétek, hogy bár tíz ujjunk van (kivéve az asztalosokat), mindíg az hiányzik ami éppen sebesült? Vacsoránál egy szelet kenyeret gond volt levágni. Azt hiszem kezdek búcsúzni a bal hüvelykujjam jelenlegi körmétõl.

2006. február 20. hétfõ.

Ma befejeztem a spannervégek felhegesztését. Ha tudtam volna, hogy ilyen tavaszias lesz az idõ, kimentem volna a hajóra dolgozni, de a meteorológia ijesztgetett.

2006. február 18. szombat.

További hegesztés a menetes végeken. Kissé lazábbra vettem a dolgokat, talán ha 3-4 órát dolgoztam. Egyrészt más dolgom is volt, másrészt nem nagyon tudok már elõre dolgozni, amúgy is szombat van, hova siessek? Kint kellene termelni a hajón, de ahhoz még hideg van.

Hegeszteni nem olyan könnyû mint zongorázni. Legalábbis egy nagy zongoramûvész, nem emlékszem kicsoda, mondta, hogy egyszerû, csak azt kell tudni, hogy milyen hang fog megszólalni, ha leüt egy billentyût. Nem tudok zongorázni, el kell higgyem! Nos ha az ember egy varratot lerak, az, hogy milyen lett, csak akkor derül ki, ha kihült kissé és leüti róla a salakot. Bár miközben pirosról feketére sötétül a varrat, lehet sejteni, ahol késõbb feketedik, na ott van a lyuk, a salakzárvány, mert ott lassabban hül. Meg ha jó a varrat, könnyen lejön a salak. A rozsdamentes le is dobja magáról a tüzes salakot, gyakran a bõrömre, vagy a cipõmbe. Ezért a hegesztés sok zoknit fogyaszt. Ebben a mûfajban a legkeményebb volt amikor tavaj izzó darab vasakkal együtt ugrott a cipõmbe, amire lekaptam, beégett a cipõ nyelve alatt két helyen vagy fél centire a lábam fejébe. Nem hülyeség a munkavédelmi szempontból egyébként kötelezõ, de senki által nem használt bõr kamásni.  Hirtelenjében a deck szélén felgyûlt esõvízbe mártott meglehetõsen koszos szivaccsal hûtöttem le a sebet, rohadt nehezen gyógyult be, vagy másfél hónap alatt, enyhe feltünést keltettem vele munkahelyemen amikor a nyílt sebet szellõztetendõ, mezítláb járkáltam. Ez a kép akkor készült, amikor egy flasencuggal döntögettem a hajót, hogy pont vízszintes legyen. Láthatók a külső kapaszkodók a felépítmény tetején, amik felhegesztésekor a baleset ért.

Túl a zongorista tréfán, komoly téma, hogy mit mennyire kell erõsre tervezni és megcsinálni. Pl. ha a hegesztésem gyenge, mondjuk a Viscayán a nyakamba esik valamelyik árboc. Én nagyon hiszek a matekban, a legkomolyabb tudomány, de az, hogy mindent lehet méretezni, nem igaz. (Lásd még a mostanában a hó súlya alatt beomló tetejû csarnokokat. Statikusok tudják mi az a szabványos hóteher. De mi van, ha a hó nem tudja?) Emlékszem a Dénes Pisti néhány éve írt egy csinos cikket a Hajó magazinba a korszerû tevezési módokról, melyek -számítógép segítségével persze, mert manapság már egy szelet kenyeret se lehet levágni nélkülük- kiküszöbölik a túlméretezést, optimalizálják az anyagfelhasználást, ezzel a súlyt és az árat. Pár hét múlva az Amerika kupa rajtjánál (!!) kettétört egy hajó! Ez az a verseny amire száz millió dollár körüli öszeg (vagy még több) megy el egy hajóra. Biztos futotta belõle a legkorszerûbb szoftverre. Ennyit ért. Valamikor a sok vihart megélt kapitányok megbeszélték a kocsmában, hogy mondjuk a royal vitorla rúdjának legalább 8 hüvelyk vastag oregoni fenyõbõl kell lennie, mert ezel már hatszor megkerülték a Horn fokot és kitartott. Akinek ennél vékonyabb volt, az elõfordult, hogy eltörött. Ettõl kezdve ez volt a szabvány. Magam megmondom õszintén amikor valami ilyesmit tervezek leginkább a sacc per kb. szabályt használom. Inkább legyen 100%-al erõsebb, mint 1%- al gyengébb. De hát ez egy retro ember retro hajója.

2006.február 17. péntek.

Kész lettem a vasak karos darabolóval való megmunkálásával, gyorsabban ment mint tegnap, mert a Józsi segített. Én csak a kések alá igazítottam, õ meg húzta a kart, így nem kellett mindíg felállni. De a köszörülésre ráment egy jó óra. A régi dilemma. Ha az ember spórolna az idõvel, amikor sok egyformát csinál, most ugye a 10 spanner 20 vége, 40 darabból, akkor az összes darabon el kellvégezni egy megmunkálási fázist, (lásd még, Chaplin, "modern idõk") majd a következõt. De így monoton, dögunalmas. Még az én virágos fantáziámmal is, mert ha nagyon elkalandozok agyilag, könnyen elköszörülöm az ujjam. Ha viszont minden darabot készrecsinálok, tehát leszabás , köszörülés, hegesztés, fúrás, nem unalmas, de nem annyira termelékeny, mert minden munkafázishoz minden darabnál át kell állni, más szerszám más, hely a mûhelyben, stb. Én az unalmasabb, de termelékenyebb módszert szoktam választani rendszerint, így most is. Valószinûleg a született aszkéta hajlamaim miatt.

Akarok a hajóra olyan felszerelést, amivel a víz alatti részeket tudom ellenõrizni, algátlanítani, anódot cserélni, hajócsavart ellenõrizni, beakadt horgonyt kiszabadítani, bármikor. Valamikor a Vörös Tengeren, a Fülöp Szigeteken csodás körülmények közt (30 éve még érintetlenek voltak a korallzátonyok) sokat búvárkodtam, persze csak tüdõvel. De a hajófenék karbantartáshoz valamilyen készülék kell, meg ruha. Elmentem egy búvárboltba ahol használható tanácsokat kaptam. De még alaposan körbe kell járjam ezt a dolgot.

2006. február 16. csütörtök.

Érdekes dolog ez. Úton-útfélen kérdezik, hol tartok a hajóval, de amikor megmondom ezt a faliújságcímet (nem tudom megmagyarázni, de ezt a blog szót utálom) hogy itt van minden kérdésre a válasz, nem keresnek rá. Ilyen válaszok jönnek, hogy " á... nem tudom úgyse megjegyezni", vagy "én nem tudom hogy kell megkeresni". Azt látom, hogy (kivéve a nagyon fiatalokat, akikkel nincs igazán kapcsolatom) még az amúgy rendszeresen munkakényszerbõl géphasználók közt is teljes a beszarás a PC-tõl. Másik lehetõség, hogy csak az irántam való érdeklõdésük felszines. Sõt ez a valószinûbb. Lehet, hogy magamnak írom ezt a naplót? Legalábbis eddig ötnél többen nem olvasták. Ebbõl négy családtag. Sebaj én úgyse írtam idáig soha naplót, vagy legalábbis csak rövid idõkre tengerész koromban, most írok. Passz.

Ma elment a délelõtt nagyrésze papírmunkával. Pfuj. Csekkek, levelek, bank, posta. Aztán piacra kellett menni, fene ezt az örökös evéskényszert. De azért megkezdtem a spannervégek finomszabását. Szerencsére egész jól megoldható a karos idomacél darabolóval, alig kell utánamunkálni. Azt se sikítóval csinálom, hanem állványos köszörûvel. Így könnyebb. De rá fog menni egy pár nap.

2006. február 15. szerda.

Fogy a mûhelymunka. Javulhatna már az idõ, hogy kint lehessen dolgozni a hajón. Korábban esztergált nekem a Poszlovszki Rezsõ barátom 10 db spannert. (aki nem tudná, az árbocokat tartó acél sodronyok alján lévõ jobb-bal menetes feszítõk) Nem rozsdamentes, sima acél, a rozsdamenteset nem tudtam volna megfizetni. Azzal nyugtatom magam, hogy 100 éve se savállóból csinálták a vereteket. Utána kérdeztem a tüzihorganyzásnak, de az is nagyon drága, mert súlyra megy és ezek a spannerek (18-as csavarokkal!) istentelen nehezek. Majd befestem alaposan. A menetes részt meg bebandázsolom méhviaszos, faggyús textillel ( mi a fene lehet az a ruszki cuccokon lévõ leszedhetetlen barna konzerváló trutyi, az lenne jó) és az egészre húzok -hogy ne bántsa a vitorlákat- egy bõr tokot. Most jól fog jönni, hogy sok évvel ezelõtt esztétikai okokból át kellett húzni egy bõr kanapét egy korábbi munkahelyemen és sajnáltam kidobni a régi bõrt, meg a szabási maradékot, ami volt egy fél tehénnyi, ugyanis a rideg tartás miatt az állat bõrén sebek vannak, amitõl finom bútorhoz nem használható az a darab. Erre tökéletes lesz. Szóval megvannak a menetes szárak és a hüvelyek, de kell a végekre hegesztenem olyan lapos vasakat, amik fent közrefogják a vantni végekre fuxolt kötélsziveket (ezt nem tudom magyarosabban leírni, aki nem érti, nyugodtan ugorjon) lent meg a hajó mestersorába hegesztett lyukas végû hevedereket. Ez utóbbiakat olyan erõsre terveztem, hogy az árboc nélküli hajó daruzásakor bekötési pontként mûködjenek. Szóval a spannerek. Elõször mindenféle vadvirágos terveket futtattam át agyamon, hogy ezeket majd a maradék 4-es lemezbõl kiszabom sikítóval, de amikor lerajzoltam hogy is kellene kinézniük és ugye 10 db-nak van 20 vége, az 20-szor két, azaz 40 lemezke, 65x40 mm, befoglaló mérettel, gyorsan elmentem a vastelepre laposvasért.

Nem állom meg, hogy le ne írjam. Csepel, a volt Vas és Fémmûvek, a még voltabb Weiss Manfréd, esetleg Vörös Csepel, valamikori iparunk fellegvára. Nekem személy szerint benne van pár évtizedem. Attól kezdve, hogy a vas és acél országát kellett apámnak építeni, nekem amikor a "Párt és a KISZ gyõzelemre visz" jelszavát skandáltuk a Váci úton a fáklyás felvonuláson, egészen a gengszterváltásig. Nos, most ahány épület majdnem annyi kft. Azért csak majdnem, mert ami nem kellett a kutyának se, az dõl összefele. No ami kellett az se sokkal jobb. A vasbolt egy szerszámgépcsarnok lehetett valamikor, épületkarbantartás legutóljára ránézésre 30 éve lehetett. A mennyezeten, falakon még ott vannak a karvastagságú kábelek, amik valamikor a méretes villanymotorokkal hajtott gépeket táplálták, ahogy Ady írja, "hol a fémkeblû dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, itt élünk mi, s sorsunk összefogják a nõk, gyermekek, s agitátorok" (az idézetért nem vállalok felelõsséget, 43 éve volt technikumi magyar kötelezõm) Ebbõl maradtak a nõk gyermekek, agitátorból meg még több is lett, pláne így választásokkor. Szóval a nagy marha csarnokban pár pislákoló lámpa alatt rengeteg idomacél, néhány pribék rakosgatja õket. Már ismerem a járást, bemegyek az irodába, két nõ, PC mögött, minden kompjúteren, ahogy kell, mondom kérek egy szál 40x5-ös laposvasat, látja rajtam, hogy gyalogkakuk vagyok, csípõbõl kérdi a szokásosat, "számla kell?" Ilyenkor mindíg van pici lelkiismeretfurdalásom, mert ugye azt szoktam válaszolni, hogy nem. De hát ebben a csalós "õk azt akarják, hogy mi betartsuk, de tudják, hogy nem tartjuk be, mi tudjuk, hogy õk tudják...." országban nem tudom hány száz éve van õk és mi. Tegyük fel, holnaptól mindenki befizetne minden adót, megszünne a fekete gazdaság. Egyszer akik abból élnek, azonnal éhenhalnának. Aztán az államot elöntené a pénz, aki éppen kormányoz a saját érdemének tudná be, akkora pofája lenne, hogy a mai hozzá képest elenyészõ, aztán sebtében szétlopatná a klienseivel. Akkor már mégiscsak jobb, ha mi nap mint nap beleteszünk kevéskét a zsebeinkbe. Ezzel megkíméljük "õket", hogy ha mégis csak kitörne rajtuk a becsületesség ( csak munkahipotézis, semmi esély rá) melózzanak sorsunk jobbrafordításán. Itt mindenki tudja, hogy csak saját magára számíthat. Ezt az országot, ezt a népet évszázadok óta nézik igavonó baromnak, választási plakáthívõ idiótának vezetõi és ez a nép arra szocializálódott, hogy ahol teheti jogos önvédelembõl kijátssza "õket". Így maradtunk életben, török, német, magyar, szovjet alatt.. Rítus az egész. Ök teszik az õ dolgukat, mi meg a miénket. Ennyi.

Visszatérve a mûhelybe leszabtam a karos darabolóval a laposvasból a negyven darabot, a többit holnap.

2006. február 14.

A mai délelõtt elment autószerelésre. Nincs se helyem se idõm rá ezért szerelõhöz vittem, jövõ hónapban lejár a frissen vásárolt VW-m forgalmija, fel kellett készíteni a vizsgára. Nincs okom panaszkodni, 4db elsõ féktárcsa betét-, egy kipuffogó csõ felfüggesztõ gumi- és egy gyújtáselosztó szimmering cserével megúsztam. Ahhoz képest, hogy 110000 Ft-ba került a 25 éves autó, nem rossz. Nem tudnék autó nélkül hajót építeni, mert mindíg hurcolni kell valamit ami a robogón sajnos nem fér el. Viszont közlekedni csak robogóval lehet. Azért a boyler lyukakat kijavítottam. A forrasztás nem mûködik, mert a lyukakat nem lehet fémtisztára pucolni, akár hogy csiszolom, kenem a folyatóval ( a letvasszer modern változata) kiköpi a cint. Beragasztottam epoxival. Erre a max fél bár nyomásra jó lesz.

2006. február 13.

Ma a használati melegvíz boylert vízpróbáztam. Sajnos a rozsdamentes hegesztés két helyen, ha cseppekben is, de ereszt. Ezt profik csinálták (na ezért szar) védõgázzal, mert ehhez nincs felszerelésem, én csak kiszabtam a lemezeket és ponthegesztõvel összeférceltem. Nem tudom áthegeszteni simán villannyal, mert átég a 0,8-as lemez. Vagy beragasztom epoxival, vagy ami pillanatnyilag jobb ötletnek tûnik beforrasztom ónnal, most abban nagy gyakorlatom lett a sok rézcsõ összeforrasztása során a vizes osztóhoz. Kérdés, hogy eléggé át tudom e melegíteni a nagykiterjedésû, jó hõvezetõ lemezt a gázlámpával, mert autogénem nincs. Ha lenne, rézzel, vagy ezüsttel be tudnám forrasztani a lyukakat. Azért ez a hajóépítés gyakran szól arról, hogy ez sincs meg az sincs. Leginkább pénz. Persze vissza vihetném és a fejükhez vághatnám, de többe kerülne a leves mint a hús, berakni, autózni, veszekedni, kivárni. Ami jobban aggaszt, a fenéktankok már fél éve bent vannak, ezeket ennél sokkal lezserebbül vízpróbáztam, mert bíztam a profikban, azt mondták mindent lepróbáltak. Mi van ha azok is csepegnek néhol? Macerás lenne kiszedni õket, mert PUR habban ülnek. Remélem ha netán csepegés van, betömte a hab. Ha nem majd bedagad.(tréfa volt)

2006. február 12.

A 2006 januárja ráment a fõkapcsolótábla készítésére.

Bár többek közt tengerihajó elektrikus is vagyok és majd negyven éve vitorlázom, mégse volt könnyû összeállítani, milyen is legyen Amapola elektromos rendszere. Mik azok a villamos fogyasztók és mekkora a

teljesítményük amikre szükségem lesz, milyen energiaforrásokról üzemeljek, hány és mekkora akkumulátortelep legyen a hajón. Ez utóbbiban még mindíg nem végleges a döntésem, az egyik véglet a 82- ben épített balatoni hajóm, a Tengerész, ahol egy 6 Ah-s telep van, a másik véglet a Rákóczy Pisti barátom hajója , ahol 800Ah. Végül is elkészült a villamos fõelosztó, a "képek" mellékletben látszik, szerintem elég csinos lett. Február elsõ hetében elkészítettem a hûtõvíz elosztót, mely terveim szerint motoros üzemben a hûtõvíz segítségével melegíteni fog egy kb. 50 literes boylerben vizet a fürdõ és konyha részére, valamint télen fûti a szalont. A boylerben elektromos fûtõtest is van, parti áram esetén használható.

Nos, nagyjából utólértem magam, ezzel a késõn indított naplóval. A továbbiakban a napi eseményeket fogom rögzíteni, ahogy tisztességes naplóhoz illik.

 így néz ki a hűtővíz elosztó.

2006. február 9.

Az úgy kezdõdött, hogy könyököltem valamelyik híd korlátján Párizsban és néztem, hogy úszik el a Szajnán a dinnyehéj, amikor jött egy hajó, amit formájáról holland önjáró árúszállító bárkának néztem, de közeledvén elolvastam a nevét, "Helvetia". No, vajh, holland, vagy svájci lobogót lenget a szél a "fõhelyen" ami hozzá nem értõknek a hajó fara , a tat, ahol a honi lobogót köteles viselni minden hajó. Hát kérem szépen se egyik, se másik, hanem a kék alapon 12 csillag körben. Akkor, mi még egy évnyire voltunk az EU tagságtól, de belém vágott a felismerés, hogy ezek határok nélkül, oda hajóznak ahová akarnak, én is így akarok élni! Az elhatározást tett követte. Vagy egy évig terveket, rajzokat gyártottam, számításokat végeztem, milyen legyen az a hajó, amivel Európa belvizein és tengerein járhatok. Van a Balatonon egy hajó, a "J VERNE" mely különösen megragadott klasszikus formájával. Elhatároztam, hogy megépítem másfélszeresre felnagyított mását.  Így fog kinézni.

  Kedves tulajdonosa, tervezõje és építõje Balogh István, "Páter" kölcsön adta a rajzait, ezek alapján indult a tervezés. Egy hajó felnagyítása (vagy lekicsinyítése) nem egyszerû dolog, a hossz egyenesen-, a felület négyzetesen-, a térfogat köbösen növekszik, ezért nem lehet pl. modelleken mindent kikisérletezni. Ráadásul a Verne fából épült, én pedig némi tépelõdés után az acél hajótest mellett döntöttem, ami a hajótest teljes újratervezését tette szükségessé. Sokan kérdezik, miért nem a "modern" mûanyagot választottam, vagy ha már annyira törekszem a hagyományok követésére, miért nem fát használtam. Nos a fa rendkívül csábító, ráadásul eléggé értek hozzá, de tudni kell, hogy még a korszerû felületvédõ eljárások alkalmazása esetén is, élettartama sokkal rövidebb mint a vasé, karbantartási igénye pedig óriási. Egy hajón amúgy is rengeteg a munka, ezt még megtöbbszörözni a -kétségtelenül csodálatos, de- munkaigényes anyag miatt, meghaladja erõimet. Mûanyagból pedig nem lehet csak úgy hajót csinálni. Sokan nekifogtak már és mire befejezték, (ha eljutottak odáig) mind bánta már, hogy nekifogott. Õsmintát kell csinálni, majd sablont arról, amibe bele lehet kenni a héjat, csak sorozatgyártás esetén éri meg, mert a sablon ára kb. két hajó árába kerül. Továbbá. Ha az ember egy ekkora méretû hajóval közlekedik a folyókon, csatornákon, gyakran kell beállnia olyan zsilipekbe, ahol mellé besorol mondjuk egy 1500 tonnás uszály. No most képzeljük el, hogy a zsilipkapu nyitásakor az uszály kissé odaszorítja a hajómat a zsilip falához. Egy mûanyag, vagy fa hajó ettõl összeroppanhat. Sokat gondolkodtam még betonhajón, ez a ferocement technológia csak nálunk ismeretlen, komoly hajók épültek így a világban, de végül is egyszerûsége, könnyû építhetõsége, javíthatósága, karbantarthatósága miatt terveztem egy kétárbocos sarkos építésû, két vízmentes válaszfallal (valóban az, nem úgy mint a Titanicon) három szekcióra bontott rendkívül erõs 40 lábas (12m) acél hajót. A fenék- és medersor 6-os, az oldalsor 4-es, a deck és felépítmény 3-as a mestersor ismét 6-os acéllemez. Bármely szekció (hátsó kabin, szalon, orrkabin) lékesedése esetén megõrzi úszóképességét, megfelelõ felszerelés esetén korlátlan körzetben hajózható.

Nem lévén birtokában a modern szoftvereknek, mindent kézzel kellett végigszámoljak, bár a végén a Marton Gyula ZX spectrumra (!!!) írt programjával leellenõriztük, de igazán csak akkor nyugodtam meg, amikor a kész testet bedaruztam a Dunába és pont úgy úszott ahogy terveztem! A hajót ekkor megkereszteltük, ahogy kell, kedvenc édes muskotályos pezsgõnket hozzácsapva lett a neve "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá . Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonay, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarthy, esetleg Székesfehérvár.

Kicsit elõreszaladtam. Ahogy kész lettem a tervvel, miután még a Dömel Vili (akinek ez tanult mestersége, nem olyan amatõr mint én) még átnézte és büszkén jelentem nem talált benne igazi hibát, kezdtem az építéshez. Sajnálattal kellett lemondanom eredeti (nagyon)nagyratörõ tervemrõl, hogy az egészet magam építem meg. Ez mûködhetett volna, ha -mint Joshua Slocum- deszkára deszkát építek, de be kellett látnom, hogy többszáz kilós acéllemezeket nem leszek képes egyedül bedolgozni. Ezért a terv alapján megépíttettem a testet és ezután kezdtem a kézimunkát. Aki úgy gondolja, hogy a nehezén ezzel túl voltam, az gondolja végig, hogy ha egy ház tetõ alatt van ami legjobb esetben is csak 33% készenlét,(de ha a legkorszerûbb gépészetet, plusz lakberendezést is belevesszük, akkor csak 20) nos a hajó egy háznál kissé bonyolultabb, mondjuk pl. a házon nincsenek árbocok és vitorlák, a bútort meg nem lehet megvenni a boltban, mert mindent méretre a helyszinen kell megcsinálni, hogy passzoljon a falak görbületéhez.

A hajó immáron a Duna vizén megkereszteltettvén, Csepelen a parton áll 2005 áprilisa óta és nap mint nap valamit dolgozom rajta. Ez persze, fõleg most télen, nem jelent igazi rajta létet, sajnos a nyáron munkahelyi elfoglaltságom még a hivatalos szabadságom kivételét se tette lehetõvé, így nem készültem el a középsõ, a szalont a konyhával és a fürdõ/wc -vel magába foglaló szekció hõszigetelésével, ez okból fûteni sem lehet, a belsõ hõmérséklet megegyezik a külsõvel, a falak sugározzák a dermesztõ hideget. Viszont van rengeteg rész, amit mûhelyben elõ lehet gyártani és majd tavasszal beépíteni. Ami 2005 végéig elkészült:

A fenék és oldal kétszeri festése, közben gletteléssel és csiszolással, a deck és felépítmény háromszori festése. Ez azért volt nagyon sürgõs, hogy a tél ne tehessen kárt a hegeszthetõ (ez azt jelenti, hogy hegesztéskor nem ég lánggal és nem szabadul fel mérgezõ gáz) ám nem idõjárásálló alapfestéssel, homokfúvás után lekezelt hajótestben. Viszont csak azután lehetett elkezdeni az ecsetelést, amikor az összes kábelátvezetõ, ki-befolyó-,(vizek, villany, szennyvíz, fekália szippantó, üzemanyag) kémény-, szellõzõnyílást, korlát tartót fel- illetve behegesztettem, különben leégett volna a friss immár nem hegesztésálló festés. Összesen 1500 liter édesvíz- (4 db), 800 liter gázolajtank (2db) mûhelyben készregyártva és hajóba hõszigetelten (hogy ne legyen kondenzvízképzõdés a hozzáférhetetlen helyeken ami belûlrõl korrodálja a testet)beépítve, 8db ablak beszabva, beépítve, fux- szalon- és hátsó kabin tolótetõk (a rend kedvéért a tetõket nem én csináltam, hanem a Komár Józsi) szalon-fürdõszoba válaszfal beépítése. A középsõ szekció belsõ hõszigetelése (8cm vastag, Armaflex, Therwoolin, Polyfoam szendvics) 60 %-ban kész, belsõ borítás a mennyezeten 2cm vastag borovi fenyõ, illetve 8mm vastag fehérre fújt bakelit lemez. Elkészültek a fedélzeten a fix acél korlátok. Megtörtént a fix tartók készítése és behegesztése, amik a hidak miatt ledöntött árbocokat fogják tartani a folyókon való motorozáskor. A közép- és hátsófelépítményre külsõ kõrisfa kapaszkodókat szereltem ,( a fa gépmunkáját itt is a Józsi csinálta a szuper gépével) õsszel befedtem a cockpitot trapézlemezekkel. Ez nagyon sokat segített, úgy minusz két fokig (eddig bírtam) csapadékos idõben is tudtam kint dolgozni.

Jut eszembe, motor. Egy ekkora hajóba való dieselmotort újonnan nem tudtam volna megfizetni. Tehát megvásároltam egy roncs Mercedes 240-es motorját, ami úgy nézett ki, hogy kiautóztam vele (még éppen mûködött és pár napig a forgalmija is érvényes volt) a Székely Boldizsár volt tengerészkollégám érdi mûhelyébe. Az udvaron 2004 végén éppen a havazás beállta elõtt egy nappal kiszedtem a motort, a kasznit elvitte a Papp Tibi, az autó gazdája. A mûhelyben ízekre szedtem, kosárban elvittem a Mészáros mûhelybe, ahol az összes motorfelújítási gépmunka elkészült. Az összerakásban segítségemre volt egy a motort és a paramétereket ismerõ motorszerelõ. Az adagolót szakmûhelyben beállították a gyári paraméterekre. A gép padon való beindítása után készítettem el a motorbölcsõt, erre szereltem három kereket, hogy mozgatni tudjam az immáron 200 kiló körüli cuccot. Így tudtam szállítani, kocsiba ki- be rakni, a mûhelyben mint a gyerekkocsit tologatni. Merthogy ezután kellett megoldanom a kihajtást az irányváltóval. Tehát a hajtás: Mercedes (70 LE) motor Zetor traktor kabin gumibakokon, IFA tengelykapcsoló tárcsa IFA bordástengelyen kapcsolódik egy 1500-as LADA Hardy tárcsás tengelykapcsolón keresztül a Technodrive irányváltós hajtómûhöz. A hajtómû egy SOLÉ Hardy tárcsán keresztül hajtja az egyenes kihajtású, házilag esztergált, zsírkenésû-, bronz csapágyperselyekkel ellátott tönkcsõbe szerelt csavartengelyt, mely egy Solé propellert forgat. A tönkcsõ, csavartengely, tömszelence, tengelykapcsolók esztergálását egy szélestudású (örök)ifjú barátom Poszlovszki Rezsõ végezte, könnyedén bánt a dögnehéz 40-es átmérõjû 1,50 hosszú rozsdamentes tengellyel, meg a 100-as átmérõjû, hasonló hosszú tönkcsõvel, hisz még csak 83 éves, (volt akkor,de mostanság is segít ha kell) 1940- ben szabadult a Ganzban, akkor még volt Magyarországon szakmunkásképzés. Amikor az egész összeállt, levittem a mûhelybe, ahol a test készült és az egész egység bekerült a hajóba. Csak annyit kellett csinálni, hogy a bölcsõrõl levágni a kerekeket és behegeszteni a fenékbe, meg a tönkcsövet körbevarrni a vízmentes válaszfalon és a tat nyílásán. Hogy biztos legyek az egytengelyûségben, erre az idõre a Lada gumi Hardy tárcsa helyett egy acél passzdarabot esztergáltam. Említést érdemelhet még itt a motor köpeny hûtése, mely a fenékben kialakított, 240 literes fagyálló folyadékkal feltöltött tér. Ez a zárt rendszer kiküszöböli a külsõ víz okozta esetleges dugulásokat, melyre ha Európa belvizein sekély, iszapos, vegetációtól dús vizeken haladok, sor kerülhet.( ezért terveztem midössze egy méter merülésû, széles lapos fenekû "long kieles"hajót) Ugyanezen okból lett a csavartengely zsírkenésû, mert a szokásos, amúgy tengengervízben rendkívül hatásos gumicsapágyat az iszap tönkreteszi. Terveim szerint ez a motor alkalmassá teszi a hajót max. 10tmf/óra (1tmf=1852m) állóvizi sebesség elérésére. A tervezett utazósebesség 1500-2000-es motorfordulatszámnál 5-6 tmf/óra, reményeim szerint az üzemanyagfogyasztás is aránylag kedvezõ (a próbautakon ki fog derülni) lesz ilyenkor.

Nos a hajó ezen a készültségi fokon áll jelenleg a Soroksári Duna mellett és várja a tavaszt.

 Betelelve elrakva Amapola, rajta Juditka.                                                

 Judit vibrátorral

csiszolja a tolótetőket. Lakkozni is nagyon tud.

A festés glettelés nem kis munka ekkora felületen. Kell legalább 5-600 mikron vastag védőréteg az acélfelületre. Egy réteg olyan 30-40 mikron, szóval kell belőle bőven.

Néhány kép Amapoláról

 A szalon bejárati ajtaja a cockpitból.