Sz kutya NAGYON szomorú.
Ráadásul úgy tűnik hasmenése van az antibiotikumtól. Még jó, hogy J-nek eszébe jutott, hogy este még vigyem ki kicsit sétálni.
Én is szomorú vagyok. Igaz, hogy a tükröt sikerült összeraknom, de valami letört belül, amitől soha többé nem lehet behajtani. Majd kell bontóban nézzek valami hasonlót. Mire rájöttem némi netes segítséggel, hogy lehet leszedni az ajtókárpitot és sikerült leszerelni a tükröt, elment a délután. A tükör a helyén, használható, csak behajtani nem lehet többé. Viszont az ablakot nem lehet teljesen felhúzni a helyére. Valahogy elcsámpult az üveg szerelés közben és miközben a motoros hajtás felfelé nyomja megfeszül és leáll a motor, mert azt hiszi az erőből, hogy már becsukódott. Némi kézzel való mozgatással sikerült a helyére rakni (vigyázva, hogy oda ne csípje a kezem) de holnap szedhetem le a kárpitot és kereshetem a hibát. Ami érdekes, hogy az ablakhoz nem is nyúltam, még a belső takaró fóliát se kellett leszedni, hogy hozzáférjek a tükör talpát tartó anyákhoz. Ennek ellenére valami kimozdulhatott. Utálom az autószerelést.
Vissza a tengerre!
Elfelejtettem mondani, hogy indulás előtt alaposan bevásároltunk Splitben a szupermarketban. Nem igazán számoltam az árakat, de érzésre nem különböznek az itthoniaktól. Feltöltöttük a hűtőládát, miután nagyjából motoroztunk, áramban nem volt hiány, így hűtött a fricskó rendesen.
8.-án csodás reggelre ébredtünk.
Mondjuk nem mindenkinek csodás a reggel. Én itthon is korán ébredek, de ezzel nem zavarok senkit. Bármilyen korán is jövök be a hajóról, a Sz kutya már vár az ajtóban és akkor is jön sétálni velem, ha még csak reggel 5 óra van. Hajón ez probléma. Miután korán elaludtunk, mert kiszívott minket a nap, én meg 5 óránál többet nem tudok aludni, rendszeresen felébredtem úgy 3 órakor. Bírtam amíg bírtam, de nekem a prosztatám parancsol, szóval WC, pumpálás, sőt tisztálkodás után zuhanytálcából víz kipumpálás. A hajón a falak mintha papírból lennének, szóval mindenkit felébresztettem. Nem mondom, hogy szerettek érte.
A következő állomásunk ahol éjszakázunk Mljet. Ez egy sziget, természetvédelmi terület az egész. De odafelé útbaejtjük Korculát. Igazi antik mediterrán város, a központ szinte tenyérnyi, egy óra alatt bejárjuk. Fontos szempont volt venni egy kenyeret, mert az fogytán volt, valamit vennem kellett legalább két pólót, mert olyan ügyesen sikerült csomagolni, hogy otthon maradt az összes amit összekészítettem, csak az az egy volt ami rajtam volt. Bár kimostam, de akkor se elég 10 napra.
Gy kirakott minket a kikötőben a sétálós partfalnál és megbeszéltük, hogy másfél óra múlva felvesz, addigra bevásárolunk és megnézzük a várost.
(Mellékesen balra látható egy olyan Mészáros Lőrinc féle hajó. Nos ez csak itthonról nézve szenzáció. Ilyet, meg még ilyenebbet {lesz még kép} láttunk pár tucatot is a 10 nap alatt, pedig nem kerestük őket se távcsővel, se nagyítóval. IGEN, vannak ilyen gazdag emberek, meg még a Lőrincnél sokkal gazdagabbak is alighanem. Ami a hungarikum, az az, ha egy suttyó félanalfabéta a hajó gazdája. Bár nem tudom, hogy hány volt köztük az orosz oligarcha. De ez a "jachtozás" csak innen észak-Balkánról nézve szenzáció, arrafelé a kutyát se izgatja. Persze a hajó árát se tőlük lopták.)
Valamelyik ilyen utca valamelyik boltjában láttam pólókat, "hatalmas" 40 - 45 % árengedménnyel, így már 75 €-ért kaptam is kettőt. Mondjuk azért ez nem az a nagyon kedvező ár, de hát aki hülye az fizessen!
Rituális fagyizás után Gy felvett minket ahol kirakott, nem volt egy könnyű manőver az időközben NANÁ HOGY felerősödött oldalszélben, csak harmadikra sikerült, de skipperünk végülis remekül helytállt nem verte oda a hajót a partfalhoz és mi se estünk vízbe az alatt az egy pillanat alatt, ami rendelkezésre állt a beszállásra és a hajó partfaltól való ellökésére.
Uticélunk Mljet szigetének egy barátságos kis öble Okuklje volt,
ahol egy parti kocsma előtt kötöttünk ki. A parton mindenféle fiatal nők jöttek-mentek, közös ismérvük volt, hogy mindegyik hóna alatt, nyakában apró porontyok csüngtek, egyáltalán jellemző volt nem csak itt, de mindenfelé amerre jártunk a sok apró gyerek és a fiatal szülők. Mintha nemcsak duma lenne a családbarátság. Mindenki vidáman üdvözölte Gy kapitányt aki már nagyon ismerős errefelé
Ezek a helyek gyakoriak, itt a vendéglő tartozéka a partfal, néhány mooring line-al,
a kikötés "ára" az, hogy náluk vacsorázol. Ezt is tettük. A kaja nem volt a legcsodálatosabb, de korrekt volt, az árak meg beleszámítva hogy ingyen volt a kikötés, szintén. Mert amúgy a legolcsóbb helyeken is elkérnek 80-100 €-t egy éjszakára, csak a helyért, tehát még akkor is, ha nem adnak se villanyt, se vizet.
Vacsora után még beszélgettünk kicsit, de mindenkinek ragadt le a szeme, így hamar nyugovóra tértünk.
Folyt. köv.
