Esik az eső. Az eső amúgy sokféleképpen tud esni, akár szépen is, nyáron például kifejezetten jól is tud esni (az embernek) hőségben egy felüdítő zápor, de ez ami most van az nagyon más. Tán rokona se annak. Csúnyán esik. Hideg, szúrós, aprószemű, kitartó eső. A rút nyirkosság bekúszik az ember gallérja alá, arra kényszerít, hogy behúzzam a nyakam és ne nézzek se jobbra, se balra, hanem igyekezzek mielőbb melegebb helyre. Egy porcikám se kívánkozik kimenni dolgozni. Hálát adok az eszemnek, hogy erőltettem a kinti munkát a múlt heti kellemes vénasszonyok nyarát kihasználva. Csütörtökön némi vívódás után szétbontottam a szennyvízcsövet és a helyére illesztettem az átemelő aknát. 
Pénteken vissza is temettem körbe a föld nagyrészét és az árok felét is betemettem. Az árokba előtte lefektettem egy vízcsövet meg egy kábelt amiken a stégre megy majd a víz és a villany. Sajnos emiatt az átok dugulás miatt addig nem tudok a szennyvíz hálózatra kötni amíg a Vízművek ki nem nyomja a dugót. Telefonálgattam, de sok jóban nem reménykedem, pedig jó lenne már a WC-t itt a házban használni, merthogy itt ücsörgünk a meleg cserépkályha mellett, ami amúgy NAGYON kellemes dolog. (Senki ne értse félre! A cserépkályha nem macskafűtésű, C mindent megpróbál, hogy megakadályozza J-t a begyújtásban.)
Fergetegesen bevált a nappali hőszigetelése, úgy tűnik kétnaponként elég egyszer befűteni, legalábbis ilyen külső hőmérséklet mellett. Szóval semmi ingerenciám kimenni a házból. C felmászott az ablakpárkányra és hangosan követelte, hogy engedjék ki, ehhez képest amikor J ajtót nyitott neki, hogy ha komolyan gondolja fáradjon ki a kertbe, kiszimatolt, majd villámgyorsan visszakozott, azóta engem szekíroz, hogy hagyjam a fenébe a laptop pötyögtetését (időnként ráveti magát, negyedszer javítom a szöveget, mert értelmeset persze nem ír) és játsszak inkább vele. Szombaton be kellett menjek Pestre és az ehhez csatlakozó hurcolkodás kapcsán vasárnap bőrig áztam Balatonon, majd kockásra fagytam hazafelé G fűtéshiányos VW Passatjában, tegnap újabb forduló immáron esőtlen időben, de mára visszatért a zegernye. Az időjárás pontosan illeszkedik a hangulatomhoz, könnyes búcsút vettem Balatonudvaritól, szétrohadófélben lévő, rossz gazdához került, magam építette előző hajómtól és házamtól, amikhez rengeteg csodálatos élmény fűz, meg az előző életemtől és akkori reményeimtől.
Isten áldd meg ezt a házat
Én építettem
De
Másnak....
(idézet egy Hasek novellából, annyira passzol...)
És egy vidámabb hír, megjelent Marton Gyula ex tengerészkollégám új regénye. A könyv nekem nagyon tetszett ( lektorként nagyon alaposan végigolvastam) , hiteles képet nyújt az egykori tengerhajózásról, emellett izgalmas cselekményes olvasmány, a fikció és a valóság remek házasítása. Külön érdeme a könyvnek az ahogy leírja azt a hihetetlen, vérlázítóan szánalmas módot ahogy az egykori tengerhajózást a privatizáció során szétrabolták. A könyvet a Kairosz kiadó adta ki. Kapható a nagyobb könyvboltokban. Libri, Alexandra, Szkítia, stb. Ára: 4200 Ft.
.jpg)
Ha valakit érdekel, a szerző is árusítja valamivel kedvezőbb áron, összehozom vele.
