Hát ezt leírom, mielőtt nekiállok a kert folytatásának.
Tegnap mondja J, hogy hát mégis, nekünk is be kellene valamit vásárolni a koronavírusra való tekintettel. Na jó, bár hétfőn még minden volt a Lidlben, nem láttam pániknak jelét, de amikor J kedden elment vásárolni, már mondta, hogy egy csomó dolog már nincs, csütörtökön, ami az árufeltöltés napja be kéne vásárolni, mert talán ha két kiló liszt van itthon. OK, mondtam, de ő nem jöhet és én is komolyan veszem a járványt végülis 75 éves vagyok és asztmás, szóval benne vagyok a legveszélyeztetebbek közt, akkor beöltözöm. Utcán még nem, de amikor megérkeztem a szupermarket elé, felvettem a védőfelszerelést. A mennyiségre való tekintettel vittem a biciklipótkocsit, akik régóta olvassák ezt a blogot már ismerik.
Az gyanús volt nagyon, hogy nyitás előtt 10 perccel, 6:50-kor már olyan 35-40 méteres sor állt az ajtó előtt. Nyitásra az előre tolakodó szemfülesekkel már voltunk úgy százan, ami egy normál hétköznapon csúcsidőszakban normális, de miután kinyitott a bolt jöttek még vagy kétszázan, a négy pénztár előtt lett olyan 25-30 méteres sor. Nos liszt nem volt egy gramm se, élesztő se nyers, se porélesztő, amit J felírt, hogy lencse, sárgaborsó, egy szem se. Felírt még cukrot, sót, savanyúságot, paradicsomot, répát, fonott kalácsot (ebből csak három darab volt kettőt elhoztam, had halmozzunk mi is) és neki pletyka szennylapokat, hogy itt a karanténban naprakész legyen, hogy mit csinálnak épp a celebek a nagyvilágban.
Szóval pánik van, de olyan magyaros (olaszos?, angolos? mert ott is mindenki lazán vette az egyéni izolációt), miközben azonnali félelem fogott el mindenkit az éhhaláltól, rajtam kívül a többszáz emberből akivel egy légtérben voltam talán ha három volt akin bármiféle személyi védőeszközt láttam, kesztyűt senkin, kettőn láttam szelepes porálarcot, egy emberen plexi álarcot és egy ember tekerte be sállal az arcát. Szóval az, hogy ő, vagy az megfertőződik akinek hazaviszi a vírust, szemmel láthatóan nem izgat senkit. A Rákóczy Pisti Ausztráliából megvádolt, hogy a maszkommal ijesztgetem a népet és oktalan pánikot keltek, HÁT ELKELNE EGY KIS PÁNIK! Hogy a nép a homlokára csapjon, hogy B@ZMEG J Á R V Á NY V A N megpróbálok valamit magamra szedni, kesztyűt, valamit a pofámra, hogy ne piszkáljam a szemem, szám, ne köhögjek, tüsszögjek a levegőbe és ne szívjam be más kifröcskölt nyálcseppjeit!
Mindazonáltal senki nem rökönyödött meg rajtam, csak pakolta a kocsikat púposra mindennel amit csak tartós élelemnek vélt.
A pénztár előtt sorakozva, csinos 40-eske keresztezte(volna ) a sort. Udvariasan helyet csináltam neki, mondom magamban "legyen egy jó napja", megszólaltam, "szépségé az előny". "Tessék?" kérdezett vissza, megismételtem kissé hangosabban. Furcsán nézett rám.. hát igen sem férfias baritonom, sem sármos mosolyom nem érvényesült az UFO álarcban. Kétségtelen hátrányai is vannak a személyi izolációnak.