Most lett vége az ATV "Heti napló" című műsorának. Valamelyik hajós facebook oldalon olvastam is, hogy vasárnap este lesz ez a műsor, amiben szó esik majd az egykorvolt magyar tengerhajózásról, tegnap még az eszemben is volt, hogy megnézem, de mára persze tökéletesen megfeledkeztem róla, ezért hálás vagyok Ádám Sanyinak, hogy a műsor kezdetekor felhívott figyelmeztetni. ( ha valakinek kedve van megnézni, biztos megtalálja az ATV archivumában). Az a ritka véletlen van, hogy a meginterjuvolt öreg tengerészek mindegyikével hajóztam annakidején. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy mennyire megöregedtek, én csupa ifjú emberre emlékeztem. Meg is kérdeztem J-t, hogy én is ennyire öreg vagyok e és hát azt mondta, hogy igen. De hát magamat már megszoktam a tükörben, de a Dobozi Gabi, aki akkor még gépaszi ( tengerész-zsargonban a gépápoló ) volt, amikor az M/S Petőfin voltunk együtt

hogy meghajatlanodott és valóban igaza van a Juditkának, felettem is elrepült az idő

Vámos barba az M/S Újpesten volt parancsnokom, a Balás Gabival meg  vagy az M/S Budapesten, vagy az M/S Petőfin voltam együtt, amikor még kormányos matróz volt. De mi legalább élünk, nem úgy mint  sok régi tengerészkolléga, meg hajó, amit előbb elloptak, majd eladtak, majd szétvágtak valahol kohóalapanyagnak. Pedig mintha ma lett volna amikor itthon voltam szabadságon és az első hajómat a "Tengerészt" (amiről a balatoni nevemet kaptam ami aztán általános nicknevemmé "nemesedett" ) építettem Budán egy hegyoldalban és a 12 méteres árbocát a Dobozi Gabival két biciklire kötözve toltuk át a Tömő utcai Alukertől  fél Budapesten ( hogy megspóroljam a szállítási költséget), többek közt a Kelenföldi Pályaudvar gyalogos felüljáróján keresztül nagy óvatossággal, hogy a kilógó vége hozzá ne érjen a vasúti felsővezetékhez, mert akkor ott égünk porrá, aztán meg az "Osztyapenkónál" keresztbe az autópályán, egyszerre zárva le az oda-vissza forgalmat. Szóval daliás idők voltak azok, ahogy mi is azok voltunk. Ennyit a nosztalgiáról, majd ha megint betelesedik, beszkennelek megint egy csomó diát azokból az időkből.

De egyelőre mindig van valami sürgősebb. Például ugye az egész nyáreleji menetrendemet felborította a franciaországi felkészülés, így csúszott a Tequila vízrebocsájtása és nem értem rá foglalkozni idáig a kilukadt napkollektorral sem  a hajón. Az történt ugyanis, hogy amikor a nyár elején fel akartam tölteni kollektort és a bojlert, egyszercsak elkezdett ömleni a kollektorból a víz. Miután nem értem rá vele foglalkozni, így villanybojlerral melegítettem a vizet tegnapelőttig a hajón. Csütörtökön végre eljutottam hozzá, hogy leszereljem az egészet, kicipeljem a partra asztalra, lebontsam a polikarbonát előlapot és belenézzek. Abban biztos voltam, hogy a téli fagy intézte el, pedig leürítettem, de ezek szerint a sarkából nem folyt ki a víz, mert ezt tette.

A bal alsó sarokban látszik ahogy a fagydugó szétnyomta a csövet.

Visszakalapáltam a kidudorodást és beforrasztottam, visszaraktam a helyére, bekötöttem, feltöltöttem vízzel és este már azzal zuhanyoztam amit a nap felmelegített 38 fokra. Hagytam három napig lefedés nélkül, hogy bizos legyek benne nem folyik sehol, holnap visszarakom rá a tetőt és ez is kipipálva. 

Folyamatos projekt a meztelencsigára vadászás. Az a helyzet, hogy minden szépet felzabálnak a kertben, a virágok levele olyan mintha söréttel lőtték volna szitává. Most az a módszer, hogy estére kirakjuk a görögdinnye héjakat és amikor már besötétedett elemlámpafénynél begyűjtjük róla a rajta lakmározó  dögöket. Pár nap alatt összeszedtünk többszázat. A Dunában végzik,  a rákok szerintem nagyon örülnek nekik, legalábbis a szakirodalom szerint szeretik a csigákat, rák pedig van bőven errefelé. Ugyan van segítőnk is a csigák elleni harcban

de alighanem ezzel a mennyiséggel ő se bír el.