Hát akkor közkívánatra. A parti buszos kép Malajziában, ugyancsak Penagban készült,
ahol horgonyon rakodtunk, motoros hajókkal ( régi szovjet aldunai kikötőket idézve "kátyerrel") jártunk ki a partra, ahol az árapály miatt a helyiek csónakjai a fenékbe vert karókhoz voltak kikötve egy, a rúdon csúszó gyűrűhöz, dagálykor úsztak a vízen, apálykor meg így a fenéken hevertek, ilyenkor a hajóroncsok is kilátszottak, amiket úgy látszik macerás lett volna eltakarítani.
Penang, Flying Angel tengerészklubban egy kollégával, akinek a nevét sajnos elfelejtettem.
A hajósképek mind az M/S Petőfin készültek. Aki felfedezi magát rajta azt Isten éltesse még sokáig! Egyszer viharban kellett felmásszak éjjel oda az árboc tetejére izzót cserélni egy pozíciós lámpában, ahogy dülöngélt a hajó, hol jobbra, hol balra láttam magam alatt a tengert, miközben egyik kezemmel kapaszkodtam, a másikkal a szerszámokat tartottam amivel szétszedtem a lámpát, a harmadikkal a szétszedtem, a negyedikkel az égőt tartottam, stb. de mindehhez akkoriban is csak két kezem volt. Hogy mekkora élmény volt azt mutatja, hogy még mindig emlékszem rá.
A múltkor a gépházi munkát mutogattam, itt egy kicsit elegánsabb a környezet. A napszemüveges tengerész nem Hamlet atyjának szelleme lila köpönyegben, csak a radar "kappája" ( takarója) mögött áll éppen. balra a Bajai Árpi rádióskambuzer ( rádiós-gazdasági tiszt), az alacsony fiú jobbszélen akinek csak a feje látszik az hiszem a Győri Jani harmadik tiszt, a többiek nevére nem emlékszem, de ha megírjátok, utólag beírom.