A Mákvirág, bár leponyvázva állt az udvaron, mégis kissé megviselte az időjárás, lecsiszoltam és három réteg lakkal lekentem a natúr részeket.
A hajó mobil villamosenergia ellátásának további tartozéka egy új beszerzésű 2 kVA-es csendes üzemű Zipper benzines aggregátor, ma ennek fuxból az eredeti terveim alapján sok éve behúzott tápkábelét is bekötöttem a főkapcsolótáblába. Ha valaki ránéz a hétfői naplóbejegyzéshez mellékelt második képre, a tábla jobb felső sarkában van egy kézi átkapcsoló, a vaksémán látszik, ahogy jobbról bejön hozzá egy kismegszakítón át a parti táp, fentről függőlegesen meg egy generátorról az aggregátortáp. Ne ez mostantól működik. Ha nincs parti táp és a napelemek se termelnek eleget, akkor indítom a "segédgépet" és az átkapcsolóval a teljes váltakozóáramú betáplálást erre kapcsolom át.
Már a szemem se rebbent amikor gyanús vízfoltot fedeztem fel a napbojler tövében. Elsőre még biztattam magam, hogy csak a reggeli eső maradéka, de lebontva a keringető szivattyúról a nejlonzacskót rezignáltan tapasztaltam, hogy csöpög belőle a víz. Már olyan rutinosan szerelem le, kapom szét, mint a mesterlövészek bekötött szemmel a puskát, csak arra nincs még elképzelésem hogyan szüntessem meg a hibát, mert ezek szerint a Sziloplaszt nem vált be. Van valahol egy Loctite menettömítő anyagom ( a "folyékony kender") de egyelőre nem találom, holnap feltúrok érte hajót, házat, ha az se válik be, brutális megoldást fogok alkalmazni, összeragasztom a szivattyúházat epoxival, de ennek az lesz eredménye, hogy soha többé nem lehet szétszedni, ami azért lenne különösen kellemetlen, ha azután is folyna. Leslie olvasóm megrendelt nekem egy szivattyút Kínából, a nyomkövető szerint itt van már a magyar postán, alighanem az lesz a végső megoldás...persze csak ha nem folyik az is. Valamiféle átok ül rajtam szivattyúügyben.