Pénteken kölcsönkértem a szomszédasszony autóját, mert másképpen nem tudtunk volna elmenni Maklárra. Pedig már nagyon régen készültem oda, egy kedves tengerészkollégám, Dobozi Gábor csinált ott a saját kezével egy múzeumot. http://www.tengereszmuzeum.hu/hu/ Így hát reggel útnak indultunk. Kalandos volt az út, mert egyrészt a Garmin navigátoromon a szoftver nem volt frissítve vagy 10 éve, bár ez csak annyit zavart, hogy tele lett azóta körforgalommal minden, viszont a navigációs szempontok közé a "legrövidebb"-et jelöltem meg, na ezt annyira komolyan vette, hogy odafelé az elején elvitt mindenféle "alig" utakra, mire rájöttem, hogy átállítsam "leggyorsabb"-ra. De aztán baj nélkül megérkeztünk a múzeumba. Gábor volt az első muzeális emlék "amire" rácsodálkoztam, bár fényképről a netről már tudtam hogy néz ki, de face-to-face utoljára kerek 40 éve láttam, amikor egy kalandos úton az első hajóm 12 m-es árbocát két bringán tolva áthurcoltuk Budapesten a VIII. kerületi Tömő utcából ahol az Aluker volt, a XI. kerületi Beregszász utcába. Fel is kiáltottam, hogy "hova lett a szép hajad?" Ezt a képet még az M/S Petőfi gépházában készítettem róla.
De hát akkor még én is így néztem ki.
Most meg így nézünk ki mi ketten, a múzeum kertjében lévő tengerész szoborral.
Gábor "igazi "tengerész maradt, szóval nem váltott pályát mint én, végighajózta az aktív éveit, hajózott a MAHART hajókon amíg az utolsót is el nem lopták és utána különféle idegen lobogók alatt volt gépüzemvezető, bejárva öt világrész száz kikötőjét. Nem mondom, hogy alaposan, mert ahhoz napok kellettek volna, de elbeszéltük egymásnak az életutunkat, hát mindkettőnknek elég kacskaringós volt az elmúlt 40 év.
És akkor a múzeum. Először is fantasztikus teljesítmény. Kezdetben vala egy pince, arra kellett építeni egy házat, hogy legyen miben lakni, amikor megnősült. De már akkor tervezte, hegy lesz egy múzeuma. Mindnyájunkban benne volt a gyűjtés ösztöne akik a világot jártuk, de hogy erre egy múzeumot csináljon valaki az csak neki jutott az eszébe. A múzeum "felfalta" a családi otthont. Múzeum lett a garázsból, a pincéből a melléképületből és az udvarból. A gyűjtemény feszegeti a kereteit. Miután lassan nemzetközi hírneve van, egy szponzor felajánlotta egy önálló épület felépítését ingyen, de ez sajnos ellenkezik a községre vonatkozó szent beépítési tervvel, amit módosítani 9,5 millió forintba kerülne, úgy hogy ez ugrott. Bár nem nagy az egész, hogy is lehetne, de erre is vonatkozik a minden múzeumra érvényes szabály, hogy többször, több napig kellene nekifutni, hogy az ember nagyjából mindenre rácsodálkozzon, történetét meghallgassa, elmerüljön benne. Még nekem is akinek pedig a legtöbb dolog ismerős.
A világtérképen a kikötök amikben Gábor élete során megfordult.
A hölgyek, Gábor felesége, Szabó Béla captain lánya és annak barátnője és persze J.
Minden tengerésznek van egy doboza, amibe belerakja a maradék aprópénzt a zsebéből amikor elhagy egy kikötőt. Pár kiló összegyűlik, nekem is volt, de akinek több felesége volt az sokat költözik, az enyéim valahol ottmaradtak. Gábor az övét a múzeumban őrzi.
Középen az úgynevezett "alexi" táskák (Alexandriában vásároltuk), minden tengerész "kötelező" felszerelése volt, .
ahogy a sajátkezűleg varrt tengerészzsák is a lelakatolható trükkös zárral, amit ha a finánc le is plombált mégis ki lehetett nyitni, de hogy hogyan, na AZT nem árulom el csak sok sörért.
Persze ennél a kitömöttnél valamivel nehezebb volt amikor a teljes egy évi hajózó motyója benne volt az embernek.
A lányok naná hogy elmerülnek a távolkeleti egzotikus ékszerekben.
Az én fegyvergyűjteményem valahol a padláson van eltemetve (kivéve a machetát, azt most is naponta használom eredeti funkciójának megfelelően a bozótirtás során) a rengeteg cucc alatt amit még nem volt idő kibontani, hiszen még csak 5 éve költöztünk ide.
Ezeket a korallokat még együtt szedtük Gáborral Dzsibutiban, amikor még szabad préda volt a Vörös Tenger, azóta sokat változott a világ, a tenger koszosabb, viszont ha csak egy ágat letörsz a korallról börtönbe csuknak érte. Az én koralljaim szintén elkoptak a költözködések során.
Tengerészek beszélgetnek a régi szép időkről....
A kertben muzeális aranyhalak.
Mára ennyi volt a mese, a gép kiírta, hogy több képet nem hajlandó befogadni, holnap folyt. köv.
