Kérlek, szeress engem!
Kis feleségemnek szoktam mondani: "Légyszíves bánj velem úgy mint a kutyával!"
Ha én cica volnék, száz egeret fognék / De én cica nem vagyok, csak négy egeret fogok. Szóval ez nem feltétlen egy állatbarát otthon. Nem mondom, hogy kedvemet lelem a gyilkolászásban, különösen a gerínces melegvérűekében, de hát vagy ők, vagy én. Az utóbbi időkben kissé elhanyagoltam az egércsapdák ellenőrzését, na tegnap J mondja, hogy ő bizony hallja ahogy az egér rág valahol a konyha-fürdőszoba szektorban. Mondom megnézem a kihelyezett "agyoncsapós" típusú csapdákat. Na mindjárt találtam két fogást egyet a konyhai mosogató alatti tárolóan, egyet meg a gáztűzhely mellettiben. Az étkezőben lévő hűtőszekrény mellett meg egy csapda el volt sülve, de egér sehol. Kidobtam a hullákat, dióval újracsaliztam a csapdákat és megnéztem mi a helyzet a padláson. Ott négy csapda van állandóan felállítva, három érintetlen, de egyben volt egy, alighanem régebbi fogás, mert a pórul járt egyedet félig felfalták éhes fajtársai. Kanibalizmus, nem szép dolog, de hát az éhség nagy úr. Este miközben nézem az étkezőben a szófán a TV-t egy csattanást hallok, bevilágítva a hűtőszekrény és a fal közti résbe, látom "elsült" a csapda és mellette egy holttest. Kipiszkálva semmi külsérelmi nyom, vagy az ijedtstégtől állt meg a kicsi szíve, vagy úgy vágta kupán a csapókeret a lakót, hogy vér nem lett. A tanulság, gyakrabban kell ellenőrizni a csapdákat, mert a természetközeli életnek rengeteg előnye van, de ha elszaporodnak a betolakodók a házban, az nagyon kellemetlen tud lenni. Márpedig ahogy hűl le a levegő odakint, úgy lesz egyre nagyobb a késztetés a környék apró lakóban, a melegebb otthon keresésre.
Készülök írni a könyvekről s ennek kapcsán sokminden másról is, de még nem érett meg bennem, hiányzik az igazi ihlet ( vagy csak lusta vagyok), úgy, hogy egyelőre ennyi. Egyébként meg az a véleményem, hogy...a többit tudjátok.