Tegnap Budapestre kellett, menjek. Ezeket az utazós napokat mindig negatívan élem meg, utálok kimozdulni. Autózás, zötyögés a vonaton, BKV-zás, tömeg, büdös, meleg, undorító emberek, rájuk nézni is fárasztó, elszoktam Budapesttől. De muszáj volt, J telefonja felpúposodott, azaz az akkumulátora, bár hibátlanul funkcionált, de félő volt, hogy szétpukkan a gázosodástól. Az újbudai Allee bevásárlóközpontban lévő szervízbe vittem, egy óra alatt kicserélték. Nem volt olcsó (16900 Ft), de még mindig jobb mint egy új telefon. Ha már ott voltam, meglátogattam srévizavé Zsuzsát, elhunyt öreg barátom özvegyét. Már neki is minden baja van, mindenféle rákokat vágnak ki belőle is és ugyanazzal a szédelgéssel küzd mint én a fülében lévő egyensúlykristályok meghibásodása okán, de mondta nem halhat még meg (87 éves), mert ő törleszti a nyugdíjából az unokája diákhitelét. Ezeken a vidám dolgokon jókat röhögtünk.
Ma barackot szedni voltunk,
bár igazából csak vettünk egy rekesznyit abból amit leszedtek a rázógéppel, 700 Ft volt kilója, gyönyörű, mézédes, vettem 10 kilót és kifelé jövet még ettem a fák alól (azt kell enni ami leesett magától az biztos, hogy érett és olyat ami fűre esett, az nem koszos, nem repedt és ezért hangyás) amennyi csak belém fért. A hullottat egyébként cefrének árulják 200-ért ha az ember magának szedi, hát én megettem vagy egy kilót, ennyi férjen bele a nyomtató ló kategóriába!
Visszafelé a Lidlben megejtettük a heti nagybevásárlást, rendkívül visszafogottak voltunk, mindössze 10060 Ft-ot hagytunk ott, juhé, szép az élet, ma már csak henyélek.