Naszóval, vallomással kezdem. Azért hallgattam el, mert elutaztunk kicsit nyaralni. Csak nem akartam előre bezengeni, mert (az ördög nem alszik) nem volt kedvem kifosztott házra hazaérkezni.
Mindenről részletesen írni fogok, most előzetesen, az úticél Görögország volt, méghozzá a Peloponnészosz (meg kellett nézzem hogy írják helyesen szóval ez, Πελοπόννησος), körbevitorlázása, hát ebből vajmi kevés... egészen pontosan semmi nem sikerült, a lényeg, hogy szembeszélcsend volt egész úton, miközben Athénba érkezésünk és a Korfuról való hazarepülésünk időpontja fixálva volt Ryanair-ileg jóelőre (mely időpontokat egyedül a Ryanair nem tartott be pontosan de hát ez egy más dolog). Most az lesz, hogy minden elkövetkező nap ( persze ha időm lesz rá, mert kicsit halmozódtak itthon a dolgok közben, például tökéletesen elfeledkeztem, hogy nekem féléves ellenőrzésre kellett volna mennem pajzsmirigyhormonilag, meg stégújraépítés szóval ilyen apróságok) írok majd minden nap egy darabot az utunkról, majd az aznapról. Van vagy 300 fotó is (fene megette mindegyiken rossz a dátum, pedig esküszöm beállítottam, de biztos kirázkódott az akku egy pillanatra és akkor a születési dátumát írja be a kamera és mindent onnan számol... a másik lehetőség, hogy egyszer ki kellett venni a memória kártyát és lehet ez nullázta a dátumbeállítást, BÁR akkor amiket már megcsináltam képet mért van azokon is hibás dátum és időpont? sereg kérdés amire nincs válaszom) amikből tudok mutogatni.
Tehát a mese augusztus 31.-én kezdődik, amikoris a gépünk ELVILEG indult a Liszt Feriről 11:25-kor.Elfelejtettem engedélyt kérni a szereplőktől, hogy idézhetem e őket név szerint, ezért csak kezdőbetűk lesznek, szóval mázlink volt, útitársunk L már soxor megjárta ezt az utat, rengeteget segített már a jegyek foglalásánál is, de még ki is sofírozott minket V a felesége a reptérre Szigetszentmiklósról, odáig meg HÉV-vel mentünk, ahova meg SP vitt a háztól autóval, szóval már az odaút mögött, is komoly logisztika volt de most jött csak a java. Merthogy a gép ugyan megérkezett némi késéssel, de már az gyanús volt, hogy mentő jött a leszállópályára a gépről leszállók közé, ez a repülők álmoskönyve szerint intő jel. Pedig már bent ültünk a "karám"-ban, szóval túl a security kontrollon (miközben elkobozták a borotvazselémet, mert az kétdecis flakon, fondorlatos módon becsempésztem egy 2,5 dl-es vizet, mert beszélni csak a maradék hangszálaim folyamatos öntözésével tudok) és teljesen "be voltunk csekkolva", de teltek az órák és csak annyi történt, hogy kihajtottak minket a karámból és a gépünk is kiállt az ajtó elől és elpöfögött valahova. Az én értelmezésem szerint az történhetett, hogy szerencsétlen módon valaki meghalt a gépen idefelé, a mentő hullával nem foglalkozik, meg kellett várni a szállítókat, a gépet meg fertőtleníteni, ne az valamivel több mint 5 órás késést jelentett nekünk.
Szóval jó késő délután érkeztünk Athénbe, ahol ráadásul még egy órát hozzá kell tenni a budapesti időhöz, merthogy egy zónával keletebbre vannak. Volt kifizetett szállodafoglalásunk (L jóvoltából, aki fiatalként nálam sokkal jobban elboldogul az Internetes informatika világában, nem is tudom, hogy boldogultunk volna nélküle), de az Pireuszban volt, ahogy a Sárkány Gyuri által skipperelt hajónk is, de azon meg az előző bérlők voltak, szóval mi csak másnap érkezhettünk. ATH reptérről vonat megy Pireuszba (Πειραιάς) ezt is a L bogarászta ki a netről, egyet nem tudott, hogy a 40 km-es utat, bár végig a talajszint felett tettük meg, görögül EZT a vonatot mégis Metró-nak hívják valami rejtélyes okból. (ennek hamarosan következményei lettek) Na vonatoztunk egy kicsit, közben szólt a kalauz, hogy gyorsan szálljunk át egy másikra, mert ez a vonat nem megy tovább, aztán leszálltunk a végállomáson. L mondja, innen már nincs messze a szálloda, de közben van némi hegymászás, sok kedvünk nem volt hozzá a cuccainkkal, sötét este volt, eddigre én személy szerint is már eléggé elcsigázott voltam, Uber és taxi, L intézi. 6-8 € belefér, csak végre ott legyünk valahol. Namost göröggel angolul beszélni telefonban hát az nem egy egyszerű dolog, de L elmagyarázza neki, hogy a vasútállomás előtt és be is jelöli a netes térképen, hogy hol és onnan hova, melyik szállodához lesz a fuvar, és ki is fizeti. De a taxi nem jön. Sokára se jön. Telefon és magyarázkodás, de akkor sem jön. Sőt még annál is sokábbra SE. Teljes a megnemértés. Hirtelen ötlettől vezérelve elkapom egy járókelő karját és megkérdem, hogy Ő görög e, azt mondja YES! Na markába nyomom a telefont és megkérem magyarázza el a taxisnak görögül, hol is vagyunk mi most. HOSSZASAN beszélgetnek, szóval görögnek a göröggel görögül se könnyű, de kiderül, hogy ez itt nem a train, vagy a railway, ahogy mi gondoltuk, hanem a METRO, a taxis meg innen három sarokra a vasúti híd alatt vár ránk. Na innen már csak bő 5 percet kell vánszorognunk hátizsákjaink, táskáink és tengerészzsákom súlya alatt és ott vagyunk a ránk várakozó taxiban, azzal meg 5 perc alatt a szállodában, ahol már megnyugodtak, hogy nem kell az átutalt pénz ellenében szobát és reggelit is adniuk, ezért némileg szomorúan nyugtázza a recepciós, hogy éjfél előtt, de mégis megérkeztünk.
Innentől vaj minden, a szoba VALÓBAN a tengerre néz, bár a panorámát majd csak reggel élvezzük.
Baromi zsibvásár, ezek itt éjjel kezdenek el élni, kb olyan mint Balatonfüred, vagy Siófok szezonban, ordít a zene, de mi alszunk mint a bunda, mert legalábbis én, dögfáradt vagyok.
Reggel, müezzin kántál már hajnalban, de különben csend van.
Alvás és bőséges reggeli után kisimulva.
Na folyt. köv., innentől megint ma, azaz kedd van. Tegnapelőtt vasárnap érkeztünk, én megint dögfáradt voltam, a tegnapi napot nagyjából átaludtam, ma egy fix programom van, délután kettőkor kell hívjam a belgyogyót időpontért, addig megint alszom egyet, a nyaralást ki kell pihenjem.
A többit holnap.
