Reggel elbicikliztem még fehér festékért, mert azt tegnap elfelejtettem. Aztán a sikítón forgó fazékdrótkefével, meg rezgőcsiszolóval, meg kézi drótkefével, csiszolópapírral lepucoltam a felülvilágítóról de főleg a leszerelt rácsokról a régi festéket, meg a rozsdát. A rácsok pálcáit különösen macerás volt megcsinálni. Aztán lefestettem a fehéreket. Ez az első réteg után a felülvilágító
ezek meg a rácsok.
Ebéd és alvás után fent volt a második réteg is.
A harmadik, befejező holnap jön. Nagyon töröm a fejem az ablaküvegeken, ki kéne találnom valami jót, de még várat magára az ihlet. Mert ha szétszedem a régi kétrétegű termopán ablakszemeket és csak egy réteg üveget rakok be, akkor a kondenzvíz fog a képembe csöpögni alatta.
Mára bedurrant a hőség, úgyhogy amikor végeztem olyan 13 óra körül a délelőtti műszakkal, beültem a Dunába, ami azonnali megoldás volt a hőguta ellen. Később J is csatlakozott. Nekem elsőre fel se tűnt úszás közben, de ő észrevette, hogy apró halacskák százai bökdösik a bőrünket elhalt hámsejtek után kutatva, csuda jópofa dolog volt hogy ha az ember nyugton lebeg a vízben, elkezdenek rajta legelészni a halak.

