Délelőtt a vízparton teregettem a humuszt amikor elkezdett zúgni a levegő. Félelmetes volt ahogy minden megtelt a szél süvítésével és a fák elkezdtek hajladozni. Ha valamikor akkor most nagyon örültem, hogy rászántam magam a ház melletti nagy fenyő kivágására. Hamarosan a Dunán is megjelentek a tarajos hullámok, annak ellenére, hogy a keresztirányú szél miatt nem volt nagy távolságuk feltornyosulni, elég szépen beindultak. A Balabán csatorna partján, a telek ellenkező, keleti oldalán ahol kapirgáltam a terepet nem is lehetett igazán érezni mekkora a szél, csak kimenve a stégre, lepődtem meg az erején, rá kellett dőlni menetben.
Még úgy is billegteti a hajót, hogy az a kielen ül az iszapban, csattog a ponyva, röpül(ne) ami nincs lekötve, a lábtörlőt azt hiszem negyedszer kell majd kihalászni a vízből, ha lecsillapodik az idő.
J a szüleit látogatni indult volna ma reggel, de egyrészt még nem épült fel az influenzából, másrészt vasárnap nem jár a busz, HÉV-vel kellett volna szokásos módon mennie a túlpartról, de ebben az időben szó se lehetett csónakázásról, minimum eláztunk volna az átkelés során, de még az is lehet, hogy megtölti vízzel és felborítja az aprócska lélekvesztőt a hullámzás. A balesetek mindig úgy lesznek, hogy az ember azt teszi amit szokott, csak a körülmények nem a szokásosak. Szóval én terepet rendeztem, intéztem a szokásos favágást, tüzelőbehordást, ő meg palacsintát sütött, délután meg ki se dugtuk az orrunkat a jó meleg házból.
