Az időjárás rendkívül kedvező, ingujjban kevertem az udvaron a Thermobetont. Ma ezt kaptam http://index.hu/video/2014/01/09/a38_hello/ . Ne tévesszen meg senkit a "Komárom" . Ez a hajógyár nem Magyarországon van, hanem szemben Révkomáromban, vagy Komarnoban, ki hogy szereti. Szóval a hajógyár szlovák (bár kétségtelen, sok magyar dolgozik benne), nekik megéri fenntartani. Nálunk pláza van a helyén.
Visszatérek a Thermobetonra. Nagyszerű anyag födémek hőszigetelésre, nagyon örülök, hogy rábukkantam. Ha valaki netán ilyet használna, pár sorban leírom a trükköket, amikre nekem magamtól kellett rájönnöm. Merthogy elsőre elkezdtem úgy keverni, ahogy a szokásos betont. Na az nem jó. Amit meg a gyári recept ír, hogy tovább kell keverni mint a normál betont, az hülyeség, ha nem a következőkben leírtak szerint csináltam, keverhettem ítéletnapig, akkor sem működött. Felragadt a cement a keverő dobjának falára, nem keveredett a pillesúlyú EPS golyócskákkal, ha sok vizet raktam bele, akkor meg szétlottyant, maga alá vizelt a terítés és a golyócskák cementtelenek maradtak.
Tehát az előírt vizmennyiséget beöntöm a közel vízszintesre állított forgástengyelyű keverődobba. Én 100 litert, tehát a 200 literes EPS őrleményes zsák felét ( mázlim van, volt a háznál egy 100 literes hordó) keverem meg egyszerre, ehhez kb 7 liter víz kell. Egy vödörbe kimérem a zsákon lévő recept szerint előírt cement mennyiséget, ez esetemben 10 kiló. Az álló keverődobban lévő vízzel elkeverem kőműveskanállal a cementet ( tehát nem beindítva a keverőt, mert akkor ahelyett, hogy cementpéppé oldódna, a fele felragad a dob palástjára, a másik fele meg kifröcsköl az ember képébe) mindaddig amíg csomómentes cementtej lesz belőle. Ezután függőlegesre állítom a keverő dobot és beletöltöm a 100 liter EPS őrleményt. Beindítom a keverőt és lassan elkezdem dönteni a dobot. Azért lassan, mert ha gyorsan teszem, kispriccelnek (pláne ha szél van) a cementtejjel még nem súlyosított, tapadósított golyócskák. Látszik ahogy a fenékről egyre jobban felkeveredő anyag szürkül a cementtől. Amikor már nem fehér, szinte vízszintesre lehet ismét állítani a dobot, persze alárakva a talicskát, hogy az esetleg kipergő anyag ne vesszen kárba. Néha a golyók öklömnyi, keveredni nem akaró rögökké tapadnak össze, ezeket kőműveskanállal benyúlva szét kell morzsolni... .. elvileg a forgást ilyenkor leállítva, bevallom én belenyúlkálok a kanállal, ami amúgy tilos. Pár perc múlva az anyag egyenletes szürke színűvé válik, ha csomómentes, egyenletes állagú, leállítom a keverőt és az anyagot fandlival a talicskába kanalazom. A 100 liter anyag nálam három talicska. Forgás közben önteni mint a szokásos betont, nem vált be, viszi a szél, pereg szerte ahogy a centrifugális erő dobja, viszont mivel gyakorlatilag súlytalan, nem fárasztó a kézzel kiszedés. Ennyi. Ha jó a víz arány akkor nincs tócsa a kiborításkor a talicska fenekén és a terítéskor se tocsog az aljzat különösebben, merthogy a sóderbetonnal ellentétben ez az anyag nem felfelé, henem lefelé adja ki a magából a vizet. (hja az anyag tudja a fizikát)
