Tegnap aktív napom volt. Említettem már, hogy keresek víztartályt a csepegtető öntözéshez. Végre találtam egyet a "Jófogás"-on Budapest XVII. kerület, na mondom, "nincs is olyan rettenet messze, el tudok érte menni, mert amúgy akik szállítással hirdetik, azok a vírus miatt most csak nyekegnek amikor rákérdezek. Az ár elfogadható (újonnan 63000 körül vannak). Felhívom az embert, kérdezem van e fekete, mert engem csak az érdekel, az áttetszőt pár év alatt megeszi az UV sugárzás, volt olyan marmonkannám, ami kint maradt a napon, olyan törékennyé vált mint a porcelán. Hallom, hogy rákérdez valakinél, aki mondja, hogy egy darab fekete még van. 20000 Ft az ára. RENDBEN, mondom megyek érte. Szereztem autót SP-től, utánfutót a Borisztól, nekiindultam. Kalandos út volt a tizenvalahány éve nem frissített GPS-emmel, de odataláltam a megadott címre. Abban maradtunk, hogy ha ott vagyok, telefonálok, mert a tartály nem ott van, de ahol van annak nincs címe, ez persze szokásos mezőgazdasági területeken, előkerült az eladó, elmondta, hogy már ott vannak az emberei, a felesége meg még valaki várnak rám, csak oda kell autózzak a telep túloldalára. Na életemben nem autóztam még ilyen úton, kikerülhetetlen mély kátyúkon zötykölődtem az utánfutóval mire végre megláttam egy kövér asszonyságot egy fiatal emberrel. A nő mindjárt azzal fogadott, hogy "hát tévedés történt, a fekete tartály elfogyott, neki rengeteg a dolga és a Viktor ( az eladó) amikor megkérdezte, nem volt ideje megnézni és különben is a fehéret 25000-ért árulják, de most akkor odaadja ezt is húszért, ő nem ér rá ilyesmikkel vacakolni stb". Quasi letolt, mielőtt egyáltalán megszólalhattam volna, hogy hát nem ez volt az egyezség. Azt hittem eldurran az agyam. Mondtam, hogy ha tudom, hogy nincs fekete tartály akkor el se indulok érte, fél napom, benzinköltségem elbaltázta. Nem tűnt meghatódottnak, megszokhatta azt a gyakori női technikát, hogy ha hibázik, csak patáliát kell csapni és a férfi meghunyászkodik. Na felhívtam a "Viktort" mondom, hogy gond van, mondja "tudom, igen nincs fekete, de hát odaadja húszért ezt amit amúgy 25-ért stb". Ebből látszott, hogy ő is tudta, hogy átvágott, de ezt még akkor se mondta amikor elmagyarázta hogy találok oda az árúhoz. (Kezdem érteni miért volt olyan harcias a menyecske, volt kin begyakorolni a technikát.) Mondtam, nem erről volt szó, a hiba az ő készülékében van, mondjon valami jobbat amitől megnyugszom, ha ezt veszem meg akkor még be kell burkoljam fekete agofóliával, vagy le kell fessem, szóval lesz vele dolgom, költségem, hallgatom mi erre a válasza. Na akkor azt mondta legyen 17000. Elfogadtam, futottam a "pénzem után", még egyszer végigcsinálni az egészet, elmenni üres kézzel, jön a négynapos ünnep, fene tudja meddig fajul az ebzárlat a járvány miatt, kifizettem, persze számla semi, a nőszemély a sihederrel felpakolta az utánfutóra a tartályt, én lekötöztem, aztán hazaautóztam vele.
A következő akció a bejuttatása volt a telekre. A kapu felől az utcafrontról lehetetlen volt, mert vagy növények, vagy a kacatjaim miatt nem volt hely, így a Balabán csatorna túloldalán a Németh Józsi telkén begurítottuk az utánfutót egész a csatorna partjáig, ott vízretettük a tartályt (J aggódott, hogy elsüllyed, én biztos voltam benne, hogy 1m3 levegő egészen biztos hogy a víz színén tart 60 kilót, csak az úszáshelyzetben nem voltam biztos, de mivel később kiderült, hogy az alján a műanyag raklap-talp és a tartály feneke közt formára préselt acéllemez van,
olyan tökéletesen a talpán lebegett a vízen, mintha tőkesúlya lenne. Kötéllel áthúztuk a túlpartra és ki is húztuk J-vel a vízből. Akciódús nap volt.
Ma reggel szétbontottam a vilanypásztort ( Úgysem ér semmit, a kiskutya hosszú szőrű, ami remek szigetelő, őt nem rázza meg, a Sz meg rájött, hogy ha nekifutásból átugrik a középső és a felső drót közt, akkor még akkor se kap áramütést, ha a hasa, vagy a háta hozzáér, mert ha a lába nem ér a földre, nincs zárt áramkör. Hogy hol tanulta az elektrotechnikát nem tudom, de többet tud mint tíz emberből kilenc, akik azt gondolják, hogy ahhoz, hogy áramütés érje őket elég az, hogy csak hozzáérjenek.) és bevonszoltam a tartályt. Boldogult Fábián Sanyi barátomtól kapott bontott stéganyag használható maradékából csináltam alá egy alapkeretet, ez 50 cm magas vas lábakon fog állni, hogy a tartály teljes kiürüléséig meglegyen a víznyomás a csepegtető öntözéshez.
Eleve a szomszéd ház illetve a cseresznyefa vastag törzsének árnyékában lesz a helye, de még le is fogom takarni, hogy a napsugárzás ne tegye tönkre. A háttérben a cseresznyefa törzsének döntve az alapkeret látható.