A képen Schopper Tibi és felesége Kati karácsonyoznak Görögországban. Korábban már írtam Tiborról, ma ezt a levelet kaptam tőle. 

Szervusz, Tengerész!

Amióta nálad jártam, azóta keresem azt a kifejezést, amivel méltó képen tudjak irigykedni arra a világra, amit teremteni tudtál magadnak. Ma sem találtam meg, de az egyik kép nagyon megragadott, Amin ködösen mutatja a túlsó partot és látszik az a lakóhajó ahol az esküvőnk utáni lakodalmat tartottuk. a Kvassay zsiliptő hajóval mentünk Ráckevére 1987. december 12. Már lefelé menet is találtunk jeget, de csak inkább a széleken. Éjjel aztán elkezdett hízni óránként 1, mm. Ingajáratban voltam a töltött káposzta és a cokpit között. Reggelre leszállt a köd a hajó orrát sem láttuk, 9 órakor annyira ritkult, hogy nekivágtunk. A vendégsereg dermedten nézte, amin elnyelt a köd, aztán csak a jég ropogását hallották elég sokáig. Majosháza tájékán értünk jégmentes vízre. Ez jutott eszembe a fotódról. A kisduna gyerekkorom óta meghatározó élmények tárháza. Hiszen az útra kelésünk előtt kilenc évig a Kvassay zsilip alatt éltünk. Többször elgondoltam, hogy haza kéne menni. de mindig oda kanyarodnak a gondolataim, hogy jó lenne ez nekem? Félek a csalódástól. Kilenc éve, hogy beléptem a digitális világba, 75 évesen, azóta kitárult a világ előttem. Rádöbbentem, hogy eddig félig vakon tapogatóztam a világban. Habzsoltam a híreket, a mindenféle cikkeket, csodáltam az emberiség nagyszerű tudását. De aztán a hosszú élet tapasztalatai alapján kezdtem kételkedni, megdöbbentem, hogy micsoda baromságokat írnak és hisznek el emberek, micsoda aljas hazugságokat mondanak a szemedbe. Szívemből szoltál Kapitány mikor leírtad gondolataidat. Liberálisnak lenni jó, de nagyon stresszes. Annyi minden kavarog bennem jobb, ha most abba hagyom, majd máskor. B.U.É. K. Tibor

 Tibor megtisztelő véleményéhez csak annyit tennék hozzá, hogy liberális voltom miatt magamat nem gondolnám stressz alatt állónak. Időnként felzaklatnak a dolgok, de ahogy Moldova mondja valahol, "csak egyszer kell tudomásul venni, hogy a dolgok reménytelenek, utána már sokkal könnyebb az élet". Mindazonáltal szörnyű nagy baj az a Nemzet ( az igazi Nemzet, nem a dohányboltos meg a többi nemzethy szarság) szempontjából,hogy 25 éve magunknak dirigálunk, megszűnt a külső nyomás ( jó, tudom, a zsidók meg Brüsszel amivel mentegeti magunkat a sok tehetetlen, sorsának alakítását mástól váró bugris) és ennyire jutottunk. Nemrég ezt válaszoltam egy kommentre:

Én sem gondolom, hogy 25 évet lehet "önmagában helyesen értelmezni", sőt azt se tudom ez a mondat mit jelent. ( az Istenért el ne magyarázd,megyek enni, kisült a pogi ) Csak azt mondom, soha a történelem folyamán ekkora esélyt Magyarország nem kapott. Ráadásul még most is pénzeső hull reánk, ehhez képest egy boldog embert nem találsz az országban. Mindenki sír, zokog és valakire mutogat. Mi ez bazmeg ha nem egy qrva kibaszott gyógypedagógiás gyülekezet? És mindig is az volt.

( forrás

http://444.hu/2016/12/29/vege-van-megnyertuk-az-illegalis-migraciorol-szolo-europai-vitat )