Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Szombat.

2014.01.18. 20:23 :: A Tengerész

Az időjárás rendkívül kedvező, ingujjban kevertem az udvaron a Thermobetont. Ma ezt kaptam http://index.hu/video/2014/01/09/a38_hello/  . Ne tévesszen meg senkit a "Komárom" . Ez a hajógyár nem Magyarországon van, hanem szemben Révkomáromban, vagy Komarnoban, ki hogy szereti. Szóval a hajógyár szlovák (bár kétségtelen, sok magyar dolgozik benne), nekik megéri fenntartani. Nálunk pláza van a helyén.

Visszatérek a Thermobetonra. Nagyszerű anyag födémek hőszigetelésre, nagyon örülök, hogy rábukkantam. Ha valaki netán ilyet használna, pár sorban leírom a trükköket, amikre nekem magamtól  kellett jönnöm. Merthogy elsőre elkezdtem úgy keverni, ahogy a szokásos betont. Na az nem jó. Amit meg a gyári recept ír, hogy tovább kell keverni mint a normál betont, az hülyeség, ha nem a következőkben leírtak szerint  csináltam, keverhettem ítéletnapig, akkor sem működött. Felragadt a cement a keverő dobjának falára, nem keveredett a pillesúlyú EPS golyócskákkal, ha sok vizet raktam bele, akkor meg szétlottyant, maga alá vizelt a terítés és a golyócskák cementtelenek maradtak.

Tehát az előírt vizmennyiséget beöntöm a közel vízszintesre állított forgástengyelyű keverődobba. Én 100 litert, tehát a 200 literes EPS őrleményes zsák felét ( mázlim van, volt a háznál egy 100 literes hordó) keverem meg egyszerre, ehhez kb 7 liter víz kell. Egy vödörbe kimérem a zsákon lévő recept szerint előírt cement mennyiséget, ez esetemben 10 kiló. Az álló keverődobban lévő vízzel elkeverem kőműveskanállal a cementet ( tehát nem beindítva a keverőt, mert akkor ahelyett, hogy cementpéppé oldódna, a fele felragad a dob palástjára, a másik fele meg kifröcsköl az ember képébe) mindaddig amíg csomómentes cementtej lesz belőle. Ezután függőlegesre állítom a keverő dobot és beletöltöm a 100 liter EPS őrleményt. Beindítom a keverőt és lassan elkezdem dönteni a dobot. Azért lassan, mert ha gyorsan teszem, kispriccelnek (pláne ha szél van) a  cementtejjel még nem súlyosított, tapadósított golyócskák. Látszik ahogy a fenékről egyre jobban felkeveredő anyag szürkül a cementtől. Amikor már nem fehér, szinte vízszintesre lehet ismét állítani a dobot, persze alárakva a talicskát, hogy az esetleg kipergő anyag ne vesszen kárba. Néha a golyók öklömnyi, keveredni nem akaró rögökké tapadnak össze, ezeket kőműveskanállal benyúlva szét kell morzsolni... .. elvileg a forgást ilyenkor leállítva, bevallom én belenyúlkálok a kanállal, ami amúgy tilos. Pár perc múlva az anyag egyenletes szürke színűvé válik, ha csomómentes, egyenletes állagú, leállítom a keverőt és az anyagot fandlival a talicskába kanalazom.  A 100 liter anyag nálam három talicska. Forgás közben önteni mint a szokásos betont, nem vált be, viszi a szél, pereg szerte ahogy a centrifugális erő dobja, viszont mivel gyakorlatilag súlytalan, nem fárasztó a kézzel kiszedés. Ennyi. Ha jó a víz arány akkor nincs tócsa a kiborításkor a talicska fenekén és a terítéskor se tocsog az aljzat különösebben, merthogy a sóderbetonnal ellentétben ez az anyag nem felfelé, henem lefelé adja ki a magából a vizet. (hja az anyag tudja a fizikát)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr855769575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása