Kedves ismerős érkezett az "aláírópultomhoz", még egy üveg meglepetést is hozott. K I gyakran kommentál is ide a blogba, korábban ugyanabban a székben ( na jó a szék az alighanem változott, de ugyanabban a pozícióban) ült egykori munkahelyemen mint én, mielőtt visszavonultam volna a pénzért dolgozás világából.
Apropó pénzért dolgozás. Sokan képtelenek elhinni, hogy ezt az aláírásgyűjtést nem "jópénzért" csinálom. TÉNYLEG beletöltötték a fejekbe, hogy MINDENKIT Soros fizet aki utálja ha kilopja a szemét a Fidesz. Mondják a helyi szurkolóim, hogy épp egy korábbi polgármester suhan el előttem. Mára már teljesen feladtam a csendes szerény szemlélődő pozíciómat és ha már piac, hangosan kínálom a "portékámat", utána kiálltok, hogy "egykori polgármesterek is aláírhatják". Visszafordul. Nagydarab szigorútekintetű és meglehetőse dühös ember, odaáll elém és számon kéri, hogy ki fizet nekem ezért a hazaárulásért. Ilyenkor indul a kamera a kezemben, ha balhé lesz ne kelljen tanúkkal bizonygatni ki ütött először. Na a kamerát különösen zokon veszi, mondja azonnal kapcsoljam ki, persze nem teszem meg. Mindenféle vélt jogaira hivatkozik, felvilágosítom, hogy azt videózok amit akarok, egyet nem tehetek meg, a belegyezése nélkül nem hozhatom nyilvánosságra, hagyja abba a provokációt. Dühösen távozik.
Ma 94 aláírást gyűjtöttem, a két heti munkám végeredménye 266 aláírás. Ráment durván 14 órai tényleges piacon tartózkodás és némi előkészítés, táblák, jövés-menés. NEKEM megérte. Azon túl, hogy SENKI nem mondhatja, hogy nem tettem meg ami tőlem telik és nekem se kell szemlesütve nézni a tükörbe, sok mindent másképp gondolok mint akár csak két héttel ezelőtt is. Megtapasztaltam azt a hatalmas közönyt, ami lehetővé teszi, hogy ezt a népet BÁRKI aki megfelelő energiát szentel a feladatnak leigázza. Ha voltak is fenntartásaim azzal a kissé költői túlzással szemben ahogy Kertész Ákos jellemezte a magyarokat, előttem beigazolódott a lényegi mondanivaló igazsága. Láttam továbbá a többségi közöny mellett a tapintható félelmet. Ahogy emberek nem merték megadni az Email címüket, vagy a telefonszámukat. Érdekes dolog, de nem hittem volna, hogy a nők bátrabbak. Az aláírók 70 %-a nő. Viszont, erről előzőekben már szóltam és még mindig meglep, fiatal csak elvétve akadt aki aláírta. Egy lánykának volt ma alkalmam örvendezni, mondom " na végre egy valaki aki nincs még harminc!", mire szomorkodva mondja "de én már harminc vagyok". Az aláírók 90 %-a hatvan felett jár. 40 alatt a 266-ból legfeljebb ha tucatnyi akadt. Valaki azt mondta nekem, amikor ezen spekuláltam, hogy a fiatalok már elmentek az országból. Nem hinném azért, hogy így van, ebbe belejátszhatott az is, hogy a piacra kevesebb fiatal jár. De arra, hogy kisgyerekes anya, egyetlen egy se volt aki odajött volna, egyáltalán, hogy ne kapta volna el a szemét a táblára nézve és ne menekült volna el amint megszólítottam, nem nagyon találok értelmes magyarázatot. Valaki azt mondta, hogy a családtámogatási programmal megvette a Fidesz őket, ha ez így van akkor legalább ezt az egyet jól csinálták.
Ma volt aki rám emelte a kezét, igaz őt én is provokáltam, mert megismertem azt aki az első napon lehazaárulózott és mielőtt megint elkezdett volna pampogni mondtam, hogy húzzon el innen, de bunyó nem lett, elég volt szigorúbban rászólni, elhúzott a ... szóval oda.
Már jócskán elmúlt dél vége a piacnak, szinte mindenki szedelődzködik, amikor szokás szerint nyakamba veszem a tábláimat és sétára indulok. Összejön még 4-5 aláírás, de ilyenkor már mindenki siet haza, nem áll le ilyesmiért. Egy szimpatikus "későközépkorú" házaspárnak "felkínálkozok", mosolyogva menekülnek, miközben közli a férfi, hogy ők Fideszesek. Tehát TUDJÁK, hogy lopnak és HELYESLIK. Vajh miért nem gondolják, hogy aki a tolvajnak falaz az a cinkosa? Sokan kérdezik, melyik párthoz tartozom. Egyszerűen nem fér az emberek fejébe, hogy létezik valódi civil, aki senkinek nem a kutyája. Volt aki rámbökött és határozottan kijelentette, "szóval maga a Gyurcsány embere!". Más, egy fiatalabb korosztályhoz tartozó nő, amikor elmentében megszólítottam, dühösen kiáltott fel" Európai Ügyészség?! Még csak az kéne, idetelepítsék a migránsokat!" Csak legyintek... de ugyanakkor nagyon elszomorít. Amiért nem folytatom annak nagyrésze ez a lelki teher. Nyomaszt az egész. Én hozzászoktam, hogy ha problémám van megoldom. De EZ... még nekem is sok.
Szóval érdekes kísérlet volt ez a négy hosszabb délelőtt, Van egy pár videó róla, ha kitanulom hogy kell használni a programot, mert egyelőre semmi se akar sikerülni, összevágok egy pár perces anyagot és kirakom a youtubera. Tudom, tudom, személyiségi jogok, meg ilyesmi, eben az országban csak sokat lopni lehet büntetlenül, legfeljebb leülöm amit kapok érte, sitten még úgyse voltam, időmbe belefér.
Este a magyar festészet napja alkalmából Maszelka János kiállítás megnyitón voltunk a városi képtárban.
Nekem valahogy túl erősek voltak a képek. Volt előtte hosszas megnyitó beszéd. A beszédekkel úgy vagyok ahogy Mikszáth Kálmán mondta, kolbászból a hosszú, beszédből a rövid a jó. Bizonyára nagyon mély értelme van annak, hogy " ...a lényegen áttörve eljut a valóságig.." ezt valami nagyon okos embertől idézték, de nekem ez már túlságosan éteri, a délelőtti piaci tapasztalatokhoz képest meg annyira a "másik vége" a valóvilágnak, hogy nehezem tudom ugyanazzal az agyi szoftverrel feldolgozni. Viszont bevallom itt lakunk már lassan öt éve, de még nem voltam eben a Patay Lászlóról elnevezett képtárban, az ő képei valóban lenyűgözőek.
Sajnos hibáztam, mert nem az "igazi" fényképezőgépet vittem magammal, csak a kis zsebkamerát.
Kifelé jövet van alkalmam ismét megbánni, fantasztikusak a fények, ragyog a kifli alakú hold és még a lenyugvó nap is világít, miközben a lámpák már égnek, de sajnos csak ez lett belőle ezzel a géppel.
Nemrég valaki megkérdezte tőlem, ha annyira nem érzem magam jól ebben az országban, mért nem megyek el, itt a hajó bármikor megtehetném. Nos nem igaz, hogy nem érzem magam jól, sőt kijelentem (amit sokan nem mernek) én boldog vagyok. Csak bánt, amit én látok, hogy mások, a többség nem látja. Hogy mennyivel lehetne ennél jobb. De ezzel együtt én itt vagyok otthon, hol áld, hol ver a sors keze... a többit tudjátok.
