Ismeritek azt amikor az ember nagyon akar valaminek a végére jutni, de MINDIG van valami ami miatt nem megy, mindig mást KELL csinálni. Na így vagyok ezzel a fa-deponálással. Tegnap muszáj volt bevásárolni autózni, mert pl egy falat kenyér nem volt itthon (ezért aztán otthagytunk 40000-et a LIDL-ben meg a hentesnél, meg a Lipóti péknél, erre meg persze elment a délelőtt, ritkán használt autó akkumulátorra töltőt rárakni, kerti öntözőrendszert vízteleníteni, hogy ne fagyjon pl. a szivattyú szét, ablakokra a téli duplázást felrakni, hajón a gépház-szalon átjárót hőszigetelt ajtókkal lezárni, hogy ne legyen a külső hőmérséklettel közel azonos a belső ahol alszom, már kezdtem egész jól állni pl. így néz ki a hely ahol három napja még halomban állt a fa
így meg a depó ( amihez tetőnek azonnal felhasználtam a kidőlt fa által agyonvágott katamarán platóját)
erre hopp, a több mint harminc éve hűségesen szolgáló baltám cserbenhagy.
Most favágás, pakolás helyett mehetek a boltba nyelet keresni és baltát nyelezni. Mindegy, most már óvatos vagyok a tervezéssel, de azt mondom a héten végzek ezzel a projekttel.
17:22 NANÁ, hogy nem volt a barkácsboltban megfelelő nyél. Még a legvastagabb is vékony volt az én baltafejembe. Kínomba megvettem és némi alakítás, a hátsó rész egyenesre csiszolása után hozzáragasztottam egy bontott, tölgyfa parketta darabot. Nem a legjobb megoldás, viszont kézenfekvő, mert itt és most reménytelen megfelelő anyagot találni baltanyélnek. ELVILEG ami fát jól megragasztottak, az ott soha többé nem törik el, mert a ragasztás erősebb mint a fa rostjainak egymáshoz tapadása. Epokittal ragasztottam, legjobb tudásom szerint, most fent van a cserépkályha tetején szorítók közt és köt a ragasztás.
Tájkép csata után.
Felfűrészeltem kisebb darabokra a rakás fát a telek sarkából, ahova a Lajosék bedobálták. Mert bevallom, ők magastartásban dobálták át a kerítésen, nekem meg volt olyan darab amit a talicskába beemelni is kevés volt az erőm. Ott helyben kettévágtam őket láncfűrésszel, de a megpakolt talicskával még így is kemény volt elgurulni a farakásig. Ha sikerül a baltámat benyelezni, akkor ezeket fogom kályhaajtó méretre felhasogatni. Elvileg az egészet nem ártana, mert a fa nedvesen könnyebben hasad mintha teljesen kiszárad, de az egészet felvágni biztos nem lenne erőm egyhuzamban. Még ezt a maradékot is elég lesz. Ha nem megy, marad a láncfűrész.
Agyon dolgozom magam, a Szmájli kutya meg csak vakaródzik.
