Milyen hamar megszokott lesz a háború! Napjaimat az Email levélszekrény megnyitása után némi Fb-os üzenetek szemléjével kezdem, majd megnyitom a hvg.hu híroldalát. Mára lekerült az orosz-ukrán háború a hírek elejéről. Még az olyan, amúgy ma reggel 8:37-kor a 13. helyen álló hír is messze megelőzi, mint a " Felzaklatta a kedélyeket, hogy a brazil kormány potencianövelőt rendelt a hadseregnek." Igazából nem tudom jó e ez vagy rossz. Mindenesetre bizonyíték arra (ha egyáltalán szükség van bizonyítékra) hogy az ember azért került a tápláléklánc csúcsára, mert mindent képes elviselni, mindenhez képes alkalmazkodni, minden felett képes naprendre térni.
Nézem ezt a képet.
Nem tudom kinek mi jut róla eszébe, nekem az, hogy a tankoknak valahogy lejárt az idejük. Ezt bizony kilőtték mint a sz@rt. Ott vannak rajta füzérben a reaktív "téglák", melyek feladata elvileg ellenrobbanással való elhárítása lenne a támadófegyvernek, szemmel láthatóan egy se "sült el". Vagy nem volt rá idejük, vagy az a fegyver amivel a csapást mérték rá, valami olyat tud, amit ők meg nem. Szóval alighanem egy újabb generációja a fegyverkezésnek. Mint amikor a korábban legyőzhetetlen páncélos lovagok találkoztak szembe az első tűzfegyverekkel. Mindjárt érthető, miért rekedt meg az oroszok, még nyugati katonai elemzők szerint is... mondjuk úgy, "legyőzhetetlen" seregének inváziója Ukrajnában.
Én nem vagyok szakértő, még csak katona sem, elemző meg pláne. De voltam két évig katona és belülről láttam alulról a "sereget". Egyszer valami olyasmit olvastam valahol (nekem állandóan ilyennek jutnak az eszembe), hogy " a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy katonákra lehessen bízni". Persze az is lehet, hogy csak azt hiszem, hogy olvastam és igazából én találtam ki, ez esetben magammal értek egyet. Mert száz százalékig igaz. Katonának lenni minden épeszű gondolkodást kizár. Eleve ki megy BÉKÉBEN katonának? ( a "békében"-t azért emelem ki, mert háborúban az emberben hazafias érzelmek dominálnak, ami mindent felülír) 1. Aki eleve egy agresszív hülye, fizikai erő hívő, háborús videojátékon szociaizálódott, vagy a másik véglet, akit sokat abuzáltak gyerektársai és kompenzál. 2. Akinek szellemi kapacitása kevés a civil életben zöldágra vergődni, én emlékszem amikor a technikumban jöttek utolsó évben toborozni a Zrínyiből és belengették, hogy tudnak segíteni annak aki nagyon tart attól, hogy megbukik az érettségin. Lehetnek persze kivételek, például aki szerelmese valamilyen technikának, például pilóta akar lenni, annak gyakorlatilag muszáj elmenni katonának. Még valami fontos. Valószínűleg az USA-ban teljesen más a helyzet. Ott a hadsereg helyzete más. Aki szegény de tehetséges, annak nincs más lehetősége a felkapaszkodásra mint az army. Mert a legmagasabb és legjobb minőségű képzést adja ingyen, lehetsz mérnök, orvos, tán még jogász is és nem gyorstalpalón. DE én most csak arról a seregről beszélek amit ismerek és van okom azt hinni, hogy a "szovjet" és az utódja az orosz hadsereg sem különbözik sokban az egykor magyar "néphadseregtől". Namármost én ennek alapján ki merem jelenteni, hogy az orosz hadsereg emberanyagában eleve kontraszelektált.
Megyek tovább. A seregnek eleve a legnagyobb hátrány az ami az előnye. .... Megpróbálom ezt az ellentmondást feloldani. Az előny az, hogy nincs demokrácia. Tehát nincs ez az utálatos időhúzó pöcsölés, pofázás, vitatkozás, ellentmondás, fékek és ellensúlyok. Hatékonyság van, parancs és annak végrehajtása, pikk-pakk, megy minden mint az ágybasz@rás. "Ha egy katonának azt mondják, hogy fesse be az eget, nem azt kérdezi, hogy hogyan, hanem azt, hogy milyen színűre." És ezt a legkomolyabban kötötték a lelkünkre anno elöljáróink, mert őket is ebben a hitben nevelték. A szovjet hadseregben a tisztek még rendszeresen verték is a katonákat. Ez a rendszer rendkívül hatékony... BÉKÉBEN. Tökéletesen leszoktatja a résztvevőket mindenféle komplikált gondolkodásról. Most eltekintve attól, hogy a rendszerbe szándékosan bekerülők eleve nem a legélesebb elmék, ezt még a rendszerszintű elbutítás pláne nem fogja javítani. Márpedig a háborúhoz ész kell. Főtisztek sokasága toporgott megdöbbenve két vesztes világháborúban azzal a problémával szembesülve, hogy hogy a πcsába van az, hogy szarráverték a seregünket, amikor mindenki meg volt borotválkozva és minden gomb felvarrva és begombolva. Háborúban mindazok a katonai erények, melyek alapján az előléptetést, dicséretet, kitüntetéseket osztják, nem érnek semmit. Mert csak az adott helyzetben alkalmazott kreativitás számít, a kreativitás meg nemcsak, hogy nem normázható (tehát nem lehet megmérni, hogy egy százados mennyivel kreatívabb mint egy főtörzsőrmester), de a rendszer eleve olyan, hogy kiveti magából azokat akik kreatív gondolkozással egyáltalán gyanúsíthatók is. Mindig mindenki teljesíti a parancsot, DE a rendszer legjobban azt szereti, ha parancs nem is kell, az alantas mindig kitalálja, mi az elvárása a felettesnek és aszerint cselekszik. És így megy lentről felfelé egészen a főparancsnokig. A rendszer ha jól olajozott ( ha hazavisszük az élelmiszerraktárból a katonák szalámiját, ha eladjuk az üzemanyagot és ebből jut akinek kell akkor pláne) akkor mindenki boldog, jönnek az előléptetések a kitüntetések, amit én láttam az ez volt. És nem hiszem hogy ezen a néphadseregek megszűnte sokat változtatott volna. SŐT. megintcsak "olvastam valahol" a KUK hadseregről mely szerencsésen bukta el az első világháborút mintegy félmillió magyar áldozattal, hogy " ezek a katonatisztek előszeretettel nélkülözik a gondolkozást", szóval a világnak ezen a felén masszív hagyományai vannak a hadseregek kontraproduktív szelekciójának. Putyin fentieknek megfelelően nem kapott csak jól olajozott pozitív visszajelzéseket, mindenki a legpozitívabb volt, aztán megdöbbentek, hogy míg a Krímbe való bevonulásukkor még a hozzájuk hasonlóan edukált ukrán hadsereggel kellett szembe szállniuk, mely ráadásul a nacionalista Ukrajnával legkevésbé szimpatizáló többségi orosz ajkú lakosság támogatását se élvezte, most meg az eltelt évek alatt a keleti végeken tartó folyamatos csatározásban megedzett, és az USA katonai iskoláiban egészen másfajta harcra kiképzett tisztek által vezetett, haderővel találja magát szemben. Mindehhez ukrán részről honvédő háború jelleget öltött a szituáció, még az Ukrajnában élő orosz ajkú lakosság is ellenük fordult, amikor a házait kezdték bombázni, a családtagjait öldösni. Ukránul nem beszélő oroszok fogtak fegyvert a betolakodókkal szemben, hazájuk védelmében. Egyik oldalon egy alacsonyan kiképzett, rosszul szervezett és korszerűtlen logisztikával vezetett motiválatlan támadó erő, mely egyedül számbeli és technikai fölényében bízhat, a másik oldalon egy sokkal gyengébb, de a korszerű nyugati gyalogsági fegyverekkel felszerelt hadsereg, magas harci morállal, a civil lakosság aktív, akár fegyveres támogatásával.
Itt térek vissza a kilőtt harckocsik tömegére. Persze az oroszok nem erre számítottak. Iszonyatos lehetett a mészárlás, amikor egész harckocsioszlopokat semmisítettek meg. Épeszű harcvezetés ettől taktikát kellett volna, hogy változtasson, de hát ők nem ebbe szoktak bele. Nem megy könnyen, majd megy nehezen, katona, technika van bőven, hulljon a férgese. Csak hát nehezen se megy. Igazából negyvenvalahány nap alatt még egyetlen igazi győzelmet nem arattak, nem uralnak biztosan területet, pláne utánpótlási vonalat, mely biztosítja bárhol is a fölényüket, még a légteret se uralják teljesen, köszönhetően annak, hogy mára hatékony gyalogsági fegyverekkel lehet védekezni nemcsak helikopterek, de még alacsonyan repülő sugárhajtású vadászgépek ellen is. Ezért nem maradt nekik más mint nem bemenni a páncélozott járművekkel fedett terepre, városokba, ahol a megbúvó ellenség könnyen megsemmisítheti őket, hanem messziről lerombolni a területet, megölni minden élőerőt, akár asszony, gyerek, az csak járulékos veszteség, ráadásul nem is nekik, aztán..."majdcsakleszvalahogy".
HA a világ jól csinálja, HA az ukránok kitartanak, Putyin el fogja veszteni ezt a háborút. Mindenféleképpen. Még akkor is ha a végén kínjában megnyomja az "atomgombot", mert akkor "csak" annyi a különbség, hogy a világ fele is vele pusztul. Azt már leírtam hogy a világ mit nem csinál jól. Azonnal le kellene állni minden pénzelésével Oroszországnak. Még ha ez a világnak sokba is kerül. Nem kell olaj, nem kell gáz, nem kell az Orbán féle magyar hazaárulás Putyin oldalán. Zárás van Oroszország felé. Ember jöhet, mert onnan is menekülne már aki értékes, ott se mindenki elvetemült Putyinista, ahogy nálunk se mindenki Orbánseggnyaló, de pénz, vagy bármi ami érték, ami háborús erőre váltható, ODA NEM. Kérdés az ukránok meddig bírják.
