Melós hét volt, de megvan az eredménye. A tyúkól majd valamennyi alkatrésze kész. Azért a "majd", mert a jövő hétre maradt a tojófészek kialakítása, mely nem szerepelt az eredeti projektben, de annyira belejöttem, hogy csinálok még egy ilyen kiegészítést ahova a tyúkok elvonulhatnak tojást rakni. Ennek külön hőszigetelése lesz amitől azt remélem, hogy télen is nagyobb kedvük lesz a tojásrakáshoz. Ezen a képen a boltíves bejárata látható, amit délután vágtam az oldalfalra.
Ez a tojófészek praktikusan egy felülről nyitható láda lesz a ház oldalán, így a tojásokat könnyű lesz kiszedni. Ja és még valami, jövő hétre maradtak az ülőrudak is. Ezeknek változó keresztmetszetük lesz, hogy a különböző lábméretű madarak megtalálhassák a nekik legjobban tetsző pihenőhelyet.
Ma délelőtt ketten dolgoztunk Zoltánnal, M férjével, ő a már kész darabokat lecsiszolta és egy alapozó favédő réteggel átkente.
A nap végeztével csináltam egy kis rendet, na nem olyan igazit, csak úgy nagyjából, hogy legalább rendesen ki tudjunk járni az utca felé, mert bármekkora is a munkahely az asztallal, meg az autóbeálló "esernyő"-vel, amikor már ketten dolgoztunk, kiszorultam a kukásedények tetejére az ól tetőlapjának körbe vízorrozásával. A drága jó Fábián Sanyi is ugyanolyan "gyűjtő" volt mint én, özvegyétől Icukától kaptam a vízorrokhoz az alumínium profilokat, eszembe jutott, hogy vajon az én "kincseimnek" ki veszi majd hasznát ha majd én se leszek már.
Pihennek a szerszámok és a gépek,
és főleg pihenek én is, mert kutya fárasztó hét volt, DE bírtam és ez a lényeg.