Nem is igazán merem elkiabálni, de talán túlvagyok az influenzán. Feküdtem két napot, azt hittem, hogy vége, visszaestem. Megint pihentem egy napot, megint visszaestem. Most már csak randán köhögök és köpködök, szóval a hörgőim tele vannak huruttal de már nem vagyok levert, gyenge és a gyomrom se fáj már.
Fontos volt meggyógyulni, mert holnap végre kezdjük cserélni a háztető héjazatát. Már persze ha az időjárás engedi. Az elmúlt napokban nem csináltam semmi komoly dolgot, csak a kopárblogot (http://kopar.blog.hu/) szerkesztettem, ezen a soron következő részen különösen sok reszelgetnivalóm volt, holnap este fog megjelenni, mint rendesen, minden héten csütörtökön egy új fejezet.
Emlegettem, hogy ebben a blogban nem fogom eltitkolni, hogy működik az öregedés. A jó hír az, hogy Kopár István Budapestre látogat december 14-28.-a közt. Tervez egy közönségtalálkozót az érdeklődőkkel és elsőre engem kért fel, hogy ha kedvem van szervezzem meg. Fiatalabb koromban, amikor menő szállodákban dolgoztam, nem okozott volna gondot ingyen terem megszerzése, ismeretségek, céges kommunikáció birtokában még a napi pörgés mellett is könnyedén megoldottam volna. Mostanra viszont minden megváltozott. Kikerültem a körforgásból ( amit amúgy nagyon élvezek), kapcsolataim beszűkültek, nincs már asszisztensem akire rásózzam a dolgokat és a kapcsolataim is megszűntek. Túl a jelen konkrét eseten, azt tudnia kell minden olvasónak, hogy amint "nyugger" leszel, attól kezdve "hivatalosan" senki vagy, függetlenül attól ki voltál előtte. Kollégák, akik számon tartották a névnapodat, partnerek akik Karácsonyra ezzel-azzal kedveskedtek, attól a naptól kezdve, hogy felállsz attól az asztaltól ahol a számláikat aláírtad nem gondolnak rád többet. Ha netán abban ringattad magad, hogy akad köztük barátod tévedtél. Nekem, mint a Novotel Budapest Kongresszusi Központ műszaki igazgatójának mindig volt ingyen helyem bármilyen esemény volt a BKK-ban. Egy hete voltam nyugdíjban, amikor a fiam kért, hogy intézzek már neki két ingyenjegyet egy koncertre. Mondom semmi gond, mindjárt hívom az illetékest. Válasz: "jaj sajnos minden hely elkelt" (korában ilyenkor a kedvemért betettek volna két széket). Hát persze, azonnal leesett, vettem a lapot. Egyáltalán nem lepődtem meg és egyáltalán nem szomorított el a dolog, mert a hajóépítés, könyvkiadás és konkrétan ez a blog annyi új barátot hozott, hogy nemhogy beszűkültek, de kiterebélyesedtek a baráti kapcsolataim. Nem mindenki ilyen szerencsés mint én, a nemrég volt találkozón egyik volt osztálytársam mesélte, hogy többek közt azért nem megy nyugdíjba, mert a munkája kitöltötte az életét és ha abbahagyja nem lesz mit csináljon. Ezt az egészet csak azért írtam itt le, hogy számítsatok rá, hogy ez fog veletek is történni, jó lesz rá felkészülni.
Visszatérve az apropóra, fájó szívvel de nemet kellett mondjak Istvánnak, vidéki magányomban, aktív kapcsolataim beszűkültével nem vállalkoztam a találkozó megszervezésére, különös tekintettel a legutóbbi, Megszállottak Klubja rendezvény csúfos kudarcára. Ha egy ekkora szervezet a rengeteg támogatójával nem tudott megszervezni egy összejövetelt, amihez a IX. kerületi önkormányzat ingyen adott volna termet, hogy jövök akkor én vidéki "gyalogkakukk" ehhez? Azért nincs minden veszve, a Beliczay Péter (https://sailing.hu/) felvállalta a dolgot, remélem sikerül neki megszervezni az eseményt, ahol mindenki személyesen találkozhat Kopár Istvánnal.