Ott hagytam abba, hogy Prevezán nyugovóra hajtottuk a fejünket a hajón szeptember 5.-én este. Másnap délelőtt sétálgattunk a városban, vásároltunk amit kellett, aztán kisétáltunk még egy fürdésre a strandra, mert szörnyű volt a hőség. (Ez e pillanatban, amikor e sorokat írom és mindössze 10 nap telt el azóta, de be kellett gyújtani a cserépkályhába, mert befagy a fenekünk még a házban is, már magam előtt is hihetetlennek tűnik.)
Fogy az időnk, már csak két nap a nyaralás és a napi utunk is rövidül, ma csak olyan bő 30 mérföldet megyünk, én, aki folyamatosan forszírozom a nyílttengeri fürdést végülis megelégedek Antipaxos egy kis öblével.
( a műholdképen 1-es pont), ahol horgonyra állunk és mindannyian fürdőzünk egy fél órát.
Utána megnézzük vízről a barlangnyílásokat Gaios sziget déli oldalán (2-es pont) aztán a szigetet kerülve ráállunk a rottára amit L és M választottak, de a 4-es pontnál a kapitány kirohan a kabinból, ahol a szokásos ügyvédi irodáját távüzemelteti és 90 fokkal elfordítja a kormányt balra, mert erre rövidebb az út.
Gaios.
Kikötve (pont egy hely még volt).
Séta a városban.
Autóforgalom.
Görögországban minden lazább kicsit. Például az épületgépészet is. Így oldották meg a földszinti étterem konyhájának páraelszívását.
Szembe a felső emelet kályhájának kéménye is olyan egyszerű. Semmi cicó.
Alkonyul a kikötőben.
Most, hogy e sorokat írom, próbálok visszaemlékezni, hogy hol és mit vacsoráztunk, de elfelejtettem. Ott és akkor az biztos, hogy egyik szemem sírt a másik meg nevetett. Merthogy csak egy nap volt hátra Görögországból, de ugyanakkor elegem volt már ebből a rohanásból. Fárasztott a nyaralás, szívem szerint nem bántam, hogy hamarosan otthon leszünk. Na erről majd beszélek még a végén.
7.-én szombaton reggel elhagytuk Gaiost és utolsó kikötőnk, Korfu felé vettük az irányt.
Ez is olyan 30 mérföld és most végre a reptér előtt, fejünk felett a fel-le szálló gépekkel, alattam 100 méter vízzel a farkötélen vonszol a hajó, miközben hanyatt fekszem az indigókék tengerben. Szép az élet NA!
És én búcsúzom a tengertől.
Mielőtt kikötünk, elmegyünk tankolni. Ennyit motoroztunk el az egy hét alatt. Óránként 3 liter körül van az átlagfogyasztás.
Azt gondoltam azzal, hogy elolvastam Daniel Durrel két könyvét is, mindent tudok Korfuról, HÁT NEM. A legjobb helyen kötöttünk ki, a kikötőt védő erőd tövében, EZ itt maga a történelem.
Egy kicsit Gibraltárra emlékeztet. Ezt is az angolok birtokolták évszázadokon keresztül. Nyilván stratégiai jelentősége volt abban a korban, amikor a hajózás, és "az ellenfélnek való ártás" hatósugara csak a töredéke volt a mainak.
Pillantás a városra a vízről a benzinkútra menet.
Majd kikötés az erőd alatt. A kikötőhelyen a víz és villanyszolgáltató oszlopot "kappa" védi a tenger ellen. Tapasztaltak az üzemeltetők.
A kezelőfelületnek külön kis nyitható ablaka van. Nagyon tengerészes, magam se csináltam volna jobban. Érintős zsetonokkal működik, Gyurinak van kettő is a hajón, az egyikkel működik, van villanyunk és vizünk.
Késő este van mire elindulunk a városba. Némi lépcsőzés után felettünk a templom és afelett az erőd. Valamikor félelmetes erő lehetett. Aki onnan tudta ágyúzni az átjárót, az uralta a környéket. Abból a magasságból a tengerről esetlegesen támadó hajók ágyúival szemben rendkívül sikeresek lehettek, mert azoknak esélyük sem volt megfelelő ellencsapásra. Maga az átjáró ahol a legszélesebb se több 4 mérföldnél. Az 1700-as évek óriás sugárágyúival már akár a túlpartig is át tudhattak lövöldözni (bár célzott lövés aligha volt lehetséges olyan távolságra az 1800-as évek vége előtt).
Hibáztunk. Nem ettünk egész nap, kopog a szemünk az éhségtől. És mire olyan étkezdét találunk a sötét utcákon bolyongva
ami mindnyájunk tetszését elnyeri (én bevallom az első önkiszolgálóba bementem volna, mert ott egyből jutottunk volna ételhez, de M és Cs ezt helyteleníti), így mire találunk olyat és ki is szolgálnak, eltelik még egy bő óra. Ilyen későn már nem is tudok enni, hiába voltam éhes. Ott is hagyom a sültekkel tele tál felét, J az ő Suvlakijának a harmadát se tudja megenni, dobozt kérünk, becsomagoljuk és elvisszük haza. (ANNYIRA haza, hogy Budapesten esszük meg reggelire két nap múlva és mindketten jóllakunk vele.)
Alaposan elfáradva érünk vissza a hajóra, eldőlök és már alszom is.
Ma (igazából tegnap, mert most nézem, már 1:28 van), befejeztem a stégbejáró deszkázását.
Végre kisütött a nap. Igazán meleg még nincs, de úgy tűnik vége a télnek. Tegnap este amikor lefeküdtem olyan hideg volt a hajón, hogy belebújtam a téli hálózsákba. Nagyon jólesett. Nem tudom hogy működik, de amikor csak takarókat terítek magamra, a hideg ágyban fázom, amíg a testem be nem melegíti. Mígellenben a téli hálózsákban EGYBŐL meleg van amint belebújok, ez a pihe amivel töltve van egyrészt alul elszigetel az áthűlt ágytól, másrészt azonnal átveszi a testem melegét. De lehet ma éjjel már elég lesz a takaró is.
