Ott tartottam, hogy közelről hallgattuk az ügyvéd és az ügyész párbeszédét... már aki hallgatta, ezesetben J, mert én egyik fülemre nagyjából süket vagyok mint az ágyú, a másikra meg rosszul hallok. Előrebocsájtom, nekem nagyon nem tetszett a dolog, azt gondoltam, hogy itt nyíltszíni mutyizás folyik....(az ember amikor ilyen kort ér el mint én, kiélesednek az összeesküvésreflexei), de tévedtem! Nyugdíjas büntetőbíró barátom elmagyarázta, hogy az "új" (valójában néhány éves) büntetőeljárási törvény szerint kifejezetten kötelező  a vád és a védelem előzetes egyeztetése és amennyiben megegyeznek a büntetésben (amerikai filmekből tudom, hogy ez a "vádalku" nem tudom nálunk is így hívják e) azt a bíró mint határozatot meghozza és az egész ügy ezzel lezárul, tárgyalás nincs is. DE! A dolog mégsem ennyire egyszerű, mert a tárgyaló ügyész nem teljesen szabad vádemelés ügyben, mert őt a nyomozást figyelemmel kísérő, a periratokat ismerő vezető ügyész utasította a vádemelés konkrét tatalmára, és a bíróságnak javasolt büntetés mértékére vonatkozóan, attól nem térhet el, csak a  vezető ügyész beleegyezésével. Namármost, hogy az ügyvéd a korábbi vallomásuk visszavonását (és ezt már csak feltételezem) beismerésre változtatását jelentette be, miután ez mint új elem jelent meg, az ennek megfelelő vádmódosításhoz  a tárgyaló ügyésznek szüksége van a vezető ügyész hozzájárulására, ami most e pillanatban lehetetlen, ezért az ügyész is kéri (vagy beleegyezik), a tárgyalás elnapolásába. A beszélgetésben az ügyvéd egy nagyobb összegű pénzbüntetésre tett javaslatot, amire az ügyész mosolyogva mondta, hogy "az azért kevés, esetleg egy közmunkával kiegészítve" .  J akinek helyettem is van hallása, még azt vélte kihallani a beszélgetésből, hogy az ügyész számára is teljesen új az ügy, tehát ő is csak most keveredett bele, amin egy cseppet se csodálkozom, mert miután három évig hazudoztak az elkövető és állítólagos tanúi, mindig új és még újabb állításokkal kényszerítve az ügyészséget nyomozáskiegészítések, újabb kihallgatások elrendelésére ( nagyon rendesek voltak a rendőrök, nem minket citáltak Budapestre, hanem tekintettel éltes korunkra, minden esetben leautóztak Ráckevére és a helyi rendőrségen hallgatták meg ahogy szóról szóra ugyanazt valljuk mint első alkalommal, de volt fényképek közül kiválasztása is az elkövetőnek, egyedül a poligráfos vizsgálat miatt kellett pestre utaznunk), az alatt akár egy új jogászgeneráció is kikerült az egyetemről és a korábbi ügyvédbojtárok, jegyzők, fogalmazók meg állást kaptak az ügyészségen.

Aztán bementünk a tárgyalóterembe ahol a bírókislány seperc alatt meghozta a döntést, hogy foly.t köv. decemberben. Klassz mi?

No ennyit a hegyekről amikkel nincs mit kezdeni, foglalkozzunk hát a vakondtúrásokkal!  Először is köszönöm szépen mindenkinek a jobbulást kívánásokat, határozottan használt az óhaj, jobbulok. Nem mondom, hogy gyári új állapot, de mászkálok, dolgozok, bár futkározni, ugrálni még nem próbáltam, mert sajgás és valamiféle fáradtság azért van. Rengeteg tanácsot kaptam, milyen szert kell ilyenkor szedni, nos ha csak nincs elviselhetetlen fájdalom, én szájon át szedhető szert nem használok. Most se tettem. Viszont kenőcsöt bármit, mert azokban nagyjából nem hiszek. Most használt a két nap jegelés, Flector kenőcsöt is csak két napig használtam, aztán áttértem J gyömbéres gyógyvarázs krémjére, ő nagyon bízik benne, én az illatát élvezem legjobban. A kórisme egyébként a szimptómák alapján "ízületi gyulladás", Dettike diagnosztizálta, aki Icuka keresztfiának a felesége, és a mamáját haláláig hasonló nyavalyákkal ápolta, tehát abszolút szakértő. Én orvoshoz amúgyse nagyon megyek, a reumatológiára meg pláne nem, ahol több hónap a várakozási idő. Szóval nagyjából hagyom a természetre a gyógyulást, régi igazság: " Medicus curat, natura sanat" ( az orvos kezel, a természet gyógyít) .  Apropos "természet" , az élet él és élni akar, ez a nyárfa a jobb oldali előre tartó kikötőkötelem lelógó végéből nőtt ki.

J továbbra is reménytelen harcot vív a kutyák ásási hajlamával, az a fixa ideája, hogy le fogja őket szoktatni róla. Én csak kacagok, amíg pocok lesz a föld alatt ezek ásni fognak, mert elszánt vadász mind a kettő, ami a Szmájliról még csak könnyen elképzelhető, 

de hogy ez a jámbor öleb kinézetű szőrkupac milyen elszánt krakéler (embert is megharap, ha az nem bájologva simogatva, alázatosan közelít hozzá) a fene gondolná. Itt éppen tűri, hogy J fésülje a bundáját.

Befejeztem az asztallábak alatti tappancsok betonozását és kiválogattam a faanyagok közül az asztallap kerete, hossz és kereszttartók, valamint a lábak anyagát. Minden meglesz a meglévőből, nem hiába kerülgetem évek óta az anyagot, nem kell venni semmit (a két hosszanti tartót például egy több éve a Dunából kihalászott, 6 cm vastag tölgyfa pallóból fűrészeltem ki), kétségtelen macerás a raktározás, örökös pakolás (van amit még hajóval költöztettem Pestről ide), de nekem bevált, szemben azokkal  akik mindent kidobálnak, aztán örökké boltba kell menni anyagért. A mai faanyag árak (és mindenárak) mellett ez nem hátrány. Holnap összeszögelem, csavarozom a vázat és a beton tuskókra illesztem, majd ugyanazzal a módszerrel amivel a kerti pavilont "lábaztam", szakaszosan emelve kerül a helyére. Ha az ember egyedül dolgozik, fokozottan szükség van a gógyira, vagy ahogy most hívják a "logisztikára".