Tegnap piacnap volt, csónakkal mentünk kaprot venni a tökfőzelékhez. Ja meg vettünk még kenyeret és bementem a Viza hajóra a Toldi Mikinek volt tengerész gépüzemvezető kollégámnak visszaadni a hézagmérőt, amit a szelephézag állításhoz használtam, mert a sajátomat azóta se találom. Sebaj egyszer majd előkerül valahonnan amikor a kutya se keresi.
Ma kemény napom volt. Amúgy nem lett volna az, ha a holnap kéthetes bordasérülésem már meggyógyult volna, de így eléggé igénybe vett. Arról van szó, hogy még a hideg idő beállta előtt feltétlen cserélni akartam a hajó fenekén a hajócsavar közelében lévő magnézium anódokat. Hogy újkorukban hogy néztek ki arról már nincs képem, ezért a netről kellett visszakeressek egy régi naplóbejegyzést .
A vízretétel óta azt hiszem ez a harmadik alkalom, hogy cserélem őket. A víz amúgy kellemes meleg 25 fok körüli, neoprénben akármeddig lehet odalent dolgozni nem fázik az ember. De már a beöltözés is kínszenvedés volt a sérülésemmel. Ezeket a képeket J csinálta rólam miután végeztem a munkával és kifelé kapaszkodtam a létrán. A vödörben a szerszámok, alkatrészek voltak, amikért időnként felmerültem.
Amit épp használtam az a csuklómra gumizott mágnesre ragasztottam, kivéve az anódokat, mert a magnéziumot azt nem fogja a mágnes, arra nagyon kellett vigyázni.
Amíg dolgoztam J a decken a tűző napon biztosított, szegény majd megsült a decken, amint végeztünk bevonult a vízbe miután kihámozott a búvárruhából. Mert az csak a filmeken van, hogy James Bond ripsz-ropsz magára kapja a neoprént, aztán az akció után 5 perc múlva már szmokingban van, egy be-kiöltözéssel elmegy összesen bő fél óra is. Mindenesetre megnyugodtam, ha fájdalmas is volt, de ez is megvan