Rohan az idő, már megint vége egy hétnek. Elképesztő, régen valahogy lassabban teltek a hetek. Most nézem milyen régen írtam naplót. A fene tudja, reggel 6 és 7 közt kelek és a legritkább esetben fekszem le éjfél előtt, állandóan tevékenykedek valamit, mégse jut mindenre idő. A munkacsónak sátra készül, igaz mint a Luca széke, mindig közbejön valami, tegnap pl a két kerékpár bütykölésével ment el a délelőtt, pedig akkor bezzeg sütött a nap amikor az "esernyő" alatt vacakoltam a kerékpárokkal, de ma amikor kertben kéne hegesztenem a sátor acélszerkezetét esik az eső. Jelenleg a munkadarab ebben az állapotban fekszik a füvön.
Ha nem lenne az "esernyő" alatt a Tequila ( aminek az új kormányával még szintén nem vagyok sehol) be is férnék vele a csővázzal, de hát ott van. Nekem igazából egy 2-300 m2-es műhelycsarnok kellene itt a ház és a hajó mellett, abban talán elférnék az örökös projektjeimmel. Szóval kevés az idő. Mondjuk sok idő elmegy a harmonika edzésre, de hát ez a jövő, ha ott leszek korban, hogy már nem megy majd a fizikai tevékenység, ez lesz reményeim szerint az, ami karbantartja az agyamat. Mert amúgy romlok, nem nagyon észrevehetően, de már nem tudnék napi 12 órákat dolgozni, mint akárcsak 10 évvel ezelőtt, egy délelőttnyi lakatosmunka után bizony fáradtan zuhanok az ebéd utáni alvásba, a délutáni műszak meg általában már csak harmonikázással telik. Romlik továbbá a szemem és a fülem. Kétévente erősebb szemüveg kell, a hallásom meg már régóta folyamatosan és gyors ütemben romlik. Ez egyébként nem akkora baj, miután a jobb fülemre már szinte alig hallok, már évekkel ezelőtt tapasztaltam, hogy pl a verbális információknak, amikből ez okból kimaradok, 90 százalékát teljesen felesleges lenne meghallani. Még amikor autóztam, vezetés közben J mindig szóval tartott, ugye az anyósülésről, nyáron ablak letekerve a jobbik fülem oldalán, motorzaj, semmit nem értettem abból amit mondott, de időnként bólogattam amikor szünetet tartott és remekül elvoltunk. Néha visszakérdezett, olyankor mondtam, hogy "igen", ez többnyire bevált, de ha megkérdezte "mi igen?" akkor persze be kellett valljam, amit ugye ő is tudott, hogy nem értek az egészből semmit, aztán beszélgettünk így tovább. Amúgy az, hogy baj van a hallásommal, azzal az előnnyel jár mindkettőnk számára, hogy ha valamit nem teszek meg amit állítólag a lelkemre kötött, akkor mindketten el tudjuk intézni azzal, hogy biztos nem hallottam. Arról hamar leszoktam, hogy mindig visszakérdezzek, hogy MÍ??, mert ez rendkívül felbosszantotta, hiába mentegetődztem, hogy a süketség nem jellemhiba. Ráadásul mindig megvádolt, hogy csak 'irányítottan" vagyok "alkalmi süket", mert egy csomó dolgot meg meghallok. Persze, mert a másik, a jobbik bal fülem van arrafelé éppen, vagy nincs háttérzaj, vagy csak mert erősebb a hang. Azonkívül miután gyakorlatilag egy füllel hallok, nincs "térhallásom" ( ezt a szót most találtam ki), tehát se azt nem érzékelem merről jön a hang, se az agyam nem tudja azt a szoftvert működteti ami a háttérzajt leválasztja az információról. Tapasztalhattam ezt például pár napja, amikor a helyi református templomban Bach koncert volt a reformáció 500 éves évfordulója alkalmából. Remekül hallottam az orgonát, meg a hegedű, fuvola, énekes művészeket, de a zenei történeteket, érdekességeket előadó felkonferálásból csak néhány szót értettem. Pedig azt is jól hallottam, de miután a templom akusztikája katasztrofális, feltehetően a visszhangok teljesen kioltották számomra az érthetőséget. Megkérdeztem a mellettem ülő Z-t, hogy ő érti e amit mondanak, azt mondta ő minden szót jól ért, szóval a hiba sajnos az "én készülékemben van". Nézegettem a neten a hallókészülékeket, de csak olyat látok ami fül mögé rejthető, állandóan hordható izé ( úgy tűnik a süketség valóban valami szégyenletes dolog), nekem meg olyan kéne, mint egy puskamikrofon, aminek a hallgatóját időnként bedugom a fülembe, a mikrofont meg arra fordítom akit épp nagyon hallani akarok. Mint régen, az elektronika megjelente előtt, amikor a hozzám hasonló nagyothallók egy tehénszarv tülköt tettek a fülükbe a hangforrás felé fordítva. Ha csak úgy általában "vagyok" akkor nem kell semmi segédeszköz, bőven elég amit hallok ilyen "sántaüzemben", autódudát, szirénát, veszélyre figyelmeztető ordítást így is meghallok. Sajnos ezek a mikrofonok már nagyon drágák, arra hogy évente ötször használja az ember. Szóval úgy tűnik ( jóesetben, ha rosszabb nem jön közbe), az életemet fehér bottal és nagyotthalló készülékkel fogom befejezni. Na tisztul az ég megnézem lehet e odakint hegeszteni.
17:29 Fentieket még délelőtt írtam, nem lett semmi a kinti haladásból, épp csak hozzákészültem, rákezdett szemerkélni az eső, úgy hogy visszatakartam a munkadarabot és .visszavonultam összes termeimbe. Délután nyekergettem a hajón vagy másfél órát a harmonikát, ekkora adag után kissé elfáradok, jövök befelé a hajóról és leülök a gép elé megnézni mi jött a netről, J szól, hogy minden rendben van e a hajón, mert piszok erős szél van. Mondom, "ne viccelj, most jöttem be a hajóról semmi szél nem fújt!". Hát kimegyek, tarajos hullámok és majd feldönt a szél. Mondjuk a hajó rendben van, sok ilyet átélt már, de a sátorvázat kitakarta a szél, lesúlyoztam körbe téglákkal és gyorsan bejöttem átmelegedni, mert pár perc alatt átfújt a szél, amilyen legényesen csak kiszaladtam egy szál pulóverben.