Tegnap kora délután cseng a telefonom. "Doki" hív, egykori klubtársam a MAHART SC-ből, értesít, mint olyat akinek szerepe volt benne, hogy Ráckevén tavaly beindult a vitorlázás, hogy megkezdődött idén az első tanfolyam.
Na úgyis neki kellett induljak a boltba, mert egy szelet kenyér se volt itthon a lecsóhoz, biciklire pattantam, és lekarikáztam a strandra, ahol idén új helyet kapott az egyesület ami bárhogy is hívják most, nekem örökre csak MAHART marad. De hivatalosan (miután a Balatonról elűzték, létesítményeit, hajóit, eszközeit, telephelyét felszámolták) https://www.facebook.com/bahartse/ és az én lelkes közreműködésemmel tudott megtelepedni, remélem véglegesen itt nálunk. Ilyen környezetben
Magyarországon kevesen tanulhatnak vitorlázni.
A békés nyugodt vízterület a balatoninál sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít a kezdők, a gyerekek oktatásához.
És hát most épp nem akárki oktat, az egyik legnagyobb magyar vitorlázó, a többszörös szólóvitorlás Földkerülő (sokkal kevesebben tették meg mint ahányan megmászták az Everestet) Kopár István jön el minden évben ide a floridai otthonából, hogy tudását átadja a jövő reménységeinek. Mondtam is neki: "Nem vagy normális", mire a válasz "De hát ezt tudjuk".
Sok mástól eltérően a lényeg itt nem az üzleti vállalkozás, hanem "őrizni a lángot". Hogy legalább valami csírája megmaradjon a valahavolt patinás egyesületnek. Hogy a gyerekeink, unokáink ne csak a telefonmasszírozásban gondolják kiteljesedni a gyermekkorukat, hanem valódi élményekben legyen részük. Megpróbálom nem szomorúan felfogni, ami persze csaknem lehetetlen, csak pár hete volt, hogy másik volt egyesületemet, amiben vitorlázni tanultam, versenyeztem és először voltam magyar bajnok, a Vízügy SC-t is kierbrudalták a Balatonból. József Attila jut eszembe: "....Termelő zabálás, -kis, búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája....", ha csak ennyi lenne... de ez a "zabálás" csak mohó, féktelen, de semmi köze a termeléshez.