Visszavittem az étkezőkészletemet garanciális javításra, mert a víz a számból átfolyt az orromba azon a lukon keresztül amit a szájüregből nyitott az orrmelléküregbe a foggyökérkiszerelő beavatkozás. Ezenkívül nem szűnt a fájdalom, amit azért megmagyaráztam magamnak azzal, hogy ekkora turkálás a szervezetben nem feltétlen lesz tünetmentes 48 óra alatt. Volt vésés, varrás. Fogalmam sincs hogy bírták ezt az emberek akkor amikor még a fájdalomcsillapítás nem volt kitalálva. Mert most maga az orvosi szakmunka tökéletesen fájdalommentes volt, de el tudom képzeli (frászt, EZT nem lehet elképzelni), hogy milyen fájdalmas lehetett ez 2-300 évvel ezelőtt. A doktor azt mondja egyszerűen három markos ember lefogta a pácienst, beletöltöttek három deci pálinkát aztán jóesetben a kirurgus, amúgy meg a kovács vagy a borbély nekilátott. Hát gyakran gondolja az ember azt, hogy régen egyszerűbb volt az élet.... totál hülyeség. Ma egy panellakó minőségibb módon él mint a XVIII. században egy király. Hibáztam, mert hagytam elmúlni az injekció hatását mielőtt fájdalomcsillapítót vettem volna be. Hát aki elolvassa a tegnapi kommentekhez írott válaszomat az tudni fogja mit éreztem úgy egy fél órán át. De ez a dexketoprofén egy csoda. 25 mg van egy Ketodex tablettában és 10-12 órára egyszerűen nincs SEMMI fájdalom. Ja. Jonathan érdeklődött még J ujja és CC hogyléte iránt. J ujja nagyon lassan, de javul, mindazonáltal igazából fogni nem nagyon tud még vele. Nyüstölöm, hogy ugyan menjen már el a sebészetre, ártani nem használ, de mindíg a jövő hetet jelöli meg céldátumként. CC maradéktalanul remekül érzi magát itt a macska (és ember) paradicsomban. Remek emberidomár, pontosan tudja hogy lehet az akaratát keresztülvinni (kaját kapni, kimenni, bejönni, símogattatni, ölbe aludni menni). A macskalagutat percek alatt megtanulta használni, de nem igazán szeretheti, vagy csak lusta hozzá, mert ha kiplankolja, hogy én is készülök kifelé az előszobaajtón, inkább leül az ajtó elé és megvárja, hogy kinyissam és akkor slisszol ki. Befelé ha jövök vigyáznom kell, mert a semmiből ott terem és a lábam alatt suttyan be, vagy belebotlok, vagy rálépek, esetleg odacsukom az ajtóval, de mindez nem izgatja, törhetetlen, szemmel láthatólag gumiból van, számtalanszor felrúgtam, ráléptem, ajtóval odacsuktam, meg se kottyant neki.

Májusi eső aranyat ér, de ez alighanem már sok lesz az aranyból is. És még a meteorológia azt jósolja, hogy holnap a szokásos májusi csapadék másfélszerese fog leesni egy nap alatt. Bejött az ÉÉK-i 10-es idő ( közel északról fúj kissé északkeletre, Beaufort skála szerint 10-es az nagyjából 100 km/óra szélsebesség), tarajos hullámok döngetik a hajó fara alatti lapos fenékrészt, a levegő megtelt félelmetes zúgással kötél és ponyvacsapkodással, a fák koronáját tépi a szél, de a Balatonfelvidéken már 140 km/órát mérnek. Ez várható még legalább két napig. Mindegy, kötelek tartanak, a hajó elringat (engem egyáltalán nem zavar ha mozog alattam az ágy, hogy a fülemtől nem mesze döngenek a hullámok a hajó oldalán), befűtöttem a kályhába, Juditka sütötte lángost vacsoráztam, ilyenkor amikor a gyógyszer elnyomja a fájdalmat ismét bizakodó vagyok, pár nap és kiderül hogyan tovább.

https://www.youtube.com/watch?v=C-Opm9b2WDk Erről a videóról szegény jó Kormi jutott eszembe, bár minket nem kellett a kutyáktól egyszer se megvédeni, de ő azért minden a hajóhoz közelítő kutyát megtámadott és elzavart. Alapjábavéve békés természetű ember vagyok, de azt a mocskot ( talán sátánistát? más indokot nem tudok elképzelni, hogy valaki ilyen kegyetlen módon elpusztítson egy barátságos állatot ) aki lemészárolta a mi kedves fekete cicánkat képes lennék megölni.