6:00-kor ébredtem. A decken -5,2°C , bent a szalonban ahol alszom, +2,1°C ezen a télen még nem fűtöttem be, a "múmia" hálózsák remekül működik, eddig cseppet se fáztam egyszer se és ragyogóan alszom. Van egy vödör himi-humi maradék tűzifa tavajyról kint a cockpitban, ha kicsit hidegebb lesz egyszer begyújtok vele a kályhába, csak azért, hogy elfogyjon és ne legyen már ott tovább láb alatt, viszont semmi kedvem visszacipelni a partra.
6:47-kor indultam a kutyával, az utcai lámpák még égnek, de ott messze már pirkad. .... először jut életemben eszembe elgondolkodni, milyen szép és a lényegre mutató szó... ez "pirkad". A reggeli séta mindig ilyen "elgondolkodós".
A Szmájli kutya előrerohan a napfelkeltébe, aztán kisvártatva kiderül mért, mert ő már megérezte, hogy kint a szántóföldön ott van Peter a Rosie nevű robusztus vizsla szukájával, "akivel" őrületes rohangászást szoktak művelni. Peter német, aki mielőtt nyugdíjba ment volna a Kempinsky szálloda séfje volt, de bejárta az egész világot, ahogy ez a multi szállodaláncoknál szokás, hogy folyamatosan rotálják a személyzet vezetőit. Rendkívül barátságos ember, Magyarországon telepedett meg, ahhoz képest, hogy német, egész jól beszél már magyarul, a felesége is magyar, magyar-német-angol keveréknyelven beszélgetünk, kinek melyik nyelven jut valamelyik szó előbb az eszébe. Amikor elmondom, hogy a mai programom a ház karácsonyi fényekkel való feldíszítése lesz, amiért J már napok óta rágja a fülem, ő meg elmeséli, hogy karácsonyi csillag süteményeket sőt ma ajándékba a szomszédainak. Erről eszembe jut, hogy meg kell rendeljem a karácsonyi bejgliket a Lipótinál, kerül amibe kerül, nem fogunk idén se vacakolni a sütéssel. Bár diós kiflit azért akarok majd sütni.
