Tehát ébredés 5.-én csütörtökön Spartochoriban. Az ébredésekről, általában a ritmusról, meg a többi ilyesmiről szólok majd a végén az összegzésben, most az élményekről számolok be ( amíg még frissek valamennyire, mert egyrészt felejtek, másrészt nagy hibát vétettem azzal, hogy nem vettem észtre, a kamerám elfelejtette a dátumot és az időt... ezzel együtt a hibás dátum és idő is sokat segít, mert a sorbarakott képek mégiscsak, ha helytelenül is, de időpontokkal jelennek meg, így számolható mi mikor, mennyi idővel az előző kép után készült, csak a dátumbélyegző törlése és helyesbítése macerás). Igazán kedvemrevaló hely. Nem zsúfolt, nincs nagy turistaélet. (Ez azt hiszem nem egészen igaz, amikor már elfelé jövünk a délelőtt közepén, jön két turistahajó és önti ki magából a népet, szóval szerencsénk volt, megúsztuk a tömeget.) Reggel korán kelek (mint mindig) és sétára indulok. Ma is dögmeleg lesz, de most még jólesik a reggeli hűvösség. Elindulok az egyik irányba egy aszfaltozott úton, hátha vezet valahova, elkezd emelkedni és kifelé vezet a településről, szóval semmi érdekes, hamarosan visszafordulok. Egy hegyikerékpározó jön szemben, nagyon sportos, bukósisak és egyebek és keményen nyomja felfelé a lejtőn, barátságosan rámköszön, a görögök barátságos népek....eltekintve néhány kocsmárostól és kocsmatölteléktől (ez lesz később).

Ezek szerint ez itt csak a kikötő, a "város" ott fent van a hegy tetején, na ODA ebben a hőségben ami hamarosan lecsap rám nem fogok felmászni az TUTI. Visszafelé felderítem még hol van a kis bolt és mikor nyit, itt minden bódére kiírják, hogy "szupermarket", ahol legalább ötféle dolgot lehet vásárolni. De nekünk ennél sokkal többre nincs is szükségünk. Visszatérve a hajóra megreggelizem, a többiek még alszanak, végzek mire ébredezni kezdenek. Gyuri mondja érdemes felmenni a hegytetőre.... ahogy mondtam, nem terveztem és kicsit tartok a meredélytől, de ha a többiek mennek, akkor ÉN IS! Végülis J kivételével mindnyájan nekiindulunk, neki fáj a lába, inkább ráfekszik a tengerre lazulni. ( a leghatározottabban érezzük a dunavíz után, hogy a sós tengervíznek nagyobb a feljóhajtóereje)

Kemény az út felfelé, meredek a kaptató (visszafelé megszámolom, csak lépcsőből van 150 magas lépcsőfok, sok majd a duplája a normálisnak és még több helyen ferde emelkedő is van sok méteren át). Nem megy pihenés nélkül.  Kétszer kell megállnom leülni és megvárni, hogy a szívem megnyugodjon és abbahagyjam a lihegést. A többiek jobban bírják, de egyrészt ők jóval fiatalabbak, másrészt van egy olyan érzésem, hogy nemcsak miattam álltak meg, nekik is jólesik szusszanni egyet.  Mindösszesen egész jól bírtam. És megérte a fáradságot. A városka bájos, ÉS ami a legfontosabb nem felkapott hely, nem nyüzsögnek a turisták. 

Bevásároljuk a szükségesek könnyűjét, a nehezebbet az ásványvizet a lenti kisboltra hagyjuk. Itt azért látszik, hogy a lépcsőn kívül is van kaptató bőven.

Cs gránátalmával kacérkodik

de aztán áttér M-ra a párjára

Megérte felkapaszkodni a tetőre, a látvány lenyűgöző.

És innen még van vagy húsz lépcső a kocsma. Ennél már tényleg nincs feljebb.

Kiki gusztusa szerint fogyaszt, én kétgombócos fagyaltot kérek és buborékos vizet, amit valami miatt ginnel hígítanak. Lefelé miközben számolom a lépcsőket két helyütt is emléktáblák, jó lenne tudni mi van rájuk írva, de sajnos csak görögül van, ha valaki tudja és megírja, hálás vagyok.

Itt még szobor is van a tetején. Vajh ki lehet? (9.16 22:17 most nézem az Emailjeimet, jött a válasz L-től, "Marinos Zampatis kikötőőr, elesett a szervezett bűnözők elleni összecsapásban 1997 IV. 26.-án" )

Megvolt  a bevásárlás, a délelőtt vége felé elindulunk.

Irány Preveza...olyan 20 mérföld, persze motorral. (Figyelem a térképen kivételesen észak balra van)

Lefkada csücsöknél újabb szűkület ,

itt a 42-es közút egy elforgatható úszó pontonon van átvezetve,

amit időnként, mint éppen most elforgatnak, hogy a hajók áthaladhassanak.

Persze csak ilyen kicsik mint mi.

A történelem folyamán fontos csomópont lehetett ez, erődítmények védték a kalózok és egyéb behatolók ellen, persze ez a mai rakéta és drónkorszakba már nevetséges. 

Hamarosan megérkezünk Prevezára.

A vakaródzás a parti víz és áramszolgáltatás nehézségei miatt van. 

12 € -ért árulnak egy kártyát, amiért a parti oszlop érintésre adja ezeket a kincseket bizonyos ideig és mennyiségben, de NEM ADJA! Vizünk még van elég de áram az kéne, ráadásul ha már kifizettük.... Egy szomszédos hajó ad villanyt ha bedugjuk az ő csatlakozásába az elosztónkat, de amikor ezen elkezdünk munkálkodni a szembe kocsmaasztaltól elkezd ránk kiabálni egy alak. A görög angolból egyikünknek sincs nyelvvizsgája, de valami olyasmit ordibál, hogy mindenütt áramszünet lesz mert túlterheljük a rendszert, ami hülyeség, mert nézem az oszlopot, minden csatlakozást külön kismegszakító véd, tehát csak  az az áramkör kapcsol ki, amit túlterhelnek, amit sajnos sikerül is, mert a szomszédot is  sikerült leültetni, hát akkor 12 euróért se vizünk se villanyunk, erre Görögországban csak a vállukat vonogatják az egyébként többnyire kedves emberek. A kocsmatöltelékkel próbálok szót érteni, de csak ordítani tud, én meg csak suttogni, a jelenség ismerős itthonról, ha valaki nem beszél egy nyelvet, a helybéli hajlamos azt hinni, hogy ha ordít akkor az majd megérti, ott hagyom a fenébe.

Inkább letelepedünk enni-inni egy másik kocsmába.

Aztán sétálgatunk kicsit a parton.

Az este megintcsak olyan itt is mint Siófokon, vagy Balatonfüreden szezonban, zajos és zsúfolt, J-vel külön úton járunk, sétálgatunk, fagyizunk, süteményezünk, aztán nyugovóra térünk, spórolva a villannyal.

És most a máról. Egész nap esett az eső, a reggeli sétára kimentem az ajtó elé a Sz kutyával, elmentem a tető végéig, a kutya nem jött utánam, hanem megállt az ajtóban, és érdeklődve nézett rám. Nyugtáztam, hogy szakad az eső, visszafordulok, kérdem a kutyát "Ebben az időben akarsz te sétálni?", szó nélkül visszafordult és leheveredett a helyére a cserépkályha mellé és elaludt. Most délutánra egy kicsit elállt, gyorsan mentünk egy kört a két kutyával, mára ennyi volt a testmozgás.

Tegnap leszedtem alighanem az idei utolsó paradicsomtermést. Mára el is fogyott. Vége a nyárnak. :(