Három napig nem lehetett zajongani, Pünkösd volt és csak úgy áradt kifelé a Szentlélek, egyszer indítottam be a körfűrészt vasárnap pár másodpercre, de J rögtön letolt, úgyhogy csak pakolásztam. Na ma aztán belehúztam, ágdarálóval (ez olyan 60 Db-es zajforrás) felaprítottam a két napja levagdalt fűzfa ágakat, amik már az arcunkba vertek a stégen. Levágtam a füvet az utcafronton és lejjebb kalapáltam Amapola egyik kikötőcövekét ( ez a 12 kilós kalapács valahogy évről évre nehezebb), mert fél órát hagytam ott jelzőkaró nélkül, amíg valamiért elmentem, a szomszédok akik kéthavonta ha egyszer lejönnek, PONT akkor érkeztek két alacsony autóval, naná, hogy mindkettőnek az alját összeverték a cölöpön. Azon kívül, hogy lejjebb ütöttem, még beburkoltam használt biciklikülsővel, amit befestettem virító sárgára.
Most hosszas, jeltelen, alkotás nélküli napok jönnek, rémesen eluralkodott a nemkívánt növényzet, magyarul gazolni kell, amit utálok. Vagy 30 éve amikor Balatonon építkeztem a szomszédom, egy idős vidéki bácsi ( akkor annyi idős lehetett mint én most) amikor panaszkodtam neki, hogy amit AKAROK, hogy nőjön, amit ültettem, hogy virágozzék, hogy teremjen, az nem nő, bezzeg a gazok! Na szóval ő mondta, amit azóta se feledtem el: " A gazok a természet édes gyermekei. Azokra vigyáz, azokat táplálja. Amiket mi ültetünk, azok a mostohák, azokkal nem törődik." Hogy ez mennyire így van, magától kinőtt az építkezési sóderhalom mellett egy csomó szép sárga virág, olyan mint a tátika ( azt hiszem hívják még oroszlánszájnak is), csak sokkal kisebb, nyilván annak valami vad nem nemesített, szóval gyomnövény változata. Nekem nagyon tetszett, amikor elvirágzott, elraktam a magjait következő évre és elültettem a kertbe. EGY DARAB nem hajtott ki belőle! Miután már elvesztette "édesgyerek" státuszát, hisz én akartam, hogy teremjen, a természet levette róla a kezét.
Kétszer is saját termésű mángoldot ebédeltem bundáskenyérrel, korábban nem ismertem, olyan mint a spenót , vagy még jobb. Én már kisgyerek koromban is szerettem a spenótot.
Amióta tökéletes a csepegtető öntözés, be se kellett indítani, mert minden nap volt eső. Két napja éjjel akkora zuhé volt, hogy a szántóföldön még mindig tócsák vannak.
