Hóvihar reggel. Na nem igazi vihar csak amolyan "hejdunárólfújaszél", de miután -2,8°C, mégiscsak igazi tél.
Hó van a Duna jegén, a sóján
és a szántóföldön.
Kicsit nehezen járok, előjött a bal térdemben a fájdalom, tegnap este volt a csúcson, átmasszíroztam géppel, igazából fogalmam sincs, hogy az használt, vagy anélkül is javult volna, reggelre már egész jól sántikáltam ahogy a Szmájli kutya végigvonszolt a szokásos útvonal...negyedén, többre nem volt kedvem. Időnkén előjön minden ok nélkül, de egy-két nap alatt elmúlik. Megállapítom, hogy a kutya bundája sokkal alkalmasabb viselet mint az én ruházatom, rajta eleve van vagy három különféle sűrűségű szőrzet, amiről hazaérve egyetlen szapora rázással el tudja tüntetni az utolsó hópelyhet is, én meg hosszasan rázogattam a kabátomat sapkámat odakint, aztán mégis ki kellett akasztani száradni a cserépkályhára.
Fentieket még reggel írtam mielőtt belecsaptunk volna a pozsonyi kiflibe. Egész nap dolgoztunk vele, íme az eredmény estére.
Csodásan finom lett, van benne mákos és diós. Csináltam menet közben is egy csomó képet, de valami gubanc lett a memóriakártyával letöltés közben, elvesztek a képek a kártya is csak formázás után volt hajlandó működni a fényképezőgépben és ettől persze az összes kép megsemmisült. Szóval voltak képek a töltelék főzésről, a dagasztásról, a kiflik töltéséről, a sütés előtti állapotról. Bevallom legalább annyira elfáradtam készítés közben mint amikor a tűzifát baltáztam egy napig. Pedig ezt ketten csináltuk.