Nehéz nap volt a tegnapi. Egyrészt lelkileg, másrészt fizikailag. Mondtam korábban, hogy apósom "kiszenvedett". 89 évesen, ami végülis egy természetes állapot ebben a korban, de jó lenne a sok hónapot ami előtte volt ha eljön az időm "megúszni" valahogy. Mert azt életnek nevezni nem lehet. Könyörgöm, VALAKI adjon be ha oda jutok egy injekciót, amitől elalszom örökre! J most árulja a Papa lakását ( anyósom már több évvel ezelőtt meghalt) de ahhoz ki kell üríteni. Végtelenül szomorú dolog ez és itt jön a dolog lelki része. Amíg élsz birtoklod a dolgokat, terveid vannak velük, az elegáns csináltatott angol szövet öltönyöd, amibe még vissza fogsz fogyni, a szerszámaid amit óvakodsz kölcsönadni, mert nem vigyáznának rá, ahogy a kedvenc könyveidet is, a videóid amiket még a Horvátországi nyaralás alkalmával csináltatok és boldogan néztek a kamerába a tengerparton a Mamával... na MINDEZ immáron kacat. Felesleges lom, ami nem kell már senkinek, ráadásul útban van, hely sincs neki sehol. De ha sajnálod kidobni, akkor még rosszabb. Na J már második hete szelektál, én tegnap csatlakoztam.

Előre bocsájtom baromi hőség volt tegnap, ez a mai kellemes lehűlés csak este jött. Szerencsére van egy "adománybolt" pár sarokra a tetthelytől az István utca és a Hernád utca sarkán. https://www.facebook.com/kincsvaradomanybolt ahol mindent, főleg ruhaneműt elfogadnak. Persze lehetne "pénzt csinálni" a hagyatékból, meghirdetni a különféle marketpaceken, és hetekig árulni, de egyszerűen nem éri meg a lelki terhet az a párezer forint, amennyivel tovább tartana a vele való foglalkozás. Finom öltöny, új télikabát, soha nem használt farmer, hatalmas tollpárnák szinte használat jele nélkül... Be a zsákba, fel a hátra és viszem. Na ja, csak 35 fok van,  és bár igyekszem mindig az utca árnyékos oldalán, da a második kör után már lóg  a nyelvem. De J megpakol két hatalmas sporttáskát ágyneművel. Mert azt azért mégse....

-De tele vagyunk ágyneművel! Még a hajón is annyi lepedő, paplan és párnahuzat van, nem beszélve  a ház padlását, ahol még kibontatlanul állnak a zsákok amikkel 10 éve ide költöztünk... ha mostantól nem mosunk többet csak kidobjuk amit elpiszkoltunk, akkor is elég életünk végéig!

-Nem számít! Nem fogok kidobni teljesen új, még használatlan ágyneműt (naná, a Mama is "kímélte" őket) pillekönnyű drága takarókat, ez KELL még nekünk!

Hát vittem. Mind a két sportszatyrot egyszerre, ezúttal kicsit messzebbre J  Hernád utcai "tartalék" lakásába, én csak úgy hívom "munkásszállás", ahol aludni lehet ha Pesten valami többnapos megjelenés szükséges. J ugyan mondta, hogy vigyem egyenként, de én mondtam, hogy "bírom". Ezt a harmadik sarok után kissé átértékeltem. De akkor már nem volt más választásom, cipeltem. Amire felértem vele a másodikra, úgy éreztem, hogy itt a végem. De végülis "amibe nem halsz bele az megerősít", ez is megvolt. De utána visszaérve a tetthelyre egy negyed órát pihegtem a kanapén. A következő kör egy hatalmas banyatank volt, ezt csak húzni kellett, ami utcán egyszerű de a másodikra lépcsőn kicsit komplikáltabb. Utána újabb pihenő. 

És akkor a bútorok. 

- A kanapé és a két fotel megy Ráckevére!

-HOVA tesszük?

-Kidobjuk a dupla ágyat a kisszobából és akkor legalább lesz hely.

- De hát nem fér el! Vagy a kanapé, vagy  a két fotel, de mindhárom nem megy.

-DE MEGY!

-De nem megy....

-DE!!!

-És a varrógép?

-Visszük.

-Minek? Van Ráckevén HÁROM varrógép.

-Ez egy teljesen jó varrógép, KELL!

Mondjuk ez igaz. Mármithogy teljesen jó darab. Praktikus bútordarab, egy karc nincs rajta, úgy van ahogy a Mama utoljára használta tán 30 éve. Mert varrónő volt a szakmája ahogy J-é eredetileg női szabó, de mindketten egy életre megutálták a tűt cérnát, J-t egy gomb felvarrására nem tudom rávenni, ha valamit varrni kell én csinálom. De a varrógép KELL

Szóval legközelebb ezt fogom átcipelni a munkásszállásra. J mondja "vegyünk egy molnárkocsit a cuccoláshoz". mondom, "inkább adjuk el  a varrógépet"! Válasz,"NEM!" Csak úgy mondom, egy valamirevaló molnárkocsi https://kezikocsi-molnarkocsi.arukereso.hu/.../molnar.../... több mint 20000 Ft, a varrógép ér mondjuk 10000-et. De majd kérek egy molnárkocsit valahonnan kölcsön... vagy a Mama tolókocsijára rakom a varrógépet és felcipelem a másodikra. DE MINEK??? Nemsokára mi is meghalunk, és UGYANEZT végigcsinálják majd a leszármazottaink UGYANEZEKKEL a holmikkal. Miután ők többen vannak alighanem még jól össze is vesznek a hagyatékon, szóval utálni is fognak bennünket meg persze egymást. 

És még épp csak elkezdtük.

Délután 5-re még bementem a kislányom kiadott lakásába megnézni a klíma kültéri egységét, igényel e valamilyen karbantartást. Szerencsére miután gyenge tél volt, be se kapcsolta a bérlő, a gázkonvektor a hálószobában őrlángon elvitte a telet az egész lakásban, egy könnyű porszívózás a pókhálóktól elég volt a hőcserélő így nézett ki.

Legalább ezzel nem kellett fáradnom, de így is mire a nap végén 18:50-kor lekászálódtunk a HÉV-ről, alig volt erőm az autóig elvánszorogni. Pedig  otthon a kapuban a Szmájli kutya várt, akivel még a kötelező sétára is el kellett menni. Mondom nehéz nap volt. Egész éjjel állítólag tomboló szélvihar volt, de bár biztos mozgott alattam a hajó, de ebből én semmit nem észleltem, olyan mélyen aludtam.

Ma laza nap volt és még van is. Délelőtt piacra mentünk a Sári Pista csónakjával, tartoztam neki egy régóta megigért kolbászozással, a csónakban falatoztunk ( aminél kellemesebb reggelit én gyakorlatilag elképzelni nem tudok) a piaci stégnél amire ő szerelte fel társadalmi munkában a kikötőbikákat ( a régieket valaki lelopta, ami egyszerűen gyalázat), mi ketten sült kolbászt, J sült oldalast reggelizett és mindenféle gyümölcsöket is vettünk az árral egyszerűen nem törődve. Felelőtlen nyuggerek. Viszont SP őszintén örült a Papa vadiúj pufidzsekijének, pont az ő mérete a Papa időskori XXXL-es  időszakából.

Hazatérve kicsit aludtam, majd elbicikliztem a Lidl-be mert persze megint nem volt itthon semmi pékárú. Kezdetben úgy gondoltam, hogy idén nem lesz Vilmos napi cseresznyés rétes, de láttam szép cseresznyét, így megváltoztattam a döntést, mindent megvettem hozzá és ma este, de legkésőbb holnap, cseresznyés rétest fogok sütni! UFF!

23:30 Holnap reggelre hagytam a rétescsinálást. Most a recepteket olvasom a neten, ahány annyiféle. Hogy tavaly melyiket csináltam fogalmam sincs, amikor ma a Lidlben voltam mindenféle alapanyagot megvettem, a döntést későbbre halasztva. A "később" az most van. Sokadszorra állapítom meg, hogy a recepteket azoknak írják akiknek nincs igazán rá szükségük, mert tudják hogy kell sütni-főzni. Továbbá olyanok írják, akiknek fogalmuk sincs a legegyszerűbb felmerülő problémákról azok részéről akiknek IGAZÁN szükségük lenne  a receptre. Máskülönben például nem hagyná ki belőle a receptcsináló, hogy a cukrot, ami az alapanyagok felsorolásakor még benne van, bele is kell tenni a készítés megfelelő fázisában. Abban meg még googlezás után sem vagyok egészen biztos, hogy mi  a különbség a teáskanál és a kávéskanál közt. DE érzem menni fog. Holnap kiderül.