Van úgy, hogy minden összejön, hogy még véletlenül se tudjak haladni azzal amit elterveztem. Amúgyis utálom már nagyon ezt a facsigagyártást, olyan vagyok mint Chaplin a "Modern idők"-ben. Eszelősen faragom, fúrom, csiszolom és még mindig csak a felén vagyok túl, mert "valami" mindig közbejön. A szép tojásdad alakra való kialakítást sarokcsiszoló gumitárcsára erősített többféle finomságú fíber csíszolótárcsákkal végzem, kezdem 24-essel és 80-assal fejezem be, majd szalagcsiszolóval 100-as finomsággal kapja meg a majdnem végleges felületet és formát, azért csak majdnem, mert még kézzel is csiszolom, aztán majd a lakkozás rétegei közt is lesz még kézimunka valami 120-as papírral. Aki nem tudja, a számok azt jelölik, hogy egységnyi felületen ( azt hiszem 1 cm2 ) hány szemcse van a smirglin. Tehát minél nagyobb a szám annál finomabb a csiszolópapír. Autófényezők még ezrest is használnak. Szóval ebből is látszik, hogy nem egy hipp-hopp meló, rohadt unalmas, ráadásul ha elbambul, álmodozik az ember közben, hamar lekap pár millimétert valamelyik ujjából. Na egyszercsak elkezd "bubogni" a sikítóm. Nem tudom másképpen mondani, egy olyan hang ami markánsan elüt a sarokcsiszoló sivításától és a gép bekapcsolásakor jelentkezik, de csakis akkor. Az oka az, hogy amikor lekopnak a szénkefék, lecsökken a rugónyomás és az indítási áramlökés szaggatott ívet húz a kommutátoron, látszani nem látszik a burkolattól, de körtűzszerű jelenség lehet odabent, ez ad egy ilyen jellegzetes hangot. Ilyenkor le kell állni és cserélni a keféket, mert különben minimum beég a kommutátor, de az egész forgórész elfüstölhet. Persze ahány széria még az azonos márkákból is, annyiféle kialakítás, naná, hogy MINDEN gépben másfajta méretű, rögzítési módú kefe van, semmihez nem lehet tartalékot kapni. Én időnként veszek a műszéntermelőknél ( http://www.carbosint.hu/valaszt.php?sor=3) egy marékkal ilyenolyan fajtákat és amikor kell, a réginek a hozzávezető bigyóját átrakom az újra. Persze a méret se stimmel soha, ezért a nagyobbat smirglivel, fűrészlappal méretre hasábosítom. Leírva egyszerű, de ráment ma is vagy két órám amire ismét appart volt a gépem. Persze arra megy ki a dolog a gyártók részéről, hogy "használd és dobd el ha elromlott, vegyél ÚJAT, MINDIG ÚJAT", miközben a nyersanyagforrások végesek, de hát ezt a problémát én már nem fogom megoldani. Elég nekem a szénkefe. De hogy még jobban ne legyen olyan egyszerű az élet, J tegnap közölte, hogy "rugózik" a WC pumpája, szerinte eldugult. A klozetdugulás is negatív kedvenc, némi hibakeresés után megállapítottam, hogy kivételesen az öblítővíz beszívó dugult el. Ugye oda szoktak beszorulni az apró halak, hogy ez ne forduljon elő beraktam úgy egy éve egy nagylukú szűrőt, most ez dugulhatott el. Ma este nekiláttam. MINDEN duguláselhárításhoz meztelenre vetkőzőm, így nincs gond a kiömlő, spriccelő, csörgedező, folydogáló és egyéb alattomos módon támadó trutyi ruházatról való eltávolításával, utána környezet és test bő zuhannyal lemosva, szükség esetén fertőtlenítve és kész. Na ez ma nem jött össze, szokás szerint kiderült, hogy "még szerszám!!" ( az egész seacock elkezdett kitekeredni, ha így folytatom elsüllyesztem a hajót, kell egy olyan 50-es körüli villáskulcs ellentartani), de az a műhelyben van, oda ebben a téli márciusban ilyen alulöltözötten félig elázva nem volt kedvem kiballagni, lezuhanyoztam és folyt. köv. holnap.
Az időjárás pocsék, reggel befagyott a víz a decken a vödörben és közelgő hózáporokkal ijesztget a meteorológia, de én már annak is örülök, hogy nem visz el a szél mindent ami nincs lekötözve.
