Hajónapló

Tegnap gyakorlatilag egész nap esett az eső. Hol cseperészve, hol szitálva, hol szemerkélve, hol megmegállva, hol szaporán, hol csendesen, hol széllel, hol szél nélkül, mindenesetre tökéletesen elvette a kedvem a szabadtéri munkától. Nem panaszkodom, az elmúlt hetek minden napja ajándék volt és nagyon rendes volt az Öregtől, hogy hagyta ezt az első adag szerkezetet megcsinálnom, lefestenem és a helyére állítanom, így már nem fog rozsdásodni. Ha jól belegondolok a tél negyede már lement és szinte alig kellett még fűteni, igazán nem panaszkodhatunk, nem is tesszük. Szóval a borongós időben a legkézenfekvőbb megoldást választottam, nagyjából az egész napot átaludtam. Ma reménykedve kezdtem neki a négy 40x40-es zártszelvény láb fészkeinek kitakarításához, hogy majd bebetonozom azokat a korábban kialakított üregekbe, erre megint rákezdett az eső. Visszavonultam összes termeimbe és várom az időjárás jobbra fordulását.

20:13 Délutánra elállt az eső. Beállítottam és körbebetonoztam a lábakat, lámpafénynél tudtam csak befejezni, de kész lett, így ha holnap megfelelő lesz az idő fel tudom rakni az első 4X2 m-es üregkamrás polikarbonát lapot. Kicsit izgulok hogy fog passzolni, mert legjobb tudásom szerint mértem, szabtam, derékszögeltem, varrtam, de azért egy íves felületet nem nehéz elrontani, szóval a "most ugrik a majom a vízbe" még hátra van. Jól lehűlt az idő, majd lefagyott a kezem, fenébe most már így fog menni a "tetőzés" amíg kész nem vagyok vele, ha csak nem akarom tavaszra hagyni a befejezést. De nem akarom, addigra berozsdásodnának a vasanyagaim, ezt be kell fejezni amilyen gyorsan csak lehet.

Tegnap Budapestre kellett menni, nekem ügyintézni, J-nek szülőket pátyolgatni. Este Don Carlos volt az Erkelben. Sokat változott az operaelőadás az "én időm" óta. Emberek akik a "Számlagyár KFT" ( 20 millió forint adóköteles éves árbevétel) céges bulijára öltönyt nyakkendőt öltenek, beülnek egy operaelőadásra lógóseggű farmerban, edzőcipőben és pólóban. Rajtam és Vámosi Nagy Szabolcson kívül nem sok öltönyös néző volt. Szerencsére a művészek nem romlottak annyit mint a közönség, a művészet színvonala stabilabb mint a publikumé, én azt az időt is megéltem amikor jobb káder pufajka és gumicsizma nélkül be se ült a nemzetibe, de a színészekkel akkor se volt baj. Mondjuk a darabokkal inkább, emlékszem amikor anyám kifakadt, hogy miért csak szovjet darabok mennek. A "mi színházunk" Angyalföldön a József Attila volt, remek színészekkel (oda száműzték a politikai okokból valamiért kegyvesztett művészeket), pl.  ment Viktor Rozovtól a "Felnőnek a gyerekek",  az egészből már csak arra emlékszem, amikor a csúcsjelenetnben az ifjú Bodrogi Gyula felkiáltott: "Vagyim, örök világosság fénye, fényeskedjél nekem!" Lányomnál ebédeltem és szunyáltam ebéd után. Náluk a nappali egyúttal a bőrős műhely (tudjátok  http://titileather.hu), örömmel fedeztem fel az "új" varrógépét: 

Ennek a gépnek komoly története van. Akit érdekel kattintson.

Nagyon köszönöm a segítő szándékot, de hülyén nézett volna ki, ha az ország különböző pontjairól ideautóztok drága pénzen, megköpjük a markunkat, talpra állítjuk a hóbelevancot és helyre tesszük. Ez tartott volna 5 percig. Mert a súlya gyerekség, talán  60-80 kiló, nekem csak a méretével volt bajom, egyszerre nehéz egyedül megfogni a terjedelmes  darab négy sarkát. Amúgy Sün azért nagyon optimista volt, nem megy az olyan gyorsan, egyrészt sok a molyolás a vasak leszabásával, illesztésével, hegesztésével, másrészt két réteg alapozó és két réteg fedőmázolás előbb az egyik, majd megfordítás után a másik oldalra, közben száradási idővel, időigényes dolog. Na szóval tegnap délutánra így nézett ki a munkadarab, immáron lábakkal. A kezdeti elképzeléssel szemben mindjárt le is festettem a fent leírt módon a most felül lévő majdani alsó felét, sokkal könnyebb volt így ecsetelni, mint fej felett kenni amikor már a lábakon áll a helyén. Ma reggel kiötöltem hogy lehet a szemközti tujákhoz kikötött csigasorral J segítségével előbb az élére állítani, majd megkértem SP-t, hogy segítsen és hárman könnyedén előbb a talpára, majd a helyére állítottuk a szerkezetet. A teljes felület 32 m2 lesz, ebből ez az első 15. Az egész művelet nem tartott sokkal tovább mit amennyi idő alatt most leírtam. Örömömben le is fényképezkedtünk a cuccal.

Azért a képen látszik, hogy SP-nek az XXXl-es termetével nem okozott nagy gondot az emelés.

A láncfűrész az útban ágaskodó tuják megrendszabályozásához kellett. Utána lefestettem létráról a felső felületeket, meg az éleket, ha nem kellene várni holnapig, hogy megszáradjon, már felkerülhetett volna rá az első 4x2 m-es polikarbonát lemez. Sajnos nagyon mondja a meteorológia a rossz időt, gyanítom a második, ennél egy osztással nagyobb elem elkészítése nem ilyen kellemes körülmények közt fog történni, hét végére 10 fokkal lesz hidegebb a prognózis szerint, plusz havas eső is várható. De majd csak meglesz valahogy. Holnap pihenőnap, este Don Carlos lesz az Erkelben, a közlekedés és a pesti teendők miatt már reggel felutazunk.

7:30 Köd nem volt reggel, de minden csurom víz az éjszakai párától...hittem én. Na gyors reggeli, mondom megyek folytatom a lakatoskodást, ha minden jól megy estére a lábán állhat az első 3 m-es egység (mondjuk hogy hogy állítom talpra arról egyelőre elképzelésem sincs), mely pillanatnyilag domború felével lefelé mint egy nagy tapper (na tudjátok mi az?? googlizni nem ér) fekszik a kert gyepén (gyep... már ami megmaradt belőle a nagy építkezésben, szóval a kopár talajon), azt terveztem, hogy billegés ellen rögzítve kimodellezem hogy állnak majd a lábak és az ég felé irányba állítva, helyükre hegesztem őket. Azért kellett felborítanom, mert fej felett nem tudtam rendesen meghegeszteni az alulra néző varratokat. Fej felett hegeszteni amúgyis utálatos dolog, az embernek nehéz tartani az ívet kitámasztatlan kézzel, hullik az izzó fröcsi a kézre, nyakba, de ami teljesen lehetetlenné teszi itt a munkát, hogy a keskeny sötét vas felett ott tündököl a világos égbolt, egyszerűen nem látom hol indítsak, mert a szemem az éghez állítja a "blendét", olyan mintha egy ember arcát próbálnád felismerni egy alagútban állva, aki háta mögött az alagút nyílásából néz rád. Na tehát megyek ki reggeli után, hát szép csendesen esik az eső. Szóval a nedvesség nem a pára, hanem az éjszakai szemerke után maradt, csak épp akkor hagyódott abba amikor bejöttem a hajóról a házba. Úgy hogy visszavetkőztem játszóruhából háziasba és most itt gubbasztok a gép előtt és várom sorsom jobbrafordulását. 

Barátom nyugodj békében! http://epiteszforum.hu/egy-nem-konvencionalis-ember-emlekezete-bucsu-dr-racz-tamastol1

 Ma meghajlítottam a kilenc vas másik végét is, de egy teljesen más ívre. Jól megkomplikáltam a dolgot. Mert ugye a profik lehajtják a motoros géppel a hasonló darabokat valamilyen körívre. Azzal más formát nem lehet hajlítani.https://www.youtube.com/watch?v=2SMT5VukrQ4 Miután sajnos ilyenem nincs, kitaláltam a korábban mutatott mezítlábas megoldást az olajemelővel. Ez ugyan nem ad olyan pengepontos geometriájú körívet, viszont, ha már lett ez a technológia, kihasználom a lehetőséget, hogy olyan szabálytalan, vagy akármilyen ívet hajtok vele amilyet akarok. Ma a kilenc vas másik felét, ami a tető déli oldala felé fog mutatni, ahonnan kevesebb a csapó eső, tehát lehet magasabban is, egy, az északinál kevésbé lehajló parabola ívre hajlítottam. A hajlítás ívének változtatását a hossz mentén a nyomások számának növelésével oldottam meg. Egészen belejöttem mostanára. Nem tudom igazán jól megfogalmazni, de valahogy az anyag "fejével" kell gondolkodni, legyen szó, vasról, fáról, kőről. Hogy hogy hajlik, hogy hasad, hogy törik, illetve hogy enged az alakításnak. Mert egy darabig rugalmas például a vas, tehát két-három nyomás az emelőn semmit se görbít rajta, visszaengedve kiegyenesedik de ha nyomok rajta kilencet, abból is visszarugózik valamennyit. Na ez az amire rá kell érezni, hogy mennyi kell az "annyihoz". Belegondolva nem lehet egyszerű mondjuk az autógyárak présgépeihez a szerszámot megcsinálni, hogy a karosszéria elem amit sajtolnak pont méretre alakuljon. Nem fogja pontosan felvenni a forma alakját, mert valamennyit visszarugózik. Most ilyen feltételek mellett kell tizedmilliméter pontosan sajtolni, miközben minden rádiusz másképpen rugózik. Nem is tudom hogy csinálják.

7:00 Na nem hiába sírtam a nedves, ködös reggel miatt, az Öreg meghallotta, és derült száraz időre ébredtem, megyek is vasazni.

17:16 Meg is van az eredménye. 

Délután négyre mind a kilenc "szarufa" lehajlítva.

Nna! Hát két egyformát már tudok hajlítani. ( a nap végére megvolt a harmadik is) Vérszemet kaptam, hogy ennyire hagy magával bánni az anyag, az egész konstrukciót átértelmeztem, nem lesz egyforma az északi és déli oldalon az ív, mert így jobban szolgál és blikfangosabb. Ezért az első, már méretre görbített vas egyik felét visszaegyenesítettem! Nem akarok panaszkodni az időjárásra, mert szavam nem lehet a hőmérsékletre, ingujjban gyúrom a vasakat, de annyira rövid már a munkanap, hogy alig haladok. Reggel mindenről csorog a víz, köd van és homály, nem lehet korán kezdeni, délután meg öt órakor már sötét van. Tegnap megpróbáltam lámpa mellett dolgozni, de nem megy, illetve sok lámpa kellene a nagy munkatér miatt, egy lámpával sok az árnyék, bele is estem a magam ásta gödörbe. Pedig nem is "másnak" ástam. Be is temettem mert az új koncepció, a csak egyik oldalon kerekebb ívvel, nem igényli.

Nagy izgalommal vágtam bele a zártszelvény hajlításba. Kicsit aggódtam működik e az elméletem, mert mindenki azt mondta nem fog működni, vagy legalábbis kétkedett az elképzelésem sikerében. Szóval csináltam egy célszerszámot.( az anyaga a régi lakásomban a TV forgatható állványa volt )

Kalodák alatt  a munkadarab, középen a 12 tonnás emelő.

Krétával deciméteres skálára beosztott szögvas felett csúszik előre az anyag és minden osztásnál rápumpálok a felkeményedés után(ugye előbb csak emeli a vasat ütközésig) hatot az emelővel.

Többször kell átküldeni a szerszámon, legalábbis nem merek egyszerre nagy ívet hajtani, mondjuk tizenkettőt nyomni rajta, mert félek valóban megrogyik a 40x20 mm-es szelvény. Ahogy hajlik lefelé a vas, beleáll a talajba, kénytelen voltam mindkét oldalra a kifutás helyére egy-egy nagyobbacska gödröt ásni. Aztán amikor már egyszer megíveltem a vasat nem használható a krétás vezető, muszáj volt a munkadarabot beskálázni, mert a pontos beosztás és az egyforma nyomásszám biztosítja a szabályos ívet. Leterítettem egy kamionponyva darabot a földre és az ívet ellenőrizendő vastag filctollal behúztam a vas mellett a görbét, majd átfordítottam  a két végét és rátettem a vonalra. És fél centinél nem nagyobb az eltérés az ívben a két oldal közt.  Nem könnyű, meg nem is gyors, de működik. Már csak az a kérdés hogy sikerül majd kilenc darab pontosan egyformát csinálnom.

A masszív satupadot S-től kaptam kölcsön, enélkül nem lennék ilyen nagy legény, kitartó ember ő is, a 40 centis láncfűrészével mégiscsak felszeletelte a méteres törzsátmérőjű fának, amit kidöntöttünk a héten, a nagyrészét.

Tegnap este osztálytalálkozóm volt, hálistennek tavaly óta nem halt meg senki. Miután HÉV-vel mentem Budapestre, szokás szerint átcsónakáztam a túlpartra és miután ott kikötöttem, a zsebkompasszal vettem egy iránylatot a túlpartra Amapolához, mert ha éjszakára amikor visszafelé jövök leszállna a köd nem találnék haza. Szerencsére nem volt rá szükség. Persze vihettem volna GPS-es navigátort is magammal, de ez így seamanslikeabb.

Feltöltöttem sóderral a járólapok közeit, ezzel a kerti ösvényt késznek nyilvánítom. Délután méretre vágtam az első 20X40-es zártszelvényt, ami a kocsibeálló ívelt polikarbonát tetejét fogja tartani. Nagyon pontosan mértem, milliméter pontosan bejelöltem körbe a vágás helyét vídiás karctűvel derékszög mellett, merthogy kézi sikítóval vágom, nincs asztali karos darabolóm amivel egyszerűbb a derékszögű, vagy bármilyen szögű vágás. Aztán amikor sikeresen levágtam, még egyszer utánamértem. Pontos volt...pontosan 10 centivel vágtam rövidebbet a kívánatos 3920 mm-nél. Megszegtem a saját magam által is gyakran hangoztatott szabályt, "kétszer mérj, egyszer vágj!". Persze nem történt semmi helyrehozhatatlan, vagy megtoldom, vagy elhasználom az anyagot máshova ahol rövidebb kell, csak kis lecke mindjárt az elején, hogy visszazökkenjek kőművesből lakatosba.

Mindenszentek volt aztán halottak napja. Az emlékezés azokra akik már nincsenek itt. Az ember gyertyát gyújt és visszaemlékszik. Leginkább a szüleim azok akikre gondolok és sajnálom, hogy oly keveset beszélgettünk. Megint volt rekviem, ezúttal Mozart és Szigetszentmiklóson.

Szerencsénk van, szomszédaink Z és M1 minden kulturális eseményt autóval látogatnak és minket is visznek magukkal, Szigetszentmiklóst este bringával már nem keresnénk fel még egy ilyen koncertért sem.

Deponáltam a maradék sódert, lebetonszegélyeztem és kulé kaviccsal feltöltöttem  az üvegház körül  a csepegtetőt, majd holnap berakok róla képet, nekem tetszik. A kerti bejáró a kaputól girbegurba, ritkán rakott és a talajba besüllyedt járólapokkal volt kikövezve, ezeket felszedtem és újakkal kiegészítve rendesen újrarakom, hogy ne hordjunk be annyi sarat. Lebetonoztam a gépkocsibeálló pilléreit, ha az időjárás engedi elkezdem összehegeszteni az acélvázat, most jön majd az izgalmas téma a 20x40-es zártszelvények hajlítása. Persze csak ha nem lesz nagyon hideg, mert ráfagy a kezem a vasakra. Sajnos nyakunkon a tél, reggel mindent köd borított és deres volt a határ, reggelre hártyajég feszült a vizesvödör tetején. Nagyon jól muzsikál a télikert, a terveknek megfelelően megfogja a hőveszteség nagyját a nappali ablakain át, egyelőre napi egy begyújtással 22-25 fok közt van a hőmérséklet a házban, tavaly ezt napi két begyújtással tudtuk elérni hasonló külső hőmérsékletnél.

Pár napja egyesült erőkkel kidöntöttünk egy méteres törzsátmérőjű kiszáradt és elkorhadt tövű fát, ebben nem én voltam az értelmi szerző, csak közreműködtem. Most S akinek a birtokára esett, a 40 centis láncfűrészével nézegeti, mit is kezdhetne vele, sajnos nekem is csak ekkora van, nem tudtam neki jobb tanácsot adni, mint hogy béreljen egy métereset, mert ezzel csak a kínlódás lesz. Egy ilyen favágás nagyon veszélyes, utána sok pálinkát kell inni a közreműködőknek.

Rossz hír. Megint meghalt egy jó ember. Dr  Rácz Tamás barátunk és hajóstársunk. Az ő Varuna nevű hajóján vendégeskedtünk két éve, meg előtte való évben Horvátországban. Nem adott neki esélyt a szörnyű betegség. Drága Tamás, Isten nyugtasson!

Itt kezdődött.  http://amapola.blog.hu/2013/07/07/vasarnap_583#more5394258 Akkor még magyaráztuk gombamérgezéssel, aztán kiderült itthon, hogy hasnyálmirigyrák.  Hősiesen küzdött, amikor nemrég nálunk volt azt mondta túl van a 37. kemón, most pihen egy kicsit. Hát... elpihent.

Tegnap este itt voltunk. 
Mondom én, hogy Ráckeve a világ közepe. Ilyen parádés előadás elmenne a Carnegie Hallban, vagy a Sydney Operaban is. Az előadást különösen felejthetetlenné tette az, hogy a templomban rettenetesen kemények és kényelmetlenek a padok.

Elvarrom a szálakat. Amikor az ember hajt a melóval, hajlamos a végén az apróságokat elhanyagolni, hogy "majd később amikor nagyon sok időm lesz". Pl kezdhettem volna a télikert projektet azzal, hogy felszerelek legalább egy konnektort a falra előre és akkor nem kellett volna az egész építés alatt a hosszú kábelt használni amikor villany kellett fúróhoz, keverőhöz. Na tegnap átfúrtam a 45 centi vastag falat és a nappaliból kivittem az áramot egy dupla dugaljhoz, így az üvegházban lett végleges villany. Aztán pontosan két éve (röpül az idő, meg kellett nézzem a blogban, mert elsőre úgy gondoltam, hogy tavaly volt, hát nem) csináltam a nappali belső hőszigetelését. Majdnem teljesen készre csináltam, de a nagy üvegablaksor felett a szemöldök belső alsó felületét nem zártam le gipszkartonnal, hanem ott maradt a 10 cm vastag Hungarocell bütüje láthatóan a vakolt tégla előtt. Hogy majd egyszer... Na most hogy kézben volt a PUR hab üvegházilag, meg a gipszkarton is ott állt már két éve a bejárati ajtó mellett az előszobában, elkövetkezettnek láttam az időt erre a mindösszesen tán két-három órát igénybe vevő munkára. Ezt is több részletben tudtam csak csinálni, mert csak két ilyen, a képen látható teleszkópos támaszom van, az is pont két éve van nálam kölcsönbe SP-től. De holnap visszaadom neki, szerintem már nem is számít rá.

A támaszok tartják a gipszkartont amíg a PUR hab megköt. A képen az utolsó 40 centis darab ragad fel az ablak szemöldökre. Jól látszik még, hogy a túloldalon J már "belakta" a növényeivel az üvegházat.

Ma itt járt egy TV stáb és riportot csinált velem, hajó, Amapola, életmód tárgyban. Elfelejtettem a produkció nevét, internetes TV, azt se tudtam, hogy ilyen létezik. Rácz Józsi barátom (akitől Tequilát, az oktatóhajót kaptam) hozta őket, kíváncsi vagyok mit fognak összevágni a hosszas beszélgetésből, merthogy 5 perc lesz a műsoridő. A kérdező Fruzsi volt, ez az első riporteri munkája, lehet ha egyszer Pulitzer díjas lesz büszke leszek rá, hogy velem kezdte, most még eléggé lámpalázas volt.

Fruzsi, akinek én voltam  életében az első

és Feri az operatőr, akinek meg már a sokadik forgatása.

Hát nem hittem volna, hogy egy hétig tart a fugázás. Igaz, hogy ez nem olyan egyszerű volt mint mondjuk greslapokat, vagy mázas kerámia padlót fugázni, de azért elég sokat vacakoltam vele és nem is ment olyan módon ahogy elképzeltem. Miután vannak akik tanulnak a módszereimből, ezért pontosan leírom hogy csináltam és mi az amit csak elképzeltem, de nem működött. Előzetesen így néz ki majdnem készen a padló.

Délutános műszak végére helyére került az utolsó tégla is. 

A fugákba finom sódert söpörtem, holnap átnézem, miközben a sódert letuszkolom a téglák félmagasságáig még igazítok ahol kicsit girbegurba, majd az egészet átcsiszolom rezgőcsiszolóval. Ezután jön majd az impregnálás és a végleges fugázás.

http://indavideo.hu/video/Igy_kell_utat_burkolni?utm_source=flash&utm_medium=watchoninda&utm_campaign=videoplayer Hát az a helyzet, hogy nekem még nem megy ezzel a sebességgel. Egyrészt ilyet még soha nem csináltam, másrészt nyitott fugával rakok a beton térkőnél sokkal méretpontatlanabb téglát.

Én nekiülök  sámlira, rakom, egyengetem a sódert, kocogtatom a téglákat aztán szép lassan alakul a padló.

Lehetett volna egyszerűbb mintát is csinálni, amihez nem kellett volna kettévágni sikítóval 33 db téglát rettenetes porfelhő közepette, de nekem ez tetszett meg. Elsőre átlóba akartam rakni, de az már nekem is sok lett volna a téglavagdosásból.

23:04 És nyakunkon a tél. Mostmár biztos. Jól esik a meleg cserépkályhának dőlni a nappaliban és a hajón bámulni a kályha ablakában táncoló lángokat, vagy épp a rőt izzást. De hasonlóan kellemes érzés az üvegházból nézni ahogy esik odakint az eső.  https://www.youtube.com/watch?v=0AoIFDZVS-M

Hát nem gondoltam volna, hogy az utóbbi idők legnehezebb melója a sóderosztályozás lesz. Pedig ehhez képest az árokásás is könnyűség. Gondoltam lerostálom seperc (na jó egy nap) alatt a másfél köbmétert. Hát ráment majd öt nap. Jó, közbe mást is csináltam, elcsónakáztunk bevásárolni, lazítottam is helyenként, mert a durva osztályozás még csak egyszerű, az ember rárakja a rostát a talicskára, lapátolja bele az anyagot, időnként belekavar a lapáttal, a talicskába belehullik az apraja, a 15 mm-nél nagyobbak meg felakadnak a rostán, (mint a közmondásban), ez az un. "kulé kavics", átöntöm a másik talicskába, amikor valamelyik talicska megtelik megy a deponálás helyére. Az igazán kemény meló a 0-4 mm-es aprószemű sóder kirostálása. Ehhez a dolgozó egymás mellé rak két üres talicskát, a jobb oldalira rárakja a fa keretre szögelt aprólyukú rostát, jobb kezével fellapátol egy nagy kőműveskanálra való anyagot és azt addig masszírozza a rostán a kanállal amíg az aprajának jórésze aláhullik a többit meg átborítja a másik talicskába. Amikor valamelyik talicska megtelik tolni kell a helyére, aprószeműt egyből az üvegházba vittem, a másikat meg egy másik tárolóhelyre, a keverőgép mellé. Ezt majd további betonozásra használom, ezért nem rostáltam ki belőle teljesen a 0-4-es frakciót, mert akkor már nem lenne alkalmas betonhoz. Elmondva se egyszerű, de ha azt mondom, hogy egy merítés a kanállal kb 2 kiló, másfél köbméter vizes sóder meg bő három tonna, akkor tessék kiszámolni mennyit kellett kanalazni, passzírozni, borítani, talicskázni. Bevallom ha tudtam, éreztem, sejtettem (https://www.youtube.com/watch?v=9uIXUl5MU0A) volna előre, hogy ekkora meló lesz, kerül amibe kerül (nem olcsó, plusz fuvarköltség)inkább vettem volna 20 zsák kétszer rostáltat. Annyira elegem volt már a végén a dologból, hogy kemény hajrába kezdtem ma, mert a kupac igaz hogy fogyott, de valahogy úgy ahogy a nagymutató halad az órán, ha folyamatosan tekintgeted, nem látszik, hogy halad, csak akkor ha óránként nézel rá, hát ez még annál is lassabb volt. Szóval reggel a fejembe vettem, hogy ebédre eltüntetem az anyagot a kapubejáróból és bár 10 percet késtem az ebédről, de meg is lett. Viszont annyira elfáradtam, hogy evéshez előredőlni a székben is alig maradt erőm. Főleg azért hajtottam, mert folyamatosan ijesztget a meteorológia az esővel, de így, hogy minden ami kell bent van az üvegházban, most már felőlem akár eshet is, délután el is kezdtem rakni a padló téglaburkolatát, ez ami a képen látszik a nyugati oldalon a bordűr. 

Sok szerszám nem kell hozzá csak amik a képen is látszanak, vödör, egy 2,30 hosszú, meg egy 60 centis vízmérce, egy méteres alumíniumvonalzó, kanál, gumikalapács, simító, meg egy sámli amire fáradt testemet leteszem, mert ez már se hajlongva se térdelve se guggolva nem megy. ( acélkar vasmarok, csak a lábaim sz@rok) A fugát lécekkel állítom be, hosszába 8 mm, keresztbe 10 mm adja ki az egésztégla méretet. Ez persze nem szentírás, a téglák mérete pluszmínusz 1-2 mm-t is eltérhet, ahogy az égetés sikerült.

Este kifejezetten "télszag" volt amikor kibaktattam a hajóra, hogy begyújtsak a kályhába. Sajnos ide jutottunk, hogy éjjelre fűteni kell. :( Nem nagy tűz, csak olyan himihumi hulladékfával gerjesztett, de mégiscsak fűtés. Reggel köd üli meg a víztükröt, de hamar felszáll. Minden csatakos a harmattól, vigyázni kell, el ne csússzak és vízbe ne pottyanjak reggel kifelé menet. Szerencsére napközben barátságos vénaszonyok nyara idő lett, ami ideális a kinti munkákhoz.

Nekiálltam kirostálni a sóderból a 4mm-nél kisebb szemcséket, jó babra munka, kell belőle vagy fél köbméter a tégla padló alá. Viszont kész az üvegház. Ilyen lett.

Olyan szép, hogy muszáj lesz lefestenem a padlásablak takaródeszkáit, mert nagy a kontraszt a vedlett fa és az új télikert látványa közt.

Ilyen volt.Így alakul az új.

Sajnos ezt az anyagot és technológiát nem tudtam megszerezni, leutánozni. Hitványabbat csinálni meg nem érdemes. Kénytelen voltam megvenni a munkaerővel együtt. Most olyan vagyok mint a csiga akit kitúrtak a házából, kénytelen vagyok pihenni nincs helyem dolgozni. De holnap készen lesznek az idegenek és már burkolom is a télikert padlóját. Amúgy már papíron a következő projekt, még a tél beállta előtt csinálok egy 20 m2-es fedett kocsibeállót a kapuval szemben. Bár autóm nincs, de pl jó helye lesz alatta a Mákvirágnak, Tequilának, vagy a Samnak ha bütykölök valamit rajtuk. Ha meg annyira megöregszünk, hogy nem fog menni a bringázás, muszáj lesz autóval járjunk, az áll majd alatta. Ez ellentétben a tornáccal, ami masszív oszlopokon áll, egy rendkívül könnyed, szinte láthatatlan légies szerkezet lesz idomacélból és ívelt polikarbonátból. még ki kell találjam hogy tudok meghajlítani 2,50 m-es sugarú körívre 4 m hosszú 40X40-es vékonyfalú zártszelvény acélidomokat. A jelenlegi elképzelésem, hogy csinálok hozzá egy szerszámot amiben egy olajemelő  nyomja középen a mondjuk 1 m fesztávon megfogott vasat. A nyomás helyén befogom a zártszelvényt egy szerszámba ami megakadályozza az oldallapok megrogyását. Hosszában lépkedve apránként fogom sablon mentén hajlítani, szerintem működni fog. Ha van valakinek tapasztalata meséljen!

Ma befejeztem a hőtároló padlóba a sóder betöltését. Ledöngöltem az utolsó, számszerint negyedik réteget, már csak a kétszer rostált ágyazatot kell leterítenem és leraknom a padlóra a téglaburkolatot, de azt majd csak ha kész az üvegház. Értesítés szerint műhelyben elkészültek az üvegfalak, holnap hozzák őket, szóval úgy tűnik minden flottul megy. Juteszembe, mindenki aki ilyen télikert építésbe kezd, kell, hogy tudja a következőket. Ha önállóan áll az üvegház és ilyen kicsi és alacsony(ez 15 m2 és 2,50 m ahol a legmagasabb) akkor sem engedély, sem bejelentési kötelezettség nincs rá. De ha meglévő épülethez csatlakozik mint ahogy ez is, akkor bármennyire is vicces ilyen semmiségre,  bejegyzett építész tervezővel tervet kell rá készíttetni, azt engedélyeztetni és csak utána szabad elkezdeni az építkezést. ÉN IS ÍGY TETTEM. Tudom sokan olvassák a blogot kifejezetten ötletadóként, nos ezért írom ezt, hogy tudja, ne kezdjen engedély nélkül ilyet építeni!

Más. Volt itt pár félreérthető komment, az érintettekkel privátban tisztáztam a dolgot és a kommenteket töröltem.

Erről jut eszembe https://www.youtube.com/watch?v=EGovjTQfbrA

Mire a nap leszálltaz egésznapos munka eredmény így nézett ki.

10 -12 centit terítünk, gereblyézünk, taposok, döngölök. Még egy réteg van hátra, azt a döngölés után szintezem, újra döngölöm míg teljesen vízszintes nem lesz. Erre jön a kétszer rostált néhány centi vastag réteg amire a téglaburkolatot rakom majd.

Jééé, nem esik az eső, pedig reggel van. Tegnap megint zuhogott (úgyhogy lőttek a szombati piacra menésnek) de megismételte a tegnapelőttit, délutánra elállt. Én is megismételtem, gyorsan lenyomtam a maradék betonozást, mindig csak fél adagokat keverve, hogy ha közben elkezdene esni minél előbb abbahagyhassam. Mázlim volt, be tudtam fejezni este fél hétre az egészet, letakartuk J-vel fóliával a friss betont, hogy ha mégis rákezdene az eső ne mossa el a tetejét. Nagy öröm hogy vége a betonmunkának, ha ma alkalmas lesz rá az idő, elkezdem a sódert osztályozni, ki kell rostáljak a vegyes halomból bő negyed köbméternyi nagyobb kavicsot az üvegház köré, illetve másfél köbméter 0-4 mm átmérőjű finom sódert a téglaburkolat fektetőrétegéhez. A többi sóder megy majd befelé a padlóburkolat alá, ez lesz a hőtároló tömeg.

20:50 A háromnapos eső meghozta a meztelen csigák kedvét szexre.(tiszta állatpornó..eleve meztelenek)

Szerencsére ma nem esett igazán, a borongós szemerkében leterítettük egy  fekete fóliával a betont és elkezdtem feltölteni sóderral az alapteknőt. Én talicskáztam, J rostálta  belőle a kulé kavicsokat.10 cm-enként le kell döngölni. Lapvibrátor persze jó lenne, de nincs, így "adok a jattra", SP-től kaptam kölcsön egy kézi döngölőt (alsó kép bal felső sarok) azzal püfölöm. Beleraktam az elbontott sziklakert köveit is J ellenkezésével dacolva, így maradnak a hőtároló padlóba beépítve.

Esik az eső. Sajnos hiába diktáltam magamnak gyilkos tempót a földmunkában, betonozásban, egy napot késtem. Ha csak holnap kezdett volna esni ( vagy még jobban siettem volna.. hát ez aligha lett volna lehetséges, így is világosodástól sötétedésig melóztam erőm teljes megfeszítésével) , most karbatett kézzel megelégedetten nézhetném az ablakból ahogy a kész aljzatbetont locsolgatja helyettem az Öreg. Most azon jár az eszem, hogy mégis hogy lehetne esőben betonozni. Szilárd nem sok jóval kecsegtet. http://www.eumet.hu/ :((

11:00 Bambán bámulom, hogy esik az eső (ne bámulj bambán ha esik az eső...az eső https://www.youtube.com/watch? )

17:44 Ebéd utáni alvásból ébredve konstatáltam, hogy elállt az eső. Igaz, hogy az ég nem sok jóval biztatott, de lenyomtam egy keverés betont fél adag cementtel (Ez azt jelenti, hogy egy zsák cement 30 lapát sóderral, a "normál" keverés ennek a duplája. Ez olyan 250 kg cement egy köbméter betonhoz arány, nem egy erős beton, de ide pont elég, fő feladata, hogy a vakond alulról ne túrjon fel, meg a gyökerek se nőjenek be az alaptestbe.) és beterítettem a gödör fenekére. Mázlim volt, nem esik azóta se. A friss beton fölé raklapból és fóliából sátrat építettem, így ha el is eredne, akkor se tesz kárt benne az eső. Még az is belefért a napba, hogy műtrágyával meghintettem a kitermelt földdel odakint frissen megjavított partot, legközelebb fűmagot vetek bele. Azért csak haladtam ma is.

Befejeztem ma a jövendőbeli hőtároló padló alaptestének kiásását. Tehát  40 cm mélységben kitermeltem az üvegfal sávalapja által körülvett talajt. Belül látszik a fehér XPS lemez amiből immáron szabadra került az a felület ami idáig a földárok falához simult. A földet, miután taracktalanítottam eltalicskáztam a Dunapartra és feltöltöttem vele az egyenetlen, sittel, szeméttel feltöltött partot. Mintegy 4 m3, pontosan 90 talicska volt az így megmozgatott anyag. (Úgy számolom, hogy minden fordulónál beledobok egy kavicsot egy vödörbe.)Tegnap estére annyira elfáradtam, hogy már kilenckor kiesett a kezemből a könyv, lecsukódott a szemem és aludtam egyfolytában reggel fél hétig. Normálisan 5-6 órát alszom éjszaka, ezt most alaposan túlteljesítettem. De egészen belejöttem a kubikusmunkába, ma már a kész gödör negyedrészét egy 5 cm vastag szigeteléshordozó betonnal le is terítettem. Ijesztget a meteorológia az esővel, most nem kéne, ha holnap nem esne, befejeznem a gödör aljának betonozását, aztán akár eshet is egy kicsit, legalább nem kell locsolgatni.

Tegnap letakarítottam a ház nyugati oldalán az ereszcsatornát. Ránézésre elég viharvertnek nézett ki , de csak a festék pergett róla, alatta teljesen ép volt a horganyzott lemez. Amennyire tudtam, raskétával  lekapartam, majd ledrótkeféztem róla a fellazult festéket és tegnap ráraktam kívül-belül egy, ma meg még egy réteg Alvikorr festéket. Rettenetesek a festék árak, a kilós kiszerelés plusz egy flakon oldószer 7000 Ft volt. Muszáj volt megcsináljam a csatornát, mert ha alá épül az üvegház, nem fogok tudni többé igazán hozzáférni lefesteni. Így most az elkövetkező... mondjuk, 30 évre rendbe van, ha akkor muszáj lesz hozzányúlni inkább kicserélem majd egy újra. (vicc vót)

Tudjátok mi az a tarack? Nem nem a tábori ágyúra gondolok, hanem egy gonosz növényre. Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy nekiálltam kiásni az üvegház hőtároló padlójának a gödröt. Itt korábban egy sziklakert volt, amiből a dísznövényeket igyekeztük áttelepíteni, aztán a sziklákat eltávolítottam, maradt az elgazosodott talaj. Közbe megfejtettem a történetét a kertnek, az alapárok ásásnál mutatták magukat a rétegek, kezdetben volt a folyó hordta homok (ugye ez egy sziget a Dunában), arra telepedett valamennyi soványka humusz. Namármost az elődök alighanem hozattak a kert füvesítésekor rá termőföldet. Ez viszont tarackfertőzött lehetett (nem ez lenne az első eset, hogy derék fuvarosok mindent eladnak "humusz"-nak a hiszékeny városi hobbitelkeseknek), mert kisebb kazalnyi az a gyökérmennyiség amit kiástam ma. 40 cm mély a napház alá tervezett hőtároló padló, a felső 20 cm tele volt a gyökerekkel, de még ennél is mélyebbre lement a gyökerek némelyike. Olyan sűrűn szövi be a talajt, hogy az ásó is alig fogja, szerencsére a jó kis kölcsön irtókapámnak semmi se tud ellenállni. Ez a gyalázatos növény mindent elnyomott, pl rengeteg virághagymát találtam a gyökerek közt, miközben emlékeim szerint tavasszal csak kevés virágzott közülük, alighanem csak vegetáltak a tarackok nyomása alatt. A baj az, hogy nem csak itt ilyen erős a tarackfertőzés, hanem a kert többi részére is átterjedt. Hát szóval nekünk ilyen a "pázsitunk". Ma kiástam és eltalicskáztam a Duna partra 35 talicska földet. Miután a virághagymákat és a tarackgyökereket kiszedtem belőle a gazos, sittel feltöltött parton elterítem és befüvesítem, ahogy már egy darabon megtettem. Előbb-utóbb szép lesz a part. Na jó.. alighanem inkább utóbb.

Éjjel félálmomban hallottam, hogy veri a decket a fejem felett az eső, na gondoltam a meteorológusok üveget bontanak, bejött a prognózis. Még reggel ébredéskor is szemerkélt és most is" lóg a lába az esőnek" ahogy boldogult anyám szokta volt mondani, nem merek betonozásba kezdeni. A már némiképp megszilárdult, tehát pár órás betonnak már nem árt az eső, de esőben nem lehet teríteni, mert elhígítja, ha meg már le van terítve, kiveri kimossa belőle a cementet. (arról nem is beszélve, hogy esőben nem épp a leghangulatosabb a szabadban dolgozni és aki tolt már sárban százkilós teherrel megrakott talicskát az is érteni fogja miért kuksolok idebent) Amúgy érdekes volt amikor csütörtökön tűző napon betonoztam. Nem akartam, hogy "kiégesse" a friss betont a nap (ha kiszárad a teteje, leáll a hidratáció és hiába locsolja utána a dolgozó, már nem lesz jó kötés), ezért a kéznél levő  agrofóliával leterítettem. Ettől a fekete  fólia alatt persze nagyon meleg lett és a beton kötésekor keletkező hő ezt tovább növelte ami gyorsította a kötést (szóval előállt az a folyamat amit már műgyantás munkából ismerek, a kötés során hő keletkezik, amitől gyorsul a kötés, ettől még nagyobb hő keletkezik, ettől mégy gyorsabb a kikeményedés és így tovább, szóval ha óvatlan voltam, volt, hogy másodpercek alatt, benne ecsettel, spaklival, füstölve bekötött az anyag az edénybe), estére amikor levettem a fóliát, annak ellenére, hogy 30 fok körül volt a külső hőmérséklet, a fólia belső oldaláról folyt a lecsapódott kondenzvíz, a három-négy órás beton pedig meleg volt és olyan kemény, hogy karcolni se lehetett. Gyakorlatilag elérte azt az állapotot, ami normális körülmények közt két-háromnapos korában következett volna be. Valahol olvastam, tán 30 éve amikor még betonhajót akartam építeni és ehhez fordítottam szakirodalmat, hogy a gyorsabb kötéshez forró gőzzel kell érlelni a betont, na most valami ilyesmi történhetett. Szóval most itt ülök és tekintgetek kifelé az ablakon, hogy folytathatom e már odakint a munkát. Az előbb több másodpercre is kisütött a nap, de amire kimentem megnézni az eget, addigra megint sűrű felhők borították. Na de, hogy milyen munkát. Miután a napház üveg falai a talajszintről indulnak nem lenne jó, ha a csapó eső felverné az üvegre a sárcseppeket, ezért nagyszemű (un. kulé) kaviccsal fogom szegélyezni a télikertet, ez egyrészt megtöri a visszaverődést, másrészt nem lesz rajta felvernivaló. De azt tapasztalatból tudom, hogy a kavicságyat hamar benövi a gyom, ami megfogja a szél fútta port, szóval rövid idő múlva ott tartok mintha nem csináltam volna semmit. Ezért a kavics alá betont kell terítsek. Na ennek a szegélybetonnak ástam ki tegnap az alapját, ma folytatnom kéne a széle-zsluzást és aztán betonozni kéne. Most várom hozzá a természetfelelős segítségét.

Reggel fél hétkor kezdtem, délután fél négyre készen is voltam az alappal. Belement egy icipicit több mint 350 kg cement ( a végén kb 3 liternyit kellett keverni a befejezéshez, annyi maradt el az utolsó keverés után, na ezt már kézzel kevertem vödörben, nem a 250 literes puttonyú géppel) és kb 0,95 m3 sóder és kb 140 liter víz. Ez nagyjából 2,5 tonna anyag kétszer megmozgatva. Messze van a "sexteen tons"-tól https://www.youtube.com/watch?v=tfp2O9ADwGk ( amit már többször idéztem itt és a nóta szerint az amerikai  bányászok normája volt) de hát egyrészt (szerencsére) nem volt akkora az alap, meg én se vagyok már 25 éves. Nekem épp elég volt a tűző napon. (na az nincs a bányában)

Hajnalban kezdtem, délután hatra kész voltam az XPS hőszigetelő lapok beásásával és a vasalással. Kivételesen kihagytam az ebéd utáni alvást és jól tettem, mert nem lettem volna kész sötétedésre. Így holnap napfelkeltével el tudom kezdeni a betonozást.

A hőszigetelést azért volt nehéz beásni, mert az árok, csak 40-50 cm mély, miközben a hablemezek 60 cm szélesek. Nem akartam belőlük levágni, ezért J kis rövidnyelű  kapájával, meg egy erre a célra csinált 5 cm széles kaparóval, persze ezt is térdelve, görnyedve vájtam egy keskeny árkot a nagy árok szélébe és abba állítgattam bele a lapokat. Mit mondjak nem volt könnyű munka. De megfogja majd a talaj felé a kihűlését a téli üzemben a nappali napsugárzás által felmelegedett hőtároló padlónak. ( Hibás az amikor azt mondjuk, "bejön a hideg", "átmegy a hideg a szigetelésen " stb. Nem, a hővezetés iránya mindig a melegebbtől a hidegebb felé irányul. Tehát nem a hideg jön be, hanem a meleg megy ki. Ez első ránézésre felesleges okoskodásnak tűnik, és az is ha a hővándorlás áramlás útján zajlik. Tehát ha kinyitom az ablakot, a hideg levegő valóban helyet cserél a meleggel, "bejön" az ablakon. De ha a hőcsere hővezetés útján zajlik, szilárd közegben, akkor mindig a meleg megy a hideg felé. Ez okból raktam a hőszigetelést egy szakértő tanácsa ellenére az alaptest belső oldalára, mert ha kívülre rakom nem tudom elkerülni az alap és az üvegházat majdan kívülről körbevevő beton szegély közt a hőhidat. A belső szigetelésnél a veszély a páralecsapódás a határfelületen, de ennek talajszint alatt egy növényházban szerintem nincs jelentősége. Egyrészt a "meleg" padló hőmérséklete is gyakran harmatpont alatt van, másrészt az XPS nem nedvszívó.)

Így néz ki a kiásott alapja a télikertnek.

 Látszik a képen, hogy sötétedéssel fejeztem be tegnapelőtt, a képek már vakuval készültek. 20 cm széles 40-50 cm mély, két napig tartott amíg kiástam, mert nem akartam túl szélesre csinálni, felesleges betonpocsékolás. Így, miután az ásóm szélesebb mint 20 cm ezzel a kölcsön kapával szedtem ki a föld nagyját,

szükség is volt az irtókapára (ez a neve ennek a fajtának), mert ugyanaz volt  a baj a talajjal, mint az országgal, túl sok benne a gyökér. Miután kiszedtem a kapával amit tudtam, az árok oldalát ásóval egyenesre faragtam az E-től kölcsön kapott rozsdás  szögvas vezető mentén, aztán letérdelve a fenekét szögletesre faragtam széles  kőműves kanállal és a földet ugyanezzel ki is lapátoltam. Ha lett volna keskeny ásóm és lapátom könnyebb lett volna, de hát erre az egy munkára nem érdemes beruházni. Ma megvettem és kihozattam a cementet, betonacélt, padló burkoláshoz a téglát  ( a bontott tégla drágább mint az új, divatba jött a rusztikus téglaburkolat, a nagyméretű címeres téglát ezresekért adják ) a kisméretű tégla amit még drótkeféznem kellene 100 Ft darabja, én az újat, amivel munka sincsen 65-ért vettem. Ma lehajtogattam 6-os betonvasból a kengyeleket amik a hosszanti vasalást fogják tartani, további vasalás szerelés holnap, holnaputánra tervezem a betonozást, ennek egy nap meg kell lennie, hogy rendesen egybekössön a beton, hajnalban szándékozom kezdeni és alighanem sötét lesz amire végzek. Kb 1 m3 kicsit több mint két tonna (amit legalább kétszer kell megmozgatni), az olyan 20-25 talicska beton, belapátolni a keverőbe, odatalicskázni az árokhoz, belecsömöszölni a földárokba, elsimítani, kemény nap lesz.