Reggel ránézek a külső hőmérőre....hüm...-6,7 °C. Boldogult apám szólása jut eszembe, "nem ette még meg a kutya a telet". Olyankor szokta mondani, amikor egy télvégi meleghullám jön, olyasmi mint ami ezen a héten volt. Én meg azt mondom, MEGETTE. Ilyenek nőnek a kertben. Ez itt egy hóvirág (ha valaki nem ismerné fel),
ezt meg úgy hívják, hogy "téléltemető".
Akármi is jön már, túlvagyunk a télen. Két enyhe tél után azt gondoltam kemény tél lesz, tavaly nyáron maximumra feltöltöttem a tűzifa készletet, ehhez képest a felhalmozott tüzelőnek még tán a 20 százaléka se fogyott el. Sebaj, úgyis minden évben 20 százalékkal emelik a tüzelő árát, pillanatnyilag úgy tűnik idén nem is kell tüzelőt bevásárolni a következő télre .
Tegnap levágtam a nádat a kert hátsó végében a Balabán csatorna mentén, ismételten megállapítom, hogy öregszem, három óra alatt alaposan elfáradtam. Sz kutya hűségesen ott téblábolt végig mellettem és hogy valamivel ő is részt vegyen a munkában, hatalmas gödröket ásott a frissen learatott nádasban. Valami fergetegesen szaporodik itt a nád. A talaj a 4 éve levágott fenyő szétterített ágaira terített föld, amit a télikert alapozásából termeltem ki és talicskáztam hátra, ez a laza, alulról állandóan nedvességet kapó süppedékes "termőföld" valahogy elképesztő módon kedvező lett a nád szaporodásának, besűrűsödött mint a kefe ott ahol korábban egy szál se nőtt. A kutyát gondolom a benne lakozó rágcsálók izgatták fel, meg a könnyű kaparhatóság.