Tegnap ülök az autóban, színhely Ráckeve, Kossuth Lajos utca. A posta előtt parkolok, sofőr üzemmódban működök, most épp azt várom, hogy J végezzen a patikában. Ha csak tehetem kerékpárral közlekedek, de a "főnököt" amióta autó van képtelenség rávenni biciklizésre, így aztán muszáj volt körbevinni a városon, pedig azt is felajánlottam, hogy csak írja össze mi kell én elmegyek biciklivel és megveszek mindent, de NEM.
Szóval várakozok. Közben elképzelem milyen lehetett itt az élet 100 éve, vagy még régebben, amikor a város alig különbözött a mostanitól, legalábbis ahogy a régi múzeumi fényképeken, rézkarcokon kinéz, de nem autók robogtak a keskeny utcán, hanem szekerek vánszorogtak.
Érdekes a házak a régiek, de azóta sokkal keskenyebb lett az utca.....Ja, beraktak kertet, meg parkolót a közepére.
Szinte folyamatos az egyirányú utcán az autóforgalom mellettem. Balról készülődik keresztezni az utcát és felhajtani szembe az Árpád hídra egy óriási traktor. Akkora kereke van, hogy a tetejét alig érném fel. Méretéhez méltó magasított pótkocsit húz, olyan Hungarokamion méretűt, elsőre furcsa is, hogy férhet be a szűk fordulóba, de nyilván már sokszor kipróbálta. Várja, hogy áthaladhasson, de a forgalom folyamatos, neki jobbról, tán elsőbbség tábla is van, szóval várnia kell. Na aztán adódik egy luk. Nagy gázt ad a gépszörnyeteg (modern John Deere, nem füstöl egy kicsit se csak a hangjából tudni) és megindul a tőle telhető legnagyobb gyorsulással, de hát a traktort nem erre tervezik, a pótkocsi is lehet jó pár tonna, szépen gyorsul, de nem látványosan. Nem tudom mit néz a neki jobbról jövő autó, mert én a helyében láttam volna mi készül. De ő mintha inkább gázt adott volna. PONT a pótkocsit trafálta volna telibe HA nem fékez vészfékkel. Szóval ha annyival jön amennyi a normális itt bent a városban, épp elment volna előtte a karaván. Ismeritek "azt" a fajta dudálást, na olyat nyom. Pedig csak annyit kellett volna tennie, hogy elveszi a gázról a lábát, akkor szépen elmegy előtte a pótkocsi. Honnan ez a rettenet agresszió mindenfelé?
Azt ígértem politika lesz, az lesz. Nemrég felhívott telefonon valami közvéleménykutató, elemző, vagy hogyafenébe hívják azt aki feltesz egy rakás kérdést száz embernek és mint a kismintából olyan következtetéseket von le amire aztán politikusok, politológusok hivatkoznak, vagy éppen vadul cáfolják, ki-ki pártszimpátiájának megfelelően. Jó hosszan kérdezett, többnyire azzal a technikával, hogy egy tízes skálán kellett értékeljek állításokat, vagy "véleményem szerint hányas" ez vagy az a dolog. Többek közt válaszolnom kellett arra, hogy a skálán jobb vagy baloldalinak tartom magam ha az egyes a bal és a tízes a jobb. (vagy fordítva, de tökmindegy)
Bocs, mennem kell, folyt köv.
