Idő pocsék. Előrehoztam a naplóírást estéről délelőttre, este majd korábban gyújtok be a hajón és akkor fogok zenélni. (már ha azt a kívülálló számára idegtépő skálázást és ismétlődő nekifutásokat a dallamrészleteknek annak lehet nevezni) Szóval semmi külső tevékenységhez nem érzek ingerenciát. Viszont valakinek megígértem a 444-en, hogy elmesélek egy régi történetet a német építésű magyar tengerjáró hajókról, hátha mást is érdekel. 

Előrebocsájtom, a történetet nekem is csak mesélték, de biztos nem nélkülözi a valóságalapot. A második világháború után Németországot a győztesek (nem okulva az első világháború utáni hasonló hiábavalóságokon), mindenféle korlátozásokkal sújtották, abban a reményben, hogy örökre képesek lesznek megakadályozni egy tehetséges és szorgalmas népet abban, hogy hadi potenciállal rendelkezzen. Ez a kereskedelmi célra épülő hajókra vonatkozóan olyan korlátozásban jelentkezett, hogy a feltételezett katonai célokra való felhasználhatatlanság érdekében azoknak sem kettős fenékkel, sem vízmentes válaszfalakkal nem szabadott rendelkezniük. Az ilyen hajót ugye gyakorlatilag egyetlen, a vízvonal alatt érő lövéssel el lehet süllyeszteni. Bizonyára nagyon okosak voltak azok a jogászok ( mint mindig minden jogász aki csak papíron működő szabályokat fogalmaz jogszabályba, miközben ezeket a sorokat írtam, csengetett a postás kislány és bírósági határozatot hozott, miszerint  elítélték azokat akik az autómat, a lányomtól 2014-ben ellopták, sok oldal bullshit, a vége ami nekem az érdekes, megítéltek 100 000 Ft-ot amit a tettesnek ki kellene fizetnie nekem, csak azt találjam ki hogy hajtom be rajta amikor már a tárgyalásra is a sittről vezették elő korábbi bűncselekményekért őket és ez lett volna a vételár amiért a lányom árulta és ezt nem volt hajlandó kifizetni, inkább elvitte kipróbálni és eladta a MÉH-ben, ennyit az autókról meg a jogról), csak ez pl azzal járt, hogy egy ilyen hajó a Viscayán néhány perc alatt süllyedt el amikor zátonyra futott, ezért valamennyi tengerész  békeidőben vízbefúlt, ami arra a teljesen szokatlan dologra világított rá, hogy ha a világ két legértelmesebb emberfajtája a politikus, meg a jogász együtt kitalál valamit akkor az lehet hogy mégse lesz a tökéletesség kvintesszenciája. Ennek nyomán feloldották ezt a németekre vonatkozó korlátozást és immáron építhettek biztonságos hajókat. Természetesen ezeket az életveszélyes hajókat a németek azonnal kiselejtezték és eladták ócskavasnak, na ki vett meg hármat belőlük? Úgyvan Magyarország! Nálunk ugye akkoriban a legfőbb érték az ember volt, kerül amibe kerül, csak olcsó legyen. Merthogy nagyon kellettek a hajók, az arab-izraeli háborúban a mi helyünk az arabok mellett volt, tömegével ment a baráti segítség hadianyag formájában a jugoszláviai Ploce (később Kardeljevo) kikötőből és ehhez minél több hajóra volt szükség, szóval így lett a korábbi életveszélyes német vasárúból a Mahart tengerjáró flotta három új büszkesége a  Duna, a Tisza és a Rába. A történethez még érdekes adalék, hogy soha olyan rekordbevételt nem produkált a magyar tengerhajózás mint akkor. Mert ugye a hadiárú értékes rakomány, ezért a fuvardíj magas, ráadásul nem kellett messzire vinni, csak a Földközi tenger egyik oldaláról a másikra, visszafelé üresen ment a hajó, majd gyorsan megpakolták és ment is vissza. NADENEMÚGYVANAZ!! Tervgazdálkodás volt elvtársak!! A tervet pedig teljesíteni kell, ha törik, ha szakad. Volt egy olyan bűvös szám, hogy "árútonnakilométer". Na erre nem volt jó a hadiszállítás. Merthogy a "zöldárú" ( mi csak úgy hívtuk "bőrlukasztó") nem csak dögnehéz ágyúgolyó, ha beraknak egy tucat légvédelmi ágyút tele vele a hajó, de nincs nagy súlya, ráadásul visszafelé semmit nem visz, szóval a tonna kevés a kilométerhez képest, hiába az óriási bevétel, a hatalmas profit, az összes vezető prémiuma ugrott ami az árútonnakilométerhez volt kötve, de még le is lettek baszva, hogy a MÁV, TEFU, meg mittudomén milyen cégek azok bezzeg tudták teljesíteni (igaz, hogy veszteséges volt mind mint az eszkimóknál a fridzsiderbiznisz), micsoda disznóság ez elvtársak? Akkor született a megoldás, hogy egy hajót meg kell rakni vasérccel az jó nehéz és körbe körbe menni vele a tengeren, az csinálja az árútonnakilométert, az üzlet meg le van szarva. Hát ennyi volt a mese mára.