6:20 Átrágtam magam a Szilvási könyvön. ( Albérlet a Síp utcában) Továbbra is az a véleményem, hogy elképesztően sz@r könyv. Viszont rendkívül hasznos volt elolvasni. Hogyan magyarázzam... (és főleg MIÉRT IS?)... eltelt több mint 30 év a "létező szocializmus" összeomlása óta és még nekem is, aki több mint 40 évet éltem benne, elhalványultak az "érzeteim". Nem az emlékeim, mert, nekem, akit tűpontos emlékezőtehetséggel vert meg az Isten minden itt van a fejemben. De emlékezni más mint érezni. És ez a könyv PONTOSAN felidézi azt a kilátástalanságot, azt a horizonttalanságot, azt a beszűkült valóságtudatot, amiben az egész hamis rendszer vergődött. Ahogy a hamis valóságot tudatosan, vagy álságosan (ez mindegy is a lényeg szempontjából) megpróbálja az akkoriban a rendszerbe beintegrálódott "burzsujokra" kenni, ezzel igazolva, vagy igazodva a hivatalos ideológiához, hogy az elv, a szocialista átalakulás töretlen, az elmélet hibátlan, csak hát ugye az emberek azok akik olyanok, hogy beleragadtak a kispolgári kapitalista, meghaladott világba, ezért kártékonyan befolyásolják a nagy álom beteljesülését, lám itt van egy hibátlan kommunista ember, akit állandó ivásba és dohányzásba, teljes nihilizmusba taszít hol a maradvány burzsoázia, hol a rákosizmus. De aztán a végén persze rátalál a helyes útra és akár még a remény is felcsillan a végén, ha nem is hepiend formában, mert az tájidegen a szocreálban, de az olvasó képzetében.
Az már az én személyes pechem, hogy nem tudtam azzal a felszabadult örömmel lerakni a könyvet, hogy " Istenem, de jó, hogy vége annak a hazug rendszernek!!" mert látom, hogy itt toporzékol a küszöbön a bolsevizmus kettőpontnulla annak a két és félmillió jobbágynak a jóvoltából aki azt hiszi, hogy az a polgári demokrácia és az a kapitalizmus és az a kereszténység és az nemzeti kibontakozás, ha egy hitvány bunkó maffiózót szavaz meg jövőre királynak.
21:28 Reggel nekiálltam a helyszínre hordani a bontott bárpult és fali díszítés faanyagát. Ebből lesz a zenepavilon alsó mellvédje.
7 db fog kiadni egy oszlopközt
A hat oldalból kettő lesz teljesen nyitott, négy pedig könyöklővel zárt, alatta ezzel a burkolattal.
Délután felmásztam a tetejére
merthogy ahhoz, hogy ott haladjak majd a tetővel a zöldeket meg kellett nyirbáljam, mert ahogy a képen is látszik épp szúrja az ezüstfenyő a dús hajamat. Jó sokat le kellett vágjak, de a műszak végére megtisztult a munkahely.
Még az alsógatyámból is elszáradt fenyőtűket kellett kirázni. Elképesztő, az ember ránézésre nem is gondolná a pompázatos fáról, hogy csak kívül vannak harsány zöld élő ágak, belül a lombozat ropogósan száraz ágakból áll, melyet a legkisebb érintéstől is lehulló tűlevelek borítanak. A kép jobb oldalán a meggyfa lombjának egy komplett ágán elsárgult levelek, az egész főágat le kell vágjam, nemcsak mert útban van, de félek, hogy tűzelhalás, szóval lehet, nincs vége.
Azért nem a tetővel folytatom az építést, mert ha megvan a mellvéd a könyöklőkkel, akkor azon keresztbe fektetve pallókat, arról, mint járható állványról kényelmesen tudom a szarufákat állítani, a tetőt szerelni. Sokkal egyszerűbb lesz mint létrázni, különös tekintettel, hogy egyedül dolgozok, tehát a szűk keresztmetszet mindig a "harmadik kéz". De ha egy terjedelmes munkasíkon, tudok szinte a teljes alapterületen manőverezni (mintha a talajon dolgoznék), minden egyszerűbb lesz.
A műszak végén kicsit előcsörögtem a pavilon közepén az egyik széken. Körben minden buja zöld, végtelen béke és madárdal. Már MOST tökéletes.
Azt hiszem holnap lesz Cuki a sün másodjára való szabadon engedése. J felhizlalta az első szabadon engedés után 50 dekásra lesoványodottan hazatérő "tékozló fiút" (miközben e sorokat írom épp teker az óriáskerékben). Aztán lehet megint hazajön, mert jobb szereti a kényelmes etetett rabságot mint a szabad életet éhezéssel.
