Két napja reggel egyszercsak csöng a telefon a zsebemben, régi olvasóm, barátom S J hív, hogy mi van velem, nem vagyok e beteg, nem ért e valami baj, merthogy áll a blog. Hálistennek nincs ilyesmiről szó, nehéz szavakba öntenem mért is hallgattam, hallgatok. Az íráshoz a profinak előleg, az amatőrnek hangulat, fennköltebben szólva ihlet kell, én amatőr vagyok és nem igazán volt hangulatom. Őszintén szólva most se nagyon van, de visz előre a remanencia. Minden nap elgondoltam, hogy írnom kéne de aztán valahogy sose volt rá ingerenciám. Azt már régóta mondom, hogy ez valahogy gerontológiai jelentésbloggá vált és egyre inkább azzá válik. És ez nem annyira vidám dolog, hogy az ember jópofán írjon róla. Kezdődött bő egy hete, amikor megköptem a markomat, hogy na most aztán nekiállok megmetszeni a rettenetesen elsöprűsödött almafákat. Gondoltam egy nap alatt végzek vele, hát csúfos kudarcot vallottam. A metszéshez a hosszúnyelű Fiskars ollót használom, amivel akár 4 m magasba is fel lehet nyúlni. Igenám, de hiába alumínium a nyél, meg ergonomikus és egyéb firlefrancok, a 2-3 cm vastag felnyurgult nyársakat tőből levágni kemény munka. Néhány óra alatt úgy elfáradtam, hogy ebéd helyett le kellett feküdnöm és órákat aludtam végtelenül kimerülve.  Nehéz volt az Interneten fellelhető anyagból kibogarászni, hogy mégis hogy kell metszeni a gyümölcsfákat, mert a kertészek kizárólag arra gyúrnak, hogy hogy kell egy facsemetéből minél szebb termő fát kialakítani, azt, hogy létezhet olyan mint az én fáim, hogy nem nyúltak hozzá ollóval legalább 10 éve, mely idő során "megbokrosodtak" az nyilván elképzelhetetlen számukra, ezért nem is adnak tanácsot az ilyen megátalkodott kertelhanyagolóknak mint én. De azért implicit módon mégis kikövetkeztettem a fellelt anyagokból, hogy végülis a fák koronájának alakítására két (három?) vezérelv kell vonatkozzon. A koronának szellősnek kell lennie, hogy a nap hozzáférjen levélhez terméshez, ezzel távoltartva a gombabetegségeket, ezért mind az ég felé törő sűrű kefeszerű nyársakat, mind a koronán keresztbe, befelé menő ágakat ritkítani, illetve teljesen levágni szükséges. Az már csak hab a tortán, hogy ha az ember eldöntötte már, hogy nem kegyelmez egy ágnak és valahol elvágja, ha ezt nem tőből teszi, akkor lehetőleg rügy felett és ne alatta vágjon.

 Na ilyen volt az első fa mielőtt nekiestem volna.

Három napon át végeztem elképesztő mészárlást az ágak közt, de ezek persze nem teljes napok voltak és közben voltak kihagyott pihenőnapok, mert azzal a szomorú ténnyel kellett szembesüljek, hogy kevés a hozzávaló erőm. Végülis ilyen lett.

Még így is eléggé ágasbogas, de hát több mint a fele lombozatától megfosztottam, ekkora kazal jött le róla.

Nagyon öreg lehet szegény fa, gondolom egy racionális kertész kivágná az egészet, mert így néz ki a törzse,

látszik, hogy az előző gazda megpróbálta a hatalmas odvas részt kicementezni, de hát nem sokat ért. A földig letört ágat, mely ettől függetlenül termett vagy 20-30 kiló almát tavaly, nem is bírta a termést már korábban sem, ezért tört le évekkel ezelőtt, teljesen levágtam, mert így nézett ki a törésfelület, ezt már nem érdemes kitatarozni.

Gondolom egy igazi kertész összecsapja a kezét, hogy milyen hülyén csináltam az egészet, de hát sajnos nem volt hozzá kapcsolási rajzom. Na ezen kívül volt még két öreg fa amit hasonló módon lekaszaboltam, de nagyon levert, hogy mennyire nem bírom erővel ezt a kemény munkát. Szóval öregség....nem javított a hangulatomon, hogy miközben a múlt héten egy nap elgondolkodva rágtam reggeli töpörtyűmet, egy keményre harapva letört egy darab a jobb alsó 6-os őrlőfogamból. Kedden kicementezte a fogorvos, remélem jobban fog működni, mint az odvas fánál sikerült az előző tulajnak. Sajnos úgy néz ki a fogaimat időtartamra méretezte a teremtő, mert tegnapelőtt a túróstésztába tört bele a szomszédos 5-ös rágóm. Szóval fogytán az erő, fogytán a fogak, talán érthető, miről nem volt nagy kedvem sztorizni. És még nincs vége. Nem akartak kikelni a palánták! Végülis 10 nap múlva kettő mégis mutatkozott, itt az egyik

na de hogy?? A WC papír guriga oldalán bújt ki! Hibáztam. Elsőre nem raktam elég földet a gurigákba és miután elültettem a magokat, meglocsolva az is összeesett. Erre sterilizáltam újabb adag palántaföldet és rátemettem a magok tetejére. Ez NAGY hiba volt, mert a piciny magvakban nincs annyi életerő, hogy áttörjenek 2 cm földet, közben befulladnak. Úgy hogy tegnap szégyenszemre felülvetettem a gurigákat, immáron az új magvakat (szerencsére volt elég) éppenhogycsak elfedve a földdel. Szóval 10 napot csúszik a projekt. Hát ez a kudarc se vidított fel különösebben. És még mindig nincs vége. Ma elromlott a jobb lábam. Reggel mit sem sejtve sétálok a parton a kutyákkal, amikor lassan elkezdett fájni a jobboldali combforgóm, ott ahol a medencéhez csatlakozik. A fájdalom 3-4 perc alatt annyira fokozódott, hogy a botra kellett támaszkodnom, amit idáig csak a kutyákkal szembeni tekintély miatt hordtam magammal. A nap további részében a járkáláshoz kölcsön kellett kérjem a szomszéd mankóját.  Szeretném azt hinni, hogy nem egyszerre jár le minden szervem, némi biztató jel, hogy a délutáni alvás a lábamnak is jót tett, csökkent a fájdalom, idáig úgy működtem, hogy ha valami bajom volt a szervezetem meggyógyította magát, de ez sajnos a letört fogakra aligha vonatkozik. 

De a tavasz tán jót fog tenni, ők már érzik, én még nem igazán.

Igen itt a P derékig beásta magát egér után kutatva a nyesedékek közt

Sz természetesen követte.

A végén még nyafogok egy kicsit, úgy közel 30 évvel ezelőtt amikor a balatoni házat elkezdtem építeni, 130 talicska (ráadásul nedves agyagos földet) voltam képes belapátolni az alapba, most a kerti magaságyásba amikor betalicskáztam ennek a tizedét, már elfáradtam. Na így néz ki amikor az ember megöregedik, csak hogy tudjátok mire számítsatok.