Hajónapló

Tegnap kénytelen voltam törölni azokat a telefonszámokat a régi telefonomról amik nem fértek rá a SIM kártyára, hogy átmentsem őket az újra.

Kinyílott a hóvirág, megírom.

Nna. Mondom az én drágámnak, hogy pogácsarecept. Erre ideadja a füzetet amibe le van írva. Olvasom, nem értem. Kérdem, hol van ebben, hogy össze kell gyúrni. Aszongya" azt mindenki tudja" . Egy frászt én pl nem tudtam volna, hogy mikor és mennyire. Szóval ideültettem magam mellé és úgy írom, hogy akár én is meg tudjam csinálni, akkor mindenkinek menni fog. Tehát kb 49 db tepertős pogácsa készítése.

Hogy bezárva vagyok kinti  hideg okán, nézem a netet. Bevallom nem szoktam "fészbukozni", idejét nem tudom mikor jártam ott, biztos több mint egy éve. Valahogy ez az üzenősdi, mindenki a barátom, bár "asse" tudom ki az..... nem az én világom. De valamit kommenteltem, ami csak a facebookon hagyta magát, így keveredtem a saját oldalamra. Megdöbbentem a rengeteg akármin amit ott találtam. Ebből ez az egyik

https://www.youtube.com/watch?v=GBaHPND2QJg#t=289

Úgy tűnik most egy kicsit én betegeskedek. Szerencsére J jobban van, tegnap már aktivizálta magát tepertős pogácsa ügyben. Itt a töpörtyűk darálódnak.

Hideg, de gyönyörű napsütéses napra ébredtünk. Mai ajánlatomra reggeli bóklászás közben akadtam. 

Mindig szembemegyek valami anomáliával ha "felmegyek" Pestre, itt a csendes békés "vidéki" életben elszoktam már tőle. Ma egy csomó dolgot kellett intézzek, kezdtem a távolsági buszról a Népligetben leszállva informálódni a Volán pénztárnál. Azt akartam megtudni, hogy ha a jövő hónapban utazunk gyógyferedőzni Zalakarosra, miután én már a korom miatt elvileg ingyen utazom, csak úgy odamegyek és felszállok, vagy azért kell valamit regisztrálni, helyjegyet fizetni. Na információs pult, de rács leeresztve, zárva. OK nézem "Pénztár". Lehet más alaposabban tájékozódik (pl abból, hogy angolul is ki volt írva nem vontam le messzemenő következtetéseket, "Akkor még nem sejtettem..."{lásd még Pelikán a gátőr}) és minden táblát elolvas mielőtt odamerészkedik egy ilyen stratégiai ablakhoz, de én csak úgy odasenderedtem az előttem álló mögé aki angolul próbált szót érteni a kisasszonnyal (hüm, a némber se lenne túlzás), mindjárt az is eszembe jutott, hogy alighanem nyelvi nehézségek lehetnek, máskülönben nem ordítana olyan hangosan a hölgy (lásd még fent zárójelben) és segítek tolmácsolni, de a nő(maradjunk ebben) rámordított, hogy "Nem látja a táblát??! Amögött kell várakozni!!" Körbenézek, valóban ott egy tábla, de mondjuk az ablakban a pénz ki-beadó nyílás előtt is van egy tábla, hogy "Rögtön jövök", oszt mégis ott van, most melyik az a tábla amit komolyan kell venni és melyik amit nem? Mindnesetre hátrakotródok és megvárom amíg tisztázzák, hogy valami ami ötven az nem Euro, hanem forint ami magyar pénz, mint megtudom "HUNGARIAN FORINT!!" ordítja a nőstény dühödten szegény idegennek. Na elmenekül a fiú (hogy ez mit fog mesélni otthon..) kérdezem "Mostmár jöhetek?" Kegyesen magához int, elkezdem a mondókámat "EZ A NEMZETKÖZI PÉNZTÁR! NEM LÁTJA A FELIRATOT?!" Bocs nem néztem, akkor hol van a hazai? Valamit mond, de miután akkor beszél amikor még én is, nem értem, kérdezem még egyszer, na akkor még jobban üvölt, így végre megtudom, hogy odalent, tényleg már emlékszem jártam arra. Megköszönöm (én már csak ilyen vagyok) de azért elmentemben visszaszólok, hogy korán van még ilyen dühösnek lenni (8 óra van), mi lesz még a nap végére? Visszaordít "Még nem reggeliztem éhes vagyok!", azzal becsapja az ablakot és elvonul. Ugye az embernek ha valamit megmagyaráznak akkor egyből megérti. Oroszlánszindróma. Éhes, üvölt. Mi lenne ha lelőném? Amúgy valóban, mint odalent megtudom egy kifejezetten kedves udvarias hölgytől a "mezitlábas" pénztárnál,  ingyen utazom a távolsági buszon majd Zalakarosra (J meg nyugdíjasjeggyel), csak a helyfoglalásért kell majd díjat fizetni, ami nem helyjegy, mert ha netán nem lenne ülőhely akkor csak állásra jogosít és még nem lehet megvenni, csak egy nappal az indulás előtt, mert hátha addig változik valami sose lehet tudni. Nna.

Most erre varrjatok gombot! A macska iszonyatosan válogatós lett a kényeztetés eredményeként. Csak azt eszi ki a kajából ami a fogára való, aztán nyávog, hogy újat kér. Piszok követelődzővé vált, ridegtarásra fogtam, addig nem kap újat amíg van a tányérjában a régiből. Mit csinált? Amit nem eszik meg kirakja a kőre és jön kérni, hogy mostmár üres a tányérja, jöhet az új kaja! Persze J a bűnös az elkényeztetésben. Kittenberger Kálmánnak volt egy története a nők és a macskák közti lelki kapcsolatról, amit még Afrikában mesélt neki egy néger, ezek szerint ott is ez a helyzet.

Gyorsan váltják egymást az évszakok. Tegnapelőtt tavasz volt, kellemes napos idő, ingujjban lehetett odakint dolgozni, tegnap szélviharral beköszöntött az ősz, a nyár ezek szerint kimaradt, ma meg hó esett, csupa latyak odakint minden. Megrajzoltam a tornácot, kitaláltam mi milyen méretű fából legyen és SP helybéli barátom aki kőműves pontosan elmagyarázta hogy kell a mezőtúri téglát felrakni. Már csak az kell, hogy kicsit megjavuljon az idő és ne csak egy napra legyen tavasz, már állok is neki kiásni a sávalapot. Kis pénzt össze kell majd kaparjak, mert a fa piszok drága lesz. meg a cement, meg a zsalukő, szóval minden. Találhattam volna a mezőtúri tégla mellet másfél köbméter fát is... És a szemüvegem is drótozott szárú lassan egy éve amióta kitörött a zsanérja, most már eljutottam odáig, hogy voltam szemorvosnál újat íratni (nem bízom a bolti szemdiagnosztákban), de kiderült egy olyan progresszív lencsepár ami nekem kellene negyedmillió forint (IGEN, 125000 Ft darabja a lencséknek!) plusz csiszolás plusz keret, ergo marad a bifokális, ami "csak" 35000.

Délelőtt a vízparton teregettem a humuszt amikor elkezdett zúgni a levegő. Félelmetes volt ahogy minden megtelt a szél süvítésével és a fák elkezdtek hajladozni. Ha valamikor akkor most nagyon örültem, hogy rászántam magam a ház melletti nagy fenyő kivágására. Hamarosan a Dunán is megjelentek a tarajos hullámok, annak ellenére, hogy a keresztirányú szél miatt nem volt nagy távolságuk feltornyosulni, elég szépen beindultak. A Balabán csatorna partján, a telek ellenkező, keleti oldalán ahol kapirgáltam a terepet nem is lehetett igazán érezni mekkora a szél, csak kimenve a stégre, lepődtem meg az erején, rá kellett dőlni menetben.

Még úgy is billegteti a hajót, hogy az a kielen ül az iszapban, csattog a ponyva, röpül(ne) ami nincs lekötve, a lábtörlőt azt hiszem negyedszer kell majd kihalászni a vízből, ha lecsillapodik az idő.

A parti sáv rendezésekor a lebontott kerítés mögött a komposztos domb oldalában állt egy rozsdás 200 literes vashordó, tetőfedő palákkal letakarva. Azt hittem ebben is komposzt van, de amikor belekukkantottam, láttam tele van falburkoló klinkertéglával. Ezt valaha "mezőtúri téglának" hívtuk, ezzel a minőségi anyaggal van borítva (mint a mellékelt színes ábra mutatja) a ház tégla része. Aztán amikor kipakoltam a hordó tartalmát, mögötte a komposztdombról is kiderült, hogy alatta ilyen tégla van egy csomó. Na akkor ezzel lesz a tornác lábazata burkolva, nagyjából elég is  lesz, ahogy számolom ez az anyag olyan bő 10 m2.

J újfajta tortát készít.

Tisztul a kép a Balabán csatorna partján.

Nem egyszerű dolog kézből pontosan merőlegeset fúrni, kell a kis derékszög.

Olvasom a kommenteket, mindenkit megnyugtatok, semmi baj, csak belebonyolódtam a szekrénycsinálásba. Magam se gondoltam, hogy ennyi munka lesz vele. Volt a régi lakásomban lévő szekrénysor amit át kellett szabni, hogy beférjen a nappaliba. Megmaradt egy 95 centis könyvszekrény elem alja, teteje, hátlapja és egy oldala, nyolc polc meg 2 üvegezett és két teli ajtó. Ezek felhasználásával építettem egy 1,45 széles, 2,10 magas elég komplikált többfunkciós (könyvek, ruhák) szekrényt ami pont passzol a hálószoba rövid falára. A legnehezebb a dologban, hogy kevés a helyem, egy ekkora bútort az ember egy legalább ekkora, ráadásul körbejárható munkaasztalon tud kényelmesen megcsinálni, a legnagyobb méretnél is hosszabb pillanatszorítókkal, na ez nekem egyik sincsen. Továbbá nincs lamellózó szerszámom se, egy munkáért nem érdemes megvenni, konfirmátor csavarokkal erősítem össze a bútorlapokat. De nagyon jól állok, egészen pontosan itt áll mellettem a bútor, a korpusz összeállt, holnap a helyére kerül ha nem jön közbe semmi és felrakom az ajtókat, addig nem akartam irkálni amíg nem tudok egy képet berakni a kész termékről. Aztán persze időnként fát kell vágni, esővizet kimerni a csónakból, két napja még jeget is törtünk vele, amikor a túlpartra mentünk nagybevásárlásra, szóval egyszerű hétköznapok. Mostanában a politikát is hanyagolom, valahogy megemelkedett az ingerküszöböm, csak csóváltam a fejem némi undorral vegyes  elnéző derűvel, amikor pár napja bejelentették, hogy a katasztrófavédelem átveszi a rezsicsökkentéssel tönkretett kéményseprő cégek feladatát, amit közmunkásokkal képzel megoldani. Igazi unortodox megoldás, ugye a kéményseprés koszos munka, nyilván aki koszos az nem sokat ért semmihez, máskülönben jogász vagy esztéta esetleg humánerőforrásgazdálkodó lenne, tehát akárkifiacsikaja közmunkás is jó lesz kéményseprőnek. Aztán a homlokukra csaptak a fiúk, valaki megsúghatta nekik, hogy a kéményseprés az mégiscsak tüzeléstechnikai szakmunka, ha nem is magasan kvalifikált, szóval nem kellenek hozzá a Fourier sorok, tehát olyan közmunkás csinálja majd aki amúgy kéményseprő szakmával rendelkezik. Tehát a tönkrement cégek alkalmazottait szakmunkás bér helyett közmunkásalamizsnával átveszi majd a katasztrófavédelem. Kíváncsi vagyok a módszert mikor terjesztik ki a rezsicsökkentési logika mentén az összes többi területre ahol az emberek pénzt költenek, pl a bolti eladókra, pedagógusokra, egészségügyre, netán a kötelező tűzoltókészülék ellenőrzésre. A  jóságos állam sorra csökkenti a rezsit, a rezsiharc során fogunk eljutni a vágyak végső beteljesedéséig amikor is abból fogunk luxusra költeni, hogy egymás lábáról levágjuk a körmöt, más mindent a katasztrófavédelem biztosít számunkra, olcsó hatósági áron.

Mindenki dolgozik. Én polcozok J a konyhában ebédet csinál, csak egy családtag henyél szemérmetlenül. Egész nap alszik, csak akkor ébred fel ha megéhezik, kiköveteli a kaját, majd elmegy rejtélyes utakra, néha  fél éjszakákat. De hogy valamit segítene, na azt nem. Önző kutya...akarom mondani macska.

Tegnap végeztem a nagyjával.

Egész nap dolgoztam mint az állat és SEMMI látszata. Gyönyörű idő volt tegnap és ma is, ezért a kerti munkákat vettem sorra. Ugye még karácsonykor kivágtuk a hatalmas ezüstfenyőt (azóta is szomorúan tekintek az egész udvart beborító lombjaira) és még hozzá se kezdtem az eltakarításához. Nekiálltam hát ma reggel az ágakat felaprítani, legallyazni, a vékonyakat kiszáradás után a kertben, a vastagakat a hajókályhában fogom elégetni, Megállás nélkül aprítottam egész nap és igazából nem is látszik, hogy fogyott volna belőle. Még legalább két nap mire úgy-ahogy megleszek vele és akkor még mindig hátra van a vastag ágak és a törzsdarabok táncfűrésszel és baltával való kályhaajtó méretre darabolása. Elképesztő. 

Hol körbefagy a hajó, hol kiolvad. Míg tegnapelőtt még járható jégpáncél vette körül Amapolát, tegnap este már hullámzott a Duna, csak a part mentén volt jég, az is megtörve és a képen is látszik ott vízközépen egy foltban ami elúszott a túlpartról. Tegnapelőtt reggelre ónos esőre ébredtem, mit mondjak úgy tipegtem ki a hajóról mintha tojásokon egyensúlyoznék, a deck, a járó, a stég rosszabb volt mint a korcsolyapálya a ráfagyott rücskös jégtől. Még rágondolni is rossz volt mi van ha elcsúszok és leesek valahova, félig a hajóra, félig le a befagyott vízre. Ha valami nagyon nem hiányzik az egy baleset, már vagy három éve, hogy eltörtem a kezem, de azt hiszem örökre bennem lesz az érzés.

Ma reggel valahogy kevés kedvem volt ébredés után kipattanni az ágyból (bár a hajó nem ringatott, be van fagyva körbe), lámpát gyújtottam és olvastam.

Vége a henyélésnek. Tegnap és ma összeraktam, felszereltem a polcokat a fürdőszobába, összesen kilenc polcot csináltam közel 1 m2 az összfelületük. Nem kétlem, hogy J aki minden vízszintes felületet képes elborítani tárgyakkal, rövid időn belül egy négyzetcentimétert se hagy belőle szabadon. Ma vízkereszt van búcsúznék a karácsonyi díszektől.

Itt még világít a kerti karácsonyfa.

Köszönöm az újévi jókívánságokat, remélem "megfogannak". Az első munkával töltött napom tegnap volt. Kihasználtam, hogy  a jég megerősödött annyira, hogy elbírt, nekiláttam a stég javítgatásának.

Hűvösre fordult az idő!

De hát kit érdekel, hogy milyen nap van? Még az is mindegy, hogy meddig tart az ünnep, mikor kezdődnek a munkanapok. Hogy miért? Megmondom. Mert amikor AKAROM! És az meg attól függ, hogy éppen milyen kedvem van. Például azt terveztem, hogy Karácsonykor összerakom a bútorlapokból legalább a konyhai fűszerpolcot és a szobai könyvespolcokból legalább egyet. Ehhez képest nem csináltam semmit. Egyrészt nem volt hozzá kedvem, másrészt engedtem a "szelíd" erőszaknak, J kerek perec kijelentette, hogy itt Karácsonykor nem lesz asztalosműhely a nappaliban. És bevallom jól is esik a pihenés. Egész karácsonyi hangulatom támadt. Pedig az időjárás nem éppen karácsonyszerű. Ha nem nézném a kopasz ágakat, akár nyári is lehetne  a kép.

Kel a bejgli tésztája.

Ebből 12 db lesz. Ez a "bevezető" adag, Holnapután jön a következő, ugyanez a tészta de a változatosság kedvéért diós és mákos kifli lesz belőle.

Készül a töltöttkáposztához a töltelék.

Csúnya dolgot csináltam. Igaz ilyenkor Karácsonytájt sokan csinálják.

Egész napom porszívójavításra ment el. Kitört a "szemétzabálógép" sztrájk. Két porszívó van a házban, mindkettő megbetegedett. Utálatos munka, ezeket a mostani gépeket már nem készítették javíthatóra. Az olyan  "mindentmegakarokjavítani"  fajtának mint én kifejezett bosszúság, hogy manapság már semmit nem, vagy csak nehezen lehet szétszedni, szétszerelni. Elfogyott a szénkefe? Dobd ki, vegyél újat! Az külön trükk, hogy minden gyár és minden termék gégecsöve, a csatlakozó csonkok, néhány milliméterrel, de legalább pár tizedmilliméterrel eltérnek egymástól, nehogy véletlenül egyik csövét a másikhoz használni lehessen. Az egyszerbepattanó műanyagfülecskék amiket egyrészt nem lehet tudni hol vannak, ha mégis sikerül kitotózni, akkor letörnek szétfeszegetéskor, a címkék alá rejtett csavarok még csak hagyján. A leggonoszabb a csak befelé hajtható csavar, ahol a fejben a slicc kialakítása  csak "jobbrahajtós". Szerencsére ilyen csavar nem volt a mai leckében, mindkét gépet sikerült megjavítani, az egyik kefecserés volt, a másik a szétszereléstől, kitakarítástól, összeszereléstől meggyógyult, csak törődést igényelt.  Persze értem én, ha valaki szerelőt hív, ezért a munkáért ki kell fizessen feleannyit mint egy új gép ára, persze, hogy nem fogja megjavíttatni, inkább újat vesz. Aztán a másik csel, hogy igyekeznek mindent olyanra készíteni, hogy egy nappal se tartson tovább mint a garanciaidő. A csúcs amit olvastam valahol, hogy a nyomtatókba eleve olyan a szoftver, hogy leállítja a gépet egy bizonyos idő, vagy példányszám után. És ezt javítani se lehet állítólag. Ez már nem az én világom. Amúgyis arról szól az életem, hogy mindent másképp csinálok, mást gondolok és másban hiszek, mint ami a "kötelező elvárás". Szóval jusztse veszek újat, dögöljetek meg!

Tegnap éjjel erős zajra ébredtem. A decken kopogott valami hosszasan. Elsőre félálomban azt hittem a szél támadt fel és csapkod valamit, de aztán abbamaradt a titokzatos zaj. Sejtettem mi volt az, de semmi kedvem nem volt kíbújni a meleg ágyból és kitópálni a hidegbe meggyőződni róla, így békésen aludtam tovább. Reggel be is igazolódott a gyanúm.